Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-10-08 / 42. szám
Censurat: Matter Nyolcadik évfolyam Budapest, 1919. október 6-án 42. szám MJGÖFIZBTÉSI JtJtJTK* Fgfész éx>r>e ........ K. Fut évee ............-*■ >#£. SS íjyes számok kaphatóié a kiadó hivatal ban. Vámosi, poiiíifoai és közgazdasági f&etiíap Felelős szew*kesxtí> t IDacsÓ Sámli Mtepfelanik mindenm*m** dán. Szerkesztőség A» kiadóhivatal i VJ. *«r>. Szív-utca ....... í5. száma Te lefon JJ7-ÍJ Negyvenötezer szegén Á Népjóléti Központ segélyezési akciója Az ajblakunk aJjatt 'boldog kacagással, liosszu sorban vonulnak cl reggelenkint a kis pesti gyerekek, hogy az entente által adományozott pazar kis reggelivel detektálják magukat. Kakaó és fehér kenyér: milyen boldogság ez a sokat éhezett apró pesti porontynak. Büszkén lengetik kezecskéjükben a bögréket, amelyekbe a drága meleg reggelit mérik a szamaritánus kezek... És ahogy elnézi az ember ezt a kívül vidám, benső értékében végtelenül szomorú fölvonulást, önkéntelenüli is az jut az eszébe:, hogy az a töméntelen sok, ezer és ezer gyerek, akik reggelíenkint kacagva futnak a jószivii és jóízű alamizsna után», tulajdonképen csupa kis árva. Árvái a sorsnak, amely a munkáskezü szülőknek wem ad módot, hogy a gyereküknek tápláló, Ízletes reggelit adjanak. A fájdalom még jobban belenyilallik az ember szivébe, amikor arra gondol, hogy mi lesz a téljen a sok ezer,, didergő, éhező aprósággal? Nincs más remény, mint egy intézmény, amelyben mintha ennek a városnak a jószive dobogna: a Népjóléti Központ. Bárczy István nemes szivében fogant a terv és Csergő Hugó dr. igazgató teremtette meg az intézményt példátlan szorgalommal, végtelen szeretettel. Ötéves háború s a hosszú és alapos bolsevik! pusztitás után azonban tud-e ez az intézmény is valamit tenni a szegény pesti gyerekekért? Más évben csodákat művelitek a Sándor- utcai házban. D'e az idén? Az idén, amikor minden eddiginél nagyobb szükség van a segedelemre? Ezekre a fájdalmas kérdésekre óhajtottunk válaszokat kapni. Az eredményt az alábbiakban ismertetjük: Három millió államsegély. A Népjóléti Központ a háború kitörése óta nem kevesebb, mint 150.000 gyermeket ruházott föl, ami nemcsak azt jelenti, hogy nem fagyiak meg, hanem azt is, hogy módjukban volt iskolába járni. Ehhez a rendkívüli jótékony akcióhoz a fővároson kiviil magánosok is nagy összegekkel járultak hozzá, de meg kell állapítani, hogy a szeretetadományok terén a mindenkori magyar kormány vezetett. Az elmúlt évben 65.000 volt a felruházott gyermekek száma, el lehet képzelni, hogy az idén sokkal nagyobb tenne a szükség, mert nincs tüzelő, nincs ruha, nincs pénz, ellenben óriási mértékeket ölt a munkanélküliség. A Népijóléti Központ mégis meg akar tenni mindent, ami emberileg lehetséges. A nehézségek azonban óriásiak. A szükséges anyag, főleg cipőben, nem áll rendelkezésre. Pénz pedig ebben a pillanatban még a megvásárolható holmira sincs. Számokban kifejezve a helyzetet, úgy áll a dolog, hogy a megvásárolható anyagból 45.000 szegény gyermek igényeit ki lehetne elégíteni, pénzzel azonban ma legföljebb 15—20.000 gyermek ellátását lehet meggyőzni. Az államnak tehát mintegy három millió ko rónát kellene e célra a Népjóléti Központ rendelkezésére bocsátani és Huszár Károly vallás- és közoktatási miniszter máris kilátásba helyezte ennek az összegnek kiutalását. i gyermek felruházása — Hét millió korona az ínség- enyhítésére A múlt év adatai. A Központ 1918—19. évi beszámolója szerint, ebben az évben kiosztásra került 62.500 pár cipő, 22.300 fiú ruha, 13.160 fiú télikabát, 20.650 leányruha, 12.000 leány télikabát, 20.000 pár szandál. Csekély maradvánnyal ezt az óriási tömeg ruhát mind szétosztották és pedig 80 százalékban ingyen. Erre a célra a múlt évben az állam összesen ötödfélmillió koronát adott, a Központ pedig a gyermekfelruházó akció céljaira 6,095.709 koronát adott ki. A Népruházati Bizottság három millió korona értékű ruhát ajánlott föl. Honnan veszi az idén a ruhát a főváros? Ebben a tekintetben szerencsés véletlen adja a megoldást. A felszámoló Népruházati Bizottság ugyams összes gyerm'ekruha-készletét a Népjóléti Központnak ajánljoUa KI, de ameny- nyiben azt a Központ fedezet hijján a maga egészében át nem vehetné, a szabad kereskedelem kezébe jutna és igy az anyag sokkal drágábban kerülne el a rászorulókhoz. A fölajánlott anyag a következő: 3600 kötött szvqt- ter-garniítura (16Cf.000 K), 5000 kötött kezeslábas alsjóruha (40,000 K), 500 drb. pamutruha (25,000 K), 14,000 drb. gyapjúmba (egy millió kor.), 1000 félpapir ruha, (25,,000 K), 1000 drb. félpapir íiutélikabát (50,000 K), 6000 drb. szövet-íiutéhkabát (360,000 K), 10,000 drb. kötött kezeisrlábas alsómba (200,000 K); középiskolába járó nagyobb fiuknak: 300 drb. szövet ruha (270.000 K); leányoknak: 300 db. barchent- ruha (7500 K), 1500 drb. félpapir ruha (30.000 K), 8000 drb. ruhára való barchent (520,000 K), 2500 kötött leánykabát (540,000 K), 6000 leánytélikabát (540,000 K)- Egyszóval a Nép- ruházati Bizottságtól megszerezhető ruházati cikkek ára 3.387,500 korona lenne. A Tátra cipőgyártól 20,000 pár cipő fenne; beszerezhető 2.300,000 korona árban. Maga pedig az idei felruházást akció, a mellékkiadásokat is beleszámítva). 5.887.000 koronába kerülne, amihez még másfél millió járulna a múlt évi maradványként szereplő anyagkészlet révén. Ez az összeg 45,000 gyermek felruházására lesz elegendő a. tavalyi 65,000-rel szemben. Tekintve azt, hogy az idei télen sokkal nagyobb lesz a nyomor, mint a midit esztendőben volt, szomorúan kell ezt a ma leküzdhetetlen rossz» kilátást tudomásul venni. Remélni keli, hogy a kormány a szükséges pénzt legalább a megvásárolható anyagra rendelkezésre bocsátja,, ami még mindig komoly enyhítője lesz az égbekiáltónak ígérkező nyomornak. A reménységet azonban ezekben a késő őszi napokban sem szabad feladni és mi biztoak vagyunk, hogy ha a további segedelemnek módjai adódnak, a Népjóléti Központ mindent el fog követni, hogy minél kevesebb nyomor és szenvedés gyötörje legaJiább gyermekeinket. Koporsók o Mórban A főváros egyezkedik az Eixtreprissel Az érdemekben kiszolgált, régi óbudai gázgyár soha sem gondolta volna, hogy valaha milyen furcsa és szomorú szerepe lesz. Ma ugyanis itt hatalmas koporsóraktár van, amelynek eredete — honnan is származhatott volna az ilyen elkeseredett gondolat? — a kommiinre vezethető vissza. A kommunisták ugyanis* uralomra kerülésük után sietve szocializálták az Entreprist, meg a többi temetkezési vállalatokat, még a legkisebbeket is, amelynek négy-öt koporsó volt talán az egész készlete. Persze, mint mindent, ezt is félkézzel, ügyetlenül, ostobán intézték el és amellett tönkretettek egész csomó existenciát. A koporsókészteteket beszállították és két nagy raktárt állítottak föl. Az egyiket a pesti oldalon, az Entreprise hatalmas raktárhelyiségében, a másodikat pedig a budai oldalon, a régi gázgyárban. Most is ott van a városból mindenünnen összehordott koporsók tömege, amelyekért most már jelentkeznek régi tulajdonosaik, a temetkezési vállalkozók. A főváros pedig ilyenformán igen nehéz probléma előtt áll. Régi terv volt már a temetkezés közsé- gesitése, ezen a réven olcsóbbá tétele, az Entreprise megváltása. Sok nyűglődésen ment át ez a dolog, de nem tudott dűlőre jutni. A kommunisták azonban — mint láttuk — a töltik megszokott radikálizmussal oldották meg a dolgot. Olyan radikálisan, hogy most ember legyen az, aki a csomót kibogozza. A temetkezési vállalkozók visszakövetelik elszedett tulajdonukat, a főváros azonban nem tudja visszaadni, részben, mert a koporsókban már régen proletárok porladnak, részint pedig az összeszedett raktárból ma már meg sem lehet állapítani, melyik koporsó melyik vállalat tulajdona volt. £s a városházán megint megszületett a megváltó ötlet. Szó- rul-szóra a megváltó ötlet: meg akarják váltani a vállalatokat. Nagyban folyik az egyezkedés az egyes vállalkozókkal, hogy mit fizessen nekik a főváros a kommunisták által elvitt raktárakért, hogy aztán ha majd megvan az egyezség, a főváros fölállítsa, a maga községi üzemét, helyesebben jogos birtokába vegye a gázgyári koporsókat. A dolog természetesen nagyon nehezen megy. A vállalkozók ősi szokásuk szerint horribilis összegeket követelnek, a főváros pedig nem jön rá, hogy rossz taktikát folytat. Vagy nem tud ugyanis megegyezni a halál vámszedőive!, vagy olyan mérhetetlen árakat fog fizetni, hogy a temetkezési vállalatok a markukba nevethetnek, mert ők csak nyerhetnek ilyenformán az üzleten. Az egyetlen taktika, amely hasznos lehet, de amelyre a főváros, ugylátszik, nem hadlandó rájönni, az lenne, hogy a főváros kinyitná a gázgyár ajtaját és azt mondaná: ,Ime. uraim, itt vannak az önök koporsói, éljenek velük boldogan. Nekem semmi közöm hozzá, osztozkodjanak meg a maradékon egymás között úgy, ahogy tudnak. A koporsókat én nem vettem meg, én nem használtam el belőlük egyet sem. Szükségem sincsen reájuk.“ Ezzel az igen természetes módszerrel el lenne vágva a. zsaroló hadjárat útja. Akkor aztán, ha a főváros végre egyszer komolyan kezdene gondolkozni a köz- ségiesitésről, még mindig módjában lenne a Entrepri- se-t megváltani és a többi vállalatoknak olyan konkurenciát állítani, hogy azok egyik a másik után volna kénytelen becsukni a boltját. Ez volna az egyetlen módszer, amellyel meg lehetne szüntetni a most folyamatban levő hiéna-járást és egyben olcsóbbá lehetne tenni a temetkezést, amely szégyenszemre az egész világon ma is Budapesten a legdrágább.
