Fővárosi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-52/a. szám)
1919-10-01 / 41. szám
2 Budapest, 1939. október í. hol a főváros felterjesztése — ha ugyan már el nem veszett. , A főváros most újból elhatározta, hogy rendet teremt a bejelentések terén és újból kérni fogja a kormányt az említett reformintézkedések megtételére. Más idők — más miniszterek és ha a felterjesztés el nem vész, néhány esztendőn belül meg is fog érkezni a fővároshoz a kormány döntése . . . Élelemszerzés külföldről Folkusházy alpolgármester és Márher tanácsnok bevásárlási koruton Megírta a Fővárosi Hírlap, hogy a főváros nagyobbmennyiségü élelmiszert akar a külföldön áruhitel formájában beszerezni. Olaszországból rizskásáí és fűszereket, Svájcból íejkonzerveí és sajtot, az északi államokból hús- és halkonzerveket akar vásárolni a főváros tanácsa olyképpen, hogy az élelmiszereket idegen valutában vásárolná es azokat évek -során át idegen valutában fizetné vissza, miáltal pénzünk mai hallatlanul rossz ázsiója a vásárlásokból ki lenne kapcsolható. Ezek a tárgyalások, melyek a budapesti eníente-missziók közvetítésével folytak, már annyira előrehaladtak, hogy a szerződések rövid idő alatt meg lesznek köthetők és a szállítások megkezdődhetnek. Mint értesülünk, a szerződések effektuálására a főváros tanácsa bizottságot küld ki, mely Svájcba, Dániába, Hollandiába és Norvégiába fog elmenni. A bizottság tagjai Folkusházy alpolgármester, Márher tanácsnok, Faludi élelmezési szakelőadó és Katinszky műszaki főtiszt lesznek. Most van folyamatban az útlevelek megszerzése, melynek elintézése után a bizottság útnak fog indulni. Világot járó ütjük bizonyára eredményes lesz és meg fogja könnyíteni ennek a sokat próbált város lakosságának a megélhetését. Porok özöne a főváros ellen Szabó Imre dr. tiszti főügyész nyilatkozata Azt mondják és alighanem joggal , mondják, hogy soha annyi dolguk még a fiskálisoknak nem volt, mint most lesz. Valóban a tanácskormány négy hónapos romboló munkája annyi jogi kérdést hagyott nyitva, annyi bajt, annyi elintézhetetlennek látszó konfliktust idézett föl, hogy az emberek bucsujárás- ban fognak a bíróságok elé járulni. Kétségtelen, hogy egy olyan nagy vagyonnal, sok üzemmel és egyéb gazdasági intézménynyel rendelkező jogi személy, zmint Budapest1 székesfőváros, amelynek számtalan szerencsétlenekkel szemben, akiket a szovjet-uralom talán tönkre is tett és akik utolsó remediumként abban reménykedtek, hogy követeléseiket behajtják majd a fővároson. A főváros azonban nem vállalhatja Ágoston Péter jogakadémiai tanár, B o k á- n y i Dezső foglalkozásnélküli egyén, Bierma n u István bankhivatalnok, Bogár Ignác betűszedő és Barna Jenő vasmunkás, mint magánszemélyek A diktatúra bukása után rendőri nyomozás indult meg minden irányban. Nemcsak a rérnsé- ges gyilkosságok kiderítése érdekében, nemcsak azért, hogy Csernyitek, Korvin Ottórilak, Sza- muelyiniek akasztásait, kivégzéseit, a hóhérok kegyetlen bűneit sorakoztassa, de különösen azért is, hogy a diktatúra ötödfélhónlapos uralmának összes adatai, a vezérek, vezetők, helyettesek, népbiztosok, megbízottak, parancsnokok szereplése is tisztázódjék. Különös, hihetetlen részletek derülnek: ki. Amikor egy-egy bűnügy kapcsán a rendőrt nyomozás kutat, föl bukkannak ia|z első pillanatra jelentéktelennek látszó adatok, amelyek pedig a rémuralom egész rendszerének hiteles és megdöbbentő bizonyságai. Bizonyságai arainak, hogy egy-két beteg agyrendszerü rajongón kívül tisztára szélhámosok és kalandorok ragadták el a hatalmat amaz emlékezetes márcii/us huszonegyedikén. Ugyaniakkor, amikor keserves szenvedésekkel éhezett az üres piacokon a nép, ők dáridók bőségében lakmároztak. Ugyanakkor, amikor fegyházzal büntették az alkohol fogyasztását, ők, a vezérek, hajnalig dorbézoltak. Ugyanakkor, amikor érvénytél-amitették a kék pénzt, ők, a vezérek, százezres csomagokban gyűjtögették és rabolták. Az úgynevezett „közönséges bűncselekmények“ elkövetésével vádolhatok szinte kivétel nlélkül valamennyien, el kell ámulnia mindenkinek, amikor például egy nyomozás kapcsán kiderül, hogy a Wenckheim grófi palota kifosztása után a gróf egy zsakettjét és négy alsónadrágját Kun Béla kapta... Mialatt a félrevezetett és elkeseredett munkásság fölött a hatalom szilárdan állt a kezükben, — a népbiztosok rablások és fosztogatások bűnrészesei voltak, hirdetvén plakátok ezrein és újságjaik hasábjain az önmegtartóztatás és türelem nemes erényét. Böhm Vilmosról már régen hallottunk. Ugyan mi van a derék katonatiszttel, a vörös hadadósságait. A pörök őszre megindulhatnak, a fiskálisok betegre kereshetik magukat, a főügyésznek azonban minden pörre csak egyetlen válasza lehet: 1919. március 21-től 1919. augusztus 1-ig Budapest székesfőváros szünetelt, Budapest nem volt, hanem öt ember garázdálkodott a városházán, akiknek adósságait azonban Budapest közönsége természetesen nem vállalhatja. sereg főparancsnokával? Érdemes beletekinteni egy bűnügyi nyomozás aktáiba, amelyekben épen Böhm Vilmos szerepel. A nemes hadvezér kiadta a^ rekvirálási parancsok a burzsoánajk be kell szolgáltatnia a fehérneműt a vörös hadsereg részére... És ime, most mi derül ki? Böhm Vilmos lakásán házkutatást tartott a rendőrség s egész sereg kincstári iepedöt, kincstári szöveteket, ezekből kiszabott női ruhákat találtak... Még a diktatúra bukása előtt föltűnt a Ba- ross-téren posztoló vörös őrnek, — régi rendőr volt egyébként, —- hogy teherautók állanak meg a Bartoss-tér 17. számú ház előtt s nagy csomagokat hagynak ott. Gödöllőről jöttek a kocsik. A rendőr érdeklődött s megtudta, hogy Böhm Vilmos hadseregfőparancsnok lakására viszik a ládákat, a harmadik emeletre,, amelynek egész utcai frontját Böhm Vilmos foglalta le. A vörös őrt mds'nap elhelyezték a Baross-térről, nyilván kellemetlen volt, hogy érdeklődött... A bukás után aztán jelentést tett a rendőr ezekről a dolgokról. A főkapitányságon myomoizás indult s kiderült, hogy a főhadiszállásról a rekvirált és részben önként beszolgáltatott fehérnemüek tekintélyes részét Böhm Vilmos a maga részére foglalta le s egyszerűen a lakására vitette számos kincstári bélyegzővel ellátott feliénnlemüvel együtt. Mielőtt Böhm Bécsbe menekült volna, elszállították a lakásról az oda hurcolt anyag nagy részét, de ott f elej tődö'tt hat darab kincstári bélyegzővel ellátott lepedő, katonai ruhaszövetek már átalakítva és egyéb fellépnie - müek... Böhm Vilmos öccse, Böhm Arthur, az Általános Fogyasztási Szövetkezet és a Hangya- szövetkezet politikai megbízott ja volt s egy Budakeszi-uti villában telepedett meg. Itt is házkutatást tartott a rendőrség s itt is találtak hat kincstári lepedőt, vásznakat, ruhákat. így működtek a diktátorok. Böhm Nimoli az enyveskezü főparancsnok Wenckheim gróf zsakettje Kun Bélán — A vörös hadsereg szarkái szerződése van magánemberekkel és vállalatokkal, a pörök egész özönét fogja kapni a szovjet jóvoltából támadt konfliktusok és vitás jogi kérdések miatt. Ismerve a helyzetet, megkértük Szabó Imre dr. tiszti főügyészt, aki a következő választ adta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Egyelőre még a főváros ellen indítandó pörökről nem lehet szó, mert hiszen a bíróságok még nem kezdték meg túl aj dónk ép eni munkájukat Konkrétum tehát még nincs, de egészen kétségtelen, hogy a pörök egész áradata fog megindulni vitás kérdések miatt, amelyek a szovjet alatt történtekben lelik gyökerüket. Szocializálások és hasonló dolgok történtek, amelyek miatt majd a fővárost kívánják egyesek felelősségre vonni, valószínű azonban, hogy egészen hiába, mert ;ai mi álláspontunk, amely nem is lehet más,, az, hogy négy hónapon át főváros nem is volt, a főváros tehát nem követhetett el senkivel szemben sem injuriát. A tanácsköztársaság idejére a főváros megszűnt, mi egyszerűen nem voltunk, nem felelünk és nem felelhetünk semmiért, ami a városházán történt. — Egyébként is a szovjet-uralom olyan rendetlenséget hagy öt t a nyakunkban, hogy elég lesz valahogy rendet teremteni a városházán. Széthánytak,, felforgattak mindent, s most legelső törekvésünk az, hogy a rendet helyreállítsuk. Szabó főügyész .nyilatkozatából tehát kiderül, hogy a főváros alaposan fel van készülve azokkal a Lakbéremelés - vizzel Lakásboség a’láíbatáron - Háziurak keserve A falaikon plakátok jelennek meg, amelyekben a lakásügyek kormánybiztosa szól a közönséghez. Jár- tunkban-keltünkben, emberekkel való érintkezőinkben azonban senki nem beszél a lakáskérdésröi. Az embereket nem igen .nyugtalainitja ez a kérdés, holott a Károlyi-rezsimnek nagy gondot okozott a Iakásta- lanok elhelyezése, a kommün alatt pedig százával, ezrével voltak a polgárcsaládok, amelyeket halálosan elkeserítettek egy-egy kétségbeejtő lakásrekvirálás- sál. A lakásunk nem volt a mienk, nem magunk intézkedtünk benne, legdrágább, legszentebb szimbólumunkat, az otthont is elvették tőlünk. Ma dacára annak, hogy'' az emberek lakása körül nincs valami szembeötlő nyugtalanság, még sem lehet azt mondani, hogy lakáskérdés nincs. Mia1 még igenis van lakáskérdés, mert el kell intézni azt a töméntelen igazságtalanságot iéls gonoszságot, amivel a tanácskormány ezen a térem is sújtotta Budapest polgárságát. Igaz, hogy a legtöbb esetben a kérdések automatice intéződtek el, különösen a legelső időben. Ahol nagyon követelő, erőszakos, kellemetlen volt a -.proli“ lakó, ott aJ házigazda a tanácskormánnyal együtt egyszerűen kilökte a vendégét is. Sok helyen, amikor meleg kezdett lenni a levegő, maguk léptek meg a bitorlók, ám volt olyan eset is sok. hogy lakó és liázigiatzda kölcsönös megértésben, egymás helyzetének méltányotásában I együtt maradtak és nem is szándékoznak széjjelválni. Ha azonban ma van is még., lakáskérdés, igen rövid időn belül már nem lesz. Ne feledjük el, hogy Budapest lakosságának számát a szovjet-kormány gazságai tízezrekkel apasztották, ne feledjük, hogy a kivándorlás ma sem szünetel, ne tagadjuk, hogy ezrével vannak családok, amelyeknél a bőröndök állandóan készen állanak, hogyha megnyílnak a határok. örökre itthagyj,ák Magyarországot. És ne feledjük, hogy az ipari munkásság egy igen nagy hányadának nem lesz a jövőben' Budapesten megélhetése. ezeknek is el kell hagyniok a fővárost, ha éhen nem akarnak majd pusztulni. Olyan dolgok ezek. amelyeket kár volna tagadni és amelyekkel bűn lenne nem számolni már ma jó- előre. Ezek a körülmények azt fogják eredményezni, nem is olyan soká, hogy Budapest lakosságának száma egy esztendőn belül jóval a millió alá fog leszáll an i, ami viszont azt is jelenti, hogy rövidesen nem lehet lakáshiányról beszélni, sőt eljön hamarosan az idő, amikor lakásbőség lesz Budapesten. Őszintén szólva, a lakásbőséghez ezen az áron eljutni, egyikünknek sem lehetett a célja és egyikünk sem örülhet annak, hogy' a budapesti lakáskérdést a város lakosságának elszéledése oldja meg. Annyi azonban bizonyos, hogy a lakásépítés szükségessége, amely pedig annyi gondot okozott a fővárosnak, ebben a pillanatban aligha forog fönn. Tény az, hogy sem a kormány, sem a
