Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-07-24 / 30. szám
5 'Butiapust, i9tö. julius 24. kutyákra. Ami talán Pesten luxus, az Budán igen fontos szükséglet. Éppen azért a budaiak követelése az, hogy a főváros tanácsa e n g e d é 1 y e /.- zen e g y-e g y napot Óbudán és K e 1 e n f ö 1- c! ö n, h o g y ott ni e gi h a ; á r o z o 11 h e 1 y e ír é s időben kutyákat lehessen vásárolni és el a d n i. Alig lehet kételkedni benne, hogy meg is fogják iá kapni az engedelmet. A jó budaiak azonban azt tartják, hogy aki az állatot szereti, rossz ember nem lehet, éppen ezért még a kutyavásár tervén is tulmennek. Kanárivásárt is terveznek a Batthyány-téri vásárcsarnokban, vagy mellette. Buda hires a pártában maradt öreg kisasszonyairól. Hadd legyen nekik egy kis szórakozásuk „mandik“-kal, a gyönyörű, antik, hvendulaszagu, hajlított bútoraikat úgyis elvitték már súlyos ezresekért a hadimilliomosok. Valami idili mégis csak kell az öreg lányok szobájába. Jó lesz Mt a kanári. A tabániak viszont arra emlékeznek vissza mos tanában, hogy ők voltak valaha a galambok v á- rosa. Ha Horváth Istvánok lennénk, le is tudnánk származtatni a Tabán nevét valahogy a galambból. A galamb tubi, tubán, Tabán... Egykor tényleg minőm házban volt itt galamb. Néha rajokban keringtek ;• citadella fölött, valósággal nagykereskedést is űztek a galambokkal a jó tabániak. A baj csak az volt. hogy át kellett járni Pestre a városház udvarára. Már pedig, aki tabáni galambot akar venni, az menjen át szépen a Dunán. Az a kérésük tehát a tabániaknak, hogy a tanács minden kedden engedélyezzen a Roham-utcában galambvásárt. Egyszóval Budán nemcsak kutyavásár lesz még, hanem kanári- és galambvásár is . . . A városi mentők Alkudozás a nagy reform körül Lassankint meg kell barátkozni a gondolattal, hogy a mentők a főváros tulajdonába mennek át. Városi mentőink lesznek és mi, akik mindenkor a legteljesebb elismeréssel voltunk a mentők ragyogó teljesítményeivel szemben, csak örömmel üdvözölhetjük ezt a tényt. Az első közeledés most történt meg, amikor a főváros a mentők szubvencióját 20,000 koronáról 50,000 koronára emelte fel. Ezenkívül létrejött még egy üzlet, amivel a főváros elegánsan -elismerte a mentők tevékenységének kitűnő voltát. Ez az üzlet pedig.az, hogy a mentők a főváros hivatásos, szerződéses betegínvarozó vállalata lettek. Nem fog azonban megállani a főváros ennél a pontnál. A mentők városiasitása egészen aktuális lett az utolsó időben. Ebben a kérdésben a főváros részéről Csupor József tanácsnok, a közegészségügyi ügyosztály vezetője és a Mentőegyesület részéről Karácsonyi Jenő gróf és Kovács Aladár dr. udv. tan., igazgató között bőséges tárgyalások folytak. A fővárosban — értesülésünk szerint — megvan a jószándék, hogy a mentőket magához váltsa és ezt a nagyszerű intézményt beiktassa a magáéi közé. Vannak azonban ennek a kérdésnek még megoldandó részei. Mindenekelőtt nem lehet lemondani akkor sem, ha a főváros veszi kezébe az ügyet, a társadalmi segedelemről, amely eddig szinte egyedül tartotta a lelket a mentőkben. A társadalom segitőköreinek meg kell maradnia a jövőben is a mentők szolgálatában. Most azon okoskodnak, miként lehetne ezt akkor is biztosítani, ha a főváros veszi kezébe a mentők ügyét. Ha ezzel a kérdéssel tisztába jöttek, akkor lehet csak arra gondolni, hogy miképpen lehet a mentőügyet belekapcsolni a főváros adminisztrációjába. Van azonban még egy fogas kérdés. Nem szabad kihagyni a segítésből az államot sem, amelynek szintén vannak érdekei abban, hogy a budapesti mentők jól és gondtalanul teljesítsék terhes feladatukat. Ha mindez a vitás kérdés tisztában lesz, akkor a mentők a főváros kezébe kerülnek, amivel reméljük uj érája kezdődik ennek a sokat szenvedett, jobb sorsot érdemlő intézménynek. Emész test elősegítő „ÄSÄ® -Ä’" MATTON 1 GIESSHÜB LE R TISZTA TERMÉSZETES ALKALlÁS SAVANYU VIZE. A Fővárosi Hírlap szerkesztőségéből. Dacsó Emil, a Fővárosi Hírlap felelős szerkesztője, nyári szabadságra elutazott. Távollétében a lap szerkesztéséért Pogány Béla helyettes szerkesztő felelős. A király üdvözlete. Vadnay Tibor dr. kormánybiztos táviratilag tett jelentést a királynak a budapesti gyermekeket szállító első vonat elindulásáról és egyben a főváros és a gyermeksereg hódolatteljes, háláját tolmácsolta. Erre a táviratra a kormánybiztos a: király kabinet- irodájából a következő táviratot kapta: „Ö császári és apostoli királyi felsége örömmel értesült a gyermeknyaraltatáshoz tartozó első magyar gyermekcsoportnak Budapestről való elindulásáról és az ez alkalomból előterjesztett hódolatért legkegyelmesebben szives köszönetét kifejezni méltóztatott. Legfelsőbb parancsra báró Nagy.“ Öt miiépitészeti téma. Az építkezési ügyosztály most fogja kiirni a Ferenc József koronázási jubileumi alapítvány müépitői dijára a pályázatot. Ezidöszerint e témák megállapításával foglalkoznak. Az öt téma legnagyobb- részben aktuális lesz, többek között egy győzelmi diadalkapura is pályázatot hirdetnek. A főpolgármester az árvaházban. Dr. B á r c z y István főpolgármester a héten váratlanul meglátogatta a kamaraerdei szegényháztelepen nyaraló Erzsébet és József árvaházi növendékeket, akik barnára sülve éppen majális utáni vidám hangulatban mulatoztak, játszadoztak. A főpolgármester látható érdeklődéssel tekintette meg a gyermekek nyaralóhelyét, a Baróthy-villát, melyet a főváros annak idején a kamaraerdei szegényház kibővítése céljából vett meg. A közjótékonysági ügyosztály részéről a majálisra Bär ti Tivadar és Medriczky Andor mentek ki. A társintézmények vezetői közül Kuril c z Kálmán, a József árvaház igazgatója, R u p p György, a szegényház gondnoka és Pózner Iván. gondnokhelyettes. Fráter Ágnes, az Erzsébet leányárváház igazgatóhelyettese, Bene Erzsébet, Schreier Anna és Grill Mária tanítónőkkel együtt meleg szivéljrességgel látta vendégül a főpolgármestert. aki a jelenvoltakkal kedélyes hangulatban késő estig elbeszélgetett s bucsuzáskor az igazgatónőnek legteljesebb megelégedését és köszönetét fejezte ki. A turf kulisszái mögé mégis betekintést kellett, hogy nyerjünk. Nem mintha nem tudtuk volna, hogy a piszok és szemét milyen förgetege kavarog ott állandóan. Nem, óh nem erről volt szó, csak még egy bizonyítékot, talán minden eddiginél jellemzőbbet, rikítóbbat kaptunk. Koronatanúk jelentkeztek arra, hogy mégis fel kell végre robbantani az egész finom cégér mögött garázdálkodó) bandát. Es legyen akármilyen nemes a cél, magának ennek a célnak is áldozatul kell esnie a tisztogatásnak, mert itt nincs más mód, mint fölégetni az egész szeméttelepet, fío- szantó poén ilyenkor az, hogy a legcsu- nyább kavarodásban jön a főváros közgyűlése és hoz egy határozatot, amely után két perc cdatt ezreket szavaz meg lóversenydijak fejében. Hiába, szép is az a következetesség. Egy megokolt névmagyarosítás. Tulajdonképen minden névmagyarosítás megokolt. Sümegi Vilmossal az élükön igen sokan vannak magyar soviniszták, akik azt mondják, hogy ebben az országban nem szabad senkinek élnie, akinek neve nem magyar, vagy ha csak egy kicsit is idegen hangzású. Nem számítanak a családi tradíciók sem, sőt az sem, hogy esetleg gazdasági érdekei fűződnek egy cégnek a régi, ősökről maradt, „üzletileg beveze ett“, de idegen hangzású névhez. Itt van a névmagyarosításnak egyik legsúlyosabb akadálya és ez az a pont, ahol az apostolok hiába verekszenek. Most azonban a véletlen és a háborús bűnözés segedelmükre jöt. egy igen nehéz esetben. Ismeretesek a Per lesz Mátyás cég üzelmei, emlékezetes a Székesfehérváron lefoglalt csempészküldemény, amely préselt töpör- lyiiből állott. Az eset igen kellemetlen volt Perlesz Dezső nagyvágó, fővárosi bizottsági tagnak, akinek se inge, se gallérja, se rokona, se barátja Perlesz Mátyás. Hangosan tiltakozott is az összeíévesztés ellen, de mindez természetesen hiábavaló volt. Radikálisabb orvossághoz kellett folyamodni. Mi lehetne ez más, mint — Sümegiék nagy diadalára — a névmagyarosítás. A kérvény máris a belügyminisztériumban van és egy szép napon a törvényhatósági bizottságnak nem Perlesz Dezső, hanem P é r y Dezső nagyvágó lesz a tagja. A Népjóléti Központ zárószámadása. A Népjóléti Központ pénteken, e hó 19-én délután 5 órakor a Központi városháza első emeleti tanácstermében teljes ülést tartott, amelyen dr. Csergő Hugó igazgató bemutatja a Népjóléti Központ 1917. évi zárószámadását és ezzel kapcsolatban a Népjóléti Központ népélelmezési kirendeltségének 1917. évi zárószámadását is. Csatára készülnek a kormos emberek. A szezonzáró közgyü.és csöndjét, kánikulai unalmát, zárszámadásos savanyúságát harci zaj fogja fölverni. Nem, óh nem a deficit lesz az, ami lázba hozza majd a tarkoponyákat. Ellenkezőleg: a kéményseprők ügye miatt tör ki a közgyűlési forradalom. így hirdetik ezt legalább ma a városben Devecis del Vecchio méltóságos urék, akik erősen szervezkednek Vita Emil dr. tanácsnok korrekt javaslata ellen. Mi is történt tulajdonképpen? Az, hogy tavaly Vita tanácsnok megcsinálta a kéményseprő szabályrendeletet, amely 25 százalékos díjemelést engedélyezett a kormos embereknek. A díjemelést azonban junktimba állította a kéményseprő kerületek szaporításával. Maguk a korommüvészek is belealakultak, de a közgyűlés is elfogadta a javaslatot, amely szerint ezentúl Budapestnek héttel több kéményseprő-kerülete lesz. A 25 százalékos emelés azonnal életbe is lépett és Devecisék boldogan rakták zsebre a hasznot. Egy esztendei munka után most elkészült a kerületek uj beosztása, amit most készül tárgyalni a közgyűlés. A haszon kedves volt a1 kéményseprőknek, de az egyezmény második fele ellen tiltakoznak. Azt mondják, majd el látják ők, mint eddig, maguk is a 'főváros kéményeinek tisztántartását, minek osztozzék a nagyszerű jövedelmen még hét ember? Hogy aztán az egyik kerületből aiig lehet megélni, a másik meg dús vagyonokat szül minden esztendőben, azt kihagyják a számításból a nagy kerületek tulajdonosai. Es most szervezkednek az ellen, hogy a tavalyi szabályrendelet végrehajtható legyen. Azt mondják, meg fogják obstruálni a kerületek uj beosztásáról szóló előterjesztést. Az obstruk- ció vezére persze Nessi Gyula lesz, kontrázni pedig azok fognak, akiket a kéményseprőmesterek erre a célra szinte minden kerületből harcba állítanak. Az obstrukciót azonban mindenesetre le fogja törni a tanács szilárd elhatározása, amely igazságot szolgáltat a súlyosan eitérö életviszonyok között élő kormos emberek számára. Vigyázat, csempészet! A városatyáknak nem igen van az. a jó tulajdonságuk, hogy minden előterjesztést, mire pro vagy kontra, levoksol- nak, szó szerint elolvasnának. így történt azután, hogy ínaguk a városatyák azok, akik meglepetve kapnak a fejükhöz, amikor egy-egy újítással találkoznak, s amiről mit sem tudnak. Mert az élőterjesztésekben néha Hallgatag, elbújtatott szenzációk rejtőznek. Most is egy ilynre hivju.k föl a közgyűlés figyelmét. A pénteki pénzügyi bizottság és á julius 31-iki közgyűlés fogja tárgyalni a sokat hányatott Míi- szerüzem költségvetését. Nem szólunk most arról, hon^ a Müszertizem félmilliós nyereséget mutat ki, amely miután az üzemnek csak a fővárosi kórházaknak van joga szállítani, a kórházi alap zsebére megy. Szólunk azonban arról, hogy a tanács a Müszerüzemnek a községi háztartástól való függetlenitését javasolja. Annyit jelent, ez, hogy a Nagydiófa-utcában ezentúl önálló üzeme ;esz a fővárosnak. Aki azonban józanon gondolkozik, nagyon jól tudja, hogy ennek az üzemnek sem a múltja, sem a jelleme nem garancia arra, hogy önállósítható legyen. Ellenkezőleg vissza kell terelni az üzemet eredeti rendeltetéséhez, a főváros kórházai egyszerű műszer-raktárának kell maradnia. Üzleti haszon, üzemi je.leg és mindenek fölött önállóság nélkül. A közönség már torkig van a Mü- szerüzemmel, jő lesz, ha a pénzügyi bizottság és a közgyűlés jói meggondolja, a maga szárnyaira bocsássa-e ezt a sok vihart látott intézményt.
