Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-27 / 13. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 1918. március 27-én 13. szám EDÖF1ZE TÉSS jftFKKt Egész évi*e .......... 25 K. Fe l évre ................ Í4 K. Eg yes szántott kaphatók a kiadóhivatalban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő : OOLCSÓ Emil Megjelenik minden szer- dón. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér. Szív-utca ........ 18. szám Te lefon ............... 137-13 A pogármesteri szék gazdát cserél és Bárczy István, aki több mint egy évtizede a szelíd fejlődés és a vészes idők mindent megállító vihara között a kormánynak állott, távozik az alkotások színpadáról és az ellenőrzés páholyában foglal helyet. Külsőleg legalább ilyenformának látszik az a tény, hogy Bárczy a kiirály, a kormány, a főváros törvényhatósága és a saját maga akaratából Budapest főpolgármestere lesz. Mi azonban többet látunk benne, mert azt a Bárczyt, aki lelkesen, ambiciózusan és tehetségesen kormányozta a fővárost, nűm tartjuk képesnek arra, hogy szimpla ellenőre legyen a városházi sáfárkodásnak. Bárczy éles szemmel ismerte föl, hogy olyan idők következnek, amikor a főpolgármester mérhetetlenül sokat tehet a. főváros érdekében. Tisztában volt vele, hogy a főpolgármesteri székbe Bódy Tivadar személyében olyan férfin kerül, aki kiváló kvalitásai és Budapest iránt való rajongó szeretete révén pótolni tudja Bárczyt, a polgármestert. Ilyen körülmények között fog búcsút mondani Bárczy az öreg Károly-kaszárnyának és vonul be a Váci-utcai uj városházára, ahol igenis nagyszerű feladatok várnak rá. Amint a polgármesterségben többet és szebbet látott, mint elődei, úgy bizonyára a főpolgármester - ségnek (is más értéke és becse lesz az ő kezében, mint volt azokéban, akik legtöbbször csak méltóságot és politikai missziót láttak feladatukban. Bárczy a saját kezének megkötöttségében, az örökös akadályversenyekben, amelyek mindenkor megbénították Budapest fejlődési akaratát, tanulta meg, hogy milyen mérhetetlenül sokat vár az ország szive attól a magas méltóságtól, amelybe most ő díjút. Amikor a megoldás else» felét, Bárczy íöpol- gármesterségét örömmel látjuk, nagy. megelégedéssel kiáll tudomásul vennünk azt is, hogy utóda nyilván egyhangú választással Bődy Tivadar dr. lesz. A polgármesteri széknek azt a fényét és magasságát, amelyet az feltétlenül Bárczytól kapott, meg fogja őrizni és öregbíteni fogja Bódy is. Ott nőtt föl és tehetsége is ott bontakozott ki a városházán, lehetséges volna-e, hogy lelkének egész simogató, dédelgető szeretetével ne csüngne azon az álláson, amelynek minden budapesti ember szemében a legszebbnek kell lennie? Talentuma, szorgalma, odaadása, tudása és praktikussága olyan harmonikusan és olyan célszerűen egyesülnek énjében, hogy annak a munkának, amelyet rábíznak, tökéletes megoldója lesz. Amit eddig tett és alkotott, fokozott reménységgel töltik el jövője iránt a főváros lakosságát, amely a jövendő uj polgármesterrel együtt meg van róla győződve, hogy soha nagyobb, nehezebb és szebb feladatok nem állottak Budapest polgár- mestere előtt, mint amilyenlek Bódy Tivadarra várnak. Jellemző és megnyugtató, hogy Bódy tiszteletreméltó önbizalommal, lelkes örömmel, csillogó reménységekkel indul el a küzdelmek utján. A feladatok nagyságával ugyanis arányban áll áz a nemes akarás és az az imponáló szellemi és fizikai erő, amelylyieJ a polgármesteri szék várományosa elindul az ismeretlen nagy l&rcok elé. A háború hosszú évekig tartó kínzása alatt legyengült, megsoványodott, lábadozó Budapestet csak ilyen erős kezekkel, mint az uj főpolgármesteré és az uj polgármesteré lehet kivezetni a béke napfényes mezejére, ahol üdülnie, erősödnie, fölfrissülnie kell. o e o A női munka nagy segedelmünkre volt a hűhómban. Ma azonban már nemcsak kelet, de nyugat felöl is kel a nap és számolni kell vele, hogy elöbb-ntőbb béke lesz. Akkor pedig a nőt munkának ulat kell engednie a férfimunkának különösen azokon a területeken, ahol amúgy sem vált be. Amilyen kitűnőek például a pincérnök, olyan lehetetlenek a vil- lamoskaíauznők. Ezeken a helyeken kell tehát őket leszorítani maid fokonkint a cselekvésről. Eddig azonban nálunk még senki sem gondolt rájuk. Becsben már régen an- kéteznek, miiünk még fűre sincs a gondoskodásnak. A férfierő azonban igy is eltolja majd őket az útidból. Hogy hová? Ahová nálunk szokás: a prostitúció mocsarába. Az árak, dacéira annak, hogy a kecsegtető ukrán béke meg van kötve, vidáman emelkednek tovább. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy ha tejjel-mézzel folyó Komán is az a fiatal ország, amelylyel most barátságos viszonyba léptünk, egyszerre minden meg nem változhatni. Repülőgépen csak postát lehet szállítani, de marhahúst nem. Az ilyen eseményeknek azonban mégis jéitélzony hatáséit kellene éreztetnie a spekulációval szemben, amely úgy elharapódzott a magyar talajban, mint imitt-amott a szerb tövis, amelyet szintén hatósági erővel kell kiirtani, fia tehát a spekuláció nem is vesz tudomást az ukrán békéről, meg a st.-quentini óriási győzelemről, a hatóságnak biztos hátvédnek kellene ezt tekinteni. Ezzel szemben mind vadabb iramban növekszik a spekuláció, az árak pedig úgy szöknek föl, mint a Ufuszos betegnél este a hőmérő. Mindezt pedig azért mondottuk el, hogy a sorok végére ideírhassuk konstrasztként, hogy az árvizsgáló) bizottságok még mindig nem csináltak semmit, még mindig nem mozdultak meg, bár hosszú nadrágban kellene már járniok, de még mindig nem tudunk papát-mamát mondani. Pedig harminc elnököt és négyszáz tagot neveztek ki. Édes istenem, amikor az oroszok rajtaütöttek az uzsoki szoroson, összevissza nem állott ott ennyi honvéd! Most az orosz béke után pedig ennyi elnök és ennyi tag nem tud megvédeni bennünket a spekulánsok poltron hadseregével szemben. A lóhus mint egy előkelő demimond, megint beszéltet magáról. Szegény, sokat gúnyolt lópecsenyét jogaiba iktatta a háború és ma már * gazdag ember legyen az, aki lópecsenyével vendégeli meg barátait. Valaha a vicinálisról sem csináltak annyi rossz viccet, mint később a nyerítő virsliről és a héten a tanács egyszerre pont egy koronával emelte a lóhus árát. Az feltétlenül bizonyos, hogy aki a közönséget be akarja csapni és bécsi, debreceni, győri meg másféle virslit akar hamisítani, az nem lóhussal fogja ezt cselekedni. Jellemző a mi népélelmezési akciónkra, hogy a legpredestináltabb népélelmezési cikk ma már csak hadimilliomosok asztalán foglalhat helyet. Mit akar a Lakásbizottság? Hatósági és magánépitkezések. — A hivatalok kitelepítése. — 3000 szoba szabadul fel. — Küzdelem az anyaghiánnyal. Szerdán annak rendje és módja szerint megalakult a fővárosnak a lakáskérdés rendezésére és előkészítésére kiküldött bizottsága, amely alkalommal B á r c z y István d'r. polgármester tartalmas, szép programmot adott, csakúgy, mint tiz esztendő előtt, amikor kisebb, méretű lakásínséggel és kisebb eszközökkel kellett felvenni a harcot. Az akció élén akkor is Bárczy állott és a munkatársai is ugyanazok voltak ebben a kérdésben, mint ma. Az akkori hatalmas előterjesztés megalkotói, az egész kérdés megoldásának kiépiíői Wi l.dn er Ödön dr. tanácsnok és Kab- debó Gyula műszaki tanácsos voltak. Áfa ez a két férfiú tudásban és tapasztalatokban nteg.gazdagodva álba polgármester mellett és bíznánk kell benne, hogy sikereik ezúttal fokozottak lesznek. Most, amikor a lakáskérdés megoldása a körmünkre égett, még mindig reménykedünk abban, hogy a főváros akciója nem marad hatás nélkül. Általában el kell azonban mondanunk, hogy három esztendő óta beszélnek a lakásínség réméről, anélkül, hogy valami történt volna a megoldás érdekében. A főváros talán nem szüneteltette: volna a háború előtt é.pi tőakcióját, de a Tisza-kormány, mint mindenben, e tekintetben is teljesen megkötötte a főváros kezét. Tudjuk, hogy a háború elején, amikor még bőven volt munkás, in- var és építőanyag, belügyminiszteri rendelet szüntette be a fővárosnak már folyamatban levő építkezéseit is. Hiába dolgozott ki W e k e r l e Sándor dr. nagy előrelátással egy memorandumot, hiába igyekezett testületet alakítani az építkezések ujraíelvétele iránt, a munkapárti kormány minden számítását keresztülhúzta. Amikor végre a múlt nyáron Wekerle elnökségével megalakult a LÁB., akkor már későn volt, ennek a testületnek nem igen volt: más módjában. mint elméleti tanácsokkal szolgálni, számításokat végezni és a megvalósulás határkövénél beszüntetni a munkát. Most, hogy a múlt héten megalakult a főváros illetékes bizottsága, nagy örömmel látjuk, hogy mindenképpen praktikus testületről van. szó, ellenben ott látjuk nyomában megint azt a rémet, amely eddig minden becsületes törekvést meghiúsított ebben az irányban. Építőanyagról van szó, amelyet igenis be lehetne szerezni, elő lehetne állítani, ha szenünk lenne. Az építkezési kérdésnek alfája és o m e g á j a a szén I e 11 és mindaddig nem lesz téglánk és nem fesz más építőanyagunk, amiig szenet nem bocsátanak elegendő mennyiségben a főváros rendelkezésére. A főváros 'törvényhatóságának uj bizottsága igen érdemes munkát végezhet, de produkálni azonban csak akkor tud, ha majd'Szenet is bocsátanak rendelkezésére. A bizottság különben azt is kimondotta, hogy a kormánytól azt fogja kérni, adiják egyetlen ember kezébe az egéisz lakásügyi akciót, akinek teljhatalma Jegyien úgy a polgári, mint a katonai hatóságoknál való eljárásban. Valószínű, hogy csakhamar meg is kapjuk majd a lakásügyi kormány- biztost, akit azonban szintén nem lehet szén nélkül elképzelni. A Éővárosi Hírlap munkatársának alkalma volt ama férfiak egyikével beszélni, akinek a polgár- mester a lakáskérdés megoldásában a legfontosabb szerepet szánta. Kiváló informátorunk az uj bizottság terveiről, szándékairól, céljairól és eszközeiről a következő becses kijelentéseket tette : Gyorsan dolgozik a bizottság. A lakáskérdés rendezésére és előkészítésére kiküldött bizottság Bárczy Istvánt dr. polgármestert választotta elnökévé és Bódy Tiva-
