Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-03-13 / 11. szám

Budapest, 1918. március 13.

3

ha, hogy azok jobban pusztíthatnak, mint maga a háború.

A Népruházati Bizottságban ugyanis nyilván olyan alsóbbrendű néposztálynak tekintik az utcaseprőket, akiknek sokai jobban illik, ha mezítláb sétálgatnak a körutakon, sőt a közcsend érdekében szinte kívánatosabb, hogy a kopogós bakkancsok elmaradjanak. Ilyen bölcsességeknek kell odabent érvényesülnünk, mert különben, ha nem igy lenne, akkor november óta már történt volna valami az utcaseprők lábbeli jíc érdekében. Ezzel szemben az a tény, hogy a főváros tanácsa ötödik hónapja rendelt egy vállalkozónál bakkancsokat, amelyekhez a vállalkozó előbb a kereskedelmi minisztérium, utóbb pedig a Népruházati Bizottság kegyelméből még ma sem kapta meg a szükséges bőranyagot. Ilyen körülmények között valószínűleg hamarosan elérkezik az ideje annak, hogy az utcaseprők vagy mezítláb teljesítik nehéz feladatukat, vagy leteszik a seprőt és Aczél Gyula urra, a Népruházati Bizottság cipuosztá- lyának igazgatójára bízzák, hogy tartsa tisztán, ha tudja, Budapest utcáit. Neki végre is van hozzá cipője.

A főváros tanácsa 1917. év októbe. 30-ikán tartott ülése adta meg a felhatalmazást Balló Alfrédnak. a köztisztasági hivatal igazgatójának, hogy az utcaseprők számára Zeller Kálmán bakkancsgyárosnál 1500 pár munkásbak- kapcsot rendeljen, aránylag olcsó, páronkint 67 korona 25 fillér árban. A megrendelés azonnal meg is történt és most már a gyáros a tanács határozatával és a köztisztasági hivatal megrendelésével ’'a kereskedelmi minisztériumhoz fordult és a következő anyagok kiutalását kérte: 600 kg. felsőbőr, 750 kg. talpbőr, 250 kg. talpbélésbőr és 250 kg. sarok, talpszél és lágyék céljaira.

A kereskedelmi minisztériumban, dacára annak, hogy a köztisztasági Hivatal katonai parancsnoksága külön is bizonyította a bakkancsok mellőzhetetlen szükségességességéi, nem volt sietős a dolog. Az iparfejlesztési osztályba beosztott Egry Kálmán tanár nevéhez fűződik a budapesti utcaseprők bakkanc.siigyének ötletes és kitartó halogatása. Az ügy innen sző- röstül-bőiröstül, de az elintézésnek halvány reménye nélkül az akkor újonnan megalakult Népruházati Bizottság elé került.

Az amerikázást itt Aczél Gyula, a cipöosz- tály igazgatója vette át, aki olyan szorgalmasan ül az aktákon, hogy semmi remény nincsen rá, hogy fölkeljen róluk, ha igyan felsőbb hat o t rendezni a Vár szabályozó tervére, mely fölött azután természetesen nagyobb, művészekkel s a műemlékek országos bizottságának kiküldöttjeivel kiegészített bizottság döntene. A szabályozásnak magától értetödőleg ki kellene terjeszkednie arra, hogy mely épületeket, illetőleg mely épületcsoportokat kell változatlanul megtartani, hol s milyen terjedelemben helyezhetők el középületek, s végül arra, hogy a már elkövetett hibák hogyan volnának orvosolhatók. Például a kirívóbb épületek homlokzatát a lehetőséghez képest át kellene alakítani, a Disz-téren a Vörös Kereszt s a szemben álló ház között esetleg valamely kapuzatos építmény volna létesíthető, hogy ez a két modern épület el legyen szigetelve a Vár régi, ódon részétől stb.

Szükséges volna továbbá egy állandó s a Jelzett- hez hasonló összetételű bizottság, mely az uj építkezések s restaurálások terveit bírálná meg. Itt főszempontként kellene szerepelnie annak az elvnek, hogy a bástyái frontokon egyemeletesnél magasabb házakat nem szabad építeni.

Ahogy a hibák sorát lehetett volna folytatni, éppen úgy lehetne a segítés jövő eszközeit is még nagyon részletesen kifejteni; célom azonban most csak az, hogy a közönség, valamint az érdekelt intéző körök figyelmét a Várra fölhívjam. Bízom azonkívül erősen abban, hogy a Vár eddigi helyzeténél fogva és kialakultsága folytán, valamint az udvar ottléte által kereskedelmi s közlakóhellyé nem változik, folyton szaporodó magánpalotái és házai s a középületek által intim előkelő jellege megmarad. Mindenekfölött remélem végül, hogy a közönség, valamint a hatóság részéröl a jövőben nagyobb figyelemben, megértésben és szeretetben részesül majd a Vár s ennek révén képesek leszünk régi karakterét megőrizni, az elkövetett hibákat orvosolni s a jövő fejlődés irányát a helyes mederben tartani.

Ney Ákos

falom nem kényszeríti erre. Aczél, a cipókirály, úgy látszik, csúffá akarja tenni Budapestet és a mezítlábas utcaseprőkkel kívánja benépesíteni a világváros kőrútjait. Nem ártana, ha Szterényi József kereskedelmi miniszter egy kissé érdeklődnék, mi az oka annak, hogy a Népruházati Bizottságban ilyen keveset törődnek a főváros eminens érdekeivel. Be a Népruházati Bizottság

Soha lázasabb és egyben kitartóbb munkára, nem volt szüksége Budapestnek, mint most, amikor minden energia felhasználásával arra kell törekednie, hogy akár egy végtelenbe nyúló háborúra; készüljön föl, akár hogy a béke nagy alkotásainak alapját vesse meg. Ebben a hatalmas készülődésben is leginkább a pénzügyi, közélelmezési, szociális és építkezési kérdések dominálnak. A forrásban levő tervek kialakulásába bevilágítandó, Bódy Tivadar dr. alpolgármester, udvari tanácsoshoz fordultunk, aki a Fővárosi Hírlap munkatársa, előtt nagybecsű nyilatkozatot tett. A nyilatkozatnak, amely a napirenden levő legfontosabb kérdésieket a legtisztább színben tünteti föl, külön szenzációi is vannak. Mindenekelőtt azokat a nehézségeket tárja elénk, amelyekkel a mai zavaro-s viszonyok között a költségvetés összeállításánál meg kell birkózni. Nagy^- fontosságuak r.zok a kijelentések, amelyek a tiszt- v i s e lfő k státuszrendezésére, anyagi helyzetük javítására; a háborús különmunkák honorálására vonatkoznak. E. tekintetben Bódy alpolgármester nem sok vigasztalót tud mondani, mert a fennakadás nemcsak a főváros anyagi viszonyaiban gyökerezik, de sokkal inkább ott keresendő, hogy a kormány a főváros tisztviselőinek dotálásának kérdésében _nem akar tovább menni, mint amennyire a maga alkalmazottait ki tudja és akarja elégíteni. A főváros beruházó kölcsönétek ügyét rövid időn belül e 1 i n t é- z e t in e k tekinti az alpolgármester, akinek nyilatkozatából azonban arra llehet következtetni, hogy a főváros ezúttal aligha fog háromszáz milliós beruházó k ö 1 c s ö u t fölvenni, hanem megelégszik egyelőre százmillióval, amit azonban s e m m i, igy ,ai hadikölcsön közelgő kibocsátása sem hátráltathat. A lakáskérdés megoldása egyik legnagyobb .gondja a fővárosnak. E tekintetben is meglepően érdekes és eredménynyel biztató tervvíel foglalkoznak, ami abban áll, hogy a különböző központok által elfoglalt épületeket ismét rendeltetésüknek adják vissza, ismét lakások lesznek ezekben a h á z a k b a n, a központok számára pedig olcsó telkeket ad' a főváros, hogy ott hivatalaik számára a maguk költségén házakat é-p i t s e n e k. Az első ilyen ajánlatot már meg is tette a főváros, amennyiben a Haditerménynek telket ajánlott föl. Valószínű, hogy a már megindult tárgyalások eredményre is fognak vezetni. Közélelmezési kérdésekről tlett még Bódy alpolgármester igen figyelemreméltó kijelentéseket, amelyek nagy vonásaikban mindenesetre megnyugtatók.

Az alpolgármester nagyfontosságu nyilatkozatai különben itt következnek :

Nehézségek a költségvetés összeállítása körül.

Első kérdésünk a költségvetésre vonatkozott, amelynek most már minél előbb a> közgyűlés elé kell kerülnie.

— Soha költségvetést csinálni nem volt nehezebb — mondta az alpolgármester, — mint az idén, amikor ez a költségvetés sehogyan sem tud kialakulni, sehogy sem tud pénzügyeinkről állandó képet megrögziteni. Ennek az oka első sorban az, hogy az anyagárak állandóan változnak, az alkalmazottak és az üzemi munkások igényei állandóan emelkednek. A másik oldalon viszont nun voltunk képesek eddig az uj adók jövedelmeit beállítani. Most lépett életbe ti vigalmi adó, a közlekedési adó, útban van a világítási adó, amelyeknek jövedelmezősége csak most, az adók kivetése után kezd kibontakozni. A legapróbb jelenségek is olyan változásokat idéznek elő a költségvetésen, hogy szinte azt kell mondani, lehetetlenség reális költségvetést

élén is áll két férfin, akiket mint rendkívül agilis fővárosi bizottsági tagokat ismerünk. Az egyik Magyar Bertalan ale'tiök, a másik pedig Vértes Emil ügyvezető-igazgató. Vájjon ők is egyetértenek-e azzal, hogy Aczél urnák joga van a főváros kárára ilyen tiszteletreméltó piszmogást véghez vinni és Jk is örömmel lát- nák-e a mezítlábas utcaseprőket?

csinálni. Megtörtént például, nogy a népélelmezési kérdésekben történt uj helyzet alakulása révén a költségvetésen mintegy harminc helyen kellett változtatást eszközölni.

Késik a státuszrendezés.- A költségvetésen igen nagy változást hozott létre legutóbb a napszámosok munkabéreinek felemelése. E mellett azonban megmozdultak a közigazgatási tisztviselők és az oktató- személyzet is. Ezek a kiadások, amelyek e követelésekben foglaltatnak, igen nagy sulylyal nehezednének a főváros budgetjére. Egyelőre azonban e tekintetben minden a kormánytól függ, amely minden ilyen kérdésben azt veszi figyelembe, hogy milyen mértékben látja el ő a saját alkalmazottait. Amennyit az állami alkalmazottak kapnak, annyit a mi alkalmazottainknak is engedélyez, ahhoz azonban, hogy mi ennél egy fillérrel is többel adjunk, hozzájárulni nem hajlandó. Minden ilyen természetű kérdéssel szemben elzárkózik a kormány, pedig mégis csak más a fővárosban élő és a fővárosi viszonyokhoz, a budapesti árakhoz kötött tisztviselők helyzete, mint az államiaké. Ez az oka annak is, hogy a tisztviselők státuszrendezése nem tud megszületni. A közgyűlés határozatának jóváhagyása egyre késik. Az elintézést állandóan sürgetjük, odafönt a minisztériumban azonban a legpedánsabb mérlegelés tárgyává teszik a kérdést, úgy, hogy valósággal 'ogamitmussal számítanak ki minden tételt. Ugyani.(z áll a tisztviselők ama kívánságára vonatkozólag, hogy újabb ötszáz koronás beszerzési előleget adjunk. Hasonlóképen áll a dolog a tisztviselőknek háborús külön munkájának honorálásával is. Minden attól függ és azon múlik, hogy az állami alkalmazottak miként vannak ellátva.

A tisztviselők háborús különmunkája.

— Úgy tudjuk — mondottuk — hogy a tanácsnak a kiilönlmunkák honorálására vonatkozó decemberi határozata anyagi okokból mindeddig mem lépett életbe. Es hallottuk azt is, hogy méltóságodnak van e tekintetben kielégítő megoldása, amelynek alaptétele a különmunkadijak kontingentálása.- A háborús különmunkákat természetesen külön kell honorálnunk. És e tekintetben nincs is szükségünk kcirmányjóváhagyásra. Ezt a kérdést teljesen magunk oldhatjuk meg. A tisztviselők azonban a különmunkák honorálásának tekintetében túlzott követelésekkel léptek föl. Amikor a megállapított terv szerint összeállították a kiadások jegyzékét, az meghaladta a négy millió koronát. Olyan összeg ez, amit erre a célra igazán nem tudunk áldozni. Éppen ezért most azt a megoldást tervezem, hogy kontingentálni fogjuk a háborús kiilönmunkálatok díjazására szükséges összeget, amelyet ezután az- egyes hivatalfőnökök fognak kiosztani a tisztviselők között a végzett munka értéke és mennyisége szerint. Jogos és illő, hogy az érdemesebb tisztviselők magasabb honorációban részesüljenek, mig az érdemtelenek ne jussanak bőkezű ajándékhoz. Mindén hónap elején be fogják terjeszteni a hivatalok vezetői a végzendő és hónap végén az elvégzett különmunkák jegyzékét, amelyet mi tétek,nkint fölülvizsgálunk és kartoték-rendszer szerint tartunk nyilván. Természetesen azután a hivatalfőnökök által való jutalmazást magam is a legszigorúbban fogom ellenőrizni. El fogok látogatni a hivatalokba és meg fogom vizsgálni, ki mennyit dolgozott, milyen munkát végzett és hogyan honoráltatott.

Bódy Tivadar alpolgármester

a költségvetésről, a beruházási kölcsönről, a tisztviselők anyagi helyzetéről, a közélelmezés aktuális kérdéseiről és a lakáskérdésről