Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-03-06 / 10. szám

2

Budapest, 1918. március 6.

nem eshetik azonban kifogás alá a padlásoknak emberi lakásokká való átalakítása. Itt azonban tűzbiztonsági szempontokból kell igen óvatosnak lennünk. Utána nézünk tehát, hogy milyen módon oldják meg a németek a tűzbiztonsági kérdéseket, hogyan emelnek rabic-falakat és hogyan látják el a padlás-lakásokat a szükséges ablakokkal. E tekintetben tehát komoly szándékaink addig nem lehetnek, amig nem látjuk, hogy tulajdonképen mi történik Berlinben?

— Meg kell még említenem, hogy újabb akciót kezdünk az iskolaépületek fölszabadítása érdekében. Még ma is 12—14 iskolánk van katonai kézben. Nagy részükben kórházak vannak, néhányban pedig a Hadigondozó működik, sőt még legújabban is lefoglalták a Hadigondozo céljaira a Szegényház-utcai iskolát. Bebizonyosodott, hogy a polgármesternek volt igaza, aki a háború kitörése óta állandóan azt hangoztatta, hogy a katonái kórházak céljaira barakkokat kell építeni és tehelrmentesiteni kell az iskolákat. Most minden erőnkkel azon iparkodunk, hogy ezt a gondolatot megvalósítsuk. A katonai hatóságokat ismételten felkértük, hogy járuljon hozzá ehhez a tervünkhöz. A telkeket mi már ki is jelöltük, ahol a barakkórházak felépülhetnek.

Budapest nem kap közélelmezési kormánybiztost

A meghiúsult kombinációk

A közélelmezési kormánybiztosokat kinevezték és Budapest nem kapott belőlük. Bartha alezredes és Ivády miniszteri osztálytanácsos voltak e tekintetben a legemlegetettebb nevek. Egyiknek a kinevezése sem lett volna különös baj, mert mind a kettő alaposan megtanulta a háborús közélelmezést. A városházán már biztosra is vették, hogy Ivády jön, közben azonban Restmegye kormánybiztosává nevezték ki. A tanács nem volt emiatt túlságosan elkeseredve, mert hiszen az volt az eredeti álláspont, hogy Budapestnek, ahol maga a Közélelmezési Hivatal székel, fölösleges volna a kormánybiztos.

A városházán ugyanis nagyon jól tudják, mire valók a kormánybiztosok. Semmi másra, minthogy a Közélelmezési Hivatal munkáját némiképpen a feleikkel való érintkezés, lehető kikapcsolásával egyszerűsítsék és mérsékeljék.

Eddig bármely vidéki városnak, vagy a legkisebb falunak panasza volt, iaz egyenesen a közélelmezési miniszterhez szaladt, a Közélelmezési Hivatalt molesztálta, mert tényleg nem volt más közbeeső fóruma, ahol keserűségét kiönthette volna. A kormánybiztosok tehát a könnyeket levezető csatornák lesznek, ők lesznek a kisíró és lesliró irodák vezetői, amire természet,esen Budapesten nincs szükség, mert Budapest polgármestere, vagy tanácsa a jövőben is csak egyetlen testület marad, mint volt a múltban. Nem is említve azt, hogy Budapest közélelmezése sokkal jobb volt addig, amig a Közélelmezési Hivatal csak ellenőrzést gyakorolt, s amig Nagy Ferenc államtitkár nem vette a saját balkezébe Budapest gyomrának szabályozását.

Körülbelül eldöntött dolog volt tehát, hogy Budapest nem kap közélelmezési kormánybiztost, már csak azért sem, mert Nagy Ferenc államtitkár féktelenül ambicionálja, hogy Budapestet tovább is hideg szivén melengesse. Egy szép napom azonban fíárczy polgármesternél megjelent egy előkelő ur, Joanovics Sándor, a volt temesi főispán. Mit. akarhat a temesi főispán a polgármesternél? A folyosó szeizmográfja rögtön tisztában volt vele, hogy ő a legújabb közélelmezési kormánybiztos-jelölt.

Azonban ezúttal csalódtak. Joanovics ebben a pillanatban nem jelölt volt, de már egyenesen megbízott kormánybiztos. Magát Bárczyt is nagyon meglepte az eset, amikor a méltóságos ur igy kezdte:

— Kedves Pista, engedd meg, hogy bemutatkozzam neked, mint. Budapest közélelmezési kormánybiztosa. Remélem, nem fogod megtagadni tőlem nagybecsű támogatásodat.

Valószínűnek kell tartani, hogy a polgár- mester nem volt túlságosan elragadtatva ettől a bemutatkozástól. Jó képet vágott azonban a kellemetlen játékhoz. A kormánybiztos aztán vallani kezdett:- Tudod, a közélelmezéshez nem sokat értek, de azt is meg kell vallanom, hogy a budapesti viszonyokat egyáltalán nem ismerem.

Ez az őszinteség nagyon szép volt, de valami túlságos megnyugtatására nem igen szolgált volna Budapest közönségének.

A vizit azonban lezajlott és Joanovics Sándor nem jelentkezett többé a városházán. Az

oka valószínűleg az, hogy felsőbb helyen is éppen olyan őszintén nyilatkozott, mint a városházán. Bármi történt azonban, azt bizonyosra lehet venni, hogy kinevezése meghiúsult és azt is, hogy Budapest nem kap külön kormány - biztost, hanem továbbra is közvetlenül a közélelmezési minisztérium ellenőrzése alá fog tartozni. Egyszóval, továbbra is Nagy Ferenc marad Budapestté, akinek semmi esetre sem fog ártani, ha az ország közélelmezési ügyeinek intézésére is profitál valamit abból, ahogyan a budapesti városházán közélelmeznek.

Uj kezekben a népélelmezés

A közjótékonysági ügyosztály munkája

A közjótékonysági ügyosztály munkája és hatásköre az utóbbi időben jelentékenyen megszaporodott, aminek legfőbb oka, hogy a polgármester az ügyosztály hatáskörébe utalta át a népélelmezési kérdéseket és vele a népélelmezési különítményt is. Az ügyosztály tevékenységéről illetékes helyen a következő felvilágosításokat adták a Fővárosi Hírlap tudósítójának.

— Legfontosabb és legsürgősebb dolga ma a közjótékonysági ügyosztálynak a hadisegélyek felemelése. Mindenáron azon iparkodunk, hogy engedőimet kapjunk már márciusban a felemelt segélyek kiutalására.

— Emellett legfőbb gondunk a most hozzánk utalt népélelmezési kérdések célszerű megoldása. A Városi Konyhán már ma is uj rend van, egytípusú ebédeket adunk hetenkint négyszer hússal és pedig igen olcsó árban. A menza ügyét is nyélbe fogjuk ütni március 15-ikéig.

Természetesen a népélelmezés kérdése is sok gondot okoz. Ezen a téren legelőször is meg kell állapítani azt, hogy mi történt eddig, hogy tisztán és elvonatkoztatva látható legyen az, amit mi csinálunk. El kell számolni azzal az 500—600,000 korona pénzzel is, amit erre a célra a Népjóléti minisztérium kilátásba helyezett a népkonyhák és a polgári étkeizök számára. Ebből a célból egy vegyes bizottság kiküldését kértük, amelynek tagjai között ott kell lenni a kormány megbizottainak is, mert a rendelkezésünkre álló pénz nagy része állami pénz. A bizottság már meg is alakult beckó'i Biró Henrik clnöklésével. A bizottság tagjai pedig a népjóléti minisztérium megbízásából: Biró Géza főAz ember nem hinné, ha nem látná, milyen igazi demokrata ez a vörös gróf. Mondom neki:

— Ismételten elhatároztam, hogy nem leszek miniszter. Ezt a deputációs tortúrát nem lehet kibírni.

— Amig én miniszter voltam, — mondja a gróf — mindent elkövettem, hogy'’ a küldöttségjárást megakadályozzam. Semmi más ez, csak udvariassági aktus, amire semmi szükség sincsen. Az ember leadja a névjegyét, az is annyit jelent, mintha nagy dikciót vágott volna ki.

Egy ujságiró lép a terembe, aki szívesen és sokat csatázik. Azt mondja neki Batthyány gróf:

— Mi az, a leleplező irodalom küldöttségével jött tisztelegni?

— Igen, felel az ujságiró, de a küldöttség többi tagjai otthon maradtak.

Kis, öreg, rövidre nyírt szakálla zsidót pillant meg a gróf:

— No Gábor bácsi, maga is itt van?

Gábor bácsi, teljes nevén Kohn Gábor, hetedik kerületi függetlenségi korifeus, úgy beszélget a gróffal. mintha minden nap együtt ülnének a Nemzeti Kaszinóban. Általában a legnagyobb szakálla magyar gróf mindenkit ismer. () mutogatja a megjelent ismerősöket.

— Ni, Fényes Samu is itt van ... Ezek ott az orvosok, a Kuzmik professzor, Fridrick Lajos ...

Csupa érdekes ismert pesti ember.

A titkár a hajósokat szőllitja. Batthyány az élükre áll és szép glédában bevonulnak a miniszter tágas, tulon-tul egyszerű szobájába. Szterényi reden- gotban áll és eléje siet a volt miniszternek. Meleg kézszoritás, a miniszter a szemével mindenkit külön üdvözöl. Batthyány beszélni kezd, melegen, okos egyszerűséggel szól. Nem akarja a miniszter idejét hosszan igénybevenni, mert odakint még sokan várakoznak.

Szterényi miniszter azonban bőven válaszol. Az ember nemcsak a szónoki készségén bámul el, de egyenesen meglepő, hogy a legkisebb részletkérdésről is milyen példátlan tájékozottsággal rendelkezik. Mindent tud és mindent jól, pontosan és biztosan. A

A miniszter előszobájában.

Volt-e hatása a háborúnak a miniszter előszobájára? Mindennek más lett a képe, amióta az emberiség fájdalmasan vérzik el a szörnyeteg idők szomjas porondján, csak a miniszter előszobáját kímélte volna meg a sors? A kíváncsiság elhajszolt vasárnap délben a nagy palotába, amely ott őrködik a Lánchíd fölött. A nap tav.aszosan szórja egyre lágyuló sugarait és az emberek a villamoson a békéről beszélgetnek. A Dunán uj, karcsú, fehér hajócskák úszkálnak, a fedélzet telve sütkérező emberekkel. Olyan szép minden, hogy nem lehet semmit valóságnak látni, játéknak tűnik föl az egész világ, úgy hogy szeretné az ember a zsebébe gyűrni és hazavinni kisfiának, hadd rakosgassa ki a sok csecsebecsét: a budai grófi palotákat, a fehér hajókat, a pesti part groteszk szobrait, a kereskedelmi minisztérium csibu- kos portását, az alagutat, amely alá esőben betolják a Lánchidat, a siklót, meg a szőkeszakállu minisztert.

Tavasz van, az ember játszani szeretne mindennel, a nagy természettel, az emberi szivekkel, jóléttel, nyomorral, az egész élettel. Nem lehet ma komolyan venni semmit, hiszen az öreg nap irányítja az emberek életét és a nap ma mókás kedvében van. Az ember vidáman lüktet föl a komor lépcsőkön és a miniszter előszobájából még egyszer mosolyogva néz le a vii uló utcára, amely tele van szép asszonyokkal és veszteglő automobilokkal.

Ahogy az ajtón belépek, megdöbbenek. A háború előtt sohasem láttam még olyan tömött ruhásboltot, mint amilyen most a ruhainség e nehéz napjaiban Szterényi miniszter előszobájának az előszobája. A színházak és bálok ruhatára nem lehet igy tele farsang idején télikabáttal, mint most e ragyogó tavaszi napon ez a hatalmas terem. A szolgák kijelentik, hogy nem adnak ki több jegyet, mindenki keresse ott a kalapját és kabátját, ahova letette.

íme a háború megnövelte a miniszter közönségét. Az üdvözlök, a hódolók, a kérők száma megszaporodott és hétköznapon miniszter is, közönség is

dolgozik, vasárnap indul hát meg a zarándoklás. Ez az egyik háborús fordulat a miniszter előszobájában. A másik az, hogy a vidékiek elmaradtak. Utazni nehéz, egyes ember sem fér fel a vonatra, nemhogy a deputációknak jutna hely. Különben is drága minden pillanat, dolgozni kell, az iigyeket-bajokat, amelyekre Budapesten terem az orvosság, majd csak elintézi a nagyságos követ ur, akinek úgy sem igen akad egyéb dolga.

így lett a miniszter előszobájából speciális budapesti intézmény. Ahogy körültekintek, csupa ismert budapesti fej, pesti zsargon hallik, budai figurák látszanak. Ez az előszoba ma egy darab Budapest. A miniszter előszobája ma vasárnapi találkozóhelye lett a budapesti kereskedelmi és ipari köröknek és az embernek kedve lenne kiírni imitt-amo'.t, hogy: vasárnap délelőtt a miniszter előszobájában találkozun k.

Köpcös és szakállas miniszteri tanácsosok járnak ki-be, a titkár állandóan a telefonnál áll, érdeklődik, felvilágosításokat ad, lázas nagy munka ez, idegek kellenek hozzá. Most az egyik legnagyobb napilap szerkesztője robog be, pár szót vált vele és eltűnik egy mellékajtón. Két zsúfolt szobában apróbb küldöttségek, egy nagy tanácsteremben összezsúfolva pár száz ember, mintha akolba szorított embernyáj lenne, egyetlen nagy deputáció várakozik türelmesen, hogy megjelenjék közöttük a hatalmas miniszter.

Negyed egy. A textilgyárosok és kereskedők jönnek ki a minisztertől. Köztük Magyar Bertalan fővárosi bizottsági tag, a népruházati-bizottság al- elnöke.

— Szenet kértünk őexcellenciájától, — mondja nagybusan, látszik az arcán, hogy e tekintetben még ez a mindenkit megvigasztalni tudó ember sem Ígérhetett semmi biztatót.

Szén és szén. Mindig csak szén. Minden második küldöttség ez után áhítozik.

Csillogó medáliákkal, ékes hajósegyenruhák között föltűnik Batthyány Tivadar grófnak, az ex- miniszternek, szép ősz szakálla. A volt miniszter deputáció élén üdvözli S z t e r é n y i t, az uj minisztert.