Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-06 / 10. szám
Budapest, i918. március 6. 3 számtanácsos, Vörös Gusztáv főszámtanácsos, Sinkt) József számvizsgáló és Kaiser István számellenőr, a főváros részéről pedig: Szimélyi Árpád főszámvevő, Schuller Dezső dr. tanács- jegyző, Szemes Ferenc és Horváth József szám- tanácsosok és Csermely Rezső főkönyvdlö. Ha azután ezt a vizsgálatot megejtették, akkor természetesen minden erőnkkel azon leszünk, hogy a kormánytól meg is kapjuk a kilátásba helyezett, segedelmet. — Meg kell c,műteni még az udiitei zsákmányt is, a király által a főváros szegényeinek ajándékozott két vaggon rizs elosztását is. Ez az elosztás már meg is történt, de a kitály akaratát szószerint végrehajtani lehetetlenség lett volna, mert a szétosztás ilyen módja nagy nehézségekbe ütközött, ügy oldottuk meg tehát a kérdést, hogy az árvaházaknak és olyan jótékony-egyesületeknek adtuk oda az udinei rizsi, amely egyesületek árva gyermekek gondozásával foglalkoznak. A király ajándékából tehát a budapesti kis árvák lakmároztak. Megjött a velvetin! Márciusban megnyílik a Várszínház Akár el lehet hinni, akár nem, most már visszavonhatlanul befejeződik március második felében a Várszínház építkezése, illetőleg átalakítása és igy még ebben a hónapban megkezdődhetnek az előadások is. Nagyot sóhajt az ember, amikor ezt leirja, mert a szegény Várszínház átalakítása bizony típusa volt a háborús építkezéseknek, amelyek rendszerint minél tovább tartanak, annál1 kevésbbé mennek előre. A Várszínháznál a sok-sok háborús akadály és háborús verekedés mellett volt még valami, ami igen megnehezítette a munkát. Ez pedig Bánffy Miklós grófnak, az állami színházak főigazgatójának, raff inált, tuííinomult Ízlése. A nemes gróf udvari színházat csinált a Várszínházból és igy a háborús nehézségek dacára sem volt hajlandó egy jottányit sem engedni a színház belső kiképzésének eredeti tervéből. Krátky János tanácsnok, aki odaadó gonddal és szeretettel foglalkozott a színház dolgával, sok keserűségen ment át, amig minden szükséges anyagot ki lehetett verekedni a különböző központoktól. Csoda-e, ha, ilyen köriiítradicióról szól, amely a magyar iparban és kereskedelemben, sajnos, nem igen van meg. Könyvet lehetne és kellene írni arról, amit ő igy futtában egy deputációnak adott válaszában mellesleg érint. Az angol és német ipart — úgymond — a tradíció tette naggyá. Nálunk nincs tradíció és igy mindenhová uj embernek kell kerülnie, uj embernek, aki nem Ismeri a régi, a tradicionális szellemet. Nálunk mindenki pilóta, akinek mindent élűiről kell kezdeni. Az embernek a miniszter szavain elgondolkozva eszébe jutnak a régi jó pesti és budai polgárcsaládok, amelyek bele születtek és benne haltak meg az apáik és nagyapáik mesterségében. Hová lettek? miért vesztek ki? Miért kell most mindenkinek pilótának lennie, miért kell minden embernek mindent élűiről kezdeni? Ahogy leértünk az utcára, komoly és mély gondolatokkal teltünk meg, ez a miniszter, aki olyan igen komolyan veszi a dolgokat, elfelejtette velünk a játékos tavaszt. A magvaszakadt pesti és budai iparoscsaládokról beszélünk és azt mondja a gróf: — A baj ott van, hogy ma mindenki gyorsan akar meggazdagodni. A gyors meggazdagodás vágya öli meg a tradíciót. A kapus nagyot hajbókol és a nap a szemünkbe nevet. A ragyogó utcán kis notesszel egy kopott, egyenruhás álhirlapiró kerül elénk és kijelenti, hogy neki okvetlen tudnia kell, mi járatban voltunk. Istenem, ezen a gyönyörű tavaszi napon kinek lehetne megtagadni csak egyetlen kívánságát is? Gyalog sütkérezünk végig a boldog Dunaparton és egy kedves kis palota előtt megszólal a gróf bánatos mosolygással: — Ebből az ablakból egy drága kis hölgy szokott velem koketálni. Négy éves. A keresztlányom. Hol van, hogy úgy elbújik a tavaszi nap elöl. A négy éves kis hölgy, a hősi halált halt Batthyány Tamás grófnak, József főherceg adjutánsának az árvája. Szegény kis grófi hadiárva, miért nem nyitja ki ma az ablakot, hiszen tavasz van és a béke szellője fujdogál? (p. b.) ^ÖVÁKCŰiyiilJMP mények között szombaton boldog örömben találtuk hivatalában. ürömmel jelenthetem — mondta a fővárosi Hírlap munkatársának, hogy éppen most kaptuk meg a velvetin-szövetet. A Várszínházhoz most már nem hiányzik semmi, még ebben a hónapban befejezzük a munkálatokat. A bútorok kárpitos munkája egyébként teljesen készen van, csak a vei veti ír-szövettel kell bevonni őket, ami most már — tekintette! arra, hogy a szövet végre-valahára Budapesten van, gyorsan fog menni. A bútorok bevonásával párhuzamosan halad a többi még hátralevő munka és pedig a színpad világításának berendezése és a záporkészülék beállítása. Egyszóval március végén okvetlen játszani fognak a Várszínházban. Az érti meg azonban csak a Krátky tanácsiatok örömét, aki ismeri a velvetin-szövet történetét. A velvetin-szövet talán a lexikonban sincs benne és igy bővebb fölvilágositással nem is szolgálhatunk. De a szövet nem lenne méltó az udvari színházhoz, ha minden lexikonban! el lehetne olvasni, hogy mifajta. A legszebb háborús rántások közé tartozik, tehát a Várszínház bútorzatának behúzása.. A szövetet magát nehéz harcok árán bocsátotta a színház rendelkezésére a Pamutközpont, amely fájó szívvel mondott le a hatalmas kvantumról. A szövet színe azonban még mindig nem volt megfelelő. Meg kellett tehát festetni. A legalkalmasabbnak mutatkozott, hogy a Haas riilöp és fiai r.-t. ebergassingi gyárában eszközöltetik a festést. Itt bajok voltak a MÁV.- val, amely nem szállított és ha szállított, akkor lassan cselekedte ezt. Ki voltak téve annak a veszedelemnek is, hogy ha a szövetet kiküldik Ebergassiugba, az osztrák határon nem engedik többé vissza. Mégis kiküldötték, miután szal- vusz kend akt usz/ eszközöltek ki a számára. Ekkor azonban megint más baj történt. Az ebergassingi gyár sürgönyileg értesítette Bánffy grófot, hogy nincs szene, nem tud munkához kezdeni. Amig három vaggon szén nincs, addig nem lehet festeni. Most szenet kellett szerezni. Tessék elképzelni megint mennyit kellett szaladgálni három vaggon szénért az osztrák kormánynál, amikor arra azért van szükség, mert a magyar király számára színházat akarnak csinálni Budapesten. De végre megérkezett a várva-várt velvetin, amelynek fogadtatására Bánffy főigazgató valószínűleg kirendelte az Operaház fehérruhás kórusát. A megkárosított tisztviselők Mi van a közigazgatási tisztviselők külön munkájának díjazásával? Egy végre nem hajtott tanácsi határozat. A főváros tisztviselőinek sorsa mind nehezebb és nehezebb lesz, amivel szemben azonban ezideig semmi olyasmi nem történt, ami a helyzetjavulfás frányában komoly eredménynek lenne nevezhető. A tisztviselők izgatottságával szemben áll a főváros anyagi megkötöttsége, a háztartási mérleg leromlottsága, amelyen még ez esztendőben az uj adók behozatala |em tud segíteni. A tisztviselők anyagi helyzetének javításaira pedig súlyos milliók szükségesek, de egyben sürgősen szükség lenne már végre arra is, hogy a kormány iioz- zázájáruljon a közgyűlés által megszavazott státuszrendezéshez is. A itsztviselőknek maguknak, sajnos, nincsen beleszólási módjuk a saját dolgukba, épen ezért nem lehet eléggé megbecsülni, ha egy-egy városatya szóváteszi a tisztviselők ügyét. Ez az oka annak, hogy tisztviselői körökben a héten nagy melegséggel beszéltek Ehrlich G. Gusztávnak a pénzügyi bizottságban történt felszólalásáról. Teljes a bi- zodalom, hogy ennek a felszólalásnak meg lesz a kívánt eredménye. Van azonban a tisztviselőknek még egy olyan sérelmei is, amiről eddig hangosan nem igen beszéltek, de amit nemcsak szóvá kell tenni, de amit sürgősen orvosolni is kell. Ez pedig a közigazgatási alkalmazottak rendkívüli munkájának díjazása. A háború alatt a tisztviselői kart rendkiviilii módon igéuybevet- ték, de egyébként is a tisztviselő a hivatalos órák alatt inkább a felekkel kénytelen érintkezni, mintsem aktákat intézhetne el. Az akták tehát délutánra maradnak és túlzás nélkül mondva, a háború alatt délután is csaknem olyan népes a városháza, mint délelőtt. Ezért a rendkívüli munkáért pedig a közigazgatási tisztviselők semmiféle reko npenzációban nem részesülnek. Valamivel jobb a helyzetük a műszaki és számvevőségi szakon levő tisztviselőknek, akiknek külön munkáját mégis csak honorálják, illetve mellékfoglalkozásokkal látják el őket. A közigazgatási tisztviselők ez,zel szemben nem vállalhatnak, bár ez most bőven kínálkoznék, semmiféle mellékfoglalkozást, mert délután be kell járniok a hivatalukba. A tisztviselők mindennek fejében pedig se nmiféle más ellenszolgáltatásban nem részesülnek, csak abban, hogy karácsonykor rendkívüli munkadijat adnak nekik. Ez a karácsonyi ajándék egy kicsit — őszintén szólva — borravaló jellegű, a másik és nagyobb sérelem viszont az e tekintetben, hogy a karácsonyi ajándék méretei nem pusztán a tisztviselők által kifejtett munka nagyságától függnek, hanem légióként az ügyosztály élén álló tanácsnak belátásától, helyesebben a tanácsnok gavallérságától, vagy szűkmarkúságától. Ismerünk például egy esetet, amelyben egy ügyosztály élén egymást követő két tanácsnok közül az egyik ugyanannak a tisztviselőnek 600, a másiknak pedig 2000 korona karácsonyi ajándékot juttatott. Ezen a téren semmi egységet nem lehetett eddig létrehozni, annál is inkább, mert Bárczy polgármester ezt a kérdést teljesen az egyes tanácsnokok diszkrecionális jogának tekinti. Épen ezért helytelen az, hogy egyes tanácsnok urak ezen a ponton való takarékoskodással akartak maguknak érdemeket szerezni. Akik igy cselekedtek, a tisztviselőkre háramló kárral magyarázták félre a polgármester intencióit. Épen ezek az okok voltak azok, amelyek arra indították a polgármestert, hogy változtasson a helyzeten és a tisztviselők rendkívüli munkáját részben havidij, részben óradij alakjában rendszeresen honorálja. A tanács is belátta ezt az álláspontot és még december havában szabályzatot fogadott eil, amely a tisztviselők számára kielégítő megoldást teremtett. Sajnos, több aztán nem történt. December éűa vajúdik a kérdés és a tisztviselők ma március elején is hiába várják, hogy külön munkájukat honorálják és hogy a délutánjaikat ne kelljen ingyen kenyér- adójuk rendelkezésére bocsátani ma, amikor mindenki csak úgy tudja biztosítani, a megélhetését, ha minden óráját munkában és pedig megfizetett munkában tölti cl. Ez a késedelmeskedés tagadhatatlan nyugtalanságot kelt a tisztviselők sorában és igy igen hasznos munkát vélünk végezni, amikor tolmácsoljuk a tisztviselők kérését, hogy a már decemberben megalkotott szabályzatot mielőbb léptesse életbe a tanács. Hasonlóképen nagy szolgálatot tennének a tisztviselőknek azok a befolyásos városatyák, akik mindenkor szívesen állnak a tisztviselők mellé, ha ezúttal is segítségül sietnének. A tanács tagjai különben szerdán ismét értekezletet tartanak a kérdés sürgős meg- | oldásáról. Havidij, óradij. A tanácsi I. ügyosztálynak a főváros közigazgatási alkalmazottai rendkívüli munkáinak díjazásáról szabályzatot a tanács először december 27-ikén tartott ülésében tárgyalta. A szabályzat-tervezet szerint, hogy valamely hivatali munka a rendes hivatalos órák alatt megfelelő munkabeosztás és a személyzet munkaerejének kellő kihasználása mellett ellátható-e a hivatali főnök, a hivatali főnökre nézve pedig az illetékes csoportvezető alpolgármester, vagy maga a polgár- mester állapítja meg. Rendkívüli munkadij csakis a polgármesterhez bejelentett és általa, vagy a tanács által a polgármester hozzájárulásával előzetesen engedélyezett külön munkálatokért folyósítható. A rendkívüli munkadij 1. óradij, 2. havidij, vagy 3. esetenként egy összegben megállapított külön díjazás. Az óradij az alkalmazott törzsfizetése egyhavi összegének 1 százaléka, de E50 koronánál kevesebb nem lehet. Az óradij megállapításánál a filléres összeg felfelé tiz fillérre kiegészítendő. Csakis teljes óra
