Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-12-25 / 52. szám
6 99 iskola ügye. Csak még a Fővárosi Hírlapnak azt az értesülését iktatjuk ide, hogy Szende Pál pénzübymiiuszternek már tudomására is hozta a tanács egyik radikális-párti tagja, hogy a főváros milyen kéréssel fog a kormány elé járulni. ‘Szende pénzügyminiszter nagy megértéssel hal- gatta meg a Becsey-féle indítványt és kijelentette : — A dolgot mindenesetre megfontolás tárgyává kell tenni. SzolgóiíiQtunK utolsó Kenettel ? A leleplezett apácák — Ki fizesse a Z'ta-kórházban a papokat ? A Zita-kórház apácáiról súlyos leleplezések hangzottak el a minap a főváros tanácsában. A derék néuék nem annyira betegápolássá!; mint inkább lélekfogdosással, térítéssel foglalkoznak és a súlyos beteg katonákat gyónással és utolsó kenettel zaklatják. A szabadgondolkozó uj tanácstagok vitája rerikiviil érdekes volt e téma körül. Az apropót Csupor József dr. tanácsnok egy előterjesztése adta meg, amely előterjesztésében elmondta a tanácsnok,' hogy a Zita-kórházban a spanyol betegség pusztítása miatt nagyon megszaporodtak a- lelkészt teendők, a katonák lelki szükségleteit az' eddig' alkalmazott lelkész egyedül nem tudja kielégíteni. Azt javasolta tehát a tanácsnok, hogy rendszeresítsen a főváros egy második lelkészt állást is, amelynek költségeit is a főváros fizesse. \? )A javaslat ellen Kondor Bernát szolalt fel. —t Bár’ atheistának vallom magamat —- mondotta — mégis tanúságot akarok tenni toleranciámról, amikor kijelentem, hogy nem fog* lalok állást az ellen, hogy a Zita-kórházban még egy lelkész teljesítsen szolgálatot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a főváros az egyház terheit is magára vállalja. Ma már a. forradalom ■után vagyunk és így elérkezett az ideje, hogy szakítsunk a hagyománnyal, amely abban állott, hogy a főváros mindenkor vállalta az egyház anyagi kötelességeit. Igenis hozzájárulok a második lelkészi állás létesítéséhez, de csak —- ahogy az egyedül jogos — íz egyház számlájára. , És. most lecsapott a bomba. Mindez nem akadályoz meg abban, hogy tagadásba vegyem, mintha a Zita-kórházban ilyen igen nagymérvű lenne a katonák lelkiszükséglete. Biztos tudomásom van ugyanis róla, hogy a főváros kórházaiban szemérmetlen tolakodással még az agónia beállta előtt felajánlják a betegnek a gyónást és az utolsó kenetét. Igen sok esetet tudok, amikor ez megtörtént. Pedig éppen a spanyol betegségnél nagy veszedelemmel járhat a nagy lelki felindulás, amely a betegen az utolsó kenet feladásával erőt vesz. A spanyol betegek közül igen sokan felgyógyulnak még azután is, amikor az orvos- tudomány a krízis beálltát konstatálja. Az apácák azonban mégis erőszakoskodnak és a beteg gyógyulását veszélyeztetik. A bátor szabadgondolkozó beszéd nagy hatással volt. Néhány öreg tanácsnok szelíden megingatta kopasz fejét, de az első támadást sürii egymásutánban követte a többi. Becsey Antal ugyan megpróbálta a beszédnek élét venni és halasztást ajánlott, hogy ebben az esetben fizesse még a Zita-kórházbeli második lelkészt a főváros és majd az általános rendezésnél helyezkedjenek a radikális álláspontra. Glücklich Vilma és Bokányi Dezső azonban kijelentették, hogy a városi néptanács nem csinálhat preccedenst arra, hogy az egyház kötelezettségeit magára vállalja. A sziabadszellémü határozat, amilyet Budapest tanácsa még nem hozott, a következő lett: a főváros a Zita-kórházbeli második lelkészi állás felállításához nem járul hozzá; ameny- nyiben azonban az egyház az állást fed akarja állítani, azt meg nem akadályozza. Preusz, a szókimondó Vízvezetéki javítások POGÁNY EudaPest* VHI*> Rökk Szil: Telefon: József 1—48. Szilárd-u. 30. szám. Válasz a hadba vonultak deputáci ójának A fővárosnak nem kellenek uj alkalmazottak Az uj tanácstagok között a legérdekesebb egyéniségek egyike Preusz Mór, a szociáldemokraták egyik kiküldötte, őszinte, kemény lle'gény, aki a legaprólékosabb dolgokban is köntörfalazás nélkül megmondja a véleményét. És ez. a vélemény néha igen meglepő. A napokban történt, hogy a főváros hadba,vonult alkalmazottai végig deputációzták a tanács uj tagjait és. kilenc pontból álló követelésüket terjesztették eléjük. Benne van többek között a memorandumban az is, hogy miután az állam segélyt ad a hadbavonultaknak, ezt a segélyt addig is, míg a kormány kiutalja, előlegezze számukra a főváros. A tanácsbeli urak nagyobbrészt a szokványos jóindulata, sablonos feleletekkel operáltak. Mikor azonban a deputáciő a szókimondó Preusz Mórnál jelent meg, nagyon meglepődött az őszinte válaszon: — Én nem találok — mondta —semmi különbséget a hadbavonultak és az itthonmaradottak között, mert az otthonmaradottak is alaposan megszenvedtek a háborúért. Vagy nem ők dolgoztak-e éjjelnappal, nem ők végezték-e el a felgyülemlett rengeteg munkát? Vagy nem ök kiizdöttek-e a megélhetéssel, nem ők táplálkoztak hitvány és kevés élelemmel? Ha valakiben van tehetség és rátermettség, akkor az ilyeneket nem lehet az itthonmaradottak hátrányára előnyben részesíteni. Az én álláspontom igenis az, hogy a kívánságok elérésében a hadbavonultak és itthonmaradottak részére egyaránt egyenlő plat If ormot kell találni. A hadbavonultak deputációját alaposan lehiitötte a szocialista vezér válasza. Annyi bizonyos, hogy semmiesetre sem ezt a feleletet várták. Érdekes alakja. Preusz a tanácsüléseknek is. Egyik, legfőbb gondja, hogy a fővárost takarékoskodásra bírja. A legcsekélyebb uj kiadást is szigorú vizsgálat alá veszi és megkritizálja. Különösen az az elve, hogy a fővárosnak nem kellenek uj alkalmazottak, a fontos az, hogy a meglevőket jól és okosan használják föl, mindenkit a maga helyére állítsanak. Ha például a tanácsülésen arról van szó, hogy a hirdető vállalatnak egy könyvelőre van szüksége, akkor Preusznak első kérdése: — Kérem a tanácsnok urat, mondja meg, költségtöbblettel jár-e ez? Ha a- válasz az, hogy költségtöbblettel jár, akkor Preusz ahoz nem járul hozzá. Ebben a dologban félelmetesen konzekvens. — A fővárosnak elég alkalmazottja van, - mondja - csak mindenkit a maga helyére kell állítani. És ebben nagyon, igaza van Preusz Mórnak. DinKmenza helyett pártM Terror a tanácsülésen A főváros tanácsülésein a szociáldemokrata delegátusok eddig teljes megértéssel dolgoztak és a polgári osztály kívánságai előtt is legtöbbször deferáitak. A múlt héten azonban mutatványszámot adott Kondor Bernát, az egyik szo- ciálista kiküldött a terrorból, amely épenséggel nem lehetne mondani, hogy valami kellemes hatást gyakorolt volna a tanács polgári tagjaira. Kondor Bernát előtt úgy látszik még a nyomornak és a szegénységnek, a kultúrának sincsen olyan respektusa, mint a pártérdeknek. Az történt ugyanis, hogy az elrekvirálandó helyiséget, amelyet a kultuszminiszter diákmenza céljaira kért, Kondor Bernát pártirodának követelte. A tanácsülésen Piperkovics Bátor tanácsnok jelenítette, hogy a Ferenc-téri piac alatt levő kávéházi helyiséget a közoktatásügyi ügyosztály népélelmezési kirendeltsége polgári konyha céljaira alkalmatlannak találta és igy a kultuszminisztérium felszólította' a fővárost, hogy engedje át a helyiséget egy diákmenza céljaira. Viselje a berendezés költségeit a főváros, írig a menza fenntartásáról majd a kultuszkormány fog gondoskodni. Kondor Bernátnak nem tetszett a diákmenza ötlete és fölülkerekedett benne a szociálista pártembar, azt kívántai, hogy a főváros a helyiséget a- XXIV. választókerület pártszervezetének engedje át. Meg kell vallani, hogy a rabu- lisztika eszközeivel ügyesen élt, amikor kifejBudapest, 1918. december 25. tette, hogy diákmenzát el lehet helyezni más kerületben is, de a XXIV.-ik választókerület pártszervezete csak a XXIV-ik választókerületben lehet, felajánlotta egyben, hogy máshol szerez helyiséget a diáknuenza céljaira, különben is hangoztatta — a lakáshivatal máris eirek- virálta a helyiséget a pártiroda' számára. Ezen az okoskodáson Forbáth Imre nagyon felingerült és kijelentette, hogy rendben van, a vaseröszaknak engedni kell. Kondor tiltakozni próbált a terror vádja ellen és kijelentette, hogy ha ilyen eszközökkel vádolják, már nem is kéri a helyiséget. Erőszakról nincsen szó, de be. kell látni — mondta —- a tanácsnak, hogy elsőrendű fontosságú, hogy a munkások pártszervezetei ne korcsmákban tanyázzanak, hanem dolgaikat alkohol nélkül is megtárgyalhassák. A tanács polgári tagjai rr>íg mindig úgy érezték, hogy itt terrorral állanak szemben és ezen nem tudott változtatni Bokányi Dezső és Preusz Mór felszólalása sem. Érdekes,, hogy hamarosan kitört a pártember Aigner Adolfból, is, akinek szintén fontosabb, hogy a Károlyi- pártnak párthelyiségei legyenek, minthogy a szegény diákok enni kapjanak. Kijelentette, hogy hozzájárul Kondor kívánságához, de egyben hangsúlyozta, hogy a Károlyi-pártnak is kellenek hasonló helyiségek. Végeredményben az enyhe pártterrornak Forbáth Imre is kénytelen volt beadni a derekát: Rendben van, mondta, adjunk helyet a pártszervezetnek, de kérjük fel a szakszervezetet, hogy ha tud a diákmenlzának helyiséget, közölje azt a tanáccsal. Kondor vállalkozik is erre, de ez a készsége sem mentette meg még egy kellemetlen közbeszólástól : Nagyszerű erőszak! — mondta rá a tanács egyik őszinte tagja. Látogatás a szoknyás tanácsnokoknál Glücklich Vilma és Müller Ernőné nyilatkozata A belügyminiszter uj elemet delegált a Budapesti sor.sát intéző, vagy inkább ellenőrző tanácsba: nőket. Ezt a vívmányt egy forradalomnak kellett meghoznia. Eddi© igazán nem látták be, hogy nőknek is lehetne valami közük a város háztartásának vezetéséhez, mely háztartásnak a keresztjét pedig több mint felerészben ök viselik. Ök c;sak tartsák a Valinkat hozzá, mi majd igazgatjuk, hogj^ minél súlyosabb legyen — vélekedtek a városatyák — ők csak ácsorogjanak a krumpliért, ők csak fiitsenek be a beváltatlan jegyeikkel, szóval ők csak élvezzék Budapest tündöklő közigazgatását, minek fárasszuk a drágákat a kijárások férfiaknak való .súlyos mesterségével. A belügyminiszter alkotta uj tanácsban már megjelentek a nők küldöttei: a Feministák Egyesületének ügyvezetője, G 1 ii c k 1 i c h Vilma és a szociáldemokrata-párt képviselője, Miiiler Ernőné. Felkerestük őket. hogy megkérdezzük; mik voltak az impresszióik arról az ünnepélyes percről, melyben először lépett nő a városi tanácsterembe. Glücklich Vilmát két ülés között fogtuk éppen el. Holtfáradt volt, a hangja már fátyolozott, de a biztos, egyenes logikája, a minden iránt érdeklődő, gyorsan látó, gyorsan határozó intelligenciája frissen csap felénk egyszerit, póztalan, nyílt és öntudatos lényéből. Ez egy nyugodt é»s biztos ember — azt érezzük, mikor a szemébe nézünk és mikor jó és meleg hangján üléssel kínál fneg és hallatlan fáradtsága mellett lis megnyugtat, hogy csak kérdezzünk bátran, amit tud, szívesen elmondja, — akkor az okos emberen át meg- érezziik. hogy kedves, hogy finom és jó. hogy asz- szotty. A hivatásos szónok sima, kerek mondataiban beiszél.-— Eddig még csak két ülésen vettünk részt. Udvariasan, szívesen fogadtak, nem úgy, mint gáláns bokoló gavallérok a betipegő delnőt, de nem is azzal az utálatos dühös vigyorgással, amellyel a nemrég élő és pöffeszkedö torz képviselőház fogadta a munkájukból részt kérő velleitásainkat. Szóval úgy fogadtak, ahogy mi elvártuk: mint a munkatársaikat.
