Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-12-25 / 52. szám
Budapest. 1918. december 25. 7 — Nem, csöppet sem voltam megilletődve. Már annyi tanácskozásban vettem részt életemben, hogy csöppet sem volt idegen az uj légkör. —- Hogy gyakoroltunk-e mi valami hatást a tanácskozásra? Nem tudom, erre nem adhatnék biztos választ. De tény az, hogy ami ilyen városi tanácskozásokon még nem fordult elő — elvi viták voltak mindkét alkalommal s ez mar az uj emberek, uj idők jele. És kiáltó tény a lóversenyügyben való döntésünk, amelynek révén egyszer csak szembe mertünk szállni a Lovaregylet szent és sérthetetlennek hitt illusztris érdekeivel. Megtörténhetett volna ez egy félesztendő előtt? . Végül még várospolitikai programmja iránt érdeklődtünk. — Speciális várospolitikai orogrammom nincs. Mindazt, amit az államra nézve szükségesnek tartok, fennáll szerintem a városra is. A működésem különben sem lehet kezdeményező jellegű,; csak igen vagy nem szavazatomat adhatom le az elénk kerülő ügyekben. * ■ Nincs külön programmja a másik tanácsbeli nőnek, Müller Ernönének sem. Müller Ernönét a szociáldemokrata párt delegálta a főváros tanácsába. A hosszú, keskeny, barna arcból nagy fekete szemek irányulnak felénk és ez alatt a nézés alatt úgy érezzük, hogy ez az asszony nem tud hazudni, nem tud taktikázni, nem tud a pódiumon nagy szavakat mondani, s aztán a spanyol •fal mögött augurmódra összenevetni a fajtájabeliek- kel, — ennek az asszonynak semmi tehetsége sincs a városatyasságra. A városatyaságra, ahogy ezt a típust a félmultban még egyeduralkodó törzsfőnökök megteremtették. Müller Er nőné nagyon derék, nagyon becsületes szociálista, a vallása, a pártja politikája és ez volt a tarsolyában, mikor bevonult a tanácsülésre. Mert megilletődve ő sem volt. A közélet mai asszonyai már régen rászoktak arra, hogy .munkás hétköznapot csináljanak az ilyen ünnepélyes alkalmakból. — Még nem döntöttünk semmi lényeges ügyben mondotta Müller Ernőné. Erről a kiegészített' bizottságról ítélve feltétlenül optimista vagyok. Az emberek jóhiszemüek, ügybuzgók, haladószellemiiek, dolgozniakarók ■azt hiszem majd csak tisztázódnak egyszer városunk boszorkányos, összekuszált és sötét ügyei. Én természetesen nem fogok speciálisan nöérdekeket védeni, aminthogy sohasem akarom különválasztani a nőérdekeket. Hisz annyi tennivaló van: központi koyha, napközi otthon, csecsemő-otthon, a dolgozó nők helyzetének könnyítése, a felnőttoktatás, a deficitek fedezésére radikális városi adópolitika, csak győzzük gyors tempóban, okosan megvalósítani valamennyit! Szabadgondolat oktrojjal Mit olvassalak a tantestületek ? A főváros tanácsának legutóbbi ülésén nagy vita folyt arról, hogy milyen folyóiratokat járassanak a budapesti tantestületek. Ebben a kérdésben a szociáldemokrata kiküldöttek általában a hozzájuk méltó teljesen; liberális álláspontot foglalták el és •szembeszálltak Czobel Ernő dr.-ral, aki ebben az érdekes vitában nagyon elfogultnak mutatkozott. Vdrosy Gyula dr. tanácsnok terjesztette elő az ülésen a Közalkalmazottak Országos Szövetsége; oktató szakosztályának kívánságát. Az oktató szakosztály azt kívánja, hogy azok közül a lapok és folyóiratok közül, amelyeket eddig az iskolák szárrpra járattak, zárják ki mindazokat a sajtóorgánumokat, amelyek retrográd irányt képviselnek. Ezzel szemben fizessen elő a főváros az iskolák számára a Huszadik Századra, a Szocializmusra és a többi progresszív irányú lapokra. Vdrosy tanácsnok e kényes kérdésben a legkorrektebb álláspontot foglalta el, amely végül győzedelmeskedett is. Hangoztatta ugyanis, hogy a lapokra való előfizetés a tantestületek önrendelkezési jogába tartozik és igy nem helyesli e tekintetben az oktrojt. Ajánlja azonban, hogy a tantesületek vegyék revízió alá az eddigi (előfizetéseket olyképpen, hogy ők maguk döntsék el, melyik lapra reflektálnak és melyikre nem. Czóbel Ernő dr. ragaszkodott a Köztisztviselők Országos Szövetségének kívánságához és amellett kardoskodott, hogy csak a progresszív irányú lapokra szabad előfizetni, akár tetszik ez a retrograd gondolkozása tantestületeknek, akár nem. Vámosi Jenő szerint az a kérdés, hogy van-e oktroj vagy nincs. Oktrojálni semmi esetre sem szabad, hanem igenis szabad választás tárgyává kell tenni minden tantestületnek, hogy mit akar olvasni. Érdekes volt, ami egyébként Bokányi, és Preusz okos libcrálizmusára vall, hogy ez a két szociálista delegátus a leghatározottabban szembehelyezkedett Czobel Ernő véleményével. Kijelentették, hogy az oktrojt nem tekintik a szabad gondolat jogos terjesztésének, a Közalkalmazottak Országos Szövetsége pedig dolgozzék agitativ eszközzel és a meggyőződés erejével. Wildner tanácsnok az elvi kérdésbe — úgymond — nem aikar beleszólani, de elmondja, hogy a tudományos természetű folyóiratokra egy nagyobb részt azért nem fizetnek elő a tantestületek, mert ezek a lapok — amelyeknek nincs más jövedelmük csak az előfizetés - rendkívül drágák. Végül is, ami természetes volt, a tanács az oktroj ellen döntött. Egyetlen tantestületre sem fogják ráerőszakolni a progresszív irányit folyóiratokat, de körlevelet intéznek a tantestületeikhez, amelyben azokat a sajtótermékeket figyelmükbe ajánlják. Hogy lehet évenként 500,000 tonna szenet megtakarítani ? Az összes budapesti energia termelő müveket egyetlen nagy kooperációba foglalják össze A főváros tanácsa előtt érdekes tervezet fekszik, amelynek szerzői F e li é í Lajos és Seidner Mihály dr., akik nem kevesebbet akarnak, mint: megreformálni a budapesti energia- termelést. E tervezet a Budapestéig és környékén működő tizenhat világítási, vasúti és ipari energiát termelő elektromos mii, továbbá mintegy 240 gyáripari és közüzemi energia termelő müvet egyetlen nagy kooperációba foglalja össze. Az elektromosmüvek berendezését 50 periodusu, öt fázisú rendszerbe egységesíti és összeköti azokat egy, a főváros legnagyobb fogyasztó területein áthaladó gyüjtőkábellel, a kiválasztott öt legnagyobb miiben máris elhelyezett és kis részben még beállítandó mintegy 170.000 lóerő teljesítőképességű gépcsoportokat olyan üzemi rendszerbe foglalja, hogy a legnagyobb és leggazdaságosabban termelő egységek az egész évben állandóan teljesen megterhelve dolgoznak. A kevésbé gazdaságosan termelő régebbi gépcsoportok csak a nagyobb terhelések idején járnak és mennél kevésbbé ökonomikusán termel egy- egy gépcsoport, abban a sorrendben hátrább kerül az üzemi gépek között, ily módon a legrégibb, a Ieg- kevésbbé takarékosan dolgozó gépegységeket az évnek csak kevésszámú óráján át veszik igénybe. A tervezők ezáltal meglelő eredményeket érnek el, nevezetesen: részletes számításokkal kimutatjuk, hogy e mii a fővárosban eddig energia termelésre elhasznált kereken 900.000 tonna szenet 400.000 tonnára apasztja és az 500.000 tonna szén meg- — megtakarításával — széngazdálkodásunknak megbecsülhetetlen szolgálatot tesz. Gyáriparunknak majdnem (jele a fővárosban van koncentrálva; a jelenlegi és sajnos, a jövőben is várható szénhiány miatt gyára,iiik nem vehetnének részt a normális viszonyok helyreálltával beköszöntő ipari konjunktúrában, ha megfelelő hajtóetővel nem rendelkeznek. Rendkívüli és számokban alig kifejezhető közgazdasági és szociális érdek fűződik e kérdéshez, melyet a tervezett kooperáció radikálisan old meg azáltal, hogy az egész kis- és nagyipart olcsó és üzembiztos hajtóerővel látja el. A főváros háztartása részére szokatlanul nagy gazdasági hasznot termel a tervezett kooperáció. A tüzelőanyag, személyzeti és fenntartási költségeknél az elérendő megtakarítások a mai anyagárak mellett meghaladják á z évi 30 millió K-t, a beruházandó —- a jelenlegi árak és munkabérek mellett mintegy 50-—60 millió K-t kitevő — töke kamatoztatásán, törlesztésén é.s leírásán felül. A főváros pénzügyi helyzetére tehát e mii a legkedvezőbb hatással lesz. Mindezeken kivid a tervezett mii készíti elő és icszi lehetővé azt is, hogy az idővel kiépítendő viz- erö, földgáz és tőzegtelepek a főváros közelében lévő szénbányák energiáját távvezetékek utján a főváros területére hozhassák és azokat a fogyasztás ellátásába belevonhassák; csakis az összes termelő berendezések kooperációja által létesített fogyasztó re- zervoir teszi lehetővé ezen nagy költséget igénylő távvezetékek gazdaságos módon való létesítését. Remélhető ezek után, hogy a főváros és közgazdaságunk érdekében úgy a kormány, mint a főváros erélyesen jár el a munkálatok előkészítése és foganatba vétele körül annál is inkább, mivel a teljes mii kiépítése a tervezők számítása szerint mintegy két évig fog tartani. A kérdésben a kereskedelmi minisztériumban az elmúlt héten értekezlet volt, amelyen már a kiépítés részleteivel foglalkoztak a főváros tanácsának kiküldöttjeinek bevonásával. A két mérnök tervét különben a Mérnök és. Építész Tanács egyik legutóbbi nyilvános ülésén is előterjesztette. Ezen az ülésen az előadáshoz többen hozzászóltak. Az egyik felszólaló elmondotta, hogy Svédországban már megvalósították az energia-termelés központosítását, még pedig elsősorban a vizierök hasznosításával. Svédország vizierökben oly gazdag, hogy az ily módon előállított elektromos áram kilo- wattóránkint 0.5 őrébe kerül. Németországban tur- íatelepekkel értek el hasonló eredményt. Nálunk természetesen ilyen olcsó áramról szó sem lehet. A kereskedelmi miniszter képviseletében megjelent M é h e 1 y államtitkár közölte a Mérnöktanács- csal, hogy a kereskedelmi miniszter foglalkozott a tervezettel és helyesli azt. Az államtitkár felhívására a Mérnökíanács szakértő bizottságot küldött ki, hogy támogassa a kereskedelmi minisztériumot a terv megvalósításánál. « » • Der Kaiser ist eia Lieber Mann A héten egy iskoláskönyv került a kezünkbe. A könyv Németországban született és egy budapesti nyilvánossági joggal felruházott elemi iskolában oktatják belőle az ifjúságot. Úgy mondják, a németországi könyvekből jobban lehet németül tanulni, mint abból, ami idehaza készül. Ebben lehet is némi igazság, de mintha egy hónap óta a könyv egynémely olvasmánya kiesett volna az aktualitások sorából. Ezek közül az olvasmányok közül is kiválik egy, amelynek cime Kaisers. Geburtstag. A szöveget az ex-császár és ex-császárné arcképe ékesiti. Azt olvassuk benne, hogy nagy nap a január 27-ike. amikor otthon kell hagyni a könyveket és a feldíszített iskolában, bölcs szavakat hallunk a császári párról. Amikor a tanító befejezi előadását, felemelkedik helyéről az osztály és elénekli a Der Kaiser ist ein lieber Mann cimii himnuszt, maid előlép egy- fiú és elszavalja ezt a költeményt: Hurra! Heut ist ein froher Tag, Des Kaisers Wiegenfest! Wir freuen uns und wünschen ihn Von Gott das Allerbest. Wir singen froh und rufen laut: Der Kaiser lebe hoch: Der liebe Gott erhalte ihn Recht viele Jahre noch! Er ist so gut, er ist so mild, Wir weih’n ihm Herz und Hand. Gott segne ihn! Der Kaiser hoch! Und hoch das Vaterland. Január veszedelmesen közeledik, de kiváncsiak vagyunk, hogy hány német iskolában fogják huszon- hetedikén elénekelni a Der Kaiser ist ein lieber Mann cimii dalt és hány iskolában szavalják el azt a hallhatatlan történelmi igazságot II. Vilmosról, hogy Er ist so gut, er ist so mild! Vájjon ki meri kétségbe vonni az ő jóságát és szelídségét?
