Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-12-25 / 52. szám

2- >------—"—iw, jf

XWíUZQSÍllilZMF

ezt mondhatom a budapesti nidfőépitési parancsnokság felszabadult anyagáról is, bár velük még nem érintkezhettem.

Megkérdeztük ezután a kormánybiztost, hogy milyen előnyökkel jár a kisebbméretii téglák álőállitása, amelyre vonatkozólag a napokban rendelet jelent meg.

A kisebb tégla előnye —- mondta a kormánybiztos — egyrészt az, hogy ezáltal a falak is kisebb méretűek lesznek, kevésbbé szélesek, ezáltal tehát az építkezési költség is kevesebb, másrészt gyártási előnye az, hogy hamarabb szárad és — ami most nagyon fontos kevesebb szénnel égethető.

A lakásrekvirálásökról. a frontról haza- érkezettek és a fővárosba menekültek elhelyezéséről kérdeztük meg ezután Garbait, aki kijelentette, hogy a lakáshivatal ezidőszerint csak azok részére produkálhat lakást, akiknek azelőtt is állandó lakásuk volt Budapesten, vagy akiket hivatalból a fővárosba helyeztek. Cspk7 ha ezeket valamennyit el tudjuk helyezni, lehet szó arról, hogy a főváros uj jövevényeit is lakáshoz .juttassuk.

A lakáshivatal költségeit és jövő terveit il- ' létőleg a kormánybiztos a következőket mon- ....... dojta;

Az 'a kétszázezer korona, amelyet eddig a;fővárostól kértem, a személyi és dologi kiadások fedezésére szükséges. Ami azt illeti, hogy ezek a kiadások kinek a terhére menjenek, erre vonatkozólag úgy nekem, mint Garami kereskedelmi miniszter urnák, az az álláspontunk, hogy a lakásépítés községi feladat, a lakáshiva- tal pedig ezidőszerint szorosan belekapcsolódik a lakásépítési akcióba, így tehát a lakáshivatal költségeit is a fővárosnak kell fedezne. Terveinket' ■illetőleg annyit mondhatok, hogy először a meglevő lakásokat kell gazdaságosan kihasználnunk, hogy ezek teljes kihasználása után megláthassuk,, mennyi és milyen építkezésre van

r

Remények ... Rlmok ,..

Barangolás a játékdzsnngelben. Ötven százalékkal emelkedtek az árak. Mit vett a tisztviselőnő? Miért kergették ki Csurgó Sanyii az Árkád-bazárból?

A kis Péter, amint összeharapott ajakkal, ösz- s-zggubancolt lábakkal körmölget előttem, tompára rágott ceruzájával, hogy álmait és vágyait gyerekes lelkének minden reménykedésével és hiszemiiség.éVel beleírja az ^Angyalkához“ címzett levelébe, egészben kilenc éves. Mindennek örül és mindenen mosolyog, mert nem tudja, mert még nem érzi, hogy nincsen édesanyja, meg hogy apja ott maradt a Dober- dón. Hosszú kérésre készül, mert az irkából is kitépett két lapot. Engem is egyre biztat, írjam meg az Angyalkának, hogy mindabból, amit tegnap a Garay- téren, a Párisi nagy áruházban, a Magyar áruházban, az Árkád-bazárban, a Kertésznél és mindenütt, ahol jártunk és olyan sok ,,g yönyörii szépe t“ láttunk, mit akarok. Még pennát is ad, mert hogy ö már ceruzával kezdte.

írom hát, Péterke.

Mindenekelőtt azt (Szeretném, ha az idén nem a .szülőknek kellene adui a karácsonyt, hanem valóban az angyal hozna mindent, mert szinte belesajog és belekeseredik a lelkem abba a sok alkudozásba, abba a kimerítő, végtelen latolgatásba és abba a sok keserves lemondásba, amit az örömök előcsarnokában, a játékok piacán láttami és hallottam az idén. Karácsony eddig mihdig, már hetekkel a gyertyagyujtásos ünnep előtt, valami nagy, valami jóságos hangulatot váltott ki mindenből és mindenkiből. Az öröm, hogy adhatok, a boldogság, hogy kapok ott türelmetlenkedett a felnőttek nézegetésében és ott csillogott a gyerekek reménykedő szemében. Ma mintha a bajt, mint valami homoktömeget belecsapta volna az élet ezekbe a tiszta tekintetekbe. Ma mindenki szomorú, ma isenkise várja, csak szokásból tartja meg a pihenésnek és örömöknek legszebb ünnepét.

Pedig minden éppen úgy me.g volna hozzá, mint azelőtt, mert könyvet, játékot, babákat, cukrokat, édességeket, mindent kapni mindenfelé. A Garay-té- ren, hetivásárokon már kirakodtak a csillámos bódék. Aranyszálak, ezüst karácsonyfa díszek, gyertyák. gyertyatartók, libegő madárkák, gömbölyű

föltétlenül szükség. Nem volna ugyanis értelme annak, ha a meglevő lakások gazdaságos kihasználása nélkül építkeznénk és azután úgy járnánk, mint Bécs, ahol jelenleg lakásbőség van. Ami az építkezés megkezdését illeti, azt hiszem legkorábban csak a jövő tavaszszed foghatunk hozzá.

Az építkezés tehát csak legkorábban a ta.vasz- szal indulhat meg és addig a hetven tervező építész hiába dolgozik, mert esetleg ki fog derülni, mint Bécsben, hogy a lakások kellő kihasználása után lakásbőség lesz Budapesten is. Nem lehet letagadni annak az iránynak a jogosultságát, amely sajnálatosnak tartja., hogy magántevékenység a lakásépítés terén nincs, bár a kommunista G a r b a i kormánybiztos valószínűleg természetesebbnek és jogosabbnak tekinti, hogy ami uj ház most épül, az mind köztulajdon legyen.

Sokkal inkább megáitődiink azonban a kormány- biztosnak ama kijelentésén, hogy a leszerelési anyagból. alig. tud használhatót találni, de légióként azért, hogy a budapesti bidföépitö-parancsnokság anyaga iránt még, nem is igen érdeklődött. Mi tudjuk, hogy a budapesti hidíőépitő-parancsnoknak óriási, tömegű gömbvasa. és egyéb nélkülözhetetlen építőanyaga volt, amelyért éveken át könyörgött és követelődző tt. a főváros tanácsa. Most aztán egyszerre nincs belőle semmi, aminek aligha lehet más oka, mint hogy ezt is mind ellopták. Ausztria .számára. Nem teljesen vigasztaló a kormánybiztosnak az a kijelentése sem, hogy a kisebbméretii téglák révén a jövőben még vékonyabb falakat kapunk. Eddig is szégyenletes, valóságos uzsorafalak épültek Budapesten, nem igen hisszük, hogy az újfajta téglák, amelyek nyilván szenet spórolnak, valami egészséges javulást hoznának. A szükség azonban törvényt bont: ahol kis téglára sem jut szén. ott igazán nem szabad másra, gondolni, mint az egyetlen célra, hogy m i n d en k i m i e 1 ö b. b f e elé í a 1 á I. u s s o n. .

golyócskák régi hangulatokat emlegetnek, amint az esős szélben meg-meglengenck. Ha Péterke tudná, hogy ez mind ma milyen kétségbeejíően megdrágult, nem tépne ki még két újabb lapot a vonalas irkából.

— Négy korona az ezüst, kilencven a diadém, csak kevés van, elég se lesz, vegyék meg, vegyék meg!—harsogja a fétszemii árus a Murányi-utcában.

—■ Húsz korona a baba, aki siet, megkapja! — öleli kévébe a kofáné a kenderkócos, fafejii, vöröspont orcáju bábukat.

Megfogok egyet. Elhanyagolt nagy iszemü, félig mezítlábas lánykák körülfognak. Nagyon érdekli őket, de nem mernek miatta a ténsasszonnyal szóba elegyedni. Egy adott pillanatban megfogja a legna- gyobbik, (tiz éveske lehet) valamelyik ruháját. Átszellemül az arca, azután mint valami sejtett, alig várt, de nem remélt titkot, odasugja a másiknak:

— Selyem! — azütán elszaladtak.- Itt a puska, jó a tusja, ennek örül a fiúcska!... Meg a páncél, meg a pajzsa, csak néhány van, rajta, rajta! — Igazi városligeti jassz kiabálja to.rkaszakadtából ezt a szöveget. Olyan ismerős. Vagy a bar.langvasut, vagy a csodapók mellett láttam a Igkövérebb nő sátora előtt a nyáron. Egész boltja a hátán van, meg a mellén lóg, meg ,a karjába kapaszkodik. Egy csodaszörny valósággal, amint az indiánus fejdiszek, a puskák fényes csöve és a pajzsok csillogó bádoglemeze rátapad aránytalan testére. Selyemkendös asszonyok, hasukon összefont kézzel, bámulják. Ö úgy ordít és úgy lenézi őket, hogy a boldog vidékiek nem mernek nem venni tőle. Mikor megnyitják a sokajku erszényüket, ötösével szedik a százasokat. Van elég, miért ne vennének katona-felszerelést a fiúnak. Nem drága. Negyven koronádul kifutja az egész. Még egy rezerva dugót is kapnak a puskához. írjad csak Péterke.

Minél beljebb jövünk, annál kevesebb a százas, annál több a játék és annál több a szomorú asszony. Csak ügy lézengenek az áruk között és mindenik azt mondja, mikor a kisasszony megszólítja:

— Csak körül akarok nézni, mert még nem tudom mit vegyek? Olyan sok mindene van a gyereknek, olyan nehéz valamit .most találni!

Pedig nem' is nehéz, mert a gyereknek nincsen is olyan sok mindenféléje, meg tudja is, hogy mit ,sze retnének a kicsikék, csak nem meri kérni. Hogy is merné, mikor húsz, huszonöt korona a legkisebb

Budapest, 1918. december 25.

Nincsen többé árdrágítás!

A forradalom hatása az árdrágitási ügyekre — Csend az árdrágitási ügyosztályban — Minden szállítás gyanús

Mindenki azt hitte, hogy a rendőrségen az ui érában az árdrágitási ügyek lesznek a favorizált dolgok. A következtetés nyilvánvaló volt. Diet z Károly dr., az uj főkapitány eddig úgyszólván csak ezekkel foglalkozott. A háború előtt unalmas vasúti tolvajlásokkal bíbelődött, a háború juttatta először komolyabb munkához. Az árdrágitási ügyek referense lett és nagyszerűén igazodott el a háborús rendeletek katakombáiban. Amikor Sándor László lett a főkapitány, Dietz napja is felkelt. Az akkori főkapitánynak kedves embere volt Dietz és különleges megbízatással a Közélelmezési Hivatalba küldte. Itt a rendészeti ügyeknek lett az előadója és ismét árdrágitási ügyekkel bajlódott egész nap. A főkapitány hivatalba lépése elején folytatni is akarta azt a munkát, a melyet valóban jól ért. Az egész árdrágitási ügymenetet meg akarta reformálni. ■ ;i V • - :

Mindenekelőtt a gyorsításra gondolt. Ki ■ akarta küszöbölni a második fórumot és azt akarta elérni, hogy az árdrágitási ügyeket első fórumon a kerületi kapitányság intézze és íelebbezés esetén azonnal a belügyminisztériumhoz kerüljenek az akták. Ebbén az irányban memorandumot dolgozott ki és felterjesztette a belügyminiszterhez. Ezt a kérést még nem intézték el, de most már nem is olyan sürgős a rendőrségnek. A főkapitány a saját hatáskörében is intézkedett. Utasította a kerületi kapitányságokat, hogy minden lefoglalt árut azonnal adják át a Köz- élelmezési minisztériumnak. Az árut rögtön értékesíteni kell és csak a befolyt érték képezheti az-eljárás további tényét. ; •

Ennek az intézkedésnek sincs semmi következménye. Az történt ugyanis, hogy

megszűntek az árdrágitási ügyek.

A kerületi kapitányságokra nem érkeznek

baba, kocsit ötven koronán alul alig kapni. Egy kis verklis pojáca hatvsn-hetven korona, valamirevaló felhúzható kocsi, vagy autó ötven-hatvan korona. Egy kis bolt, amit még tavaly hetven koronáért kaphatott az ember, ma sokkal rosszabb - kivitelben százötven korona. Egy sisak huszonöt korona, kuglijáték, ha jó, nyolcvanöt-kilencveii. Babák, már olyan karba és ringatni való nagyságúak, száz és százötven koronánál kezdődnek. Egy igazán szerény, inkább iparosné külsejű asszony előttem fizetett ki négy babáért hatszázhefven koron á .t, B?.bafé- siit is kérdezett, azt három korona ötvenért mondották. Istenem, mikor én még a huszíilléres hetipénzem- ből vásároltam ilyent Szmóli babámnak, Péterke. Ha tudnád.

Az Árkádbazárban találkoztam egy tisztviselő barátom feleségével. Tudod, azzal a nénivel, Péterke. akitől megkérdezted, hogy sirt-e, mert olyan piros volt a szeme. Mátyásföldön lakik, hat kis gyereke van otthon és „valami ki,s örömet csak kell szerezni legalább egyszer egy évben nekik.“ Együtt jártunk körül.

Lajoskának valami társas játékot szeretnék.

Kínálnak. Lóverseny nagyon mulatságos, nagyon szeretik a fiúcskák, vagy Harang és kalapácsot, vagy Fekete Pétert, nagyságos asszonyom. Ez tizennyolc, emez harmincöt korona, de a legnagyobb. Ez a kisebbik pedig tizenkettő. Ha bűvész játékot tetszene venni, azt is nagyon szeretik a fink. Ez negyvenöt korona, a nagyobbik száztíz.

— Akkor inkább könyvet veszek neki, ez nem L.'joskának való. Nézzünk talán egy nyolcéves lánykának valamit.

Istenem, mennyi minden volna. Ági'. Huszonhét korona. Színház. Százötven. Teás-készlet, kis jour- asztalon kétszázhu.sz korona. Mosdó száznegyven korona. Babaszoba hatszáz, a nagyobb nyolcszáz korona. Hogy éreztem, mennyire vennéd mindezt Klárikának és hogy fájt, hogy egy tizennyolc koronás alig húsz centiméteres babával kellett megoldani az ö ez- idei karácsonyi örömét. Gábor fog örülni a hordós kocsinak és Pista boldog lesz az uszodával. Még háromnak kell venni és már kilencvenöt koronát tesz ki a számla. Rettenetes.

— Majd azt mondom nekik, hogy az idén szegény angyal jött, úgy látszik, hozzánk és csodálkozni fogok! — mondta a tisztviselőnő, mikor kiment a kis