Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-12-25 / 52. szám
Budapest, 1918. december 25. UomiZMiJÍÍflMP fél jelentések, tárgyalásokat is csak a régi, még a forradalom előtti időkben történt ügyekben tartanak. Ennek oka egyrészt az. hogy a kereskedők nem mernek drágán adni, másrészt pedig az eldugott áruk, ha nehezen is — mégis csak előkerülnek, amely körülmény már önmagában is áresést idéz elő. A megváltozott viszonyok még inkább mutatkoznak a főkapitányság árdrágitási osztályában, a melynek vezetője kiváló rendőr, Kalmár Béla kapitány. Kalmár kerületi ember volt, a mikor a háború kitört, a VlII-ik kerületben dolgozott. Az árdrágitási ügyeket neki osztották ki és okos-, igazságos ítéleteinek annyira hire ment, hogy Sándor László behozta a főkapitányságra és a legbonyolultabb árdrágitási ügyek kibogozását bízta rá. Kalmár Bélának nem is volt sem éjjele, sem nappala. Most a munkája egy kissé megcsappant. A változás okairól igy nyilatkozott a Fő v á- r o s i Hírlap munkatársának: Senkisem gondolt arra: ■— mondotta a kapitány — hogy az árdrágitási ügyeknek oly gyorsan vége szakad. Mintha elvágták volna egyik napról a másikra megszűnt a bűnözésnek ez a része. Ne higyjük egy percre sem, hogy az idők változtak meg és az emberek erkölcse javult volna meg. Csupán csak az történt, hogy a kereskedelem úgyszólván megszűnt és igy árdrágítás egyáltalában nem is történhetik. A szállítási viszonyok megrosszabbodása és teljesen bizonytalan volta elejét veszi minden na- gyobbszabásu árdrágításnak. A kereskedők nem is merik a bizonytalan időben ügyleteiket lebonyolítani. Nagyon sok baj volt eddig a csempészéssel. Most ezt sem üldözhetjük, hiszen a normális viszonyok még nem állottak helyre. A csempészés most nem folyhatik, mert a szállítási eszközök felmondták a szolgálatot. — Az ügyosztály tehát teljesen munkanélkül áll? — kérdeztük. Nem mondhatnám - volt a válasz. - Minden nap elég munkánk akad. Igen sok a fölcsomagjaival. Vájjon hányfelé fogják ugyanezt mondani az idén? — Takarodj ki, most nem szabad itt ücsörögni! rivallt egy kis gyerekre a főnök. Megriadt, kis öccse vállába kapaszkodott. Spárgával volt összekötözve a cipője, sapka se volt a fején, piszkos is volt, csak két boldog szem nézett ki okos fejéből és nagyon komolysággal magyarázgatott a kicsinek. Mintha álomból ébresztették volna őket a kemény szóval. Pillanatra megmerevedtek, nem tudtak mozdulni sem. — Hányszor mondjam, hogy takarodjatok! — ismételte a vezető és meglökte őket. Lassan kifelé indul ak. A nagyobbik húzta a kicsit, aki folyton visszanézett. — Mit akartatok gyerekek? — kérdeztem. A jó szóra a megrémült nagyobbik, elpityerdiilt, már fájt neki az élet. A kicsi visszafelé mutatott és azt mondta: — Azt a várat akarom. — Szamár, ütött szájára a bátyja hirtelen, — mondtam már, hogy csak nézni szabad azt neked. Öoskös rábámult, úgy látszik, nem először történt. Már többször mondtam, hogy majd, ha Csurgó S á n d o r leszel, megveheted, most még csak S a n y i vagy. Azzal el is mentek. Hol tartasz Péterke? Már a nyolcadik kívánságodnál? Én még mindég az elsőnél, mert szeretném, hogy ha már angyal nem is hozza ez idén sem a szülök helyett a karácsonyt, legalább az emberek legyenek olyan jók, vagy olyan okosak, nem tudom, hogy ha már az életünket bajokkal megrövidítik, ha a képzeletünket gúzsba kötik, ha a jövőnket keretekbe szorítják és még a múltúnk emlékeit i,s elveszik, legalább arra vigyáznának és azt ne engednék meg, hogy a gyerekek reménykedését vigyék kalóz- módra vásárra és az ő álmaikat ilyen gonoszul ki- uzsorázzák. Gondoljunk arra, hogy a legboldogabb életii embernek ;se az a legboldogabb perce, mikor elveinek megvalósulását é’s munkájának az eredményét érzi, hanem az a hangulat, mikor az első játékra, vagy egy meghitt boldog karácsonyra emlékezik. Mi mindent elveszthetünk anélkül, hogy erőben és kitartásban megéreznők ezeket a veszteségeket, de jaj nekünk, ha még a gyerekek is elvesztik a karácsonyukat. Nem, a világért se mutathatom meg neked a le- vehrnet, Péterke. Majd csak az angyalka lássa úgy, mint a tiedet. Ringer Lili. jelentés. A legérdekesebb, az egész dologban az, hogy a feljelentések legjelentékenyebb része névtelen. Naponta, besúgják nekünk, hogy honnan szállítanak el bőrt, honnan visznek el ruhát és minden esetben kiderül, hogy a feljelentő rosszul volt informálva. A legártatlanabb legális szállításokat törvénytelennek tartják a járókelők, akik most egytől egvig Sherlock Hoi- rrfisék és rendesen csak' a megindított vizsgálat deríti ki, hogy tévedés forog fenn. Néha igazán komikus jelenetek játszódnak le. Az ügyosztály mindennek lelkiismeretesen utána néz. nehogy bárminemű mulasztás forduljon elő. Igen sok- aktánk van különben, amelyben a nyomozást tovább kell folytatnunk, ezeket az ügyeket sem ejtjük el. Angkor a főkapitány intézkedése köztudomású lett, hogy a lefoglalt árut azonnal értékesíteni kell, mindenki azt suttogta, hogy az árut biztosan a rendőrség beszerzési csoportja fogja kapni. Ez rendjén is lett volna, inkább Nagy Vince dr. még csak rövid ideje ura a belügyminisztérium Országház-utcai nagy sárga épületinek; de el kell mondani, hogy valósággal napok alatt rendkívüli tájékozottságot szerzett minden kérdésben, intézkedései pedig telítve vannak egy biztos kezű ember szilárd és tisztalátkörii elhatározásainak jeleivel. A főváros ügyeinek vezetését provizórikusán kell megoldani. Ennek a provizórikus megoldásnak módozatai fölött Nagy Vince elődje több mint egy hónapon át rágódott éts a provizórikus megoldás számlájára újabb provizórikus megoldásokat teremtett. N a g y Vince miniszter mindössze egyszer hallgatta meg az illetékeseket és. készen van a megoldással, amely ebben a pillanatban feltétlenül a legalkalmasabbnak látszik és amelybe készségesen belenyugodtak a politikai pártok képviselői csak agy, mint a tanács tisztviselő tagjai. Ez a megoldás a negyven tagú városi nép tan ács, amelynek fele tisztviselő, fele politikus, illetve Budapest népének képviselői. A tisztviselőkből álló kisebb tanács megtartja a régi hatáskörét azzal a különbséggel, hogy 6—8 tagból álló ellenőrző csoport vonul be a tanácsülésekre, ezeknek azonban itt nem lesz szavazati joguk. A kis- tanácsiilésben készítődnek elő a; tárgyalásra szánt kérdések, a tömeg-ügyeket pedig végérvényesen itt intézik el. A közgyűlés hatáskörébe tartozó kérdéseket és előterjesztéseket a teljes negyven tagú tanács tárgyalja le, amely teljességgel a törvényhatósági bizottság örökébe lép provizórikus megbízatással. A teljes tanácsban' azonban — és ez ismét helyes novum — a tisztviselő tanácsbelieknek nem lesz szavazati joguk. Ezzel a felelősség is elhárul a tisztviselők nyakából, amit ezek nyilván nagy megnyugvással fognak fogadni. A belügyminiszter mindezt értékes nyilatkozatban mondja el alább a Fővárosi Hirlap munkatársa előtt. A nyilatkozatból egyébként kiderül az is, hogy a f ő p o 1 g á r m esteri állás és a K ózni u n k a t a n á c s megszüntetése befejezett dolognak tekinthető. Nagyon érdekes része a belügyminiszter kijelentésének az is, amelyben a közigazgatási és egyéb bizottságok képzéséről é.s a főváros anyagi helyzetének szanálásáról szól. Nagy Vince belügyminiszternek a Fővárosi Hirlap munkatársa előtt tett kijelentései egyébként a következők: — A főváros törvényhatósági bizottsága, nem működik — kérdeztük — és úgy tudjuk, miniszter ur intézkedni készül az ideiglenes megoldásról, amely érvényben marad addig, amíg az uj községi választói jog alapján össze nem ül a közgyűlés. Kérjük miniszter urat, mondja el, ennek a provizórikus megoldásnak alapelveit? A miniszter a következőkben válaszolt: — A múlt héten ankétet hívtam össze a belügyminisztériumban, amelyen résztvettek a főváros mai hivatalos vezetői és az uj tanácstagok. Akkor még arról volt sző, hogy egyöntetű néptörvény fog intézkedni Budapest és a vidéki városok törvényhatósági autonómiájának provizórikus megoldásáról. Azóta azonban megváltozott a helyzet. El kellett különíteni az intézkedéseket, amelyek egyrészt a fővárosra, másrészt pedig a vidéki városokra vonatkoznak. Ilyenfomán Budapestről külön néptörvény fog intézkedni. A kialakult vélemény az, hogy a régi szerveket semmiképpen sem szabad működésbe hozni és működésben tartani, amikor azok még a virílizmus és egy szűk választói jog termékei. A másik elv pedig az, hogy nem szabad úgyszólván kinevezéstől függő közgyűlést csinálni. Ha a volt városi tanácsot, amely húsz tagból állott, busz külső emberrel kiegészítjük, és az igy képzett városi néptanács veszi át a törvényhatósági bizottság szerepét, akkor meg van oldva a közgyűlés kérdése. Legközelebb minisztertanács elé viszem ezt a tervezetet, amelynek értelmében Budapest városi néptanácsának negyven tagja lesz és a néptanács elnöki tisztét a polgármester tölti be. A negyven tagból álló városi néptanács kétféleképpen működnék és kétféle hatásköre lenne. A régi tanácstagok együtt gyakorolnák a régi tanácsi hatáskört, a néptanács uj és külső emberekből álló fele pedig hat-nyolc ■ tagot küldene ki a tanácsülésekre, ahol a tanács működését szervezeti jog nélkül ellenőriznék, Ez a régi tanács végérvényesen letárgyalná a kisebb jelentőségű adminisztratív ügyeket, amelyek olyan tömegüek, hogy gyorsan, sok hozzászólás nélkül, de a szükséges kontrollal intéztessenek el. A teljes tanács negyven tagú lesz és a közgyűlés teljes hatáskörét fogja gyakorolni. Itt viszont a régi tanács tagjainak nem lesz szavazati joguk, amivel a teljes tanács nem tisztviselő tagjai számára biztosítva lenne a kizárólagos döntési jog és egyben a felelősség is egészben őket terhelné. Hangsúlyozom azonban,, hogy az egész intézmény természetesen provizórikus megoldás lesz az uj községi választói jog alapján megválasztandó törvényhatósági bizottság összeilléséig.- Szándékozik-e belügyminiszter ur a t ő p o 1- g á rmesteri állást megtartani és (iá igen, milyen szerepe lesz a főpolgármesternek az uj városi néptanács'ban? — A főpolgármester ezideig a kormánynak éppen olyan exponense volt, mint a vidéki törvényhatóságoknál a főispán. Ha a vidéki törvényhatósági életben a főispáni in-' tézményt a kormánybiztosság formájában fentartotta és működésében meghagyta a népkormány, ez azért volt, mert erre igen nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak Budapest uj negyventagu néptanácsáról, a főpolgármesteri állás megszüntetéséről, a közigazgatási bizottság átformálásáról, a közmunkatanács eltörléséről, a főváros háztartásának rendezéséről
