Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-11-13 / 46. szám

Budapest, 1918. november 13. 3 .szállítási viszonyok között ne kelljen attól tar­tani, hogy a megvásárolt káposztánk nem érke­zik meg. így történt, hogy budapesti kon- zervgyárosokkal egyeztünk meg és az üzletet már le is kötöttük. — Meg kell még emlékeznem arról, hogy a főváros, nagy megelégedéssel és örömmel vette tudomásul, hogy Nagy Ferencnek közélelme­zési miniszterré történt kinevezésé után a kor­mány Erdélyi Mórt nevezte ki Budapest köz- élelmezési kormánybiztosává. Szerencsésebb választást szinte el sem képzelhettünk. Erdélyi Mór kvalitásait, nagyszerű szervező erejét és jóindulatát! mi már régen ismerjük. Ismerjük, mint az Általános Fogyasztási Szövetkezet igazgatójáét, amely működési körében Budapest munkásságának ellátásáról a háború alatt igazán elsőrendű módon gondoskodott. Ismétlem, öröm­mel és megelégedéssel látjuk őt kormánybiztosi minőségében és az ő személyét garanciának tartjuk arra nézve, hogy Budapest ellátása a jö­vőben sem fog szükséget szenvedni. Menekültek népvándorlása Működik a központi iroda — A menekültek kevesebben vannak, mint a román betörés­kor voltak — Nagyrészt nem tudnak Buda­pestre jönni Liber Endre kormánybiztos A szerbek ebben a pillanatban Újvidéken túl nyo­multak előre, a román nemzeti komi tó ultimátumot küldött a magyar kormánynak, hogy impériuma alá akarja venni Erdélyt a magyar megyékkel együtt, a csehek harmincezer emberrel készülnek betörni a felsőmagyarországi vármegyékbe, ahol már elöcsapa- taik Pozsonyig jutottak el. A kép mindenesetre rend­kívül aggodalmas, főként azokra a magyar véreinkre nézve, kik a veszélyeztetett vidékeken laknak. Mi biz­tosra vesszük, hogy az okkupáló csapatoknak akárhon­nan jöncek is, nem öldöklés és fosztogatás a célja, de azoknak az idegei, akiknek magyar földjére idegeti katona teszi a lábát, nem lehetnek nyugodtak. Ter­mészetes tehát, hogy a menekültek elárasztják Buda­pestet. Ezeknek a vidékeknek menekültjeinél azon­ban még szánalmasabbak azok a hontalanokká let­tek, akik a fosztogatás és a különböző helyeken ki­tört pogromok elöl hagyták ei tűzhelyüket. Okos és céltudatos intézkedése volt tehát a kor­mánynak az, hogy a menekültekről való gondosko­dás élére kormánybiztost állított, aki kivételes hata­lommal rendelkezik. A kormány választása nem is hogy őket alaposan igazolták az események. A szü­letendő vagy megvásárolandó lapnak főszerkesztője Nagy György, felelős szerkesztője pedig Ormos Ede dr. lenne. A német köztársaság kikiáltása egy újabb győzelem és mindenki úgy érzi, hogy ez az esemény közel, egészen közel hozta a magyar köz­társaságot is. Meg is kérdik Kalmár Antalt: — Hát ha meg lesz a köztársaság, akkor miért fogsz te Tóni bácsi harcolni? Tóni bácsi egyelőre nem tudja, hogy miért fog harcolni, de amilyen temperamentumos ember, so­hasem fogja szögre akasztani a fringiáját. Megjelenik az Otthonban] vValaki, akiről már régen nem hallottunk: Mezői i Vilmos, a 48-as szocialista párt vezére. Amióta nem képviselő, nem is igen lehet látni. Most minden nap itt van. tár­gyal, beszélget. Legtöbbet talán régi barátjával T a r j á n Mihály dr.-ral. A városi politika is kezd gyökereket verni. Va­dász Sándor dr. például értékes előadást tart arról, hogy a Károlyi-pártnak, amelynek van vá- osi programmja is, meg kell ezt valósítania. Meg is kezdi hamarosan a szervezkedést és amilyen agilis ember, biztos sikerekre számíthat. B é k e s s i Imre viszont a negyedik kerületi Károlyi-párt megalapítá­sán fáradozik szép sikerrel. A Sas-kör és a IV. ke­rületi polgári kör valószínűleg áldozatul fognak esni az ő agitációjának és a belvárosból hamarosan tiszta Károlyi-párti városrész lesz, Polónyi Gézának pe­dig, úgy látszik, maguk a Sasok fogják megadni a kegyelemdöfést. Egyetlen kis műhely, amelyben ilyen hatalmas erővel dolgozik a történelem! Es ma minden mű­hely munkában van. Feltartóztathatatlanul, hatalmas szépségeiben közeledik az uj Magyarország. eshetett volna jobbra, mint L i b e r Endre székes- fővárosi tanácsjegyzőre, aki már a háború folyamán, különösen a román betörés alatt. tanúságát adta szer­vezőképességének. jöszivii, tapintatos eljárásának, amire a szerencsétlen földönfutóknak olvae. igen nagy szükségük van. A Fővárosi Hírlap munkatársa felkérésre kibe r Endre kormánybiztost, aki a menekülés ará­nyáról, természetéről, valamint a menekültek ellátá­sáról a következő nagyfontosságu kijelentéseket tette: — A menekültek ügyeinek az ellátása most sokkal nagyobb nehézségekbe ütközik, mint annak idején, amikor a román betörés miatt erdélyi honfitársaink menekültek. Ez idő szerint nemcsak Horvát- és Szlavonországokból, hanem az egész ország mindenféle vidékéről vannak menekültjeink és pedig nagyrészt közhivatalno­kok, jegyzők, birtokosok, gazdatisztek és főleg kereskedők.- Bérlakások nem állanak rendelkezésre, az élelmezés is nagy nehézségekkel jár, a leg­szükségesebb ruházati cikkekkel pedig csak korlátolt mennyiségben tudunk segíteni. Mind­ezek dacára már eddig is minden megtörténi, hogy az otthonukból kiszorult lakosságnak ne­héz helyzetében segítségére legyünk és meg van a remény arra, hogy az illetékes hatósá­gokkal karöltve, a körülményekhez képest a felmerülő jogos igényeket, ha nem is azonnal, de ki fogjuk elégíteni. A legelső naptól kezdve, amint Buda­pestre menekültek érkeztek, a menekülök köz­ponti irodája működésben volt. Nagy segítsé­günkre van a keleti p.-udvaron létesített kiren­deltségünk, amely rögtön a pályaudvaron irá­nyítja a menekülteket és azokat, akiknek Buda­pesten nincs hozzátartozójuk, akiknél szállást találhatnak, elhelyezi az erre a célra előzetesen berendezett iskolaépületekben. Az összes pá­lyaudvarokon hirdetőtáblák jelzik, hogy a me­nekülteknek hol kell jelentkezniök, azon kívül a A külföld nem győz eleget csodálkozni azon, | hogy Budapesten egy mindent ujjáteremtő for- ] radalom után szinte órák alatt a legmegnyugta­tóbb, a legtökéletesebb rend kelt életre. Szinte példátlan ez a: forradalmak történetében és adóznunk kell ennek a csodálatos erkölcsi fe­gyelmezettségnek azzal, hogy följegyezzük: a forradalom hatalmas lángolását követő nyuga­lomban nagyobb Budapest közbiztonsága, mint volt öt esztendő előtt1, amikor még a háború er­kölcs-romboló szörnyetege nem vette hatalmá­ba az emberi lelkeket. Hogy a forradalmat kö­vető napok milyen rendet teremtettek, annak jellemzésére elegendő pár statisztikai adat. A rendőrség m'cgállapitása szerint békeidőben na­ponként átlag két lakásnyitás és-betörés történt. A háború folyamán ez a szám szomorúan meg­szaporodott. Volt olyan nap, amikor busz-har­minc lakásnyitást és betörést jelentettek be a főkapitányságnak. A forradalom első napjaiban ijesztő volt az állapot: száz-százhusz lakásnyi­tás és betörés volt egy-egy éjszaka Budapesten. A múlt pénteken mindössze két lakásnyitás tör­tént, vagyis annyi, amennyi békeidőben. Ezt a szenzációs eredményt Budapest házi hadseregének köszönhetjük. Azoknak az önfel­áldozó és lelkes embereknek, akik ma tűzhelyein­ket őrzik. Ök voltak azok, akik a fővárosban mindenütt helyreállították a rendet és a köz- biztonságot a békebelivel egy színvonalra állí­tották. A szervezetet, amely ezt a tüneményes munkát végezte, Központi Népőrség-nek hívják és vezetője Biró Dezső, a Népszava igazgatója, aki magával hozta azt a mérhetetlen szervező erőt, amilyennel csak a szociáldemokrácia tá­borában rendelkeznek. Az ő munkájának' ered­ménye az az eddig Budapesten ismeretlen cso­portosulás. amelyben a szervezett munkásság és a polgárság teljes odaadással és nagyszerű megértéssel együtt dolgozik. Budapest lakosságát mindenesetne érdekelni fogja, ha a Fővárosi Hírlap elmondja, hogy ke­letkezett és hogyan működik a Központi Nép­őrség, amely ma tűzhelyeinket őrzi. pályaudvarokra kirendelt rendőrség é.s a vasúti hivatalnokok is felvilágosítják a menekülteket. A Budapestre menekültek szűnni nem olyun nagy, mint volt annak idején a romén betörés alkalmával, aminek főként az az oka, hogy a vidéki lakosság megfelelő vasúti közle­kedés hiányában nem tud Budapestre jönni, lehetőleg a közeli nagy városokban keres ma­gának ideiglenes elhelyezést, annál is inkább, hogy amint a rend helyreáll, otthonába mielőbb visszamiehessen. Egyébként máris kerestem az Összeköttetést a vidéki hatóságokkal, hogy á rend helyreálltával megkapjam az értesítési, mert az ország érdekein kívül a gazdasági ér­dekek is azt kívánják, hogy mindenki a maga helyén dolgozzék az uj Magyarország jólétének és boldogulásának a kiépítésébe. Épen ezért, amint meglesz a lehetősége annak, hogy a, me­nekültek otthonukba visszatérjenek, ebben kell nekik minden erőnkkel segítségükre lennünk. Azokról, akik nem mehetnek vissza, természe­tesen tovább fogunk gondoskodni mindaddig, amíg a konszolidált; viszonyok között a társa­dalomban megfelelő elhelyezkedést tudnak nyerni, A rám ruházott kivételes hatalmat arra használom föl, hogy bajba jutott honfitársaink­nak minél nagyobb mértékben segítségére le­gyek és helyzetüket megkönnyitsem. Ha vala­melyik vidékre, csak azért nem lehet visszar térni, mert a rend még nem állt helyre, kar­hatalom kirendelését fogom kérni és minden eszközzel azon leszek, hogy félbeszakított ren­des munkásságát mindenki zavartalanul foly­tathassa. Kártérítésekre vonatkozó kérésekkel egy­előre még nem lehet foglalkozni, ha a közigaz­gatás majd mindenütt ismét rendesen működik, akkor lehet megállapítani, hogy kinek mi a tényleges kára és miképen kapja meg az el­szenvedett károkért a kártérítést. Hogy született meg a Népőrség? A Központi N é p ö r s é g a forradalom má­sodik napján teremtődött meg. Valósággal a semmi­ből lett azzá a virágzó és áldásos testületté, amelyet ma mindnyájunknak ismernünk kell. A szociáldemok­rata-párt Biró Dezsőnek azt a megbízást adta. hogy Budapesten és környékén a szervezett munkásságot a közbiztonság és közrend védelmére létesített szer­vezetbe tömörítse. Az első napon a főkapitányság rendelkezésére bocsátott helyiségében megkezdődött a toborzás és már ezen a napon mintegy 800 szer­vezett munkás jelentkezett. Ezzel a 800 emberrel még aznap este átvonult Biró Dezső a Tudományos Akadémia rekvirált előcsarnokába és már az első estén fegyveres őrjáratok cirkáltak Budapest utcáin és a perifériákon. A második napon valóságos szenzációt keltett, hogy M e n d e Gyula az Állat- és Takarmányjíor- galmi R.-T. igazgatója egész irodaszemélyzetével együtt felajánlotta szolgálatait és megkezdte az iro­dai munkák végzését, egyben pedig az előzetes költ­ségek fedezésére is nagyobb összegeket ...ajánlott fel. A következő nap szombat volt, a polgárság csatlakozásának napja. Pásztor Árpád, a kitűnő iró, a kereskedelmi és iparkamarában érte­kezletet hivott össze, amely elfogadta Tarján Vil­mos ujsáeiróko 11 ógánknak a házőrségre vonat­kozó tervét. Ez az értekezlet a szervezési munká­latokra öttagú tanácsot küldött ki, amelynek veze- ésére & á n d o r László volt főkapitányt sikerült megnyerni. A következő napon a m u n k á s s á g és P o 1- g á r s á g szervezete e g y e s ü 1 t és Biró Dezső elnökségével megalakult az á 11 a n d ó t i z- t a g u vezetősé g, amelynek az elnökön kívül tagjai: Sándor László, Mende Gjmla, T arja n Vilmos. Gálos Kálmán, Pásztor Árpád, Szikra Gyula dr., P o 1 I á k Rudolf, V i d a Henrik és B a- n e t Sándor. A ma már a főrendiház helyiségeiben székelő Népőrségnél állandóan serény munka folyik, amelyből kivételesen nagy részt vesznek ki iM ende Gyula, T arján Vilmos, S á n d o r László és a nagyszerűen agilis Gálos Kálmán. Dietz Károly főkapitány a népőrséghez Akik tűzhelyeinket őrzik Budapest házi hadsereg-e — A fővárosban mindenütt helyreállt a rend és teljes a közbiztonság;

Next

/
Thumbnails
Contents