Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-11-13 / 46. szám
4 Budapest, 1918. november 13. attbyány miniszter a fizetés- és státusz-rendezést csaH átmeneti jellegűnek tekinti # fizetési többleteket 1917. Julius 1-ig visszamenőleg kapjak meg a fővárosi alkalmazottak — # belügyminiszter kritikája — Elsősorban a kisebb alkalmazottak exisztenciáját kell biztositani i\ belügyminiszter leiratának teljes szövege $ z m o 11 i n g Géza rendőrfogalmazót delegálta, azonkívül rendelkezésére bocsátotta a szükséges személyzetet és automobilokat. Három és fél milliót érő lopott holmi. A főrendiházbeli irodákban ma mar hetvenkét személy dolgozik. Itt történnek a felvételek is. A néporségbe azonban csak olyan személyeket vesznek föl, akik kétséget kizáró módon igazolják megbízhatóságukat. Ma naponta átlag 650 ember teljesít Budapesten szolgálatot. A környék és a kültelek önállóan szervezkedett és itt még többen teljesítenek szolgálatot, mint Budapesten. Budapesten 10—15 -20 emberből, tiszti vagy altiszti vezetés alatt álló őrjáratok teljesítenek szolgálatot. Ilyen őrjárat meghatározott őrkö- clési területtel, öt tiszt és 29 altiszt vezetésével, nnpöilta 36 megy ki. A közrendre való felügye- léscn kívül ezek ügyelnek az italmérési tilalom betartására, igazoltatják a gyanús embereket, felkutatják a fosztogatásból eredő holmikait. Az ilyen idegen tulajdont képező és bűnös eredetű tárgyakból eddig több mint húrom és fél millió értékű anyagot hordtak össze. A holmik között különösen élelmicikkek, ru- hanemüek, katonái felszerelések, fegyverek, géppuskák és motorkocsik szerepelnek. Akadt azonban egy motorcsónak is, amelynek tulajdonosa még ma is ismeretlen. A motorcsónakban egy zsák liszt és egy hordó benzin volt. A tolvajok ma már a rendőrségm ülnek, de a tulajdonos még nem jelentkezett. Elhárított merényletek a Timót-utcában. A járőr-csoportok őrzik az állami és egyéb közszükségleti üzemeket is. Ok állnak őrt a pályaudvarokon, két fegyintézetben és három dohánygyárban is. A katonái parancsnokság karhatalmi osztályának felhívására! minden éjszaka egy főhadnagy vezetésével negyven népőr vigyáz a Timót-utcában levő rendkívül fontos tüzérségi lőszertárra is. Itt már két Ízben kísérelték meg garázda elemek, hogy fegyveres erővel hatoljanak be a robbanószereket tartalmazó raktárakba. A káposztásmegyeri vízmüvekre is a népőrség erős osztagai vigyáznak. Az üzemek őrzése. A népőrség nagyrészt szervezett munkásokból áll, akiket megfelelően díjazni kell. A költségek azokból az adományokból telnek ki, amelyeket Budapest polgársága bocsátott rendelkezésre. Gyárak, vállalatok, bankok, élelmiszerraktárak, ipartelepek saját munkásaikból létesítettek őrségeket. Ezek számára a Központi Népörség eddig rendkívül erős kritika után 4232 (fegyvert szolgáltatott ki. Olyan helyekre, ahol az üzemek saját személyzetükből nem tudtak őrséget állítani, megfelelő díjazás mellett 51 helyre adott a Népőrség 328 őrszemélyt. Sőt legutóbb a galántai főszolgabírónak is ötven népőrt küldtek a rend helyreállítására. Milliárdokat érő építőanyag. Ugyancsak a Központi Népőrség szervezetébe kapcsolódik bele a! budapesti házőrség is. A házöíröket tulajdonképpen szintén fegyverrel akarták ellátni, ezt azonban a közbiztonsági állapotok javulása ebben a pillanatban feleslegessé teszi. Az ellenőrzésre szigorúan körülirt Itatás- körrel a főváros területén hat, a környékbeli községekben pedig négy kirendeltséget állítottak fel. Most azonban uj és igen nagyfontosságú missziót fog betölteni a Népőrség. Ezidőszeriut folynak a tárgyalások a kereskedelmi és hadügyminisztériumokkal, hogy a Népörség vegye gondjaiba a feloszlott budapesti hidföparancsaokság tulajdonát képezett és milliárdokat érő. a főváros perifériáin elhelyezett anyagraktárait, építményeket és erődítéseket. Hogy ez mit jelent Budapest megkezdendő építkezései szempontjából, azt külön nem kell kifejtenünk. A főváros évek óta küzdött ezért a nagyszerű épitő-anyagért, amelyet azonban az osztrák katonai hatóságok féltékenyen őriztek. Most a Népőrség fog rá felügyelni, amig egy uj Budapest nem épül majd belőle. Batthyány Tivadar belügyminiszter nem ült még egy hétig a miniszteri székben, amikor november 6-ikán jóváhagyta a fővárosi alkalmazottak fizetésrendezéséről és státuszrendezésé- röl szóló közgyűlési határozatokat, amelyeken az állítólag jóindulatú Wekerle kormány is hónapokig ült. Ezeket a határozatokat, amelyekről itt szó van, a közgyűlés még május, illetve julius hónapban hozta és az uj idők szellemére vall, hogy Batthyány miniszter a mai hatalmas alkotómunka forgatagában is ráért azokat revideálni. sőt a szociális kurzus felfogásának teljesen megfelelő súlyos kritikával ellátni. A Fővárosi Hírlap mai számában teljes egészében közli a belügyminiszter leiratát, amelyből a főváros alkalmazottai számára egészen uj és módfelett örvendetes hang csendül ki. Amig ugyanis a régi kormányok szőrszálhasogató és rosszindulatú bürokratái, szűklátókörű, nehéz- kezű és garasoskodó financpolitikusai azt a jelentéktelen fizetésrendezést is túlságosan radikálisnak és veszedelmesnek minősítették, addig Batthyány leiratából ki kell érezniink, hogy a belügyminiszter a reformokat, a tisztviselők anyagi helyzetének meg,javítását nem tartja kielégítőnek és azt épen ezért csak ideiglenesnek tekinti. Sietett azonban jóváhagyni a közgyűlési határozatokat, mert jól tudja, hogy a falat kenyér mindenkinek szükséges és pedig, ha mindenki megkapja; is, akkor is későn vau. Ma tehát csak azt kapják meg a tisztviselők, amit a máris lc- vitézlett és soha fel nem támadásra Ítélt közgyűlés megadott; a fizetésrendezés azonban, amelynek az uj idők széliemében kell kialakulnia, szintén nem késhetik soká és a belügyminiszter már erre vonatozólag is megadja az utasításokat-, az irányító elveket. Misem természetesebb, mint hogy a tisztviselők és alkalmazottak azzal, amit most kapnak, nem lesznek megelégedve, de vigasztalja és nyugtassa meg őket az a tudat, hogy uj korszak virradt fi! mindnyájainkra, amelynek legfőbb elvének annak kell lenni, hogy a\ becsületes műnkéit becsületesen fizesse meg. Amit most kapnak, azt még a régi rend adta, amely nem tudta felérni ésszel, hogy csak a jól megfizetett munkának van igazi becse1 és értéke. A most jóváhagyott közgyűlési határozatok 1. a székesfőváros közigazgatási hivatalaiban és intézeteiben véglegesen alkalmazott tiszti személyzetének illetményeinek rendezésére, 2. a főváros közigazgatási tisztviselőinek létviszonyaira (státuszrendezés), 3. a, fővárosi ideiglenes hivatalnokok anyagi helyzetének javítására, 4. az altiszti és szolgai létszámhoz tartozó fővárosi alkalmazottak illetményeire és létviszonyaira és 5. a fővárosi hivatásos tüzoltólegény- ség illetményeire vonatkoznak. A belügyminiszter kritikáját mindenekelőtt az hívja ki, hogy az alkalmazottak illetményeinek javítása — különösen a kisebb alkalmazottaknál — nem állapított meg arányos emelkedést. Nem engedte meg a miniszter azt sem, hogy az újonnan megszabott illetmények esedékessége körül különböző időpontokat állapítsanak meg ési kötelezte a fővárost, hogy az uj illetményeket mindenki egyazon időponttól» 1917. július í-étöl kezdve, visszamenőleg is megkapja. A miniszter mint említettük — ezúttal nem ment bele a részletek felülvizsgálásába, nem vizsgáltai meg a sérelmeket, ezúttal csak arra törekedett, hogy mindenki mielőbb valami segedelemhez jusson. Ezt akkorra tartja fenn, amikor majd a székesfőváros közigazgatási szervezetének átalakítása megtörténik. F.z egyenes és nyílt bejelentése a mielőbb megvalósítandó nagy reformoknak, amelyek a fizetés- és státusz-rendezés dolgában is meg fogják hozni a végleges megoldást. Batthyány kritikája azonban ott érezteti leg- eklatánlsabbau az uj rend biztató voltát, amikor kijelenti, bogy a csupán átmeneti jellegűnek tekinthető rendezés nem felel meg a demokratikus fejlődás ama követelményeinek, amelyeket a változott viszonyok és a sajnálatosan hosszú háború következményei az ország népének lelkében kiirthatatlamil megérleltek. A főváros alkalmazottainak súlyos helyzetén mindenesetre enyhíteni fog az uj fizetés- és státuszrendezés is, igazi örömet azonban mindenesetre az fogja körükben kelteni, hogy munkájukat a jövőben: még jobban meg fogják becsülni. A népkormány belügyminiszteréé mindenesetre az érdem, hogy a városházán erélyes szóval kezdi ébresztgetni a szociális szellemet és hogy nyílt szóval kimondja: elvárja a fővárostól, hogy a székesfőváros közönsége mihamarabb a saját elhatározásából is igyekezni fog szervezetét a szociális és demokratikus követelményeknek megfelelően átalakítani. A belügyminiszter leirata. Batthyány Tivadar belügyminiszter leiratát alkalma van a Fővárosi Hírlap-nak egész terjedelmében közölni. Ezt annál fontosabbnak tartjuk, mert a főváros közönsége ebből közvetlenül értesülni fog arról, hogy a városházán már a közeljövőben alapvető reformoknak kell bekövetkezniük, a tisztviselőknek és alkalmazottaknak pedig érezniük kell ezekből a sorokból, hogy a népkorniányt egészen más szociális szempontok vezetik, amikor az alkalmazottakról van szó, mint vezették a régi rezsimet, amely, alatt a dolgozó társadalom mérhetetlen szenvedéseket állott ki. A belügyminiszter leirata a következő: A magyar kir. b e 1 ü g y m in i s z t e r. Szám: 141511/1918. IV. b. A válaszirat alapjául szolgáló jelentések száma 83906/1918., 83907/1918., 83098/1918.. 108683/1918. és 1153/1918. kgy. Tárgy: A székesfőváros közigazgatási hivatalaiban és intézeteiben alkalmazott személyzet illetményeinek és státusviszonyainak a javítása. A székesfőváros törvényhatósági bizottsága az 1918. évi május hó 29-én 620. szám alatt hozott határozatában újonnan rendezte a székesfőváros közigazgatási hivatalaiban és intézeteiben véglegesen alkalmazott tiszti személyzet illetményeit, a 625. sz. a. hozott határozatával újonnan megállapította a fővárosi közigazgatási tisztviselők létszámviszonyait és 626. szám alatt hozott határozatával elfogadta a fővárosi ideiglenes hivatalnokok anyagi helyzetének javítására irányuló tanácsi javaslatot. Az 1918. évi julius hó 10-én 906. szám alatt hozott határozatával újonnan megállapította az altiszti cs szolgai létszámhoz tartozó fővárosi alkalmazottak illetményeit és létszámviszonyait. Végül az 1918. évi julius hó 31-én 1053. szám alatt hozott határozatával újonnan megállapította a fővárosi hivatásos tiizoltólegénység illetményeit. Az első helyen cmlitett kétrendbeli hározat ellen dr. Hecht Ernő, fővárosi bizotzsági tag, dr. Mellv Béla fővárosi árvasz. elnök, dr. Bereghy Kornél és az összes fővárosi árvasz. ülnökök, dr. Zuna Béla és tsai. fővárosi tiszti ügyészek, dr. Pőzel István, fővárosi tiszti al- iigyész, Balázs Ernő és Klunzinger Pál fővárosi műszaki főtisztek, Kulosár Ferenc fővárosi gazdasági főfelügyelő és társai és a fővárosi mérnöki, vegyészi és állatorvosi tisztikar felebbezéssel él't. Az említett határozatokat a beadott felebbezé- sek folytán, de hivatalból is felülvizsgálván, a következőről értesítem a székesfőváros közönségét: A magam részéről feltétlenül indokoltnak tartom, hogy a székesfővárosi közigazgatási alkalmazottak anyagi helyzete javíttassák. Különösen szükséges ez a jelenlegi viszonyok között, amikor a közalkalmazottakat a hosszantartó háborúval járó nehéz életviszonyok oly súlyos megpróbáltatásoknak ás anyagi nehézségeknek tették ki. Úgy a tiszti, mint az altiszti és szolgai létszámhoz tartozó ífövárosi alkalmazottak illetményrendezésének kétségtelenül legkirívóbb hiánya az, hogy az illetmények javítása — különösen a kisebb alkalmazottakénál — nem állapított meg arányos emelkedést. S ezenfelül az illetményrendezésnek végrehajtása tekintetében is az ideiglenes hiva-
