Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-11-13 / 46. szám

4 Budapest, 1918. november 13. attbyány miniszter a fizetés- és státusz-rendezést csaH átmeneti jellegűnek tekinti # fizetési többleteket 1917. Julius 1-ig visszamenőleg kapjak meg a fővárosi alkalmazottak — # belügyminiszter kritikája — Elsősorban a kisebb alkalma­zottak exisztenciáját kell biztositani i\ belügyminiszter leiratának teljes szövege $ z m o 11 i n g Géza rendőrfogalmazót delegálta, azonkívül rendelkezésére bocsátotta a szükséges sze­mélyzetet és automobilokat. Három és fél milliót érő lopott holmi. A főrendiházbeli irodákban ma mar hetven­két személy dolgozik. Itt történnek a felvételek is. A néporségbe azonban csak olyan személye­ket vesznek föl, akik kétséget kizáró módon iga­zolják megbízhatóságukat. Ma naponta átlag 650 ember teljesít Budapesten szolgálatot. A környék és a kültelek önállóan szervezkedett és itt még többen teljesítenek szolgálatot, mint Bu­dapesten. Budapesten 10—15 -20 emberből, tiszti vagy altiszti vezetés alatt álló őrjáratok teljesítenek szolgálatot. Ilyen őrjárat meghatározott őrkö- clési területtel, öt tiszt és 29 altiszt vezetésével, nnpöilta 36 megy ki. A közrendre való felügye- léscn kívül ezek ügyelnek az italmérési tilalom betartására, igazoltatják a gyanús embereket, felkutatják a fosztogatásból eredő holmikait. Az ilyen idegen tulajdont képező és bűnös eredetű tárgyakból eddig több mint húrom és fél millió értékű anyagot hordtak össze. A holmik között különösen élelmicikkek, ru- hanemüek, katonái felszerelések, fegyverek, géppuskák és motorkocsik szerepelnek. Akadt azonban egy motorcsónak is, amelynek tulajdo­nosa még ma is ismeretlen. A motorcsónakban egy zsák liszt és egy hordó benzin volt. A tol­vajok ma már a rendőrségm ülnek, de a tulaj­donos még nem jelentkezett. Elhárított merényletek a Timót-utcában. A járőr-csoportok őrzik az állami és egyéb közszükségleti üzemeket is. Ok állnak őrt a pá­lyaudvarokon, két fegyintézetben és három do­hánygyárban is. A katonái parancsnokság kar­hatalmi osztályának felhívására! minden éjszaka egy főhadnagy vezetésével negyven népőr vi­gyáz a Timót-utcában levő rendkívül fontos tüzérségi lőszertárra is. Itt már két Ízben kísérelték meg garázda ele­mek, hogy fegyveres erővel hatoljanak be a robbanószereket tartalmazó rak­tárakba. A káposztásmegyeri vízmüvekre is a népőr­ség erős osztagai vigyáznak. Az üzemek őrzése. A népőrség nagyrészt szervezett munkásokból áll, akiket megfelelően díjazni kell. A költségek azok­ból az adományokból telnek ki, amelyeket Budapest polgársága bocsátott rendelkezésre. Gyárak, vállala­tok, bankok, élelmiszerraktárak, ipartelepek saját munkásaikból létesítettek őrségeket. Ezek számára a Központi Népörség eddig rendkívül erős kritika után 4232 (fegyvert szolgáltatott ki. Olyan helyekre, ahol az üzemek saját személyzetükből nem tudtak őrséget állítani, megfelelő díjazás mellett 51 helyre adott a Népőrség 328 őrszemélyt. Sőt legutóbb a galántai főszolgabírónak is ötven népőrt küldtek a rend helyreállítására. Milliárdokat érő építőanyag. Ugyancsak a Központi Népőrség szerveze­tébe kapcsolódik bele a! budapesti házőrség is. A házöíröket tulajdonképpen szintén fegyverrel akarták ellátni, ezt azonban a közbiztonsági ál­lapotok javulása ebben a pillanatban feleslegessé teszi. Az ellenőrzésre szigorúan körülirt Itatás- körrel a főváros területén hat, a környékbeli köz­ségekben pedig négy kirendeltséget állítot­tak fel. Most azonban uj és igen nagyfontosságú missziót fog betölteni a Népőrség. Ezidőszeriut folynak a tárgyalások a kereskedelmi és had­ügyminisztériumokkal, hogy a Népörség vegye gondjaiba a feloszlott budapesti hidföparancsaokság tulajdo­nát képezett és milliárdokat érő. a fővá­ros perifériáin elhelyezett anyagraktá­rait, építményeket és erődítéseket. Hogy ez mit jelent Budapest megkezdendő építkezései szempontjából, azt külön nem kell kifejtenünk. A főváros évek óta küzdött ezért a nagyszerű épitő-anyagért, amelyet azonban az osztrák katonai hatóságok féltékenyen őriz­tek. Most a Népőrség fog rá felügyelni, amig egy uj Budapest nem épül majd belőle. Batthyány Tivadar belügyminiszter nem ült még egy hétig a miniszteri székben, amikor no­vember 6-ikán jóváhagyta a fővárosi alkalma­zottak fizetésrendezéséről és státuszrendezésé- röl szóló közgyűlési határozatokat, amelyeken az állítólag jóindulatú Wekerle kormány is hó­napokig ült. Ezeket a határozatokat, amelyek­ről itt szó van, a közgyűlés még május, illetve julius hónapban hozta és az uj idők szellemére vall, hogy Batthyány miniszter a mai hatalmas alkotómunka forgatagában is ráért azokat revi­deálni. sőt a szociális kurzus felfogásának tel­jesen megfelelő súlyos kritikával ellátni. A Fő­városi Hírlap mai számában teljes egészében közli a belügyminiszter leiratát, amelyből a fő­város alkalmazottai számára egészen uj és módfelett örvendetes hang csendül ki. Amig ugyanis a régi kormányok szőrszálhasogató és rosszindulatú bürokratái, szűklátókörű, nehéz- kezű és garasoskodó financpolitikusai azt a je­lentéktelen fizetésrendezést is túlságosan radi­kálisnak és veszedelmesnek minősítették, addig Batthyány leiratából ki kell érezniink, hogy a belügyminiszter a reformokat, a tiszt­viselők anyagi helyzetének meg,javítását nem tartja kielégítőnek és azt épen ezért csak ideiglenesnek tekinti. Sietett azonban jóváhagyni a közgyűlési ha­tározatokat, mert jól tudja, hogy a falat kenyér mindenkinek szükséges és pedig, ha mindenki megkapja; is, akkor is későn vau. Ma tehát csak azt kapják meg a tisztviselők, amit a máris lc- vitézlett és soha fel nem támadásra Ítélt köz­gyűlés megadott; a fizetésrendezés azonban, amelynek az uj idők széliemében kell kialakul­nia, szintén nem késhetik soká és a belügymi­niszter már erre vonatozólag is megadja az uta­sításokat-, az irányító elveket. Misem termé­szetesebb, mint hogy a tisztviselők és alkalma­zottak azzal, amit most kapnak, nem lesznek megelégedve, de vigasztalja és nyugtassa meg őket az a tudat, hogy uj korszak virradt fi! mindnyájainkra, amelynek legfőbb elvének annak kell lenni, hogy a\ becsületes műnkéit becsülete­sen fizesse meg. Amit most kapnak, azt még a régi rend adta, amely nem tudta felérni ésszel, hogy csak a jól megfizetett munkának van igazi becse1 és értéke. A most jóváhagyott közgyűlési határozatok 1. a székesfőváros közigazgatási hivatalaiban és intézeteiben véglegesen alkalmazott tiszti sze­mélyzetének illetményeinek rendezésére, 2. a főváros közigazgatási tisztviselőinek létviszo­nyaira (státuszrendezés), 3. a, fővárosi ideigle­nes hivatalnokok anyagi helyzetének javítására, 4. az altiszti és szolgai létszámhoz tartozó fő­városi alkalmazottak illetményeire és létviszo­nyaira és 5. a fővárosi hivatásos tüzoltólegény- ség illetményeire vonatkoznak. A belügyminiszter kritikáját mindenekelőtt az hívja ki, hogy az alkalmazottak illetményeinek javítása — különösen a kisebb alkalmazottaknál — nem állapított meg arányos emelkedést. Nem engedte meg a miniszter azt sem, hogy az újonnan megszabott illetmények esedékes­sége körül különböző időpontokat állapítsanak meg ési kötelezte a fővárost, hogy az uj illet­ményeket mindenki egyazon időponttól» 1917. július í-étöl kezdve, visszamenőleg is meg­kapja. A miniszter mint említettük — ezúttal nem ment bele a részletek felülvizsgálásába, nem vizsgáltai meg a sérelmeket, ezúttal csak arra törekedett, hogy mindenki mielőbb valami segedelemhez jusson. Ezt akkorra tartja fenn, amikor majd a székesfőváros közigazgatási szervezetének átalakítása megtörténik. F.z egyenes és nyílt bejelentése a mielőbb megvalósítandó nagy reformoknak, amelyek a fizetés- és státusz-rendezés dolgában is meg fogják hozni a végleges megoldást. Batthyány kritikája azonban ott érezteti leg- eklatánlsabbau az uj rend biztató voltát, amikor kijelenti, bogy a csupán átmeneti jellegűnek te­kinthető rendezés nem felel meg a demokratikus fejlődás ama követelményeinek, amelyeket a változott viszonyok és a sajnálatosan hosszú háború következményei az ország népének lelké­ben kiirthatatlamil megérleltek. A főváros alkalmazottainak súlyos helyze­tén mindenesetre enyhíteni fog az uj fizetés- és státuszrendezés is, igazi örömet azonban min­denesetre az fogja körükben kelteni, hogy mun­kájukat a jövőben: még jobban meg fogják be­csülni. A népkormány belügyminiszteréé min­denesetre az érdem, hogy a városházán erélyes szóval kezdi ébresztgetni a szociális szellemet és hogy nyílt szóval kimondja: elvárja a fővá­rostól, hogy a székesfőváros közönsége miha­marabb a saját elhatározásából is igyekezni fog szervezetét a szociális és demokratikus követel­ményeknek megfelelően átalakítani. A belügyminiszter leirata. Batthyány Tivadar belügyminiszter leiratát alkalma van a Fővárosi Hírlap-nak egész terje­delmében közölni. Ezt annál fontosabbnak tart­juk, mert a főváros közönsége ebből közvetle­nül értesülni fog arról, hogy a városházán már a közeljövőben alapvető reformoknak kell bekö­vetkezniük, a tisztviselőknek és alkalmazottaknak pedig érezniük kell ezekből a sorokból, hogy a népkorniányt egészen más szociális szempon­tok vezetik, amikor az alkalmazottakról van szó, mint vezették a régi rezsimet, amely, alatt a dolgozó társadalom mérhetetlen szenvedése­ket állott ki. A belügyminiszter leirata a következő: A magyar kir. b e 1 ü g y m in i s z t e r. Szám: 141511/1918. IV. b. A válaszirat alapjául szolgáló jelentések száma 83906/1918., 83907/1918., 83098/1918.. 108683/1918. és 1153/1918. kgy. Tárgy: A székesfőváros közigazgatási hivatalaiban és intézeteiben alkalmazott személyzet illetményeinek és státusviszonyainak a javítása. A székesfőváros törvényhatósági bizottsága az 1918. évi május hó 29-én 620. szám alatt hozott határozatában újonnan rendezte a székesfőváros közigazgatási hivatalaiban és intézeteiben véglegesen alkalmazott tiszti sze­mélyzet illetményeit, a 625. sz. a. hozott határozatá­val újonnan megállapította a fővárosi közigazgatási tisztviselők létszámviszonyait és 626. szám alatt hozott határozatával elfogadta a fővárosi ideiglenes hivatalnokok anyagi helyzetének javítására irányuló tanácsi javaslatot. Az 1918. évi julius hó 10-én 906. szám alatt hozott határozatával újonnan megállapí­totta az altiszti cs szolgai létszámhoz tartozó fővárosi alkalmazottak illetményeit és létszámviszonyait. Végül az 1918. évi julius hó 31-én 1053. szám alatt hozott határozatával újonnan megállapította a fővá­rosi hivatásos tiizoltólegénység illetményeit. Az első helyen cmlitett kétrendbeli hározat ellen dr. Hecht Ernő, fővárosi bizotzsági tag, dr. Mellv Béla fővárosi árvasz. elnök, dr. Bereghy Kornél és az összes fővá­rosi árvasz. ülnökök, dr. Zuna Béla és tsai. fővárosi tiszti ügyészek, dr. Pőzel István, fővárosi tiszti al- iigyész, Balázs Ernő és Klunzinger Pál fővárosi műszaki főtisztek, Kulosár Ferenc fővárosi gazda­sági főfelügyelő és társai és a fővárosi mérnöki, vegyészi és állatorvosi tisztikar felebbezéssel él't. Az említett határozatokat a beadott felebbezé- sek folytán, de hivatalból is felülvizsgálván, a kö­vetkezőről értesítem a székesfőváros közönségét: A magam részéről feltétlenül indokoltnak tartom, hogy a székesfővárosi közigazgatási alkalmazottak anyagi helyzete javíttassák. Különösen szükséges ez a jelen­legi viszonyok között, amikor a közalkalmazottakat a hosszantartó háborúval járó nehéz életviszonyok oly súlyos megpróbáltatásoknak ás anyagi nehézsé­geknek tették ki. Úgy a tiszti, mint az altiszti és szolgai létszámhoz tartozó ífövárosi alkalmazottak illetményrendezésének kétségtelenül legkirívóbb hiánya az, hogy az illetmények javítása — különösen a kisebb alkalmazottakénál — nem állapított meg ará­nyos emelkedést. S ezenfelül az illetményrendezés­nek végrehajtása tekintetében is az ideiglenes hiva-

Next

/
Thumbnails
Contents