Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-11-13 / 46. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 19/8. november 13-án 46. szám. |b»iaii»aii»aiiiaiiiaiiimiiH»iiafnaninii»aigimnainpmPiiiianinuinmamarnninamaiiiB»iaiiiaiiiampiilt ecönzETÉsi azurn, Városi, politikai és közgazdasági hetilap Égési évr*e .......... K-. Fe l évre ................ 20 K. Felelős szerkesztő s DtSCSÓ Emil Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség ém kiadóhivatal i VJ. kér. Szív-utca ....... IS. szám Te lefon ............ 137-13 A halálos ítéletet, amely a mai közgyűlésnek a korrupció koszorújával ékes fejét a nyaktiló alá hajtatja, még nem hirdették ki, de ez az ünnepélyes pillanat már nem késhetik soká. Aki a közgyűlési teremnek állandó látogatója volt, aki a városháza folyosóinak és hivatal-szobáinak belső életét ismeri, nagyon jól tudja, hogy réges-régen operett volt tíz, ami itt végig mindenhol történt. A szerencsék szerencséje mindössze az volt, hogy hivatása magaslatán álló, minden anomália dacára is alkotni tudó tisztikar állott a főváros élén, timely munkájának erényiéivel tudta ellensúlyozni a közgyűlés, bűneit, vagy nemtörődömségét. Budapestet már hosszú idő óta nem a törvényhatósági bizottság kormányozza, hanem a tisztviselők becsülete, tudása és munkája az, amely a lelket tartja bennünk. Hogy a nagy reformot, milyennek tervezik, nem tudjuk még, de már sejtjük. Hz a forradalom, amely nem rombol, hanem épií, csak a legpraktikusabbat, a korszellemnek, a modern demokráciának, a becsületes szociológiának megfelelőt hozhatja. Addig is pedig, amig ennek ideje elérkezik, amig kiépülhet a közigazgatás uj palotája, addig is, egy pillanatig sem hajlandó tűrni az uj rend a régi rendetlenséget. Inkább a lelkiismeretes, okos, a kor követelményeit jobban megértő tisztviselők kezében legyen minden hatalom, mint az operett-közgyűlésében, amelynek genezise réges-régen szégyenletes bélyeget hord magán. Budapest népét százszor jobban képviselik a tisztviselők százai és maguk az intézkedésre hivatott főtisztviselők, mint a közgyűlés, amelynek tagjait nehány törzsfőnök nevezte ki. Ami magát a reformot illeti, nem kételkedhetünk benne, hiszen népkormány fogja azt megalkotni, hogy Budapest minden polgárának színtiszta akaratát fogjuk az uj törvényhatósági bizottságban tisztelhetni. A legtisztább népválasztói jog, a virilizmus eltörlése, a tanácsnak a közgyűlés tagjaiból és a hivatalnoki karból való összeállítása, a főváros igazi autonómiájának biztosítása, ezek azok az eszközök, amelyek a városházát kiemelhetik abból a kátyúból, amelybe az alkalmazottak becsületes és értékes munkája dacára belesülyedt. Amit a népkormány akar, mindaz egy pillanatig sem felforgató jellegű, mindezeket a reformokat régen hirdetik azokban a hivatali szobákban, amelyekben progresszív gondolkodású főhivatalnokok ülnek, akik megalázott életnek tekintették azt, hogy kerületi körökben és a hivatali szobák párnás ajtai mögött kerületi pasák kegyeit kellett keresniük. De kellett, mert különben hiába való volt minden tudásuk és minden megfeszített, izzadságos munkájuk. Igenis, vegye kezébe az uralmat a városházán is a nép, amely okosabb és becsületesebb, belátóbb és igazságosabb, mert nincsenek egyéni érdekei, mint a törzsfőnököknek, akik eddig mindig és mindenről a maguk számára akarták lehúzni a bőrt. Bs jöjjön a törvényhatósági bizottság kebeléből alakított tanács, mentse meg a tisztviselőket a felelősség olyan fokától, amilyet sehol sem raknak más hivatalnokok vállára. Legyen teljhatalmú tanácsa a fővárosnak, amely^ nem függ kormányhatalomtól, amelynek nem parancsol a Közmunkatanács, amelynek? munkája nem vetél el bizottságok fecscgcse között, hanem amely alkot .és'amely .-fölött-egyetlen:-u.r van, 4— a nép.. •• .. o o o A palotáknak mindenesetre hadat kell üzenni most, amikor arról van szó, hogy valahogyan elhelyezzük azt az óriási tömeg emberi, aki a leszerelés után, tehát holnap, vagy holnapután Budapest leié veszi útját. Itt állunk túlzsúfolt lakásainkkal, itt állunk a meg nem kezdett építkezésekkel, amelyek talán már régen tető alatt lennének, ha a főváros autonómiáiéit mindenáron kisajátítani akaró bukott kormányzat ki nem veszi a kezünkből az építkezést. Wekerléék és a mindent akaró Szterényiék azonban szomorú és végzetes szükségképen a főváros által fölajánlott telkeket szüzén hagyták ránk. Nem csináltak, nem építettek semmit. Ük maguk provokálták, hogy ott keressünk lakást a hazatérők számára, ahol éppen találunk. A paloták egész sora áll üresen, nincs mit cselekedni: rekvirállni kell őket. A fényes termekben, a velencei tükrök alatt, a sima parketteken 's-ubnazsákokal kell elhelyezni. Mert az még mindig jobb megoldás, ha mi csilláinak éjjeli menedékhelyeket a palotákból, mint ha a hazatérő katonák fogják ugyanezt megcsinálni. * y Az árdrágítók eddig minden csatát megnyertek. A konjunktúra kedvezett nekik, most azonban vége mindennek. Tele vagyunk bizalommal, hogy a rejtett áru ismét elő fog vánszorogni, ismét lesz az, amiben soha nem lett volna szabad hiányt éreznünk. Egyelőre hallgat a piac, nem veri fel a rémület zaja. Csöndes emberek leitek azok, akik még az utolsó óméiban is a bőrünkre spekuláltak. Közeledik azonban az ö órájuk is. Csak napok múlhatnak cl, amig a rejtett kincsek elöbujnak. Mert rejtett kincsek vannak és nem járunk már messze a naptól, amikor többé nem fülüknél fogva kell előráncigálni az árut, hanem végre hangosan üdv özük a vevőt: tessék parancsolni, ajánlom dúsan felszerelt raktáraimat. A betegség minden háború után át szokta venni azt a szerepet, amelyet előbb a puskagolyó, meg a gránát töltött be. Megkötik a fegyverszünetet, aláírják a békét, a nyavalya azonban, amely a. hátizsákban, a mundéron, a katonák vérében hazajön a frontról, tovább folytatja pusziitó munkáját. Ez olyan törvényszerű dolog, mint hogy a csirkéből tyuk lesz idővel, vagy hogy a tojásból csirke kél. Ezen igazán nem kellett sokat töprengeni, ezen nem kellett ankétezni, mégis akkor volt szerencsénk az egészségügyi kommünikét üdvözölni, amikor a harcosok harmada, vagy fele is már idehaza volt és amikor beteg testüket szeretettel szorították magukhoz hozzátartozónk. A fioláról hazatérők kötelező orvosi vizsgálatát már akkor kellett volna elrendelni, amikor még javában állt a harc és amikor mi idehaza már nagyon jól tudtuk, hogy elvesztünk. Adja | isten, hogy ne úgy legyen, de ha mégis úgy lenné, akkor az orvosi közigazgatásunk fog érte felelni, ha idehaza, fegyverek nélkül még egy háborút el találunk veszíteni. Városházi rév Mi történt a héten ? A tempóval, amellyel a főváros a Nemzeti Tanácshoz való csatlakozást megcsinálta, nem mindenki volt megelégedve. Budapestet mindenkor a legprog- resszivebb hitvallású törvényhatóságnak tartották,. ennek számtalanszor tanujelét is adta; ezúttal azonban, amikor a forradalomban mindenkinek és minden intézménynek alibit kellett bizonyítani, a főváros csak akkor jelentette be csatlakozását, amikor már minden hatalom a Nemzeti Tanács kezében volt. Jól esett volna, ha följegyezhettük volna, hogy a forradalom megicsinálásában, a rendőrség mellett Budapest tanácsát is ott láttuk volna. Ha azonban ezt nem tudjuk a tanács javára írni. legalább azt mondhatjuk el róla, hogy a nagy átalakulásba gyorsan beleélte magát, az uj idők szelleme beköltözött a városházára és ma már ott is teljes virágzásban van. A Károly-ka- szárnya vaskos falai között lüktet az ország uj életének szive, ezen az egész héten is itt dolgozott a Nemzeti 1 anács, akinek baja, gondja, veszedelme volt, ide jött, hogy segítsenek rajta. Az országnak ma csak kormánya van, sem uralkodója, sem igazi parlamentje nincs, mindezeket az alkotmányos tényezőket a városházán székelő Nemzeti Tanács pótolta. Ilyen körülmények között nagy élet zajlott a városházán, amely ma nem Budapest, de az ország középpontja. A kapu előtt ma is ott áll a katonai poszt, az udvar pedig mindennek gyülekező helye. A harctérről megtérő csapatok, itt sóhajtanak először szabadon és itt szívják tele tüdejüket az uj magyar szabadság tiszta levegőjével. Maga a városháza belső élete gyors és lázas munkában nyilatkozik meg. Nem beszélnek többé se a korinánybiztosságról, se személyi változásokról, ma már mindenki tudja, hogy a főváros kormányzói a helyükön maradnak, sőt a polgármester és a tanács ideiglenesen rendkívüli hatalmat k a p n a k a kezükbe. A kormány szándéka ugyanis az, hogy a törvényhatósági bizottság kebelében alakult bizottságok működését a törvényhozás utján felfüggeszti. Ugyancsak a legközelebb megalkotandó törvény a közigazgatási bizottság hatáskörének ellátásával a főpolgármestert, a közgyűlés és a bizottságok hatáskörének gyakorlásával pedig a tanácsot bízza meg mindaddig, amig az uj községi választói jog alapján össze nem ül az uj közgyűlés és meg nem történik a főváros adminisztrációjának gyökeres átszervezése. Természetesen megszűnik a közmunkatanács is, amely avult és a Iröváros autonómiáját kigunyoló intézmény igazán nem kaphat szerepet a modern városigazgatásban. Polónyi Géza, a közmunkatanács utolsó, rosszemlékű elnöke már angolosan el is búcsúzott és elment Kőröskénybe harcsákat fogni. Többé aligha lesz hozzá szerencsénk. A népkormányt a reformok keresztülvitelénél és megalkotásánál — úgy tudjuk — Harrer Ferenc dr. ■ alpolgármester informálja és igy szinte többet van a belügyminisztériumban, mint a városházán. Innen keletkezhetett valószínűiéig az a hir. hogy Harrer belügyi államtitkár lesz. Egyébként a nagy reform munkájában Bódy polgármester és B árcz y főpolgármester is tevékeny részt vesznek. Mindketten állandó érintkezésben vannak á kormánnyal, de főként- B a t t h y á n y belügyminiszterrel, aki <l ít fővárosi alkalmazottak fizetés- és státusz- rendezésének gyors jóváhagyásaival,
