Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-11-13 / 46. szám
99 2 Budapest; >H?i B. novémberAl3. aiuelyröfTapunk más,helyen emlékezünk meg.;, kiváló' szociális érzékéről teái tanúságot. Az alkalmazottaknak nagy örömöt hozott ez az intézkedés, de éppen a múlt huzavonáin okulva, a tisztviselők c>s egyéb alkalmazottak a maguk sorsát a maguk kezébe akarják venni. Megalakult tehát a fővárosi alkalmazottak szabadszervezete, amelyet a tanács is elismert és igy a jövőben a tanács és az alkalmazottak között a kapcsolatot a bi- z a 1 .mi i f é r f i-r e n d s z e r fogja fentartáni. A szabadszervezet egyik legelső és fontos akciója valószínűleg hamarosan be fog következni, amikor a státuszrendezés értelmében egész sereg uj állás kerül betöltésre, amely alkalommal a tiszviselöi karnak mintegy felerésze érdekelve lesz. A leszerelés is ránk köszöntött és pedig olyan pillanatban, amikor még senki sem várta. Óriási nehézségekkel kell tehát megküzdeni, amelyek között legelső sorban a lakáskérdést és a várható munkanélküliséget kell említenünk. A lakáskérdést G a r b a i Sándor, a szociáldemokrata-párt egyik kiválósága vette kezébe, akit a kormány kormánybiztosi minőségben az Országos Lakásépítő Tanács elnökévé nevezett ki. Garbai erőskezii ember, akit melléktekintetek sem irányítanak és igy bíznunk lehet benne, hogy nemcsak a lakásépítések terén, hanem a m e g l e v ő 1 a k á s o k elosztásával is eredményes munkát végezhet. Valószínűleg sok merésznek tetsző intézkedését fogjuk látni, amely intézkedéseket azonban nyilván a józan igazság fog vezetni. És a lakásépítések sürgős megkezdésében benne gyökerezik a m u n k a nélkül i s é g problémájának megoldása is. A municiö- gyárakból épitőanyag-gyárak alakulnak és mi bízunk benne, hogy az a szervező erő, amelyről a szociáldemokrácia mindenkor hires volt, ezúttal is csodákat fog művelni. A leszerelési és átmeneti napok és hetek már hallatlanul fontos és veszedelmes kérdései a lakosság élelmezése, tüzelővel, világítással és vízzel való zavartalan ellátrca, amelyek mind a. iegvitálisabb kérdések. Az élelmezés kérdésében uj kormánybiztost kapott a főváros E r- délyi Mór személyében, akiben a tanácsnak 'feltétlen bizalma van. Erdélyi nagy energiával fogott munkához és a kép, amelyet Budapest ellátásáról adott, igen biztató. A népélelmezés ügyét szolgálja az is, hogy a fővárosi kenyérgyár üzemét kétszeresre fokozták ér a népkonyhák teljesítőképességét a végsőkig emelték. Tüzelő, világítás és viz körül szintén nincsen immimenis veszedelem, iit azonban a közrendnek és közérdeknek csak egyetlen parancsolata van és ez -— a takarékosság. Az uj kurzus legmerészebb, egyben azonban határozott és energikus cselekedete a villamos vasutak kommunlzálása volt. Esztendőkig való huzavonát vágott el radikális intézkedésével Garami kereskedelmi miniszter. Ma már mindkét villamos a főváros kezében van és a szakemberek ebben a pillanatban azon dolgoznak, hogy ahol csak lehetséges, a két vállalat vágányai között kapcsolatot hozzanak létre. A fővárosra nézve mindenesetre kényelmes volt ez a megoldás. Ha magánjogi konfliktus veszedelme fenyegetne is, ez akkor sem érinti a fővárost, hanem csak az államot. A most következő lépés — az alkalmazóiak ötven százalékos fizetésemelése után — az egységes tarifa életbeléptetése, amely körül a kereskedelmi minisztériumban e héten igen fontos tanácskozások voltak. Egy tudjuk, a z egységes tarifát már d e c e m her 1-é v e I életbe akarják léptetni. A viteldijak tekintetében most folynak a tárgyalások, de az máris való,- szinii, hogy mindössze kétféle jegy lesz. amely minden vonalra és mi n den átszállásra jogosít. Reggel nyolc óráig, amikor leginkább munkások utaznak, minden jegy busz fillér lesz, nyolc óra után pedig harminc fillér. Élelmikészletek beraktározása Bérezel tanácsnok nyilatkozata Hnsunk van, lisztünket hói:apókra biztosítottuk, zsírban is hosszabb ideig nem szenvedhetünk szükségét: ez a megnyugtató kép az, amely Erdélyi Mórtól. Budapest közélelmezési kormánybiztosától származik. Örömmel kell ezt tudomásul venni annál is inkább, meri Budapesten helyreállt a rend, de a legfőbb aggodalommal az élelmezés kérdése felé kell tekintenünk. A frontról katonáink jönnek, a hadifoglyok ezrével vonulnak át a fővároson és meleg falatra várnak, a menekültek elárasztanak bennünket, ugyanakkor pedig a vasúti és hajóközlekedést a megbénulás veszedelme fenyegeti. Az élelmezési kérdésekben igen fontos szerepet játszik a lakosságnak burgonyával, főzelékkel és zöldséggel való ellátása is. Ezekről a dolgokról Bérezel Jenő dr. tanácsnok gondoskodik a maga ismeri előrelátásával. Felkerestük' a tanácsnokot, aki a E ö- városi Hírlap munkatársának a következő felvilágosításokat volt szives adni: — Igen fontos intézkedésnek tartom, hogy a kormány feloldotta a zöldségféléknek, a gyümölcsnek és konzervféléknek Magyarország te- . rületén való igazolványos szállítását. Ezentúl az országon belül nem kell szállítási igazolvány. A főváros szempontjából ennek különösebb jelentősége mines, mert mi szállítási igazolványt is mindenkor 'kaptunk olyan mennyiségekre, aminél többre amúgy sem volt szükség. Az uj rend, a szállítási igazolványoknak ezen a téren való beszüntetése mindössze egyszerűbbé teszi a dolgot és sok hiábavaló fáradságtól és munkától kímél meg. Ami a burgonyát illeti, e tekintetben el vágytunk hosszú időre látva. Jóelőre gondoskodtunk, hogy megfelelő készleteink legyenek. Igaz, hogy az a kalamitás ért bennünket, hogy erősen sáros burgonyát kaptunk. Ennek oka részben az, hogy az idén burgonyaszedéskor nagy esőzések voltak, ami meglazította a földet, másrészt azonban a fővárosba érkezett burgonya sáros volta a bizományosok lelkiistnereé- lenségét bizonyltja, akik a sáros burgonyát is átveszik, mert a. sáros burgonyával több waggon telik meg és nagyobb provízió jut nekik. Válogatni azonban nem volt módunkban. A mi szemünkben csak az volt a fontos, hogy bőséges készletet tudjunk beszerezni a lakosság ellátására. Ez meg is történt és a közönségnek meg kell elégednie a sáros burgonyával, amelynek megvan az az igen nagy előnye, hogy ebből legalább van kellő mennyiség. Épen a burgonya sáros voltára való tekintettel határoztuk cl, hogy részben leszállítjuk a burgonya árát, részben pedig felemeltük a fejadagot. Olcsóbban kell adnunk a burgonyát, mert a sárt nem fizettethetjük meg a közönséggel. A fejadagot három kilogrammról négyre emeltük fel, amivel tulajdonképen nem tettünk egyebet, mint a régi fejadagot tettük teljessé, mert a négy kilogramm burgonyában egy kilogrammot le kell számítani a sárra. Újabb gondoskodásaink közé tartozik savanyított káposzta-akciónk, amelyre, egy millió koronát szántunk. Ezen az egy millió koronán száz vág gon savanyított káposztát vettünk és pedig itt Budapesten. Pont Ásnak tartottuk, hogy Budapesten vásároljuk meg ezt a mennyiséget, mert azt akartuk, hogy ez a fontos élelmicikk idehaza legyen és a mai nehéz vasúti Dolgozik a történelem A történelem útját okos intézkedésekkel ideig - óráig el lehet torlaszolni, de ha egyszer elindult a történelem, azt feltartóztatni többé nem lehet. Budapest már boldog. Mi már a kávéházi és klubaszalok mellett csevegünk a forradalomról és a letűnt korszak szomorú, fekete fájdalmas emlékeiről. Az igazi téma azonban ma már a jövő. Hogyan lesz, miként lesz? Nem merném azt állítani, hogy mindenki bizalommal tekint a jövő felé. Akinek pénze van, az attól reszket, hogy a bankók körül támadnak majd bajok. Akinek pénze nincs, de ió kabátja akad, attól drukkol, hogy a bolsevikizmu.s üti fel a fejét és vörös gárdisták szedik le rólunk a Váci-utcában a jobb képű kabátokat. Ahány intézményünk van, ahány megszokott dolgunk, egy kicsit összerázkódott az átalakulás viharában. Nem lehet tagadni, az emberek egy kicsit félénkek, egy kicsit gyávák, hiába a polgári rendhez tartoznak, amelynek nem erénye a vakmerőség. Marx könyveit sem igen olvasták, Bebel is idegen világ nekik: istenem mi lesz, hogy most a szociáldemokrácia részt kapott a hatalomból? Garami elvtárs és a szelíd Kunfi halálra fogják ítélni a bankokat, a polgár- mesteri székbe Vanczák elvtársat ültetik, habos kávét pedig, ha egyszer visszatér, csak a vas- és fémmunkások ihatnak. Az embernek, amikor látja ezeket a a csúnya és ostoba drukkokat, egy kicsit el megy a kedve a polgári társadalomtól, amely, a szerencsétlen, nem tudja, hogy ö mindig dolgozott és a jövőben annak lesz becsülése, aki munkában tölti az életét. fis amig igy elmélkedik, kételkedik é.$ drukkol a kávéházi asztal, a történelem végtat tovább fényes ut.ián. A német császárt Friedrich Ebert, a heidel- hergi szabómester fia tolja félre az útból, a többiek fejéről is úgy hullanak a koronák, mint ősszel a legyek. Svájc felé hatalmasok népvándorlása indul és a nyugalmazott királyok szakszervezete, valamelyik berni hotelben hamarosan meg fog alakulni. Az ember elgondolkozik, mi lett volna, ha Habsburg! Károly idejekorán kinevezi Károlyi Mihályt miniszter- elnökké, ha Vilmos császár nem amerikázik a lemondással? Ki hiszi el, hogy ha a történelem dolgozni kezd, akár maga a legtisztább emberi bölcsesség próbálja is kivenni a kezéből a munka szerszámát, meg Lehessen azt állítani? A történelem maga teremtette meg az ostoba hibákat, amelyeket a fejedelmek elkövettek és a történelem feltartóztat- hatatlanabbul járja be a világok mint a spanyol járvány. Nem fogunk csalódni, ha azt hisszük, hogy a felboruló harci front másik oldalán is megismétlődnek majd a mi eseményeink és ki tudja, Brauchet D'Esperey tábornok sem fog soká csodálkozni azon, hogy Magyarországon katonatanács alakult. Ha már a bretagnai generálisról beszélünk, igazán nem felejthetjük el, hogy Budapest még kevés lázasabb napot élt meg, mint azt, amelyen Károlyi és békeküldött társai ott állottak Hadzsi Thoma belgrádi házának petróleumlámpái alatt és idegrázóbb olvasmányai sem voltak ennek a városnak, mint azok a leplezetlen tudósítások, amelyeket a belgrádi útról a budapesti lapok közöltek. Féltő aggódás szállta meg a lelkeket és az. emberek feldúlt lélekkel gondolnak az eshetőségekre. Megszabdalt Magyarország rémképei rajzanak a szemünk előtt, fönt északon a cseh csapatok bevonulása, délkeleten iegyvenes német seregek közelednek, délnyugaton szerb katonaság szállj a meg a magyar városokat, Lansing pedig Erdélyt szánja a románoknak. Reményteljesen mindebbe csak a német forradalom hire csendül bele és egyedül az biztat bennünket, hogy egy kicsiny, de szinmagyar magyar köztársaságiban még boldogok lehetünk, okosan gondolkodhatunk és a nép uralma alatt vasárnaponkint nemcsak minden parasztnak, de minden embernek tyuk főlhet a fazekában. És ebben a forgatagban, ebben a nagy átalakulásban tipikusan érdekes helylyé lett az Otthon-kör, ahol valósággal a nagy átalakulás kulisszái mögöt. érzi az ember magát. Itt szerveződik át minden és a magyar újságíróknak hatalmas szerep jut az uj világ kialakulásában, felépítésében. Az Ofthon ma kormánybiztosok találkozó helyévé lett. Itt tanyázik és itt tárgyal éjszakánkint dr. Halász Lajos az uj sajtófőnök, itt főzi terveit Persian Ádám a katholikus alsópapság ügyeinek kormánybiztosa, itt pihen meg Pogány József dr. a katonatanács elnöke, és itt fogadja a gratulációkat a posta kormánybiztosa. Veres Mihály, aki maga sem tudja, hogyan jutott ehhez a magas hivatalhoz.' Megjelenik Simonyi Henrik 'az uj osztálytanácsos, Károlyi magántitkára, aki a minisztertanácsi jegyzőkönyveket fogja vezetni és innen indultak el fontos diplomáciai útjukra az elegáns és okos Kéri Pál, a népszerű Bölöni György, Jászi miniszter bizalmas barátja. De uj akciók is indulnak ki innen. Nincs szoba, ahol ne lapalapitásról, lapvásárról tárgyalnának. Csak épen papiros nincs még és a meglevő lapok fejtenek ki rendkívüli agilitást, nehogy a kis papirkészleteket uj lapokkal kelljen megosztani. A régi várat azonban aligha lehet majd sokáig tartani. Valósággal legendák szárnyalnak ebben a levegőben az uj lapalapitási törekvésekről. A V i r- radat napilappá készül átalakulni. Szerkesztő Szakács Andor, segédszerkesztő Nagy Béla. A Budapesti N a p 1 ó-t megvette Pályi< Edétől és uj életre készül éleszteni a hadimilliomos S i v ó Alfréd, aki a lapot a köztársasági politikának szánja. Persze szó esik B a n g h a páterék több milliós lapalapifásáról is. Az ö szerkesztőjük M i- lotay István lenne, de ez az egész kombináció elhallgatott újabban, úgy látszik a forradalom után klerikális sajtóra nincsen szükség. Annál nagyobb agilitással kivannak laphoz jiitni a köztársasági párt vezetői, akik sok joggal érzik,
