Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-01-30 / 5. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 1918. január 30-án d. szám ;wiifaHíaiIínTi»aiggsii»niiioiiiaiHgnioniaiiiainaiiipmp»aBmaijimiiaiiiDniamamniiioi8ia8iEaigiBiiiDinc JFJZBTÉSJ finMKt sr. évre ........... 2S K. Fe í évre .............. M Jf< Eg yes szántóit kaphatók a kiaáóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági Hetilap Felelős szerkesztő : Dacsó Emii JVlegjelenik minden szerdán, Szerkesztőség és kiadóhivatal: VJ. kér. Sziv-uica ....... IS. szám Te lefon .............. 137-J5 rs O hercegsége, akit a magas politikai érdekek az ország és a főváros közéíelmezöjének tettek meg, közélel- inezésileg egészen ismeretien előttünk. Nem hinnénk, hogy szaktudós lehetne ezen a téren, mert hiszen neki eddig sem arra nem igen lehetett gondja, hogy a semmiből teremtse meg a mindennapi betevő falatot, sem arra, hogy ezt a mindennapi betevő falatot arányosan és igazságosan ossza el. Nem Ítélünk azonban elfogultan, mert tudjuk, hogy mindent meg lehet tanulni s ami speciálisan a főváros közélelmezési érdekeit illeti, c tekintetben nincsen másra szükség, mint előítéletektől mentes jóakaratra és bizalomra aziránt a fővárosi tanács iránt, amely az élelmezési kérdéseket a Nagy Ferenc előtti időkben közmegelégedésre tudta megoldani. Fs ha tiszteletteljes tanácscsal szolgálhatunk, Windisch-( iraetz Lajos hercegnek, az uj közélelmezési miniszternek, szives figyelmébe, mint követendő példát, hivatalbeli elődjét, hadik János grófot ajánlhatjuk, aki — bár A'agy Ferenccel sulyosbbitva - - olyan szimpatikus volt Budapest népe előtt, hogy a közgyűlés távozása alkalmából sietett hálás köszönetét nyilvánítani kiváló működéséért. Vegye figyelembe az uj közélelmezési miniszter, hogy a titkos diplomácia a közélelmezés terén ma már sokkal inkább megszűnt, mint a béketárgyalásokon. A nép, a közönség mindenről informálva van. Budapest minden lakója nagyon jó! tudja, hogy addig nem volt panasz a fővárosban a közélelmezés ellen, amig az teljes egészében a főváros tanácsának kezében volt. A kormányhatóságnak erre a kézre vigyázni épen úgy módjában van, aminthogy joga és kötelessége a tanács sáfárkodását ellenőrizni a pénzügyekben, a kórházi ügyekben, a tanügyben és mindenben, ami a nap alatt van. Jött azonban Nagy Ferenc államtitkár és a vidéki ripacsoktól eltanult büszkeséggel azt val- lotta, hogy az egész színdarabot neki magának kell eljátszani, mert különben nem lesz tökéletes az előadás. () adta tehát a hősszerelmest, a kedélyes apát. ö vállalta az anyaszinésznö, a tragika és a komika szerepkörét is. Mi kerülhetett ki az ilyen előadásból más, mint a margarin-hecc, a rayonirozást felsülés és a többi ki- fütvülnivaló jelenet? A főváros kezéből kivett mindent és a közélelmezési ügyosztályt vezető tanácsnoknak nem volt hajlandó több hatáskört biztosítani, mint amennyi más ügyosztályban egy irodaigazgatónak van. A tanácsot úgy képzelte el az államtitkár :ir, mintha csupa kisbi- rókból és harangozókból állana. A tizes bízott-' ság, amely a felelősség egész súlyát viselte egy időben, csöndben és titokban le akarta tenni a misszióját. Idáig fajultak az állapotok és a budapesti közönség régen szétcsapott volna a tanács és a közgyűlés között is, ha nem tudta volna hogy ezeket az állapotokat nem a tanácsnak köszönheti. Őszintén bevalljuk, szé- gyeltük volna, hogy ha olyan tehetségtelen tanácsunk van amilyennek sziliében fel akarták tüntetni ezt a tanácsot. Szerencsére sokkal bajosabban ment a tanács jogaitól való megfosztása, semhogy észre ne vettük volna. Az uj köz- élelmezési miniszternek tehát nemcsak a saját leikéből, de a szomszédos hivatalos szobákból is száműznie kell az előítéletet és akkor biztosra vesszük, hamarosan megkapja azt az elismerést, amiben a főváros közönsége, ha meg van elégedve, nem szokott szűkkeblű lenni. • • • Kormány változás volt a heten és a magas politika érdekei agy kívánták, hogy imitt-amott személycserék történjenek. Ezúttal nincsenek bukott miniszterek, de vannak olyanok, akik az önzetlenség nemes akaratával hagyták el a bársony-székeket. ,4 főváros számára azonban nem történt olyan változás, amely a régi aggodalmakat felidézné. Megmaradt a kormány élén az a Wekerle, aki annak idején megalkotta a főváros fejlesztéséről szóló törvényt, aki mostani kormányzása alatt sürgősen elintézte a főváros anyagi bajainak szanálására szolgaló határozatokat és benne van a kormányban Vázsonyi Vilmos, akihez Budapesttel vonatkozásban méltatlan a legszebb ■•piteion ornans is. Mégis fáj, hogy olyan emberek hagyták el a miniszteri széket, mint a* fővárossal szemben való jóindulatukról számtalan tanúságot tett Ugrón Gábor, hadik Janos gróf és Batthyány Tivadar g~öf. A belügyminisztériumban még sohasem kezelték agy a fővárost, mint Ugrón alatt, hadik személy szerint való jóindulatához nem fért kétség, Batthyány pedig páratlan fáradozással akarta dűlőre vinni az ominózus népkonyha - ügyet. l)e minden politikai 'vonatkozás nélkül is meg lehet állapítani, hogy többé nem lehet olyan rezsim, amely azt mondja, etesse a főváros a betegeket jó budai levegővel, építsen malter helyett a lakosság verejtékével és pótolja i háztartási hiányokat a tisztviselők éhbérének konfiskálásábói. Újabb elégtétele Budapestnek, hogy a közélelmezési baklövések miatt már nem egyedül panaszkodik, de vele simák az összes magyar városok. Lesújtó az az okos és magas tudást feltételező kritika, amit Lukács Ödön nagyváradi helyettes-polgármester mondott a városok kongresszusa állandó bizottságának ülésén a Közélelmezési hivatalról. Szerinte a Köz- élelmezési hivatal rideg, élettelen statisztikai adatok alapján dolgozik, felesleges rendeletekben meríti ki erejét és léle Írnél kiili bürokráciát kreál. Jó volt ezt is haliam most már legalább azzal sem lehet vádolni Nagy Ferenc államtitkárt, hogy kisvárosi, hiszen szombaton a szülő édesanyja, a jó vidék, is megtagadta már. Az alvó fakir megmozdult, az ánnegáll api tó-bizottság hírt adott magáród. ,4 kávés urak megmUlio- mosodásának útját némileg apró göröngyökkel látta el az a körülmény, hogy egy csésze teáért a jövőben nem lehet többet egy koronánál számítani. Sajnos, eddig azonban nem tudjuk, hogy az ármegállapítás után ismét fakirságra adják-e bús fejüket az urak. Az ellenőrzés munkáját más városban tudniillik rá lehet bízni a közönségre, Budapesten azonban magát a közönséget kell ellenőrizni, mert a hadi milliomosok városában mindenki szégyell kevesebbet fizetni, mint tegnap, itt csak az a jó, ami drága. KiböuitiK a mütakarmány$yörat Uj szerződésről tárgyalnak az Unió r.-t.-gal A főváros mütakarmánygyárát, amint annak idején a Fővárosi Hírlap megírta, egy esztendőire bérbe vette a Lobi József és Fiai cég, valamint ti Magyar Bank érdekköréhez tartozó Unió miit akut mánygyár r.-t., amelyet a háború alatt alakítottak át gázmosóból miitakarmány gyárrá. Unioék a múlt esztendő március 25-ikén vonultak be a mütakarmánygyárba és megkezdték a szárított takarmány gyártását. Most leszámoltak a fővárossal és az első üzletév - úgy tudjuk — a fővárost is, de ti bérlőket is teljes mértékben kielégítette. Az Unió mtitakarniány- gyár az első tiz hónap sikerén annyira fellelkesedett, hogy most uj és pedig nagyon előnyös ajánlattal ment a fővároshoz, amelynek lényege az, hogy hajlandó kibővíteni a miitakarmány- gyárat és ott újabb szerződés alapján az eddigi produktumok mellett az úgynevezett egységes lóabrakot is gyártani fogja, jelentős hasznot biztosítva a főváros számára. A Fővárosi Hírlap kritikája. A F ő v á r o s i H i r 1 a p annak idején kritika tárgyává tette azt a tényt, hogy a- mütakarmánygyárat a főváros bér bead la: -Az történt tndni-iüik. hegy miután ez élelmiszerekben a főváros lakossága mindinkább takarékosabb és szerényebb viszonyok közé került, a piaci és csarnoki hulladékok mennyisége is tetemesen megcsökkent. Pedig, amikor a főváros a műtakar- mánygyárat megcsinálta, egész számítását ezekre a növényi hulladékokra alapította. Ilyenformán a Samum szemétviszonyok között 13 a 11 ó Alírédnak, a kötisztasági hivatal igazgatójának be kellene látnia, hogy a' műtakarmánygyár teljesítőképességét nem tudja kihasználni. Ezért kellett a bérbeadásra beérkezett ajánlatot annak idején elfogadni, de egyben ezen a ponton épült föl a Fővárosi Hírlap kritikája is. A mi kétségünk ugyanis a,z volt, hogy nem tudott volna-e a főváros könnyebben feldolgozandó anyagot szerezni, mint egy magánvállalat? A műtakarmánygyártás egyik legfontosabb alkatrészét, az állati vért, a főváros a saját vágóhidján szerezhette volna be, kötőanyagot a Korpaközpont a fővárosnak szívesebben adott volna, mint magáncégnek, a növényi anyag beszerzése pedig ezek után nem ‘okozhatott volna nagyobb fejtörést. A főváros azonban nagy reményeket fűzött as Unióval kötött szerződéshez s most elérkeztünk az időponthoz, amikor megállapíthatjuk, mennyiben teljesedtek be a remények. Az első üzletév eredménye. A fővárosnak a.z Unió r.-t,-gal kötött szerződése a következő főbb pontokat tartalmazta: Az iizemben- tartáshoz szükséges fűtőanyagot a szeméttelepen bányászott kokszból kapja a vállalkozó és pedig métermázsánként 1.40 korona árban'. Önköltségi árban adja a főváros a villamos' áramot és ingyen engedi át a beérkező zöldség-hulladékot. Az Unió r.-t. fizeti zz összes üzemi költségeket és a főváros által átengedett személyzet illetményeit, minden vaggon kész műtakarmány után fizet a fővárosnak 500 korona haszon- részesedést. Ha a főváros legalább 150 vaggon piaci hulladékot ad át, akkor a gyár haszonrészesedés címén legalább 150 ezer koronát biztosit a fővárosnak. Ahány vaggonnal kevesebb hulladékot kap a gyár a fővárostól, annyi 1000. koronával csökken a biztosított 150.000 korona; 60.000 koronát azonban még akkor ís biz tosi t agyár, ha egy ko- s á r a 11 y a go t se m k a, p. A főváros számára elérhető legmagasabb haszon tehát a következő lett volna :
