Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-10-02 / 40. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 1918. október 2-án 40. szám. tamDHminQiimi;»DmaniHmaHTaííraiiiPiiiaiimiiiDHigiiiaiiiPu»aiiiaiiiamamamaiiiBNiogHaiiiHiiiDiiB előfizetési TtnxKi Városi, politikai és közgazdasági hetilap Egész. évi*e .......... 2f9 K. Fut évme ............... 14 X Feíaiös szerkesztő i DaCSÓ JSmH Eg yes számok kaphatóit a kiadóhivatalban. Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér. Szív-utca ...... IS. szám Telefon .............. 137-13 Fö lfelé többé nemcsak a borban a gyöngy megy, hanem minden, aminek ára, értéke van. Mar az ember nem is képzeli el, hogyan lehetne végét látni enniük az örökkön való ás a természetesség látszatával biró stájgerolásnak. Az agráriusok kimondják az á-t, az iparosok a bé-t, a kereskedők a cé-t és aki utánuk következik, folytatja tovább a<z ábécét. Valahogy úgy vagyunk ma már mindennel, min! a tyuk meg a tojás históriájával. Nem tudjuk, melyik volt előbb, a tyuk-e vagy a tojás? A drágaságban sem tudjuk, hogy melyik volt az első, a fontos az, hogy mind itt van, mind a nyakunkba zúdult egyszerrtei. íme megjött a világítás újabb áremelése is. Az embernek nem sok kedve van már a drágulások vegyelemzésére, mégis, amikor közszükségleti, nélkülözhetetlen cikkekről van szó, nem lehet minden meggondolás nélkül megnyugodni, Amikor a szemünk világáról, a napi munkánk lehetőségének egy igen jelentékeny hányadáról van szó, mégis meg kell nézni, jogai van-e a fővárosnak megdrágítani a világítást. Általánosságban azt kell mondanunk, hogy a drágításnak van jogosultsága, különösen1 a gáz árának felemelésénél, ahol külföldi szénről, nagy nehézségek, külföldi akadékoskodások után ide jutott anyag fölhasználásáról van szó. A Fővárosi Hírlap-ban még a nyár folyamán kijelentette Ripka Ferenc dr., a gázgyár vezérigazgatója, hogy a szénárak emelkedése, a.20 százalékos szénadó életbelépése, a munkabérek növekedése stb. arra fogja kényszeriteni a gázgyárat, hogy újabb igényekkel lépjen fel a közönséggel szemben. Már akkor tisztában kellett vele lenni, hogy a gázgyár, amely a főváros pénztáránál is lefizeti a maga obulusait, nem tehet másként, mint hogy ezeket az uj terheket áthárítja a közönségre, amelynek egyik legnagyobb áldása, hogy gáztűzhelyekkel láthatta el magát és igy a meleg ebéd gondjaitól megmenekedett. Bele is nyugodnánk az emelésbe, ha csak a gázgyárról lenne szó és nem kellene beszélnünk a villamos-müvekről is, amely aránylag játékosan ússza meg ai háborút. A vasúti tarifaemelések őt nem érintik, hiszen a szomszédból kapja a szükséges magyar szenet, a munkásaival szemben nem érzi azt a szociális obligót, amelyben Ripka vezérigazgató vezetni szokott. Az okok egész sorozata hiányzik arra,'hogy éppen a villamos-müvek legyenek azok, amelyek hektowattonkint két fillérnél emeljék az áram árát. Miért teszik hát mégis? Csupa megszokásból, vagy a gazdálkodásuk olyan, amely nem felél meg a mai háborús viszonyoknak? Valami hiba van az elektromos müveknél, mert annyi bizonyos,, hogy. azt az. üzemet, nem szabadna ugyanazzal a mérleggel kezelni, amelylyel a gázgyárait kezeljük. Meg kell állapítani, hogy mi-az-oka., annak, hogy pz elektromos-müvek a maguk játékosan könnyű anyagbeszerzésük mellett az áremelésben megelőzik a gázgyárat, amely a háborús- nehézségek legkomolyabbjaival kénytelen megküzdeni? őszintén szólva, nem hiszünk az elektromos mű/ek árdrágításának komoly szükségességében és úgy látjuk a helyzetet, hogy Stark igazgató ur, ha másban nem tud, legalább az árak magasságában akar versenyezni a gázmüvekkel. A © A tisztviselők türelmét igazán nem lehet eléggé csodálni. Koldusos kis fizetésrendezésüket olyan odaadással, olyan szótlan megadással várják, hogy az embernek valóban kalapot kell emelnie a szelidlelküségük előtt. Az oktatószemélyzet addig verte a kaput, addig kilincselt, addig békétlenkedett, amig végre mégis sikerült nyélbeüttetni a fizetésrendezést, amely szegényes ugyan, de a mai szánalmas életviszonyok között minden fillért meg kell becsülni és minden fillér, amivel több van, valóságos életmentés. A tisztviselők fizetésrendezéséről most azt halljuk, hogy ismét fennakadt. .4 fináncminisztériumnak vannak kifogásai és amig ott kényelmes cigarettázás mellett tanulmányoznak az urak, addig csak hadd várjanak a kollégák a városházéin. Annyi bizonyítékát adták már a türelmüknek, hogy igazán várhatnak még egy kicsit... A paradicsom rutai becsapott bennünket. Amikor kellett, azt mondta a paraszt, inkább lekaszálja, de nem adja maximális áron. Aztán rekvircilni kellett, ami megint nagy kiírnál ment. Végül most tele vannak a spájzok, erre elöntik a piacokat a vérvörös gyümölcsösei, amely egyszerre a békebeli árakkal kezd kacérkodni. Bizony élénken ordít ebből a példából a kapzsi paraszt butasága, de van benne vigasztaló is: ha jön a béke, egy csapásra megindul a termelés és a maximális árakon még a paraszt is nevetni fog. Még kiderül, hogy a paradicsom volt a béke első fecskéje. A vörös igazolványról mind több szó esik. A tisztviselők, a szegény középosztály megint nem tud valamihez hozzájutni, amihez valószínűleg neki lenne legtöbb joga, A vörös igazolvány megeszi az akcióbaromfit, a szegény kék igazolványosoknak ott az ut, vegyenek drága másfajtát. A tisztviselő, a nyomorult lateiner mindent mondhat magáról, csak azt nem, hogy 4000 koronánál kevesebbet keres évenkint. De mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az, aki azt hazudja, hogy 4000 koronánál kevesebbet keres, az mindenhez könnyebben jut hozzá, mint az, aki becsületesen bevallja a jövedelmét. Az igazság az, hogy aki 4000 koronánál kevesebbet keres, az régen éhenhalt. Sürgősen változtatni kelt tehát ezen a helyzeten, mert a vörös igazolvány hazugságon épül fel, amely mélyen sújtja a nyomorgó középosztályt. Emberöléssel is megvádolták már a népszerű Zeidl Vencelt. Előbb egy tucat árdrágításért ült száiz- egy napot a toloncházban és csak népszerűségét bizonyítja, hogy az emberölés vádjával is megtisztelték. A bíróság ugyan felmentette, ez azonban mit sem változtat azon, hogy a pesti közönség miként gondol-, kozik Zeidl mesterről. Mindez nem zavarja azonban abban, hogy a bizottsági tagsághoz ragaszkodjék és felebbezzen a mandátumáért. És ezt az embert az igazoló választmány mindössze abban találja bűnösnek,'mert három hónapig nem volt a közgyűlésen. Nem lehetett ott, mert a toloncházban ülésezett. Honosságszerzés örökbefogadássá Az árdrágító galíciaiak trükkje A hatóságok hetek óta arról keseregnek, hogy képtelenek az árdrágítókkal megbirkózni. Rendőr- tisztviselők memorandumokat dolgoznak ki az árdrágítók erősebb üldözésére, a belügyminisztériumban mieg sok tisztviselőnek fái' a feje a refoim miatt és végeredményben odalyukadunk ki. hogy minden marad a régiben. Most ismét azt ígérik, hogy fegy- ház, börtön jut majd az árdrágítóknak, kérdés azonban az, hogy ezekkel a fegyverekkel miképpen fognak bánni. A tapasztalat azt mutatja, hogy az igazi árdrágítók nem a régi, bevált kereskedők, akik már a háború előtt is Budapesten foglalkoztak kereskedéssel, hanem a bevándorolt elemek, akik vidéken megszedték magukat és az összeharácsolt pénzeiket a fővárosban akarják kamatoztatni. Az árdrágítók tekintélyes számát teszik a galíciai menekültek és a hozzájuk csatlakozó felsőmagyar- országiak, sőt a feldúlt erdélyiek egv része, szintén árdrágításból keresi meg a kenyerét. Ezeknek a nem kívánatos elemeknek eltávolítását határozta el a kormány, de a tervet nem valami könnyű keresztülvinni. Összeállították a statisztikát és kiderült, hogy 12.000 galíciai tartózkodik a fővárosban, 24.000 ember van itt Bukovinából és Felsömagyarországból. Az idegenekkel könnyű volna elbánni, ha £ bürokratizmus labirintusában nem lehetne kibúvót találni. A kiutasítandó mindenekelőtt a pénztárcáját nyitja meg és tekintélyes gondviselőket szerez. Es akadnak. Ö ’t-h at ügyvéd manipulációjának köszönhető, hogy az árdrágító idegenek még Budapesten vannak. Az ügyvédek a jogorvoslatok és kifogások egész légióját sorakoztatják fel a hatóságok ellen. Bizonyítványt szereznek, hogy klienseik rendes alkalmazásban vannak és nélkülözhetetlenek. Kiderítik, hogy felük hasznos, munkás tagja a magyar társadalomnak, valamelyik rokona a harctéren védi hazánkat és más efélét. Ha a hatóságoknak volna arra idejük és utána járhatnának, könnyen kideríthetnék, hogy a bizonyítványok legtöbb- esetben hamis adatokat tartalmaznak. A lelkiismeretlen ügyvédek jó baksisért megszerzik a szívességi és vásárolt igazolványokat, amelyeket a hatóság embere ellenőrzés hiánya miatt kénytelen akceptálni. Néha azonban ezen is túltesznek és a rendőrség fenntartja a kiutasító határozatot, sőt a belügyminisztérium is hozzájárul. Erre jön az újabb offenziva. A határozat végrehajtásának felfüggesztését vívják ki az ügyvédek, illetve tartózkodási engedélyt járnak ki néhány hétre. Természetesen mindig van a tarsolyukban betegség, tehetetlen öregség és más megindító ürügy. Érdekesen nyilatkozott erről a kérdésről egy tanulmányában Baksa János kapitány, aki a belügyminisztériumban figyeli a galíciai árdrágítók munkáját. „Nincs az a váltólejárat, — mondja — amelyet annyiszor kísérelnék meg prolongálni, mint a tartózkodási engedélyeket. Akkor sem esik a kiutasított kétségbe, ha a terminus kitolását megunták már az illetékes hatóságok. Egyszerűen a szomszédos községbe költözik, onnét — ha alkalmatlan lesz már nagyon — tovább, mig esetleg az egész országot végig nem üzérkedi. „Lánclógás lánckereskedelemmel“ összekötve, mondhatnák a háborús nyelvújítók. Itt a legfőbb ideje, hogy véget vessünk az álhumanizmusnak és a kijárók munkájának! Az .ötödik háborús tél nyomasztó szüksége bizonyosan rákényszerit majd bennünket, hogy az immár esztendők óta igénybe vett, valóban birkatürelmes, ven-
