Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-01-23 / 4. szám
Budapest, 1918. január 23. 3 fővárosi Közmunkák Tanácsa adta meg az engedőimet. Ez a körülmény adta meg áz alkalmat Tolknsházy alpolgármesternek, hogy kikeljen a Közmunkák Tanácsa ellen, a mely nemcsak hogy beleavatkozik a tanács hatáskörébe, de az Ízlés fölött, Budapest büszkeségének, a Duna- partnak, szépsége fölött sem őrködik kellőképen. A tanács Folkusházy érveinek hatása alatt arra az álláspontra helyezkedett, hogy — dacára a Közmunkák Tanácsa másodfokú fórum voltának — a tanács meg fogja akadályozni a MFTR. kilátásrontó tornyainak felépítését. Ebből bizonyára igen elkeseredett háború fejlődött volna ki a tanács és a Közmunkák Tanácsa között, mert alig képzelhető, hogy a Közmunkák Tanácsa belenyugodott volna ilyen le- degradálásába. Szerencsére azonban az összecsapást megelőzte a METR. előzékeny igazgatósága, amieily felszólítás nélkül eleget tesz a főváros kívánságának és az uj várócsarnokon A főváros eljutott tehát az időponthoz, hogy a tavasz óta tervbevett nagy beruházási kölcsönt fölvegye. Hogy ez a lépés megtörténjék és most történjék meg, annak indító oka a pénzpiac mai helyzetében rejlik. Hogy viszont a kölcsönt föl kell venni, annak okai nemcsak ismertek, de ké- zenfekvöek is. Részben a háborús évek alatt felgyülemlett és még mindig emelkedésben levő deficitet kell a főváros háztartásából száműzni, részben pedig biztosítani kell azt az Összeget, amelyre a háború utáni nagyszabású beruházásoknál lesz szükség. A kölcsön feltétlen szükségét ilyenformán kellőképen megmagyarázza a helyzet. A'másik kérdésben, a kölcsön felvételének időpontjában a tanácsnak mindenekelőtt arra kell hivatkoznia, hogy a háztartási viszonyok helyrehozása sürgős szükségesség és az az uj adóknak behozatalával momentán nem eszközölhető egyrészt azért mert az adók felsőbb jóváhagyása is csak szuk- cesszive történhetik meg, mig az adók behajtása is természetszerűen hosszabb időt vesz igénybe. A pénzpiac helyzetével való számvetés is igen helyes. Tény az, hogy ma az árukészletek drága értékesítéséből a közönség közé igen nagy pénztömegek kerültek, amelyeket újabb jövedelmező módon nem tud befektetni, keresi tehát az alkalmat, hogy minél jobb kamatozás mellett helyezhesse el. Kölcsönt tehát most bőségesen és a jövőhöz viszonyítva előnyösen kaphat a főváros. Ezzel szemben állanak a jövő kilátásai, amelyek azt mutatják, hogy a háború után a fellendülő vállalkozás mohón veti majd magát a pénz, a kölcsön után. Ez a legfőbb magyarázata, annak, hogy most és nem később kell gondoskodni a főváros beruházásaihoz szükséges kölcsönről. Maradna még egy kérdés, ami tisztázásra "vár. Ez pedig az, hogy miután ma a beruházásokat nem lehet elkezdeni, a felveendő kölcsönt egy időre tőkeként kell gyiimölesöztetüí, nem jelent-e ez a főváros számára jelentékeny kamatveszteséget? Ebben a tekintetben a főváros reménységét az állami hitelműveletekbe veti, amelyek minden tőkét felemésztenek és szívesen veszik azokat a tőkéket is, amelyeket tulajdonosaik csak rövidebb időre bocsájthatnak az állam rendelkezésére. Tudomásunk van áriról is, hogy amikor a fővárosi beruházási kölcsön gondolata testet kezdett ölteni, Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter nemcsak előzetes beleegyezését biztosította a kölcsön fölvételéhez, de íeigyben — a kölcsön kibocsátásának a hadikölcsön befejezésének bevárásának kikötésével — megígérte azt is, hogy a főváros kölcsönét az állam mindaddig kamatozólag fogja fölhasználni, amig a beruházások megindulására megadódik a mód. Kamatveszteség tehát nie,m éri a fővárost, mert az állam átveszi a kölcsönt és akkor adja vissza — akár részletekben is -- amikor azt a főváros kívánja. 344.950,000 korona. A főváros uj beruházó^kölcsöníe, mint ismeretes és amint azt a Fővárosi Hírlap már megírta, 300,000,000 millió lesz. Ezzel szemben a már kezdik is építeni a csinos, karcsú, átlátszó, üveges tornyocskákat. A másik harc a DGT. igazgatóságával kezdődött és már befejezése felé közeledik. Természetesen — mint az most a levegőben van megegyezéses béke készül. A DGT. magyarországi uj forgalmi igazgatója. Vas Ferenc udvari tanácsos — úgy látszik — nagyarányú beruházásokát készül eszközölni. A legelső, hogy a Lánchíd tövében levő DGT. rakodóparton emelő darukat kiván felállítani. A terv az volt, hogy a daruk a parton legyenek megerősítve. Ez ellen vívta a csatát Harrer tanácsnok, aki a daruk fölállításában szintén a Dunapart szépségének megrontását látta. DGT. igazgatósága azonban hajlandó volt terveinek megváltoztatására és igy sikerült abban megállapodni, hogy felállítják ugyan a Lánchidnál a darukat, de nem a partra, hanem álló hajókra erősítik azokat. Így aztán mind a két kérdésben szent a béke pénzügyi ügyosztálynak a tanácshoz intézett előterjesztése szószerint igy hangzik: ... javasoljuk, miéltóztassék a. törvényhatósági bizottság közgyűlésének javasolni, hogy : határozza el a törvényhatósági bizottság közgyűlése nagy a,z esetenként külön engedélyezendő beruházó-szükséglet födözése céljából az 1916. évi 908. kgy. sz. a. hozott határozatával megadott felhatalmazása alapján fölvehető e f í e k- t i v 44,950.000 korona k ölesönön felül 60 év alatt félévi utólagos egyenlő tőketörlesztő- és kamat-részletekkel visszafizetendő, az arra nézve megállapított kikötésekkel effektiv 300,000.000 korona összegű kötelezvény-köl- csönt vesz föl. Ebből világosan kitetszik az a szándék, hogy a főváros ezúttal nemcsak a 300 milliós újonnan engedélyezendő kölcsönt kíván felvenni, de felveszi ezúttal azt a negyvenöt milliót is, amelyre a közgyűlés 1916. év nyarán adott felhatalmazást. Akkor tudvalevőleg csak 75,050,000 koronát vett át a főváros és igy a mostani beruházó- kölcsön tulajdonképen 344,950,000 koronára fog rúgni. Az 1916. évi kölcsön sorsa. 1916. év nyarán a főváros a százhúsz milliós kölcsönből tehát 75,050.000 koronát vett fel, amelylyel szemben állott a tanácsnak 120,204.156 koronára rugó szükebb beruházó programmja. Ebből a pro- ' grammból azonban a mai napig, tehát másfél esztendő alatt úgyszólván semmit sem lehetett megvalósítani. Oka egyrészt az, hogy az építkezések a háború alatt lehetetlenné váltak, másrészt az, hogy aíővárosnak a felvett kölcsönből deficitjeit kellett fedeznie. Ez a deficit pedig ez év elejéig hatvanegy é s f é 1 millióra rúg, amire más fedezet nincs, mint a felvett kölcsön, amelyből azonban mintegy húsz és félmillió jövedelmezően van elhelyezve. Ezt az összeget valószínűleg fentartják arra az esetre, ha méig az 1918-ik esztendőben is pótlásra lesz szüksége a főváros háztartásának. Tény tehát az, hogy az 1916. évi kölcsönt a főváros nem fordíthatta eredeti rendeltetésére, a beruházások eszközlésére. A háztartási viszonyok azonban olyan módon kezdenek most már konszolidálódni, hogy a most felveendő 300, illetve 345 milliót a maga egészében f é 1 r e 1 e h e t tenni a beruházások eszközlésére. Az eladósodott Budapest. Fölmerül most már a kérdés, mennyi adóssága lesz az uj kölcsönnel együtt Budapestnek? A válasz éppenséggel nem vigasztaló. Hozzávetőleges összeállításban itt adjuk Budapest törlesztéses kölcsönei- nek jegyzékét : Az 1897. évi 100 millió koronás 4°/°-os sorsolási kölcsönből fenmaradt összeg . ’. . . . . i ... 82.5 millió Az 1903. évi 46.5 milliós 4°/°-os sorsolási kölcsönből .........................42 millió Az 1910. évi 2 millió font sterlinges kölcsönből . . '..................46 millió Az 1911. évi 105 millió-frankos 4°/°-os aranykölcsöriből ...... 96.5 millió Az 1914. évi 158 millió koronás 4"/"-os aranykölcsönből ......................156.5 millió Az 1916. évi 75 milliós kölcsön ... 75 millió összesen 498.5 millió Ebből hozzávetőleges számítással negyven milliót törlesztett le a főváros, tehát adósságai ma még mindig 458.5 millióra tehetők, ami most 345 millióval szaporodik és igy a szomorú ö ss ze g túlhalad j a a n y o 1 c.s z á z m i 11 i ó t. öt-hat év alatt 300 milliót akarnak beépíteni. A pénzügyi ügyosztálynak az egyes ügyosztályok bejelentései alapján összeállított beruházási programmja 508,555,457 koronát kiván. Ez az összeg azonban — úgy tudjuk — nagyrészt a háború előtti építkezési egységárak feltételezésével jött létre. Hogy az egységárak és a munkabérek a háború után miként alakulnak, azt természetesen ma még sejteni sem lehet; annyit azonban föl kell tételezni, hogy a programúi megvalósítása alkalmával lényegesen túl fogja lépni a ma föltételezett íélmilliárdot. Egyelőre azonban csak 300 milliója lesz erre a célra a fővárosnak, amit öt-hat esztendő alatt szándékozik beépíteni. Maga az a szükebb Programm, amelyet ebből a 300 millióból akarnak végrehajtani, ma még nincs megállapítva, valószínű azonban, hogy e tekintetben azt a programmot fogják figyelembe venni, amelyet az 1916. évi 120 milliós kölcsön felvétele előtt állapítottak meg. Akkor azonban a lakásépítő akcióra csak igen kis összeget vettek még föl. A bérházak, kislakások, népszálló, szülőház és a csecsemőgondozó együttvéve 17,382,000 koronával szerepel a programúiban. Ezziel szemben ma a lakásépitő-akció lépett előtérbe. A lakásépítés mindenekelőtt. Erre a célra 74 millió korona van előirányozva. Annak, hogy a lakásépítést legelső feladatnak ismeri a tanács, megvan az a haszna is, hogy ez a befektetés úgyszólván semmibe sem körül a fővárosnak, mert a lakások bérjövedelme a lakók beköltözésének pillanatától kezdve nemcsak a tőke kamatait, de a törlesztésre szükséges összeget is szolgáltatja. Bárczy az uj kölcsönről Bárczy Isfván polgármester a pénzügyi bizottság hétfői ülésén nagy beszédben foglalkozott az uj kölcsönnel. A polgármester kommentárjait, amelyeket a napilapok csak pár szóban jelezhettek, nagy vonásaiban itt közöljük :- A fővárosnak — mondta a polgármester — évente 50—60 millió koronányi összegre van szüksége beruházásokra, amely összeg a háború alatt a munkabér és az anyagok drágulása folytán évi 70—80 millióra is emelkedhetik. Ami a beruházási Programm egyes pontjait illeti, azokról az ügyosztályok részletes összeállítása és a szakbizottságok és a pénzügyi bizottság javaslatai alapján lesz alkalma a közgyűlésnek dönteni s a döntést a belügyminiszternek kell majd jóváhagyni. Csakis akkor, mikor a beruházási Programm egyes pontjai tárgyalás elé kerülnek, csakis akkor lesz helye annak, hogy az egyes beruházások helyességét, célszerűségét, időszerűségét, gazdaságosságát a bizottságok és a közgyűlés megfontolás tárgyává tegyék. Most csak arról van szó, hogy a főváros beruházási szükségletéről előre lehessen gondoskodni, miután minden egyes beruházásnál nem lehet külön- külön fordulni kölcsönért a piachoz. A kölcsön felvételét pedig most az a köirülmnéy teszi aktuálissá, hogy felhívták a figyelmemet és betegségemből való feilgyógyulásom után én is felhívtam a tanács figyelmét arra, hogy sürgősen itt van az ideje annak, hogy a főváros emissziójával foglalkozzunk. _,n A pénzügyi helyzet most kedvező a kölcsön felvételére, de hogy ez a kedvező helyzet meddig fog tartani, azt nem lehet tudni. — Ha mi azt mondjuk, hogy 5—6 évi kölcsön- szükségletünk fedezéséről akarunk gondoskodni, akkor nagyjából azt is meg kell mondanunk, hogy milyen célodra és milyen keretek között kívánjuk ezt az összeget felhasználni. A közgyűlésnek azonban természetesen meg van az a joga, hogy ennek a programúinak akár a felét is kitörölje s viszont fölvegyen oly pontokat, arneA főváros uj kölcsöne Túl a nyolcszáz millió adósságon
