Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-01-23 / 4. szám
4 Budapest, 1918. január 23. Jyek nincsenek benne. Ami az összeg magasságát illeti, itt két szempont dominál. Az egyik az, hogy nézetem szerint aizi évi szükségletet műszaki közegeink teljesítőképességét is figyelembe véviti — 60—70 millióra lehet tenni. Kéidés továbbá, vajon mekkora összeget lehet biztossággal elhelyezni ma a publikum körében, mert hiszen ennek is meg vannak a határai. A másik kérdés az: mekkora inter kaláris kamatveszteségre van itt kilátás. Nézetem szerint a mai pénz viszonyok általában ilyen kölcsön kibocsátására annyira alkalmasok, amint a háború előtt sohasem voltak. A közönségünk felvevőképessége és vágya igen nagy és pénzügyi szakkörök nézete és az én véleményem szerint is igen nagy összegű kölcsönkötvén vt lehetne a közönség körében elhelyezni. A háború utánra várható pénzügyi viszonyok teljesen kiszámíthatatlanok, azt azonban egészen nyugodtan lehet mondani, miért a pénzügyi szakkörök véleménye is az, hogy a háború után a pénz ára lényegesen emelkedni fog. Nagyon könnyen megtörténhetnék tehát, hogy a beruházással a háború után pénzhiány miatt megakadnánk. Miután az a nézetem és bizonyos tekintetben megnyugtatásom is van arra, hogy az int er kaláris kamityeszteséget talán teljesen is el tudjuk kerülni, de mindenesetre a minimumra tudjuk redukálni: ennélfogva tehát a kölcsön felvételénél csak az lehet a döntő szempont, hogy minél több pénzt biztosítsunk. Ennek viszont csak a közönség felvevőképessége lehet a határa. Miután az interkaláris veszteség nem fenyeget, ennélfogva ha az egész összeget nem is használnánk fel, abból sem lenne kára a fővárosnak. — Tény az, hogy a beruházások közül sok még a beruházási programúiból maradt hátra és tény, hogy a fővárosnak — akárhogy változtassuk is a programmot — beruházási költségekre mindig lesz szüksége. Tekintve, hogy a világháború (negyedik évét éljük és tekintve, hogy a főváros nagyobb arányú beruházásokat már a Balkán-háború óta nem eszközölhetett: a beruházási szükségletek minden téren óriási módon megdagadtak. Ezenkívül az uj kor szellemének megfelelően hatalmasan megnövekedett szociális igények oly nagy követeléseket fognak a fővárossal szemben támasztani, amelyeknek teljesítését a lehetőség korlátái között bizonyos időre kell majd felosztaniok. Az azonban, nézetem szerint teljesen valószínű, hogy erre a most kontenplált összegre tényleg szükségünk lesz s csak arról lehet szó, hogy esetleg nem 5—6 évig, hanem talán 7—8 évig is elegendő lesz ez a 300 millió korona. — Azt az intenciót — mondta később a pil- gármester a felszólalásokra válaszolva, — hogy közgazdasági beruházásokra minél nagyobb összeg fordittassék, általában véve magam is osztom. Annak oka, hogy ilyen beruházásokra aránylag nem nagy összeg van felvéve, az, hogy az ügyosztály csak ennyit jelentett be és hogy -bizonyos munkálatoknak még csak a kezdő költségei vannak felvéve. Méltóztatnak tudni, hogy a kereskedelmi kikötőre nézve az az álláspontunk, hogy amennyiben a kormány átengedi a szükséges területet: a főváros maga építse meg a kikötőt. Ez maga 100 milliós beruházás liehet, a részletes tervek elkészítése azonban valószínűleg annyi időt fog igénybe venni, hogy ebből a kölcsönből már csak keveset fordíthatunk a kikötő megépítésére s annak nagyobb összege már a következő kölcsön terhére fog esni. Mivel pedig ez a Programm nem kötelező, a közgyűlésnek erre a célra módjában lesz többet is fordítani. Ugyanez áll a közraktárakra is, amit szintéig több bizottsági tag ur említett. A Boráros- téri hidra szintén ez áll. Ennek a főváros által való megépítését én is helyeslem, mert hiszen a kormány még a törvényhozás által • elhatározott Hungária-uti híddal is hátralékban van, tehát ezt belátható időn belül tőle nem lehet várni. Azonban a hid építését- csak úgy egyszerűen magunkra vállalni, nem volna helyes, hanem kell, hogy a költségekhez a városi villamos is hozzájáruljon, továbbá a környékbeli telkekre, amelyeknek értéke a híd által emelkedni fog, bettei mentet kell kivetnünk. Nekünk szándékunk a hid megépítése és én amellett leszek, hogy ezt keresztül is vigyük, de azt nem tudhatjuk, hogy az elkövetkező 5 év alatt odáig juthatunk-e, hogy az építkezést megkezdjük. Felhívom a pénzügyi bizottság figyelmét arra a körülményre, ami mindig meg szokott ismétlődni, t. i. a túlságosan erős megkülönböztetésre a jövedelmező és nem jövedelmező beruházások között. Ez az erős megkülönböztetés nem indokola. A polgárságnak a beruházásokat úgy és olyan sorrendben kell végeznie, amint és amilyen sorrendben a polgárságnak azokra szüksége van, tekintet nélkül arra, hogy jövedelmezők-e vagy nem.- Ami a népiskolákat illeti, a fővárosra az nem volna előny, ha nem építene népiskolákat, mert a népiskolai oktatás ellátása; a fővárosnak törvényes kötelessége s ha nem épit elegendő iskolát, akkor bérházakban kell elhelyezni az iskolákat. Eltekintve attól, hogy a mai lakásínségben, — amikor nem számítva a bérházakat, amelyeket hivatalok és irodák teljesen igénybe vetek, még mindig 3000 lakószobáit foglalnak le Budapesten a hivatalok és központok — erre gondolni sem lehet, már régen kimutattam, hogy a bérházakban elhelyezett iskolák másfélszer annyiba kerülnek, mint a legdrágább iskola törlesztési és kamatköltsége. Pénzügyileg is jövedelmezőbb tehát az iskolák építése, mint ha oly beruházásokat teljesítünk, amelyek 3—4 százalékot hoznak és az iskoláinkat viszont bérházakban helyeznék el. Ott vannak továbbá szociális beruházások. Minden közütemek az az első és a legfontosabb feladata, hogy elsősorban a lehetőségig az elvesztett emberéletet pótolja. Arról nem lehet beszélni, hogy ezeket a költségeket osszuk el hosszabb időre s. addig, amig egyik-másikra rákerül a sor, addig csak haljanak jobban az emberek. Annál jövedelmezőbb beruházás különben sincs, mintha emberéleteket mentünk meg. Ez az első kötelessége minden államnak és városnak és amellett pénzügyileg is igen jövedelmező, mert ez egyúttal az adóalanyok szaporítása is. Jövedelmező és nem jövedelmező beruházás között tehát nem lehet ilyen megkülönböztetést tenni. Minden beruházásnál annak közérdekű szükségességét és sürgősségét kell megfontolás tárgyává tenni. Ma talán éppen az úgynevezett nem jövedelmező beruházások között vannak a legfontosabb szükségleteink. A liptói tótok adóssága Negyedmilliót követel rajtuk a főváros Aki netán kételkedett volna azon, hogy a szivén fekszik-e Budapest székesfővárosnak a szegény, becsületes, minden megbecsülést megérdemlő liptói tótok egészsége, annak módunkban van ezt a kétségét eloszlatni. Igenis, Budapest székesfőváros hűséges ápolója volt a derék tótoknak, akik világjáró szenvedélyükben a fővárosba is elvetődtek és itt kényesnek éppen nem mondható egészségüket valami nyavalya támadta meg. Olyan adatok állanák rendelkezésünkre, amelyekből ez-a megállapítás teljes igazolást nyerhet. Rendjén is van ezr igy. A szegény-tótocska szívós természet ugyan, sokat kibír, otthon is inkább sokat, mint jót eszik és a zabkenyér, meg hasonló vékony csemegék dacára is hosszú egészséggel áldja meg a seregek Ura; de a tóton is megesik néha, hogy megbetegszik szegény. Es a tót ilyenkor nem válogatós. Ott fekszik le, ahol éppen ráköszönt a betegség, ahol épen .elfogja a hideglelés. Az árokszélen, vagy az or- szágutmenti korcsma istállójában éppen olyan jó betegágyat vet magának, mint a szigorú és ráncosképii apáca teszi vele a Rókus-kórházbam Sőt, ha népszavazást rendeznénk a tótok betegségbeli önrendelkezési joga. alapján, nem tudom, a legmelegebb, legkívánatosabb betegágynak nem a jászol-alatti szalmát tüntetnék-e ki bizalmukkal. A Rókus-kórház semmiesetre sem lehet kedves nekik. A föntemlitett ráncos- képű apácákon kívül mindenesetre fölösleges intézménynek tekinti a tót az orvost is, a medicinát is és a meleg hóna alá dugott hideg hőmérőt is, nem is szólva a dietetikus kosztról, amely sehogy sem találhatja meg az összefüggést a zabkenyér korlátlan élvezete által szerzett idült és gyógyíthatatlan gyomortágulással. F)e hát, kérdem én tőled, felebarátom, mit csinálsz, ha az éppen a te ablakod foldozásával foglalatoskodó tótocska összeesik az előszobában? Ugy-e telefonálsz a mentőknek, „vigyék csak be kedves doktorkáim ezt a szegény tótot a Rókusba.“ így kerül össze a tót és a főváros egy kalap alá. Ez az ő közös ügyük, amelyben azonban szerepet kellene játszania nemes és nemzete« "Liptó vármegyének Is. Azt ugyanis a legjámborabb jóindulattal sem lehet feltételezni, hogy a szegény liptói tót majd maga fogja a nehezen összedrótozott, vagy összeablakozott garasaiból a drága kórházi ápolási dijakat fizetni. A rajtalevő ruháján és a hátán szállított műhelyen kívül a világon semmije sincs szegény fejének. fizette hát — már amikor fizette —- a tótocs- kák ápolási dijait egészen 1898-ig a vármegye, azóta pedig az országos betegápolási alapból a magas kormány. Liptóvármegye azonban — ezt minden animozi- tás és minden a vármegye karakterére hátrányos következtetés nélkül meg kell állapítani — nem tartozott a pontos fizetők közé. Most derült ez ki, amikor a háborús viszonyok között a fővárosnak is nar- gyón kell vigyázni az erszényére és utánira kell néznie, hol vannak még behajtható követelései? A közegészségügyi ügyosztályban V é s s e i tanácsjegyző ugyanis kibogarászta a sárga papirosok közül, hogy Liptó vármegye lelkiismeretét nem kevesebb, mint kétszáz ötven ezer k oronányi adósság terheli :a szegény beteg tótok ápolása fejében. Ez a 250.000 korona testvérek között is legalább negyedmilliót jelent, ami bizony nem csekélység. Jó lesz utánnanézni, hogy lehetne behajtani. Az adósság nem rövid idő alatt növekedett fel ilyen csinos összegre. 1856-tól egészen 1898-ig betegeskedtek érte a tótok és ápolták érte a doktorok meg az apácák. Ha meggondolja az ember, hogy annak idején egy-egy tótnak az egész napi kosztja és ápolása annyiba sem került, mint ma egyetlen tojás, bizony kiderül, hogy a liptómegyei tótok sűrű vendégei voltak a budapesti közkórházaknak. Ami mind nem lett volna hiba, ha fizettek volna, vagy fizetett volna, helyettük a tekintetes; vármegye. De nem fizetett senki. És eg3^ kicsit szomorú világot vet a főváros adminisztrációjára, hogy ezt a negyedmilliót évről-évre elkönyvelték, de komolyan soha sem láttak hozzá a behajtáshoz, mig végre 1916-ban megküldték a számlákat Liptó vármegyének. A vármegye azonban látva, hogy hatvan esztendeig ■ szépen el lehetett amerikázni ezzel az adóssággal, a füle botját sem mozdítja. Most azonban többé nincs pardon. A főváros nem kegyelmez, a liptói tótok adósságát valakinek meg kell fizetnie. Ha Liptó vármegye nem fizet, majd kiegyenlíti a dolgot az országos betegápolási alap, amely megengedi a liptóiaknak, hogy részletekben törlesszenek. Ha azonban nem megy meggyanusitás-számba a jóslásunk, — elárulhatjuk, hogy Liptómegye a részleteket sem fogja fizetni: végre is, ha a főváros megkapja a pénzét, akkor le is van már kvittelve az öreg adósság. • • • OLVASÓINKHOZ. Lapunk mai száma nyomda- technikai okokból a rendesnél kisebb terjedelemben, csak hat oldalon jelenik meg. Közgyűlés. A főváros szerdai közgyűlésének megtarthatása az elmúlt hét végén egy kissé labilis alapon állott, hétfőn azonban mégis bizonyossá vált, hogy meglesz a közgyűlés, amelynek egyébként 68 pont szerepel a tárgysorozatán. Az első tárgy mindenesetre érdekes lesz: tanácsnokot választ a közgyűlés Márkus Jenő helyére és ma már semmi kétség benne, az utód Sztankovits Szilárd lesz. Mellette egész sor tagsági helyet töltenek be a legkülönfélébb bizottságokban. Még egy személyes ügy szerepel a tárgysorozatban, Krátky tanácsnoknak a szolgálatban való magatartása. A közgyűlés ebben a kérdésben titkos szavazással dönt. A nap legnagyobb eseménye mindenesetre a kölcsönre vonatkozó előterjesztés lesz, amelyet Csupor tanácsnok referál. Ugyancsak az ő tárgyai az állás- és helyilletékek, valamint a kikötési és rakodóhelyi dijaknak a belügyminiszter leirata értelmében való uj megállapítása és a javadalrai díjszedés ügye. ' A kórházak javulóban levő költségvetését Véssél tanácsjegyző fogja ismertetni s ugyancsak ő tesz előterjesztést többféle kórházi személyzeti ügyekben. A tárgysorozat Védjegy. A világ- lopdráílább. de egyszersmind legjobb szivarkahüvelye : „Modiano-Clubspecialité“ Vigyázat: Utánzatok vannak forgalomban! Sodorniyáló papír ára $0 fillér.
