Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-08-14 / 33. szám

Hetedik évfolyam Budapest, 1918. augusztus 14-én 33. szám. faiiiaiiimiioiiimiiniiimiiniiini»giimiiiaiimniPiiiDHiniiiniiinuigmaHiPiiiaiiiD»iaiitoniaiiiQiiiamnniE előfizetési jtmtKt Egész évve ........... 23 K. JFé i évve .................. 14 K. Eg yes számok kapha­tók a kiadóhivatalban» Városi, politikai és közgazdasági hetilap Felelős szevhesztö t OdCSÓ Emit Megjelenik minden szen­déin, Sz.ev készt őség 4» kiadóhivatal t VI, kev. Szív-utca •••••• 13. mzdm Telefon ............... 1ST-13 Há tul föl, > élői le! Úgy hangzik ez, mintha bizony az elemi iskola első osztályában tanítanák az ábéabot. A formák betartása, az udvariasság és a jómodor tekintetében tényleg nem áll messze attól a bu­dapesti közönség, hogy a nevelését itt ike'll kez­deni. Az is bebizonyosodott, hogy a jó tanító- bácsik ehhez az oktatáshoz teljesen elégtelenek, ide tényleg szuronyos katonai rendőrök, mar­cona csendőrök kellettek eddig is, amikor csak árról volt sző, hogy nem szabad ai villamos- kocsikról fürtökben lógni és nem szabad az em­bernek villamosra való ugrálás közben nyakát törni. Igazán nem a budapesti közönség neveletlen­ségét akarjuk pártfogásunkba venni, ahol még a sánták és nyomorékok is ugrálnak a villamos­ra, félő gyanúval tekintünk azonban az egész uj rend elé. Mert ez a rend a rendetlenség szülő­ágya lesz. Annyira rosszak a kilátások, hogy maga a rendőrség irtózik az életbeléptetéstől, ami természetes is, mórt ők maguk is nagyon jól tudják, hogy az uj rend kardinális pontját, a hátul föl, elől leszállást, talán keresztül lehetett volna vinni akkor, amikor a békében tilos volt i kocsi belsejében állani. De ma, amikor egymás hegyin-hátán állnak-ülnek az emberek, amikor a zsúfolt villamos belsejében egy tíit sem lehet leejteni, akkor ezeken a heringes-hordókon vé­gig furakodni, merő lehetetlenség. Mérhetetlen optimizmus kell annak elképzeléséhez, hogy föl és le lehessen szállni egy helyen akkor, amikor eddig két helyen sem volt ez lehetséges és a leg­nagyobb botrányok között ment végbe ez a mű­velet Van aztán itt még egy igen fontos szem­pont: a légvonat kérdíse. Tetszik ismerni azt a soha nem respektált villamos-ajtófeliratot: hogy télen az ajtó elől zárva van. Ma ezt a fel­iratot nem is respektálták, de azért az nem volt ok nélkül való. A betegségek olyan halmazát fogja ez a légvonatos rendszer az emberekre zúdítani, hogy nem vagyunk pesszimista jósok, de a télen Budapest lakosságának fele állandóan az ágyat fogja nyomni a rendőrség durchzugos rendelete miatt. Elrémitő a kép, amit magunk lelőtt látunk: tülekedés, verekedés, afférok, bot­rányok. légvonat, kékre nyomoi gatott testek, sűrűn csattogó pofonok, imitt-amott véres ösz- szetüzések, rendőri brutalitások, aztán ami még ennél is rosszabb, jönnek a nyavalyák, tüdő­gyulladások, fülbajosok és a végen kialakul Bu­dapestből egy még inkább eldurvult, rosszkedvű, reumás város. Mindez azért, mert a rendőrség­nek jószándéka volt a: villamos-mizériák meg­szüntetése iránt, de olyan mérhetetlenül szeren­csétlen módon oldotta még, hogy annak a meg­oldási módnak jövőjében csak katasztrófákat sejthetünk. Vannak azonban a. rendeletnek egészen mu­latságos grimaszai is. Ott van például a híres kofa-szakasz. Ennél mulatságosabbat igazán ké­sését olvastunk. Valószínűleg úgy képzeli a rendőrség, hogy a kofákat sárga folttal fogja járatni, mert egyébként nincs mód- arra, hogy valakire rá lehessen sütni a kofaság bélyegét és ezen a címen ne engedjék fel a villamosra. Micsoda demokráciái az, amely a rendőrségen uralkodik,' aimdy igy akar megbélyegezni, vagy talán éppen tönkretenni egy foglalkozási ágat? Elképzelni is nehéz, hogy miként születhetett meg sok okos ember tanácskozása, után ez a torzrendelet, amelynek —- egyetlen szerencse a -zerencsétlenségben — nem jósolunk hosszú életet. jT/zzazYAroi: • * * A tanszemélyzet nagynehezen, kemény csaták után meg- - keejfta a fővárostól azt a vérszegény kis ftze- tésrendezést, amire a fővárost inai szomorú anyagi helyzete képessé tette. Már hónapok előtt elintézte ezt a közgyűlés is. És a taní­tók még ma\ is hiába várnak. Pedig a város­házán minden megtörtént. A polgármester nem egyszer személyesen jelent meg a kul­tuszminisztériumban, hogy a tanítók sze­gényes fizetésrendezésének jóváhagyását kisiirgesse. Minden hiába. Amire Magyar- országon egy minisztérium ráül, annak az ügynek a sírja is meg van ásva. A tanítók fizetésrendezésére pedig legalább két mi­nisztérium ült rá. És az is valószínű, hogy nem a miniszterek és államtitkárok a dolog késleltetöi, hanem a kisemberek, akik talán éppen olyan szánalmasak, mint maguk a fő­városi tanszemélyzet. Nehéz megérteni, hogy szegény ember, miért olyan rossz - szivii a másik szegény emberhez, amikor a gazdag urak számára a tiiifíiszteruníökban órák alatt szoktak mindent elintézni. De hát ki törődik a tanítókkal? A hústalan és zsirtalan napokból megtartották a reprizt. Meg kell állapítani, hogy az esemény nem keltett különös emóciót. Zsír helyett úgyis marga­rint eszünk, különösen a vendéglőkben, mi­nek akkor külön zsirtalan nap is? Vagy a hús? Vájjon kinek csinálták a hústalan na­pokat? A gazdag ember ezentúl is telerak­hatja a jégszekrényét hússal és olyan lu- kullusi lakomát rendezhet hústalan napon, mintha nem is lenne háború. A szegény ember meg örül a hústalan napnak, mert egyébként is hús nélkül szűkölködő gyom­rát legalább a miniszteri rendelettel nyug­tathatja meg. A has ma már megszűnt a mindennapi kenyér járuléka lenni, a kor­mányrendelei tehát tul:c}donképen vakpa­rádé, amely uj rendet nem teremt, legfölebb vigasztalja azokat, akiknek egész héten nem jut has. Valamit azonban mégis elért a köz- élelmezési miniszter. A hústalan napok egy­kettőre az égig szöktették a baromfi és a hal árát. fia a rendelet okosabb eredményt nem tud felmutatni, ez is csak valami ebben a drága világban. Az árdrágító központ is megvan már. A rendőrségen megnyitot­ták az árdrágítók központi nyilvántartó- hivatalát. Épen jókor. Akkor, amikor Tisza István arról sirt a parlamentben, hogy az ötven-száz koronás büntetéseket, amelyek­nek rendszerét — mellesleg legyen mondva épen ö léptette életbe, Farkas Pál pedig akasztófát követelt az árdrágítók számára. Egészen csinos az is, hogy az uj hivatal eddig tizenötezer jogerősen elitéit árdrágító nevének birtokosa. Ahogy mi a helyzetet is­merjük, kevés gazdagabb hivatala lesz az országnak, mint ez. Uj büntetésük az ár­drágítóknak az lesz, hogy nem kapnak er­kölcsi bizonyítványi és igy nem tudnak iparengedélyt szerezni. Istenem, eddig soha sem kellett az árdrágításhoz iparengedély. Frkölesi bizonyítvány pedig? Ugyan kérem, ki beszél itt erkölcsről? Megkezdték a uMáza kiöövitését A barakk-építés vállalkozói — Megtörtént a telekátadás — Májusra beköltöznek a hiva­talok A főváros közgyűlése június hó 19-ikén fo­gadta el azt a tanácsi előterjesztést, amelynek értelmében a főváros körülbelül három milliós költséggel három barakképületet emel, amelyek­be a ma bérházakba szorult fővárosi hivatalokat fogják áttelepíteni. A kögyülés óta sok minden történt, mindenekfelett már vállalatba is adták a barakkok építését. A versenytárgyalás alkal­mával benyújtott ajánlatok átszámítása megtör­ténvén, a tanács a munkálatokat két v állalkozó­nak és pedig az 1. és Il-ik számú pavilion építését a W i p p I e r és társa cégnek, a Ill-f-k számú barakk építését pedig Töke GyÖrgv vállalkozónak adták ki. Az egyes barakkok építési költsége az árajánlatok szerint a következő: az I-ső számú barakknál 743,223 K a Il-ik számú barakknál 811,474 K a 111-ik számú barakknál 923,626 K 80 fill. Az 1. és II. szánni barakk téglából, mig a har­madik számú vasbetonból fog épülni. Ezekbe az összegekbe már minden néven nevezendő mun­kálat bele van kalkulálva, a központi fiités és a villanyvilágítás bevezetését kivéve, amelyekre annak idején majd külön fognak versenytárgya­lást kiírni. A vízvezetékről maga a vízmüvek fog gondoskodni. A legörvendetesebb azonban az, hogy a két vállalkozó kijelentette, hogy minden olyan anyag, ami a hadsereg számára lefoglalva nines, ren­delkezésükre áll és igy az építkezéseket azonnal meg lehet kezdeni. Természetesen a lefoglalt vasanyagokból szükséges mennyiségnek felol­dása iránt a főváros sürgősen érintkezésbe lép a: hadvezetőséggel. Ilyen stádiumban lévén a barakképtkezés ügye, hétfőn, augusztus hó 12-ikén délután Ba­lázs Ernő műszaki főtiszt a, vállalkozók jelenlé­tében megejtette a telekátadást és a kitűzéseket. A napokban pedig megjelennek a munkások, akik a telkeken megkezdik a fák irtását és a földmunkálatokat. Az építkezési ügyosztály ab­ban reménykedik, hogy ha minden simán megy, november hóra befejezik a nyers építkezéseket és május elsejére már át !s lehet telepileni a megfelelő hivatalokat. A pavillonok elhelyezése. Ami most már a terveket illeti, a három pa- villont, nehogy az udvarterüetrket túlságosan be kelljen építeni, kétemeletesekre tervezték, olyképen megszerkesztve, hogy az 1. és II. sz. udvarban egy-egy pavillont építenek, még pedig a meglevő két lépcsőház közé az ottlevő lép­csők felhasználásával. Ezáltal a két ni pavilion a városház épületével szerves egészet fog- al­kotni. A harmadik, vagyis a fedett vásár udvarában elhelyezendő pavilion szabadon álló és a meg­levő épülettel csak az I. emel ten egy zárt, Ilid - szerűen képzett folyosóval köttetik össze. Ez a pavilion a kutyavásár mai helyén épül és igy péntekenkint egyelőre hontalanok lesznek a sze­gény eladó kutyák, hacsak a tanácsban jóindu­lattal nem fognak rájuk gondolni. A paviiíonok beosztása. Hogy milyen hivatalok fognak az uj épüle­tekben elhelyezést nyerni, azt a XYl-ik ügyosz­tály állapítja meg. Felszabadítják azokat a la­kásokat, amelyeket a főváros a Gerlóczy-utca

Next

/
Thumbnails
Contents