Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-07-31 / 31. szám

Budapest, 1918. július 31.

3

szert küldött. Az egyes kerületi 'elöljáróságok kiadták az illetékes hatósági üzemekhez címezve az utalványokat és azoknak beváltását kezdtük meg hétfőn. A húst megvizsgáltuk és jó minőségűnek találtuk. A hús természetesen nem elsőrangú, de a fogyasztás szamára' igen jó. Ha romlott lett volna, azonnal lefoglaltuk volna és a kimérését nem kezdtük volna meg. Minden hadi- segélyes félkilós utalványt kap és a húst ezekre az utalványokra szolgáltatjuk ki. Hogy a hir mennyire nem felel meg az igazságnak, arra az a legjobb cáfolat; hogy a hús kimérése még mindig tart és a közönség örül, hogy az ingyenhus- hoz hozzájuthat. Nekem is hírül hozták, hogy a Klauzál-téren zavargás volt. Magamhoz hivattam az üzlet vezetőjét, aki kijelentette, hogy semmiféle komoly baj nem történt. Valaki a tömegben azt mesélte, hogy a hús rossz, de aki

A főváros jelentékenyen megelőzte az államot az alkalmazottaknak u uuráliákkal való ellátásában. A főváros tisztviselői és alkalmazottai hosszú idő óta kapnak minden élelmiszert, ami a fővárosnak raktáron van, sőt az alkalmazottak boltja megszerez mindent, amihez csak hozzá lehet jutni. Az meg aztán egészen természetes, hogy a maximális árat semmiben sem lépik túl, sőt ellenkezőleg, mindent a legolcsóbb áron adnak. Ma már két fényes bolthelyiségük van, az egyik a Gerlóczy-utca 7. szám alatt, a másik a Károly király-utón, a munkapárti klubhelyiség alatt. Újabban aztán igen fontos missziót vállalt magára a főváros és pedig az alkalmazottaknak ruhával való ellátását. Elképzelhetetlenül nagy feladat ez ma, amikor mindenki ruha és cipő után jajgat. Igen fontos az is,.hogy ha már hozzájutnak a főváros alkalmazottai a szükséges ruhaneműhöz, annak az ára se legyen tulmagas. Annál inkább figyelemmel kell lenni erre, mert ma még a ruhajegy-kényszer nélkül ruhát ugyan lehet kapni Budapsten, de egy valamire való férfiöltöny belekerül 1500—1600 koronába. Ezt kifizetni egy fővárosi tisztviselő merőben képtelen.

A főváros ruhaakciója tulajdonképpen két részre oszlik. A tisztviselők, közoktatási szcMátyás és Molubár.

Mátyás és Holub ár históriáját még az iskolás könyvekből tudjuk. Nagyon érdekes azonban szószerint elolvasni G a 1 e o t t i könyvéből, ahol jellemzően, színesen van megírva a történetke és szó- ról-szőra igy hangzik:

Jött Budára egy vitéz lovag, német nemzeti, Ho- 1 líbár nevű, erejének és testének roppantsága mi'att bámulatos, kit a nekiszegzett lándsákkal összenyar- gatva vivott tornában gyözhetlennek tartottak, mert már számos leventét terített földre. Hogy pedig ez álharc, mely szegzett lándsákkal mostan is dívik a játékokban, a régieknél szokásban volt volna, nem olvassuk; de hogy a valódi viadalmakban hegyes lándsákkal harcoltak: azt mint Ovidiusnak e helye mint Livius mutatja:

Vulnus Achilleo quod quondam fecerat hosti,

Vulneris auxilium Pelias hasta túlit;

és Livius beszéli, hogy Bru us és Aruns lándsával átverve ölték meg egymást. Magyar- és Olaszországban nem egyforma módon vívnak lándsákkal. Ott ugyanis csak hegyes lándsákkal, itt pedig gyakran tompa gerelylyel küzdenek; hanem Olaszországban nekihajtott és vágtató lovon, Magyarországban pedig ügető és nem egészen nyargaló lovon harcolnak. De a lándsát a hónalj alatt, vas horgon tartani, hogy hátra ne iitödjék, hanem helyén maradjon: nem emlékezem, hogy a régieknél olvastam volna.

Mátyás király, Holubár hírnevétől ösztönözve, kihívta őt ilyen harcra. A lovag szabadkozott, mert attól tartott, hogy sebet talál ejteni a királyon. Mert mikor ember és ló teljes erővel csap össze, hegyes és nehéz ^gerelyekkel: alig lehet kikerülni, hogy a yivó földre ne essék, vagy hogy át ne szúrják, meg ne .üssék. A király késztette a voiíakodót, hogy vívjon meg vele bátran. Holubár a király akaratát nem merte ismét megtagadni, hanem feltette magában, hogy

kapott, könnyen meggyőződhetett ti híresztelés igaztalanságáról. Ennyi, amit tudok a dologról.

Elmentünk még a Klauzál-téri vásárcsarnokba is, ahol a húst kimérték. Ott sem akartak tudni a botrányról.

— Kérem — mondották nekünk — semmiféle érdemleges d o 1 o g sem t ö r t é n t. Mindössze egy asszony kifogásolta a hús minősé g ét, amit n y o m ban kiese Lé I- t ti n k. Erre nem elégedetlenkedett tovább. Érdekes, hogy most már mindenki mindenért panaszkodik. Egyik-másik vásárló tett ugyan megjegyzést a kimért húsra, de komolyabb elégedetlenkedő nem akadt. Még csak azt akarjuk megjegyezni, hogy az állítólagos romlott húst nagyon szeretik és ez a nagy tömeg is a „romlott húsra“ vár.

Es valóban, ember-ember hátán szorongott a mészárszék előtt.

nxelyzet, a szolgák és altisztek c tekintetben Gallner Ferenc dr. tanácsosi fogalmazó gondjai alá tartoznak, mig az fizetnek tisztviselői és munkásai Battlay Imre dr. fogalmazó hatáskörébe vannak utalva. Ez a két agilis és lelkiismeretes tisztviselő minden elképzelhető erőfeszítést elkövet, hogy ruhához juttassa a tisztviselőket és egyéb fővárosi alkalmazottakat. Az akadályok természetesen rendkívüliek, de meg van minden remény, hogy a főváros alkalmazottai ruházat dolgában is a viszonyokhoz mérten jó és olcsó ellátásban fognak részesülni.

Kik kapják Weiskircliner szövetét?

Ismeretes, hogy amikor Budapest Bécs városát a legnagyobb élelmiszer-nyomorból mentette ki azáltal, hogy a legimminensebb veszedelem elhárítására elegendő lisztet adott, Weiskirchner bécsi polgárai,ester Budapest gyors segítését, hálára érdemes jószívűségét úgy viszonozta, hogy ruhaneművel való segedelmet helyezett kilátásba. W e i s k i r c h n e r lvichárd, polgármester megjelent akkor Budapesten és B ó d y Tivadar dr. polgármesternek tízezer méter szövetet ajánlott föl Budapest közönsége számára. A jó szándék ugyan kitetszik ebből a cselekedetből, de a tízezer méter szövet legkevésbbé sem

i király legkisebb döfésének is engedni fog, s inkább lefordul a nyeregből, hogy sem erejét és ügyességét a király veszedelmével megmutassa. Mikor erről a király értesült, minden szentekre és fejedelmi szavára megesküdött, h o g y na a kedvezést észreveszi, azonnal m e g ö 1 e t i H o 1 u b á r t; Holubárt meg esküvel kötelezte, hogy vele akként vívjon, mint eg y h a 1 á- I o s ellenséggel.

Holubár esküjétől késztetve, meg félve is, hogy 'ejével lakói, ha másként cselekednék, önmagát tüzelve bátorította a viadalra, melyben mindig diadalmas volt.

Megtétetvén mindkét részről a kellő előkészületek, ezernyi ezer néző előtt -— magam is köztük valék — mivel a szintér a boldog emlékű Zsigmond király piacán vala; összerugtatott a király és Holubár szokásosan nyargaló lovakon; mert legizmosabb lovukat ülték mindketten: s oly iszonyú gerelydöféssel sulytották meg egymást, hogy Holubár hanyatt, a ló farkán keresztül, eszméletlenül, tört karral zuhant alá, mert homlokon, a király me g mellben t a .1 alva, a rop p a n t ütés következtében, valamivel később oldalt siklott alá lováról, kantárszárát megragadva. Holubárt társai emelték föl.

Ez meglevőn, a király gondjai alá vette Holubárt; ki végre felüdülvén, lovakat, drága öltözeteket, s nagy összeg pénzt kapott ajándékul a királytól, s visszatért honába, fennen hirdetve a fejedelmi bőkezűséget és erőt.

Ahogy Galeotti a Holubár-féle viadalt leírja, mindenesetre másként hangzik, mint az iskolakönyvekben. Az is bizonyos, hogy a királyi torna nagy látványosság lehetett a budai magyaroknak Zsigmond király piacán. , 3

elegendő arra, hogy Budapest közönségének ruházati bajain csak a legkisebb mértékben is segítsen. B ó d y polgármester a legkínosabb zavarban volt. amikor arra került a sor, hogy kiknek adja hát a tízezer méter szövetet? Végre határozott. Értesülésünk szerint a szövetet felerészben a főváros tisztviselői kapják, akik részesültek ugyan már szövetben a Népruházati Bizottság által kiutalt kvantumból, de a családtagok még nem kaptak semmit. Ez az ötezer méter tehát igen megokoltan a fővárosi tisztviselők családtagjainak fog jutni és pedig vagy 1200 öltözet kerül ki majd belőle, ami ugyan nem elégít ki minden jogos igényt, de ami mégis sok hiányt fog pótolni. A másik ötezer méter szövetet a polgármester a Népruházati Bizottságnak ajánlja föl, hogy az abból kitelő másik 1200 öltönynek való szövetet a Bizottság a budapesti álla m i t i s z t v i sei ő k között ossza széjjel. Olyan gáláns cselekedet lesz ez, amiből az állam is tanulhat és remélni is lehet, hogy majd hasonló gavallériával fog a főváros tisztviselőivel szemben eljárni.

A bécsi szövet egyébként még nem érkezett meg Budapestre. Gallner Ferenc dr. fogalmazó, a Népruházati Bizottság egyik főtisztviselőjével most utazott föl a császárvárosba,, hogy megtekintse és átvegye a fölajánlott szövetet.

A főváros megvásárolta a vidéki ruhásboltokat.

Érdekes és igaz megállapítás, hogy a vidéki ember nem vásárol otthon rúnát, hanem Budapestre jön és itt szerzi be szükségleteit. Azt mondja: inkább adok Budapesten 200 koronával többet, mint itt Szegeden. Eöljön a fővárosba és csakugyan 1000 koronával fizeti túl a szegedi árakat. Ez az a szempont, amely a fővárost a ruhajegyekről folyó tárgyalásoknál arra az álláspontra bírta rá, hogy állást foglaljon az egész országra egyöntetűen érvényes ruhajegyekkel szemben. Ha a vidéki ember olyan ruhajegyet kap, amely ellenében Budapesten is lehet vásárolni, akkor megint csak a fővárosba özönlenek a vásárlók. Eddig is igy volt és eddig az történt, hogy a vidéki ruhásboltok tömve maradtak áruval, mig Budapesten minden kifogyott.

Battlay Imre dr. fogalmazónak ilyenformán az a jó ötlete támadt, hogy az üzemek tisztviselői és munkásai számára, akikről ruházat dolgában is ő gondoskodik, vidéken vásárolja össze a szükséges ruhaneműt. Ez az akció váratlan ered ménynyel sikerült. Battlay dr. egész ruhásboltokat vett meg és pedig átlagárban minden készletet. Az első vásárlás Győrben történt, aztán Szabadkán, most legutóbb pedig Kecskeméten. A vidéki ruhásboltok a főváros raktáraiba vándoroltak. Az eddigi vásárlások összege meghaladja az egymillió koronát. Átlagárban a ruhák 360, 400, 450, illetve 500 koronába kerültek a fővárosnak, amely azokat sokszor ráfizetéssel adja át az üzemi alkalmazottaknak, akik igen szívesen vásárolnak. A munkásoknak van elegendő pénzük, csak árut nem tudnak máshol kapni, ezért kell róluk a fővárosnak gondoskodni. Maguk a gázgyári alkalmazottak kerek százezer korona áru ruhát vásároltak eddig.

A főváros mai ruhakészlete meghaladja a

700,000 koronát. A munkások egy öltözet ruhát 370—520 korona árban kapnak és pedig a jövő hónapban kezdik meg a nyári ruhák kiosztását, mig a téli öltönyök kiadása októberre marad.

Ruhajjavitó-mühely cérna nélkül.

A tanács július 2-ikán kelt elhatározásával ruhajavitó-miihelyt állított fel, amelynek ma, amikor mindnyájan fordított ruhákban járunk, igen nagy hivatása van. A ruhajavitó-miihelyt a Ehető leggyorsabban megszervezték, minden rendben és a helyén lenne már, ha mások hibájából egy súlyos kellemetlenség közbe nem jön. A főváros ugyanis csak úgy vállalkozhatik a tisztviselők és más alkalmazottak ruháinak javítására, ha minden anyagot, az úgynevezett hozzávalót. de légióként cérnát, maximális áron kap. Ennek feltételezésével egy ruhának a megfordítását 190—200 korona ■ összegben szabták meg. A ruhajavitó-müíiely ezen az alapon kezdte volna még működését, ha a Pamut-központ ki nem jelenti, hogy nincs cérnája. Cérna nélkül nem lehet ruhát javítani, a főváros viszont 60 koronát mein adhat egy spulniért. így, a műhely munkájának megkezdését akkorra halasztották, amikor majd a Pamutközpont rágondolja magát, hogy cérnát adjon a fővárosi tisztviselőknek.

A főváros ruhát vásárol a vidéken

Útban a bécsi szövet — Egy millió az üzemi munkások ruhájára

A ruhajaviíómühely küzködése