Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-07-31 / 31. szám

2 Budapest, 191$. Julius; dl. megszaporodott szociális népétkeztető intézmé­nyeket is — ellátta zöldség- és főzelékfélékkel, mindenek fölött azonban burgonyával. A konyhakert-gazdaság azonban, azáltal, hogy a közintézmények szükségletének túlnyo­mó részét fedezte, még jelenlegi szűk keretei­ben is hatással volt a piac tehermentesítésére és az áralakulásra. Fokozottabb és még kedve­zőbb volna ez a hatás, ha a gazdaság keretei annyira kibővülnének, hogy a: gazdaság nem­csak a közintézményeket látná el, hanem a piacra is juttathatna termékeket, ami által irá­nyíthatná a fogyasztást és gátat vethetne az egészségtelen áralakulásnak, ami az általános közélelmezési viszonyok javulását jelentené. Finis Az utolsó közgyűlés — Izgató műsor A mennyiéi bölcsesség úgy intézkedett, hogy az utolsó közgyűlésre lehűljön a levegő és a város aty- jainak miég csak az a kifogásuk se lehessen meg, ha maid nem jönnek el. hogv kánikula van és — ki tárgyal nyáron? Vasárnap megindultak az ég csator­nái és hétfőre olyan didergés lett az idő, hogy akár a Közúti megváltását is le lehetne tárgyalni a szer­dai közgyűlései,”. Pedig a műsor slágerdarabja tulaj­donképpen aj zárószámadá s, amely elveszti min­den érdekességét azzal, hogy a múlt közgyűlés tár­gyalta le a költségvetést. Végre is Nigrinyi György nem mondhatja el aludttej-panaszait egy hónapon belül kétszer? A tárgysorozatban különben egymást érik a költ­ségvetések és zárószámadások. Költségvetéssel a fer­tőtlenítő, a Városi Színház és a népszínházi alapít­vány, zárószámadással pedig a Szent Rókus, Szent János- és Zita-kórházi alapok, a müszeriizem, az ál­latkert, a Széchenyi-fürdő, a konyhakerti gazdaság, a hirdető-vállalat, a népszínházi alaDitv-—- ' rosi Színház, —‘ . —uKyi üi­támadások miatt. Sokkal nagyobb érdeklődést fognak azonban kel­teni Vita tanácsnok tárgyai, amelyek közül a ké­ményseprő-szabályrendeletnek már jóelőre hadat üzentek az érdekeltek, mert a derék korom-művészek nem túlságosan tisztelték a demokráciát, amely pedig ebben az előterjesztésben helyet követelt magának. Históriás könyv Pesti, budai és budapesti legendák, anekdo­ták, szólásmondások Amikor Ágai Adolf megírta utazását Pestről Budapestre, hatvanöt esztendő történetét, igy aposz­trofálta ezt a hosszú, egy város életében is mindent jellemző nagy időt: Faggyugyertya, koppantó az ut elején — s ime: az ut végén káprázatosán ragyog a villamos- fény. Pest, Buda és Budapest humora, a különböző ko­rok, idők vidámsága, legendái, kiszólásai, anekdotái, jellemző apróságai, egy-egy csecsebecse ennek a két, majd egy városnak a történetén. A főváros humora faggyutyertya és villamos fény mellett; a legszebb, a legélvezetesebb olvasmány lehet. Ha nem is min­dent, de sokat szeretne ebből a Fővárosi H i r- 1 a p följegyezni. Könyvekből és hagyományokból szedjük össze, ami az újságírás gyors munkája mel­lett lehetséges. Ha erőnk és módunk adódik hozzá, kitelik majdan belőle egy Históriás könyv, esetleg kötetekre való, bár úgy érezzük, nem lenne sok és nem lenne unalmas sem megírni, sem elol­vasni. akár egv egész könyvtárat. A modruziai püspök budai vendégsége. Miklós, modruziai püspök, fél esztendeig volt Bu­dán vendége Mátyás királynak. A vendégség azon­ban csúfosan végződött. A kalandot 0 a 1 e o t t i je­gyezte föl He egregie, sapienter e t j o c o s e dictis ac f actis Matthiae regis cimii könyvében. A cseh származású Galeotti ugyan testi­lelki barátja volt Janus Pannoniusnak, a későbbi pécsi püspöknek, ez azonban nem akadályozta meg .abban, hogy Miki ó s püspököt leleplezze a törté­nelem szamara, sőt abban sem, hogy később eretnek tanokat hirdetve, a velencei inquizició kezébe ke­rüljön. Még fontosabb és határozottan általános érdekű lesz az az előterjesztés, amelyet a tanácsnok a ruharen­delet tervezetével vonatkozásban fog tenni. Erről a javaslatról mondta Vita tanácsnok az újságíróknak —- Írják mbg az urak egészen nyugodtan, hogy a javaslatom nem jó, de az is bizonyos, hogy a két rossz közül ez a jobbik. Én leszek a legboldogabb, ha valaki jobbat tud ajánlani. Egyszóval: hic Rodos, hic salta! Nyitva a pálya a t. közgyűlés előtt, hogy valami komolyan hasznosat várjon A szigorúság tógáját öltötte viszont magára a cipő-hiány dolgában teendő előterjesztés. A Népruhá­zati Bizottságtól 120,000 pár cipőt kért a cipöhivatal, amivel szlemben a Bizottság 10,000 párt helyezett ki­látásba. Ez bizony édes-kevés, nem csoda tehát, ha a javaslat igy jajdul föl: — A jövő héten vagy fedezetlen utalványok ke­rülnek forgalomba, ami a közönség fokozott elégedet­lenségét vonja maga után, vagy pedig a c i p ő hí­va t a 1 hat heti működése után a ci­pőutalványok kiállítását beszüntet­ni kénytelen, ami általános felhá­borodást fog kelteni. Reméljük, a hangban, amelylyel a közgyűlés ezt komentálni fogja, erő és komoly elhatározás lesz. Csupor tanácsnok is a tárgyak egész sorával vonul föl, a szabadságon levő tanácsnokok nagy ré­szét azonban jegyzők fogják helyettesíteni. Felvonul­nak ilyenformán Vájná és Némethy főjegyzők, Kállav és Karányi tanácsjegyzők nagryobb- részben érdektelen tárgyakkal. A szociális ügyeket a tiizoltólegénység fizetésrendezése és a műszaki ideiglenes hivatalnoki személyzet illetményeinek folytatólagos engedélyezése képviselik. Lesznek azután, ha lesznek, műsoron kívüli számok is. Elsősorban R é n y i tanácsnok fog Sze­li ula Gyulának szomorú JbiraHnc-~i kerületi . .^nacsot, hogy ... .u.mítiK túl vannak zsúfolva, a min­den felügyelet nélkül szűkölködő gyermekeket ra- yononkint bizonyos meghatározott iskolákban he­lyezze el, ahol internátusszerii ellátásban részesül­nének. Ezek a műsoron kívüli számok minden bi­zonynyal terítékre kerülnek, a közgyűlés azonban joggal elvárja, hogy Bódy polgármesternek is legyen néhány szava Polónyi Gé­zának a polgármester jogait önké­Miklós, modruziai püspök, — írja Galeotti - Pius pápától jött Magyarországba küldetésbe. „Es befejezvén amiért jött, Budán tölté az egész telet, élve a királynak szívességével és vendégszereteté­vel“. Miklós püspök be akarta hízelegni magát a királynál és ezt úgy vélte elérni, hogy másokat bemártott. Ezek a mások pedig Mátyás kedvenc hí­vei, a főurak voltak. Hát ez nem sikerült neki. Má­tyás királyt nem lehetett félrevezetni. „A király ügyességének és gyakorlottságának segítségére volt a csillagzatok és arcok ismerete, mely­ben a legtudományosabb férfiaktól bő ismereteket szerzett“. Miklós arcából is megismerte annak szán­dékait és ettől fogva a püspök „csillagzata“ leszál­lóit. Az első pillanatban belátott a modruziai püspök leikébe, de nem árulta el tapasztalatát. Galeotti igy jellemzi a püspök tervét: „Nála (a királynál) fogott Miklós püspök a dologhoz, mely nem egy püspökhöz és pápai követhez, hanem a 1 e g h i t v á n y a b b gazemberhez volt ill ő.“ A király azonban csak vallatta a püspököt, mit tud mondani az ország nagyjairól. Egyszer aztán megszólalt: — Amiket te a magyar föurakról régóta mon­dogatsz, alig hihetők; mert én tisztességesen és be­csületesen bánok velük, sehogy sem látszik valószí­nűnek, amit te okokkal és szép szavakkal elhitetni próbáltál. A püspök azt mondta erre, hogy ö mindent kész az uraknak szemébe is ismételni.- Hagyj fel a mesterkedéssel — szólt a király — legalább a magyarok irányában, akikhez a pápa nevében jöttél. Miklós törhetetlen maradt. Nemsokára Budára gyűltek egybe gyűlésre az országnagyok. A király félrehivta a mit sem sejtő, sőt ekkor már remény­kedő püspököt, és megkérdezte, hajlandó-e vádjait a főuraknak szemére lobbantam? Miklós abban a reményben, hogy még mindig veszedelmen kívül vau, igennel felelt. Ekkor i király, kezén fogta a piis­nyesen kisajátítani akaró Programm- j á v a 1 szemben. Nem lehetetlen az sem, hogy Szál a i Mihály is beszélni fog, akinek viszont Csekonics gróffal akadt lovagias ügye és a köz­gyűlés joggal elvárhatja, hogy a lovaregyleti vádak alól tisztázza magát. Végül tárgyalni fog egy olyan ügyet is a sze­zonzáró közgyűlés, amelynek hire már a bécsi saj­tót is megjárta. Ez Oláh Dezső dr. indítványa az ingatlanokkal űzött lánckereskedelem ellen, amely­nek szószerinti szövege a következő: Méltóságos Főpolgármester ur! Budapest szé­kesfőváros törvényhatósági bizottságának julius 31-én d. u. 4 órakor megtartandó közgyűlésén a következő sürgős indítványt kívánom előterjeszteni: Indítvány: Tekintettel arra, hogy a fővárosi ingat­lanok árának eddigelé is bekövetkezett nagymérvű emelkedése, mely a kormánynak az ingatlanforgal­mat Budapest és Fiume kivételével az ország terü­letén korlátozó rendeletéi folytán előreláthatólag jelentékeny arányban növekedni fog, a lakbérek feles igá zásának veszélyét felidézi és a békeidők jövő építkezéseit is megnehezíti: Utasítja a közgyűlés a tanácsot: Tartson a közgyűlés alkal­mas tagjainak és külső szakférfiaknak bevonásával szaktanácskozást és ennek eredményei alapján a tör­vényhatóság első őszi közgyűlésén terjessze elő ja­vaslatait azon intézkedésekről, melyeket ezen ve­szély elhárítására szükségesnek tart. Az indítvány úgy van megfogalmazva, hogy an­nak elfogadása elé aligha fognak akadályokat gör­díteni. Mese a romlott húsról A tizenkettesek szeretetadománya Hétfőn délelőtt az a hir terjedt el, hogy Buda­pest szegényeinek a katonaság ingyen húst küldött, amely romlott állapotban ér­kezett meg és e miatt a Klauzál-téren zavargás is támadt. Fölkerestük ebben .az ügyben Reich Samut, a fővárosi élelmiszerüzem igazgatóját, aki munkatár­sunknak a következőket mondotta: A hir hozzám is eljutott, de sitim mi komoly alapja sincsen. Mint ismeretes, a tizenkettedik hadtest Ukrániából a hadisegélyesek számára szeireteíadományképpen húst és egyéb élelmi­pököt és bevitte a főurak gyülekezetébe. Az urak „nyájasan“ üdvözölték a püspököt, akihez igy szólt a király:- Ideje már megtenni, amit annyira á h i- t a s z. Mondd el nyíltan, amit annyiszor sug­dostál nekem. Jöjjön napfényre mindaz a csel és az az árulás, amelyeknek a főuraknál nyomára jöttél. A püspök ötölt-hatolt, dadogni próbált, de ez sem ment. Egész testében reszketett. Végül „kezeit egy­bekapcsolva, lecsiiggesztctt arccal elnémult“. Most a király szólalt meg: Ha a pápa iránti tisztelet nem tartóztatna, bi­zony megmutatnám, hogy nem követhez illő viszály­kodást gerjeszteni s biintelen országnagyokat ve­szélynek tenni ki. Azért távozzál országomból, mert ha két nap alatt nem mégy, olyan példát fo­gok mutatni rajtad, amelyen megláthatja a világ, hogy az efféle aljas és gaz csínyeket m i n d i g utálta M át y á s király. A püspök nem várta meg, amig a király még egyszer felszólítja a távozásra. Ilyen vendégek is jártak Budán. A pesti gyerekeifc éneke. Székely István krónikája jegyzi fel: Mikor H u n y a d i M á t y á s t 1458-ban királyivá választották, a pesti gyerekek ezt az éneket éne­kelték utcahosszatt: Mátyást mostan választotta Mind ez ország királyságra, Mert ezt adta Isten nékiink Menyországbul ótalmunkra. Azért mi is választottuk, Mint istennek ajándékát. Kiből Isten dicsértessék, Es örökké mondjuk: Amen.

Next

/
Thumbnails
Contents