Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-07-31 / 31. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 1918. julius 31-én 31. szám. igiiiaiiimHaiiiniiimiin»iiPiiio»»»aiHPmpiiiPii»piiiaiHÍ3mQiiinuininmiioiiiaiiiaiiiniiiaHin»na»iigniPmg előfizetési Ariik* Egész. évw*e .......... 28 K. Fé l évi*e ................ M KEg yes számolt hajjhatóit a ftiaáóhivatalban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Felelős szenhesztő t DűíCSÓ Emil Megjelenik minden szén- dán. Szer* he szí őség és hlaáóhivatalt VI. her*. Szív-utca ...... 18. szám Telefon ............... 137-13 Ka pargálunk egy városházi szezon történetében, hogy vigasztaló és biztató momentumokat fedezhessünk föl és érdemeket rójjunk azoknak, akikről egyet biztosan elmondhatunk: dolgoztak becses le .fővel, de vájjon nem eredménytelenül-e? A színházban az utolsó felvonást játszszák és a közönség már cilielődik és már a tűzoltó is a sisakját illeszti a fejére. A számadást le lehet zárni, nincs tovább. Az esztendő, ha több jót nem is igen tudunk róla mondani, legalább változatos volt. Szezon- záró közgyűléstől a másikig sok minden történt és ha valaki egy éves alvás után állítana be a városházára, nagyon elképedne. A város fejei változtak meg mindenekelőtt és a tanács nyert egészen uj képet. A főpolgármesteri székből Bárczy szerété te mosolyog Budapestre, Bódy az uj polgármester, egy akrobata erejével és egy fiatal diák rajongásával fog hozzá a gigászi feladatokhoz, Déri, Folkushdzy és Harrer, a tehetség triíőliumaként jelennek meg, a tanácsot felfrissítő uj erők nem kimagasló egyéniségek ugyan, de a szorgalom mintaképei. Az uralkodó planéta pedig: küzdelem az anyagi bajokkal. Ennek a terebélyes tölgynek, amelyre százegymilliós deficitet véstek a háborús esztendők, árnyékában buján- diszlik a növényzet. Az uj adók soha sem látta víilrulásban vannak és mint gyönyörű species, a harminc milliót jövedelmező közlekedési adó jelenik meg. Kibimbózott, uj hajtásokat hozott a pótadó is, amelyet a tanítók és tisztviselők verejtékével öntöznek. Az üzemek a gázgyártól a Rudasftirdőig, a vízmüvektől az állatkerti székekig mindennek az árát fölemelték. Az adósságunk is mlcgszapo- rodott százötven millióval, amivel szemben itt áll a főváros a maga háborús lerongyoltságában a tönkrement közmüvekkel, a meg nem épített középületekkel. Négyszázmilliós redukált beruházási programmunk a világ legszornorubb Hamupipőkéje, pedig ha szigorúan vennénk, nem is négyszázmillióra:, de több mint egy millióra volna szükség, ha mindent pótolni akarnánk, amit a háború tönkretett és elmulasztott. Es mi a reménység mindezzel szemben? Uj adósság, a takarékosság kétes értékű jelszava, a közmunkatanács elnökségében Polónyi Géza, friss adók, reménybeli áremelések és a kormánynak eddig csak szavakban megnyilvánult jóindulata. Pedig a főváros vezetői ma — úgy látszik — abba a végzetes hibába esnek, hogy szinte mindent a kormány jóindulatára építenek. Sápadt remények és szindus tervek korszakát éljük. Budapest mind a két karját elvesztette a háborúban, de kivirágzott az életkedve,és karok nélkül akar újra az uj idők vőlegénye lenni. Szent Kleofás! a háborús nyavalyák micsoda karavánja! Az erszényünkből az adósságokat költjük, a közlekedésünk minden vonalon csődöt mondott, a frontról hazatérők ezreit a lakástalanság réme fogadja,, az utak hepehupásak, a ligeteink, fáink kiszáradtak, a parkok kopáran, meztelenen szégyenkeznek, a kórházaink zsúfolva, az iskoláink elégtelenek, nincs munkáskéz, amely halottaink sírját megöntözze, a gázgyár kibővítés után sóhajt, a vízmüvek minden pillanatban katasztrófával fenyegetnek, a tisztviselőink nehéz robotját nem tudjuk kellőkép meghálálni. Es mindezzel a töméntelen sok bajjal, veszedelemmel lehet-e okolni mást, mint a háborút? Lehet-e felelőssé tenni érte embereket, akik nem tudhattak a nagy időkhöz hozzánőni? • « e A cipőhivatal isten kegyelméből hat hetet élt és most akar nyugodtan, minden emóció nélkül kimúlni. A tanács és mindé neki elett Vita Emil tanácsnok, akit a cipőrendelet végrehajtásával megbíztak, hevesen tiltakoztak, de a közgyűlés leobstruálta őket. Miért kellett a fővárosnak nyakába venni így biztos kudarccal végződő ügyet, amikor a ruházati kérdéseknek kész szervezete van, amely Népim házat i Bizottság néven működik? Vállalni kellett azonban gáláns és udvarias szeni- pontokból, mert nem illik szembeszállani az olyan kormánynyal, amely mindent Ígér. Sajnos, az Ígéretek mindeddig megmaradtak ígéretnek, ellenben a cipőjegy kudarca máris bekövetkezett. A főváros egyelőre még csak levelez a kormánynyal ebben a kérdésben, de a valóságban már ott tartunk, hogy nemcsak a cipőjegyre nem kapunk cipőt, de arra is csak sorszámot kanunk, hogy mikor kapjuk iiieg majd időveim cipőjegyet. Sorszám: ez is valami, mindenesetre biztató jel arra, hogy a ruhajegy is hasonlóan fog sikerülni. Fogyasztóknak hívnak bennünket mindnyájunkat, akik nem vagyunk hadimilliomosok. Fogyasztók vagyunk mi, akik csak dolgozunk a megszakadásig, garasokat kapunk a munkánk fejében és amikor már a garasok egy kerek szép bankót érnek el, akkor odaadjuk a termelő vagy kereskedő urnák, aki viszont abból él, amit mi dolgozunk. Szépen és igazságosan van ez igy beosztva, csak mi ostoba lények ágálunk ellene, akiket a fogyasztók kellemesen zengő neve alatt szoktak összefoglalni. Hiszen fogyasztani nem is rossz, ha van mit és van miből. A múlt héten azonban értekezlet volt arról, hogy hogyan lehet fogyasztani azt, ami nincs. A ruháit. Az értekezleten nagy szavalások voltak. Mindenki beszélt, az összes érdekképviseletek keserű és dacos szavakra nyitották lzí a szájukat. Csak a fogyasztók maradtak csendesek, abból az egyszerű okból, hogy meg sem jelentek az értekezleten. Pedig ezúttal kivételesen meghívóit is kaptak. De nem mentek el. Istenem, nem elég-e, ha a posztógyárosok, a szabók, a készruhakereskedők elmondták az észrevételeiket. Hiszen tudvalévőén ők mind a fogyasztók érdekeit képviselik! Szinte szerencse, hogy a főváros megbízottja is ott volt, aki nagy erélylyel dolgozott a fogyasztók érdekében. Elül föl, hátul le : — ez az uj jelszó a villamoson. Őszintén bevalljuk, nagyon kiváncsiak vagyunk az eredményekre. Annyi mindent próbáltak már a háború alatt a villamosmizériáik és szerencsétlenségek elhárítására, a villamos vállalatok jogos bevételeinek biztosítására, hogy nem tudunk többé semmiben sem hinni. Cinikussá kellett lenni minden újítással szemben. Láttuk mi már német villamosokon a hátul föl, elöl leszállás módszerét és ráadásul még a viteláij fizetését is egy perselyre és a közönség becsületére bízták. De ne felejtsük el, hogy Budapesten vagyunk, ahol nemcsak uj rendre, de uj, fegyelemre nevelt közönségre is volna szükség. Kalmár felfogás a konyhakerti gazdálkodásról Bérezel Jenő tanácsnok nyilatkozata A pénzügyi bizottság pénteki ülésén, amikor a főváros konyhakerti gazdaságának záró számadására került a sor, felszólalt Székely Ferenc és kritika alá vette a főváros gazdálkodását. Kifejtette, hogy a g a z d á 1 k o d á s mintegy száz holdon folyik és mindössze 7871 korona hasznot hajtott. Keveselte ezt az eredményt, mert a mai konjunktúrák mellett a jövedelmezőséget sokkal jobban fokozni lehetett volna. Mások, — mondta — akik nincsenek ilyen kedvező helyzetben, mint a főváros, sokkal több haszonnal vitték ezt a gazdálkodást. Ha Székely Ferenc kritikája helytálló lett volna, akkor ez a legsúlyosabb vád lenne a főváros ellen. Azt a gazdálkodást, amely száz holdon a mai terményárak mellett hét-nyolc ezer korona hasznot tud csak hozni, el sem lehet képzelni. A pénzügyi bizottság ülésén nem volt jelen Bérezel Jénő dr. tanácsnok, aki a Csorbatónál tölti szabadságát. Szombaton azonban Budapesten járt a tanácsnok, aki a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt a következőkben válaszolt .Szókéig Ferenc kritikájára: — Méltán ért volna bennünket minden vád, ha az üzem tiszta nyeresége: tényleg 7375 korona lett volna. Ez azonban tévedés, mert amint zárószámadásunkban világosan kimutattuk, a tényleges jövedelem meghaladja a kétszázezer koronáit, amelynek legnagyobbrészét az újítási alapra tartalékoltuk. A termények értékesítéséből 435,000 korona folyt be, a bevételek pedig 283,000 korona kiadás mellett 493,000 koronát tettek ki és igy az évi mérleg 210.000 K üzemi fölösleggel zárult. Ebből a fejlesztési alapra 171.000, az újítási alapra 15,000 koronát tartalékoltunk és egyéb levonásokkal 7871 korona 28 fillér csak az az összeg, amelyet, mint 1917. évi tiszta nyereséget az 1913. évre átvittünk. A gazdaság belső telepén, az úgynevezett István-niajor-ban kora tavasztól késő őszig a legbelterjesebb, túlnyomó részben bolgár rendszerű kertészkedést folytattunk, bár ennek a gazdaságnak egy jelentős része termelésre hasznavehetetlen. Munkába vettük azonkívül a szeméttelep céljaira megszerzett és ideiglenesen a konyhakerti gazdaság céljaira átengedett pestszentlőrinci telket is, amely 214 holdat tesz ki. Ezt a területet, ha majd a szeméttelep kiterjesztésére rákerülhet a sor, vissza kell adnunk, addig azonban kitünően tudjuk a mai módon jövedelmezővé tenni. Az idén ugyancsak mi , kezeltük a X. ügyosztály kis rákoskeresztúri telkét, amelynek munkálatait az ügyosztály az idén nem tudta végeztetni. Ezt a földet azonban már a jövő évben visszaadjuk a X-ik ügyosztálynak, amely ezt a maga: céljaira és a saját kezelésében kívánja hasznosítani. — A konyhakerti gazdaság legfőbb célja különben nem az, hogy terményeit a főváros közönségéhez juttassa, hanem az, hogy a székes- főváros közintézményeit, kórházait, szegényházait stb. burgonyával, zöldséggel és főzelékkel ellássa és ezáltal a piacot a nagyközönség érdekében lehetőleg tehermentesítse. A hatósági! zöldségárusitó akció eredeti rendeltetése ugyan a nagyközönség burgonya- és zöldségellátása volt, az akció azonban a burgonyaszükséglet túlnyomó részének, valamint a főzelék- és zöldségszükséglet nagy részének fedezése mellett kisegítésképpen időnkint a kony- hakert-gazdaság helyett a fővárosi közintézményeket — főként pedig az utóbbi időkben
