Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-07-24 / 30. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 1918. julius 24-én 30. szám. SBiiiDmaiiimiimHni»iaiiiniiianiaiiianiPiimiimiiiDmp>iiamnmgmomninamamaiiiamamaniHiMDinc ELŐFIZETÉSI AnJtKt Egész évre .......... 28 K. Ee l évre ............... Í4 K. Eg yes szám oft fta.ph.a- tó ft a fiiadó hivatalban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő ; DOLCSÓ IBlfliB. Megjelenik minden szerdán, Szerkesztőség és kiadóhivatali VI, kér. Szív-utca ....... 18, szám Te lefon .............. 137-18 1 1 •• r örvény készül Gyöngyös városáról, a törvény azonban olyan „neked mondom fiam, menyemasszony te is érts belőle.“ A törvény tervezője, alkotója — ezt le kell szögezni Harrer Ferenc dr.. Budapest székesfőváros alpolgármestere. Az ő nagy tudása, jogászi invenciója, amellyel a főváros körül is mindig excellált, ezúttal fokozottan jelentkezik. A törvényjavaslat, amely ma a t. Ház előtt fekszik, tulajdonképpen nem Gyöngyösre vonatkozik. Ez a modern városrendezési jognak tételes törvénybe való foglalása. Gyöngyös neve alatt az egész ország városai szerepelnek és ennek a törvénynek igen nagy jelentősége lesz Budapestre vonatkozóan is. Ahogy mi a magyar képviselőházat ismerjük, tudjuk, hogy nyargalvást fognak a javaslat fölött el- siklani, pedig a magyar városok fejlődésében határkövet jelent Harrer dr. alkotása. És ez nem is lehetett másképpen. Az ő egész közéleti szereplése össze van forrva a magyar városok fejlődésével és majd csak a jövő fogja kideríteni, hogy a magyar városok érdekében milyen klasszikus precedenseket fektetett le Harrer a gyöngyösi javaslatban. Amikor Harrer reformokhoz látott, legelsők sorban is a kisajátítási jog elavultsága, végelgyengülésben való szenvedése lebegett szemei előtt. A városszabályozás elé töméntelen akadályt gördített ez a törvény, amely minden belátó lélek szerint megérett a reformra. Harrer ■nekígyürkőzött és titáni erővel dobálja el a köz érvényesülésének Htjából a magánérdekek bar- rikádjait. Az uj törvény összeadási és kivonási műveletek jogát ruházta a városra. A szabályozandó telkeket Gyöngyös városának és kétségkívül utána a többinek, joga lesz kényszer utján egyesíteni és újból felosztani. Radikálisnál radikálisabb intézkedések követik ezután egymást. Van a törvényjavaslatnak például egy pontja, amely a maga egyszerű és természetes mivoltában korszakalkotó reformot rejteget. Ez a pont azt mondja, hogy a telkek értékemelkedése lefoglalható a köz javára. Nem jogelkobzást jelent ez, mert hiszen kimondja a törvény, hogy: a magánosok jogos kártalanítási igényeinek megóvása mellett. Elvitathatatlan azonban az, hogy a modern város többé nem hajlandó egy teleknek az értékét horribilisán megnövelni, közmüvek alkotása által anélkül, hogy a: telkek ilyetén értékemelkedéséből le ne vonja a maga részét. Olyan intézkedések lesznek ezek, amelyek korszakot alkotnak nemcsak a modern város- rendezésben, de a magyar városok fejlődésében és gazdasági viszonyaiban is. A gazdagoknak juttatott ajándékok ezentúl nagyrészben a köz javára fognak szolgálni. Nemcsak Gyöngyösön, de másutt is, mert föl sem tételezhető, hogy az ilyen korszakos alkotás megállhasson a Gyöngyös határát jelző hármas halomnál. Szükségük van ezekre a reformokra az ország összes városainak, de legelsősorban Budapest székes- fővárosnak, amidiy például a legteljesebb mértékben, a legpazarabb kézzel látja el az újonnan kiépült városrészeket közmüvekkel. El fog következni hamarosan az idő, amikor tehát legelsősorban Budapest fogja hasznát látni a Har- rer-törvénynek, amely a maga modernségében, a maga radikalizmusában egy uj korszaknak az előhírnökei És mi boldogan írjuk ide, hogy Budapestnek olyan főtisztviselői vannak, akik alkotásaikkal nemcsak Budapestnek, de az ország városainak mindnek hasznára vannak. Tl/ZMMTOIZ • « • A programmbeszéd, amelyet Polónyi Géza a Közmunkák Tanácsa ámuló tisztviselőinek elmondott, el kell ismerni, nagyon szép> érdekes és tanulságos volt. Csak éppen olyan dolgokról beszélt, intézkedett, parancsolt, diktátorkodott, amikhez neki semmi, de éppen semmi köze nincs. Úgy beszélt, mintha' Budapest polgármesterévé választották volna meg. Hiszen ö parancsolni jött^ ő diktálni akar a városházának, ö úgy beszél, mintha minden az ö akarata szerint igazodnék, ura és parancsolója lenne Budapest népének, a közgyűlésnek, a polgármesternek, a tanácsnak, a hivatalnokoknak és a szolgáknak. Pedig szegény öreg Polónyi, hogy n)eg fogja járni, JuTegykét nap múlva észre fogja venni, hogy ö nem a városházára vonult be, hanem abba a sóhivatalba, amelyet ö ^annyiszor lekicsinyelt. Elrekvirált ebben a beszédben Polónyi tnin- ' . deukitöl minden -hűié. *Eört~ Kent’ sajnálton - a. tekintetben a fővárost, de a kereskedelmi és belügyminisztereket sem. Reméljük, majd hamarosan meg fogja kapni minden oldalról a választ, legelsősorban azonban a városházáról, ahol Bódy polgármesternek legeljövendő kötelességének tartjuk, hogy visz- szautasitsa Polónyi sokoldalú kotnyelessé- gét. Egy okosat azonban mégis mondott. A Közmunkatanács tevékenységének ellenőrzése terén - mondotta — gondoskodni kell arról, hogy a nyilvánosság a maga fegyvereit alkalmazhassa és kifejthesse. Hiába, a vén róka jól ismeri önmagát. Tudja, hogy senkinek a világon olyan ellenőrzésre nincs szüksége, mint őneki. Az ingatlan forgalmat akarja Oláh Dezső Budapesten is korlátoz- tatni, dacára annak, hogy ama szervnek működésétől sem vagyunk valami nagyon elra gadtatva, amely az ország fölött uralkodik ezen a téren. Őszintén szólva azonban nem is látjuk szükségét annak, hogy Budapesten korlátozzák az ingatlanforgalmai. Minek0 Ezen a téren nem igen látjuk az arany áramlását, mert hiszen a mai házbér rendelet mellett inkább az igen távoli jövőre lehet csak spekulálni. Természetesen helyes az, hogy ha mégis korlátoznánk, akkor a korlátozó szervet a főváros állítsa ki, de talán különös ez a kívánság akkor, amikor folytonosan azon sopánkodtunk, hogy csak hadd jöjjön a jó, a finom idegen pénz Budapestre, amikor idegenforgalomról, idegen aranyról álmodoztunk. Sajnos, a budapesti autochton lakosság eddig is szegény volt, ezután is az marad, az úgy sem tud telkeket és házakat venni. Hu pedig ez az idea valósággá válik, a háztulajdonosokon esik meg a legnagyobb sérelem. Ezeket, be kell vallani, eléggé sújtja a házbér rendelet, legalább annyi jogot mégis meg kelt hagyni nekik, hogy eladhassák a házukat, ha éppen akarják. Nem lesz ruhajegy Vita tanácsnok nyilatkozik a ruhaankétról A mult pénteken a kereskedelmi minisztériumban Szt erényi József kereskedelmi miniszter elnöklésével fontos tanácskozások kezdődtek az ország lakosságának ruhával való ellátásáról. Ezen a tanácskozáson a fővárost Vita Emil dr. tanácsnok képviselte, aki ugyancsak az erélylyel lépett föl, mint annak idején, amikor a cipőkérdésben tárgyaltak. Úgy mint akkor, ezúttal is azt az álláspontot képviselte Vita tanácsnok, hogy a főváros csak abban az esetben vállalhatja a szétosztás munkáját, ha a megfelelő fedezetről biztosan gondoskodik az állam. Eddig a helyzet olyan, hogy éppen a főváros képviselőjének erélyes fellépése eredményeként nem lesznek ruhajegyek, hanem csak utalványok és pedig utalványok a szegény lakosság részére és utalványok a jobbmóduak szabad vásárlásaira. Megkértük Vita tanácsnokot, mondja el a E ö- v ár ősi Hírlapnak a tárgyalások első napja után nyert impresszióit. A tanácsnok ur a következőket volt szives kifejteni munkatársunk előtt: — A rendelet tervezete, amelyet megismertettek velünk, az összes ruhanemüeket a rendelet'na tufya alá ^Eaiaozókriak mondja ki. Ide taí- toznak az összes textíliák, még a nadrágtartó is, de van sok kivétel is, mint például a csipkék, selymek, többféle asszonyi szükséglet, többek között a fűző és a legtöbb luxustárgy. A másik leglényegesebb pontja a rendeletnek a bejelentési kényszer. Minden készletet kötelesek a kereskedők a Népruházati Bizottságnak bejelenteni.-— A harmadik igen nevezetes pont az, amely a szétosztásról intézkedik. Itt az eredeti tervezet háromféle ruhajegyet állapított meg. Az első fajta a népruhára szód. Ez a szegény emberek ruhajegye, köztük persze a köztisztviselőké is. Ezek a jegyek feltétlenül be is váltatnak a Nép- ruházati Bizottság által kijelölt kereskedőknél és pedig olcsó áru szöveteket kapnak az utalványok tulajdonosai. A második fajta ruhajegyet azok kapnák, akik tulajdonképen vásárlási igazolványt kérnek. Ez a vásárlási igazolvány nem ad jogot ruha követelésére, hanem csak arra, hogy a kereskedő a: maga készletéből adhasson cl az igazolvány tulajdonosának. Ez misztán igazolvány arra, hogy annak tulajdonosa vásárolhat, ahol tud. Ez azoknak jár, akik vagyoni viszonyuk szerint nem nélkülözhetnek meglevő ruházatukból semmit, diet népruhára sem tarthatnak igényt. A harmadik kategóriába azok tartoznak, akik ócska ruha beszolgáltatása ellenében kapnak vásárlási igazolványt. Ez a két vásárlási igazolvány csak szükségleti bizonyítvány, nem pedig fedezet, nem kötelező a kiszolgáltatás. Negyedszier fontos intézkedései a tervezetnek azok, amelyek az ócska ruha szabályozására vonatkoznak- Ez a rész már eddig is lényeges változásokon ment keresztül. Igen erősen áll az a felfogás, amely az ócskaruhát is jegyhez kívánja kötni. Hiszen a beszolgáltatott ócskaruhából szintén népruha lesz. Figyelembe kell venni, hogy szövet dolgában olyan kicsiny a termelés, hogy csak az ócskaruha hozzávételével lehet majd a szükségletet félig-meddig kielégíteni. Sajnos, ez a bővülés is olyan csekély, hogy nem lehet majd a rendelkezésre álló anyagból tisztességes szétosztást csinálni. A közönség igényeit nem lehet majd kielégíteni, épen ezért a főváros nem is vállalhatja el a szétosztást, hanem vállalja az, aki rendelkezik, a Népruházati Bizottság, amislly ezentúl is úgy rendezkedhetek be,
