Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-07-10 / 28. szám

2

lúgon temető, ahol a gazdag ember sírja, aki soha semmit nem tett a köz érdekében, valósággal elnyomja azoknak az emlékét, akik az emberiségért nagy és jelentős dolgokat műveltek. A legelső pillanatra is meg kell látszania a temetőben is annak, hogy ennek az országnak, ennek a fővárosnak voltak kimagasló egyéniségei, akiket az utódok haló porukban is megbecsülnek. Az eljövendő intézkedések javarésze ebben az értelemben történik majd meg.

Ebbe az akcióba kapcsolódik be majd az a másik, amely az erdei temető megvalósítását tervezi. Az erdei temeitö helyéül már ki is van jelölve egy terület, amely a solymári határ szomszédságában fekszik. Ebben a temetőben azután korlátlanul és a legteljesebb mértékben érvényre juttathatjuk majd a színtiszta művészeti elveket.

Megtekintettük a hősök temetőiéi is. Erre mint ismeretes — már Csupor tanácsnok ur is felhívta a bizottságok figyelmét. A tapasztalataink itt mérhetetlenül szomorúak voltak. A hősök temetőjében botrányos állapotokat találtunk, olyanokat, amedyek jellemzésére alig lehet szavakat találni. A hősök temetőjének gondozását a hadsereg vállalta magára, sajnos azonban nem tudott eleget tenni annak, amire vállalkozott. Elszomorító az a különbség, amely a mi hőseink sírja és a német hősök sírja között az első pillanatra szemünkbe ötlik. A német sírokat német katonák gondozzák, természetesen azonban sokkal kevesebb dolguk van a maguk másfélszáz sírjával, mint a üdéinknek a 12— 14,000 sir gondozásával. Mindenáron és pedig sürgősen segíteni kell ezeken az állapotokon. Sajnos, a hősök sírjai rohamosan szaporodnak és a terület, amit erre a célra kijelöltünk, kicsinynek mutatkozik. Épen ezért célszerűbb és takarékosabb temetőrendezésre van szükség. Nem a szó szoros értelmében vett közös sírokra gondolunk,' hanem a síroknak olyan csoportosítására, amely megőrzi ugyan az egyéni elhelyezést, mindenki megtalálja a maga halottját, de amellett a helyben való takarékoskodás elve is érvényesülhet.

Wildner tanácsnok szép terveinek megvalósítását mindenesetre gyorsan és a tőle megszokod erélylyel fogja keresztülvinni és akkor — ami e tekintetben legfontosabb — meg fog szűnni a temetőkben a gazdagok jogtalan törtetése és talán sikerülni fog, hogy kiválóságainkat, ha az életben nem mm 11 in11 iw h

A marskompánia

A régi képviselöháznak sokszor voltak már fe- íeledhetetlen jelenetei, de ha valaminek, akkor annak az eseménynek, amely a múlt kedden ment itt végbe, bele kell jutnia a feledhetetlen dolgok lajstromába. Kedves és vidám dolgot tárgyaltak meg itt ezúttal. A Károly király gyermeknyaraltatási akciójának felügyelőnői gyűltek össze, számszerűit 339-en, nagyrészt fiatal nők, tanítónők és munkásasszonyok, hogy utravajóul magukkal vigyék még a felelősségteljes feladatukhoz szükséges tudnivalókat. Az ember most kezdi megérteni, minek kellettek ehhez az akcióhoz külön hivatalok, minek kellett kormánybiztos és minek annyi túláradó szeretet és lelkesedés.

Egyszóval összegyiilek'ezett a marskompánia, ahogy B e r e n d professzor mondotta:

— Úgy vagyunk itt félig-meddig, mint a marskompánia, amely a harctérre indul. De ez az offen z i v a a magyar gyermek jövőjéért és egészségéért folyik.

Ahogy végignézünk az érdekes auditóriumon, a sok fiatal nőn, önkéntelenül is az jut a,z eszünkbe, hogy közülük a legtöbb még nem is anya. Sőt világháború van: mit tudhatjuk, talán nem is lesz soha. De csillogó szemekkel (hallgatták Csergő dr. és Bérén d professzor praktikus tanácsait. Látszik rajtuk, hogy kiki örül a maga huszonöt gyermekének, akiket két hónapra rájuk biz huszonöt idegen anya. De örülnek Csergő dr. intésének is:- Nem szabad tanulni, csak az egé.-zségnck élni, napban sütkérezni.

Lelkes elragadtatás tör ki a zsemlyék és másféle jó ennivalók beigérésére.

Kedves ez a lelkes társaság. Biztos, hogy van közöttük nehány anya és van nehány, aki még igaz- valójában gyerek — maga is. Az egész társaságban valami villamos feszültség .keletkezik: utazunk... utazunk!...

is, de halottaikban mégis megbecsülhessük. Talán lesz végre egy hely, ahol az embereket érdemeik és nem a vagyonuk szerint mérlegelik. Fájdalom, ez £ hely — a temető lesz.

jfOV/UXWlíÍJZLIP*

Százegy millió

Kapkodás az uj jövedelmek után — Segit-e a kormány?

Hétfőn délelőtt elintézte a pénzügyi bizottság az 1918. évi költségvetés tárgyalását, amelyen megjelent Body Tivadar dr. polgármester is, aki azzal a szenzációval fogadta mind a nyolc darab jelenvolt bizottsági tagot, hogy megmondta a főváros deficitjének összegét. A diplomata polgármester lassan és kanalankint adta be a keserű orvosságot s előkészített bennünket a legrosszabb hir befogadására. Előbb csak az 1917. évi zárszámadás nélkül való deficitet hozta tudomásunkra 61 millió összegben, azután következett a kombináció az egyesitett deficitről 90 millió formájában és. most itt van a rideg és szomorú valóság a 101 millió. A polgármester szép és bizakodó beszédben vigasztalta az egybegyült nyolcakat és elmondta terveit, amelyek jobbrészt kisebb adóemelésekre vonatkoztak. A két főpont azonban, amiből a főváros pénzt kiván látni: az a 60 millió, amelynek megtérítését a kormánytól kérték és a közlekedési adónak 2-ről tiz fillérre való felemelése, amiből mintegy 30 milliós összeg jönne ki. Ha pedig a kormány nem volna hajlandó a helyette kifizetett háborús költségeket megtéríteni, akkor jön a nagy, hosszúlejáratú kölcsön, amelynek meg kell szüntetnie a deficitet.

A polgármester fejtegetéseit kiegészítendő, a főváros anyagi helyzetének és a tanácsnak erről való felfogásának jellemzésére a következő adatokat közölhetjük:

A tanács mindenek előtt úgy látja, hogy az eddig életbeléptetett adókat a közönség jó szívvel fogadta. Azt mondja a tanács:- Az uj adók eddig áttekinthető eredményei azt igazolják, hogy az élet igen könnyen alkudott meg velük, amiben nem csekély része van az adómérték különbségének.

Egyszóval Budapest népe boldog, hogy adót, finom uj adókat fizethet. Ez arra ösztönzi a tanácsot, hogy tovább menjen az adók kigondolása és emelése terén. E tekintetben a kombináMindenki jókedvű és az előadók szavában olyan örömet hirdetőn, olyan boldogságot hozóan felcseng: a „tenger",... „a napfény“,... hogy a legtöbb kis tanítónő, óvónő legjobb szeretne a pádból ki- ugrani és táncolni, ugrálni egy kicsit. Ezeken a lányokon meglátszik, hogy jó anyáik lesznek a tízezer sápadt, kis pesti gyereknek, mert ^nemcsak anyáik lesznek, de jókedvű pajtásuk, okos nagy barátjuk is.

Az értekezleten különben ott voltak Vadnay Tibor dr. kormánybiztos, R u i í y Pál miniszteri tanácsos, az állami gyermekvédelem főfelügyelője, Karsay Sándor osztálytanácsos, Szán a Sándor udv. tanácsos, az állami gyermekmenhely igazgatója, Csergő Hugó dr. a Népjóléti Központ igazgatója, Matos Jenő és Szerdahelyi Sándor, a Munkások Gyermekbarát Egyesületének elnöke, illetve titkára, az összes fömegbizottak, főfelügyelők és felügyelőnők, számszerűit vagy hétszázan, úgy, hegy a régi képviselőház. ülésterme zsúfolásig megtelt, sőt sokan ülőhelyhez sem jutottak.

Vadnay Tibor dr. kormánybiztos üdvözlő szavai után, Csergő Hugó dr. a Népjóléti Központ igazgatója méltatta az akciót, amely körülbelül

20.000 gyermeket (10.000 pesti, 5000 környékbeli és 5000 vidéki) részesít a tengerparton való üdülés áldásaiban. Az indulás eredeti terminusa június 20— 25-ike volt, ez azonban a mai lehetetlen élelmezési, föieg pedig szállítási viszonyok miatt egy kissé eltolódott. Most végre minien rendben van és a gyer- mckcK élelmezését tökéletesen biztosították. A sorozásnál Budapesten 13.742 gyermek jelentkezett, ezek között azonban sokan visszaléptek, másokat viszont betegnek talált az orvosi vizsgálat, mert csak az egészséges, de üdülésre szoruló gyermekek mehetnek. Visszautasították a hét éven aluli, tehát fertőzésre könnyebben inklináló gyermekeket is, úgy, hogy a tiz helyen egy hét leforgása alatt lebonyoliEudapest, 19X8. július 10.

ciók között legelső helyen áll a Közúti megváltásának romjain felépülő közlekedési adó, továbbá a világítási adó kivételeinek törlése, a viz- dijak útban levő felemelése. Elpanaszolja a tanács, hogy a még életbe nem lépett telekérték- adó szintén kivételt statuált, midőn a házbér- krajcárt felére szállította le. A telekértékadó ezen a réven 7,200.000 koronáról 4,200.000 koronára csökkent.

A legszebb álmok közé tartozik ma is a hozadéki adóknak a főváros részére való átengedése és az állami vagyon- és jövedelmi adó megpót- lékolása, a kórházi ápolási dijak (26 millió korona) behajtása és az üzemek adómentesítése. Sőt nem zárkózik el a tanács attól a gondolattól sem, hogy ha minden kötél szakad, a községi pótadót: újabb 20 százalékkal fel fogja emelni, miáltal az 65 százalékra szökik fel. Ez azonban olyan horribilis és igazságtalan megterheltetése lenne a fővárosnak, hogy ezt a módot a szó legszorosabb értelmében vett ultima rációnak kell tekinteni.

Ez a fenyegetően komoly jóslat azonban talán szolgálatokat tehet a kormánnyal való tárgyalások során, amelyek — értesülésünk szerint a főváros háborús kiadásainak fedezése tárgyában máris folyamatban vannak. A főváros 60 milliót kér, amivel szemben a kormány ma még a húsz millió megajánlásánál tart. s miután ez csak egyharmadrésze a főváros kívánságának, a két álláspontot egymástól alaposan messzefekvőnek kell mondanunk. Ha a kormány tovább megy is a 20,000.000-nál, a főváros kívánságait semmiesütre sem fogja teljesen kielégíteni, s igy a háztartási hiány fedezésére semmiképpen sem lesz elegendő .a közlekedési adó, hanem azonkívül más uj jövedelmi forrásról is kell gondoskodni. Hogy mi, vagy mik lesznek ezek az uj jövedelmi források, e körül folyik most a kapkodás a városházán, mert a lázas munkát, amit kifejtenek, aligha lehet céltudatosnak és szisztematikusnak nevezni.

A sok keserűséget azonban egy derűs momentummal zárhatjuk le. Az 1918. évi költség- vetést ugyanis a törvény értelmében az idén is. mint minden esztendőben, ki tették közszemlére. A közszemle Ács számtanácsos szobájában zajlik le és abból állana, hogy a hatalmas kötetbe Budapest minden polgára betekinthetne és bármely adatról felvilágosítást kérhetne. Budapest közönségének azonban kisebb gondja is nagyobb

tott sorozásnak eredményeként kilencezer gyermek indul útnak.

A kis hadsereg szinte példás adminisztrációja nagy vonásaiban a következő: a gyermekek Abbáziába, Voloscába, Porto Roseba és Isolára mennek, egy-egy csoportba 20—30 gyermek van beosztva, élükön egy felügyelőnő, akinek egy nagyobb cserkesz segít, a felügyelőket főfelügyelők és Berend professzor vezetésével egy harminc tagból álló orvosgárda ellenőrzi. Amennyiben a szegényebb gyermekeknek nem állana módjában az előirt ruházati cikkeket magukkal hozni, az akció szinte megható módon gondoskodott minden elképzelhető szükséges dologról.

— Azért, — mondta erről Csergő dr. — hogy valakinek annyi ruhája sincs, amennyivel elutazR hatna, senki nem fog kimaradni. A kormánybiztos ur Öméltósága félmillió koronát költött gyermekruhára és tömérdeket el is küldött már Abbáziába, meg a többi tengeri fürdőbe. Odalent már hatalmas raktárak vannak berendezve, és bármilyen kevéssel indulnak is a gyermekek, nem lesz ruhainség. Jellemző, hogy ezernél több leánying, 1500 fining, 1500 fiu- ruha, cipő, szandál, fiirdőtrikó, törülköző van lent és hogy igyekeztek mindenről gondoskodni, azt egy kedves adat igazolja: ötszáz tucat copf-szalag van már odalent kislányok számára.

Teljesek például az egészségügyi intézkedések is. A vonatnál indulás előtt újra megvizsgálják a gyermekeket, útközben kiilönvonatokon izolált kocsi van a megbetegedések esetére készenlétiben és a pontosan betanított felügyelői gárda előreláthatóan pompásan fog funkcionálni. Csergő dr. még röviden figyelmeztette a feliigyelönöket feladatuk fontosságára:

— A gyerekeket nem szabad lent tanítani, hanem csak szórakoztatni. Ezért kapnak jó meséskönyveket és játékszereket. Most nem tanítónőre, hanem anyahelyettesre van szükség.