Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-06-19 / 25. szám
4 Budapest,. f9F8. június 19. tét, amelyben, úgy látom, nincsen benne, hogy milyen fejkvótát állapítottak meg Budapest számára. Ezt magát is jó jelnek tartom. Mi mindenesetre mindent elkövetünk, hogy a ióvaros lakossága ismét megkapja a • mai 24 dekás napi adag helyett a régi 28 dekát, amelyb ei minden- ,ki jól kijött és amivel min lenki meg volt elégedve. Az összes élelmezési kérdések között a kenyér dolgát tartom a legfontosabbnak. Ez a gerince, a magja1 az egész közélelmezésnek, mert ha elegendő kenyerünk van, a többiről mai' inkább gondoskodni tudunk. A zöldség- és gyümölcskérdés már könnyebben megoldható, mert időszakonkint, amikor valamelyik terménynek szezonja van, jobban ki tudjuk verekedni magunknak a szükségleteinket. A kormányuyal való tárgyalásaink során mi azt az álláspontot képviseltük, hogy Budapestnek a kenyérre vonatkozó fejadagját még a vidéki városokkal sem szabad egy kaptafára venni. Mert nagy a különbség a budapesti, vagy például a szegedi viszonyok között. A budapesti ember, akármit csinál is, nem tudja hiányos kenyerét megnövelni. Itt mindenki kizárólag arra szorul, amit a hatóságtól kap, amivel szemben mégis más helyzetben van a szegedi ember, aki a város végén már tanyákat talál.- Rendkívül fontosnak tartom azt is, hogy négy esztendő után végre eltökélte a kormány a cséplőgépnél való rekvirálást. Négy esztendeig volt ez nebántsvirág, négy esztendeig nem mertek hozzányúlni, pedig a legmagasabb érdekeken fölül a gazdaközönségnek is jobb, ha egyszerre túlesik a rekvirálás kellemetlenségén, mintha háromszor zaklatják vele. Mii Folkusházy Lajos alpolgármester szarvainak. kifejezéseinek pompás zománca és precizitása nélkül is, de körülbelül ezek azok, amiket legközelebbi teendőiről és az aktualitásokról elmondott. Abban a szerencsében is részesültem, hogy a háborús problémák mindegyikéről igen szabad és éppen ezért az ólomfestékkel szemben túlságosan érzékeny véleményét hallhattam. Nem lehet azonban közömbös a budapesti emberre nézve, ha az újságíró föl jegyezheti, hogy Folkusházy Lajosban egy rendkívül markáns egyéniség került az alpolgármesteri székbe. Ez a férfi, telítve van a legegyénibb meglátásokkal, egy kristályosán tiszta agyvelőn átszűrt véleményekkel. És még egyet: minden nemesen szép gondolatát Budapestnek, a főváros lakosságának javára termeli. Pogány Béla. HADIK BIZTOSÍTÁST! Kérjen ajánlatot és tájékoztatót —Tv II PESTI BIZTOSÍTÓ INTÉZETHEL= BUDAPEST V SASUK) <K[PV!S(l[UK AZ ORSZAÜ MptN NAGYOBB YAROSABAN KÖSSÜNK Most jelent meg Fodor Oszkár szerkesztésében a Budapesti TözsdeAlmanach ix. évfolyamú kötete. Tartalmaz minden tőzsdére vonatkozó tudnivalót, teljes compasst ad a tőzsdei cr- . tékpapirokról. Ara 12 korona. Megrendelhető a Budapesti Tőzsde-Almanach kiadóhivatalában (Budapest, V., Vécsey-utca 5.) fi tsíehspeKuMció rejielitiHö! A telekkönyvi hivataJkan — Thonették 5Lő milliós nyeresége — Környei Béla 13Ö.0Ö0 koronás teleküzlete A budai oldalon vagyok és a szemem hirrcíen rászalad a túlsó partra. Meg kell állni és úgy nézni ezt a nagy, hatalmas, szép, erős várost. A innirus6 napfény erős fénye rácsapódik Pestre és ez a vakító csillogás mintha aranyos köntösbe öltöztetné a várost, innen a budai távlatból úgy látom Pestet, mintha a túlsó partról ragyogó anzixkártyát tartanának elém. Egy kicsit meghatva nézem a várost, mely a háború alatt erősen megizmosodott és meggazdagodott, hangosan lüktető, színes életet él. A mi szép, hatalmas Pestünk. A mienk? A végeredményben a mienk. És' a háziúr? E gondolat nyomán fölvetődik a kérdés: Kik most 1918-ban Budapest uj gazdái? És e kérdéshez szervesen kapcsolódó újabb kérdések egész sorozata rajzik elém: egész sora' az aktuális, érdekes tudnivágyásnak, a sokszorosan eladott és megvásárolt háborús Pestről. A pesti ház és- telek háborús karrierjéről. Az ingatlan-spekulációk és hadi üzletek rejtelmes dzstmgeljébe kell behatolni, hogy e kérdésekre választ kapjunk. Elmegyünk tehát a Markó- utca egyik téglavörös, komor épületébe, a központi járásbíróságra. Látogatás a telekkönyvi hivatalban. Ebben a világos, nagyszerű modernséggel berendezett hivatalban adják el és veszik meg Pest városát. Itt bonyolítják le az ingatlan vételeket és itt tartják nyilvános lajstromban Budapest gazdáit. Pest mindenhatóit — a háziurakat. Nem mondunk semmi újat azzal, ha megállapítjuk, hogy a háborús konjunkturális üzletágak közül nem utolsó helyen áll a pesti ingatlan üzlet. A pesti házak és ingatlanok értéke is hatalmas, szinte 'fantasztikus kardért futott meg. Szinte az ijedt megdöbbenés hatása alatt áll az ember, ha végignézi egyes ház'eládások lebonyolító útját. Itt is csörög az a bizonyos lánc,.mely a háborús kereskedelem jóvoltából végigcsatarrgolt az egész országon. A lánckereskedelem már jól ismert típusait itt is megtalálhatjuk és ha 100 százalékos telek- drágitásokat akarunk keresni, egyáltalán; nem jövünk zavarba. A budapesti telekkönyvi hivatal két kitűnő vezetőjével : dr. F ii z e s s é r v Bálint bíróval, és K r i s o- v i t s János hivatalvezetővel beszélek a pesti ház háborús üzleteiről. Ök bonyolítják le a pesti ingatlan háborús ügyleteit. Nyilatkozataik tehát mindenkép autentikusak és nagyszerű- megvilágításba helyezik a pesti telekspekuláció rejtelmessőgeit. Mint minden a kereskedelmi forgalom tárgyát képező árucikk, — szól a fölvilágositáis;- a pesti ház is megfutotta azt a bizonyos, emelkedő háborús pályát. Mégis a drágulási folyamat ily hatalmas arányokban való megnövekedése minket is meglep. Amt ma a pesti ingatlan vétele és eladása terén történik, az már régen túllépte a meggondolt és észszerű józanság határait. Egész fantasztikus vételek és, eladások történnek még ma is és mi, akik abban a határozott feltevésben éltünk, hogy az ingatlanforgalom a tavalyi hatalmas összegű mérlegzárlat után csökkenni fog, alaposan csalódtunk. A vásárlási kedv mintha még jobban megnőtt volna az idén. Soha el nem gondolt nagyszabású házvételek történnek még mindig és a telekspekuláció teljes üzemben működik. Hogy általán némi fogalmat alkothasson magának a háborús ingatlanforgalom nagyszabású voltáról, Írja le az utolsó négy esztendő ingatlanforgalmának végösszegeit: 1915. évben 1916. évben 1917. évben 1918. év júniusig 20 millió korona 125 millió korona 392 millió korona 208 millió korona. Tehát az utolsó másiélesztendő ingatlanforgalma, szemben az 1915-ös év 20 milliójával, 600 millió koronát tesz ki. A számok minden bizonyító szónál fényesebben mutatják a mai helyzetet és a fenti végeredményt véve alapul, megállapítható, hogy a pesti ingatlan a háború alatt 65 százalékkal emelkedett. Ez természetesen nem az egyes házak értékemelkedését per- ccntuálja, hanem az átlag áremelkedés százaléka.. Ami az egyes házeladások körül történt, az valóban mindenkit érdieden csodálkozásba kell, hogy ejtsen. A sok száz és száz vaskos díszpéldány közül csak három tipikus házvétel történetét irom le. De ez a három eladás', nagyszerűen jellemzi a pesti telek- spekuláció fantasztikus tizeimet. I honeííék 5 és fél milliós nyeresége, A horribilis haszonnal járó hadiüzletek között is megdöbbentő szenzáció az a házeladási átiratás, mely' egy hónappal', ezelőtt, május 7-én történt a budapesti telekkönyvi hivatalban. T h o net Testvér >e k Ferenc József-rak-part 33. számú házukat, melyet ők 435.000 koronáért, vettek a háború előtt. 1918,. máj us. 7-én 5,970.000 koronáért megvette a Ko-rzo-palota R.-1 • (Arany János-u, 23.) Thonették tehát a háborús konjunktúra következtében egész pontosan öt millió ötszázharmin-c ö t ez e r k o r o n á t kerestek a ház e l a d á s árrá 1. Még csak annyit, hogy a vevő, a Korzo- Palota R.-í, e ház vételére alakult, minden valószínűség szerint azért, részvénytársulati tormában, hogy a ház további eladásánál ne kelljen az uj vagyonátruházási illetéket fizetni, mert % részvénytársasági alapon álló Korzo Palotáék nem a házat fogját eladni, hanem. — a részvényeket. így' lehet legkönyebben kibufrm a vagyonátruházási' illeték fizetése alól, ami 6—7 milliónál bizony nem megvetendő summa. Egy Hajós-utcai ház karrierje, A Hajós-utca és Lázár-utca sarkán álló ház 1914- lreri még F r e i d e rr f:e I d Móré volt. Ez a Frdd'cu- íefd Mór 78.500, koronáért vásárolta a házat, melynek gazdája 1915-ben: már Marsall Ferenc, aki Ereiden - íeldtöl 224.000 koronáért vette meg az ingatlant. 1916-ban üiittmamr Mór malomtulajdonosé lett a hűz. aki igen olcsón, 256.066 koronáért vásárolta meg Marsaiból. Guttmamr sem tartotta sokáig az ingatlant és-százharmincezer koronás nyereség mellett 384.202 koronáért eladta iff. Freund' Sámuel szatmári' lakosnak. Négy év alatt tehát a hajós-utcai ingatlan több mint 400 százalékos érték- és áremelkedést mutat. A terrorista tefekffzlete. 1914-ben Cirokra Imréire az Erzsébetváros egy majd „nyitandó“ utcájában, a VII. kerület legkülsőbb perifériáin 8000 koronáért vásárolt egy 200 négyszögöl nagyságú telket. 19T5-berr már 82.000 koronás vételár mellett a telek Oberbaum Jozsefnée' volt. ki egy esztendővel később, 1916-ban 51.000 koronáért Ooidsteinnak, művészi néven Steinhardt Gézának adta el. Steinhardt ez év márciusában 60.000 koronáért Környei Bélának, a kitűnő operaénekesnek adta tovább. Környei körülbelül négy hétig mondta magáénak a telket és egy hónappal ezelőtt 122.500 koronáért eladta báró P erényi Petemének. Környei' tehát rövid 4 hét leforgása alatt m a j d n e m 63.000 koronát keresett a tele k eladásánál. Környei tehát ebben az uj szereplésében is teljes sikert aratott és a „nyitandó“ utcában lefolytatott szereplése méltán sorakozik többi nagy művészi alakításai mellé. (). P.) m» • ff# tízezer cipojegy Vita tanácsnok nyilatkozata Hetek múltak el a cipőrendelet kibocsátása óta., nincs nap azonban, amelyen újabb és újabb bajok ne ütköznek ki a rendelet sorai körül. Megint bebizonyosodott. hogy nem is .annyira a kereskedők és iparosok, de magá a közönség az, amely legjobban sir a szabályozás miatt. Igaz hogy eddig 400 korona volt egy pár cipő, de az ember, ha cipőre volt szüksége, még a föld alól' is előkapa'rta a százasokat és akkor kapott cipőt. Ma azonban, ha véletlenül becsületes volt valaki és bejelentett két pár tűrhető cipőt, akkor legalább két esztendeig várhat a cipőjegyre, dacára annak, hogy mind a két pár cipő becsapta és már a bejelentést követő héten könyörtelenül kilyukadt egyszerre mind a kettő. A főváros egyik alpolgármestere mondta el e sorok Írójának a következő anomáliát: — A cipőrendelet megkövetelte, hogy bejelentsek minden néven nevezendő bőrtalpon járó szerszámot. Ha tehát nekem van egy pár bőrtalpú papucsom, amelyet még a régi jó időben vettem, akkor az is egy pár cipő számába megy, és ennek rovására egy esztendeig nem kapok cipőjegyet, ellenben ha jólesik, járhatok p a. pucsba n. Általában a cipörendclettel is az intelligens osztály járta meg, amely nem mehet mezítláb az utcára és akinek két pár cipő is kevesebb ideig tart, mert egész nap talpalnia kell, mint a cselédjéé, aki csak vasárnap húz cipőt, akkor sem testi szükségletből, hanóm parádéból. Megkérdeztük V i t a Emil dr, tanácsnokot a
