Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-06-19 / 25. szám
im Budapest, 1918. jtinius 19. cipőhivatul működéséről. A tanácsnok a. Fővárosi H i r 1 a p munkatársának a következő felvilágosításokat adta: Eddig tízezer cipójegyet osztott ki a cipő- liivatal. Egyetlenegy kivételt sem tettünk, csakis azok kaptak jegyet, akiknek egyetlen pár jó cipójuk sincsen. A jegyek fedezete a cipőkereskedőik raktáraiban van, de ezen felül is történt már kiutalás és most van folyamatban a cipőknek a kereskedők részére való kiadása. A kereskedőknek joguk van a régi készletüket régi árban eladni. Nyomára jöttünk azonban már annak a \ isszaélésnek, hogy egyes kereskedők előbb ki akarják árusítani a régi áruikat és addig, amig ebben’ tart, újat nem vesznek át. Többen akadtak, akik a kiutalt cipőket nem akarták átvenni. A cipőhivatal azonban felhívta ezeket, hogy vegyék át a kiutalt cipőket, mert ha ezt nem teszik, üzletüket becsnkottnak fogják tekinteni. A susztereknek is kiutaltuk már az ipartestület utján a szükséges anyagot. A kvótát, amely szerint az egyes suszterek az anyagban részesülnek, az ipartestület állapítja meg. A cipészek különben máris átvették a bőrkereskedőknél az őket megillető anyagot. Itt említjük meg, hogy a főváros cipőüzeme, amely a. fővárosi alkalmazottakat látja el lábbelivel, bizonyos mértékű autonómiát kap. A tisztviselők mindenesetív meg lesznek kiméivé « jegyért való ácsorgástól. amennyiben a cipöhivataüal szemben maga a.z üzem ío.g eljárni. Reformálják a rendőrkapitánysági bíráskodást Egyöntetű eljárás valamennyi kerületben — A rendőrtisztek tanácskozásai az Árvizsgáló Bizottságban A rendőrség teljes szigorral üldözi az árdrágítókat és nem múlik el nap anélkül, hogy valamennyi kerületben ne ülnének néhány árdrágító fölött törvényt. az Ítélet pedig rendszerint nagyon súlyos. A gyors munka sohasem lehet alapos és bizony sokszor megtörténik, hogy első fokon ártatlan embereket is elitéinek. A kereskedők elégedetlenek a mostani helyzettel és a rendőrséget kereskedőellenes tendencióval vádolták nip.g. A kereskedők több alkalommal jártak már Sándor László főkapitánynál, aki igen szívesen fogadta őket, dek kijelentette, hogy az árdrágítókat minden erejével letöri, a tisztességes kereskedelemnek azonban megadj-'' a lehető legnagyobb védelmet. A kereskedők szombaton már Szterényi József kereskedelmi minisztert is fölkeresték, de a miniszter mindenben megerősítette a főkapitány álláspontját. A kereskedők azt is szerették volna keresztülvinni, hogy az elsőfokú ítéletek ne kerülhessenek nyilvánosságra, de a „sajtó megfékezése“ — ahogy többen kifejezték magukat, — kívül esik úgy a főkapitány, mint a kereskedelmi miniszter hatáskörén. Az árdrágitási tárgyalások nyilvánosak és azon a sajtó képviselői megjelennek. Úgy a főkapitány, mint a kereskedelmi miniszter azonban belátták, hogy sikert csak úgy tudnak elemi, ha valamennyi kapitányságon eg y- öntet ii eljárást valósítanak meg az árdrágítók ii ldözésébe n. Eddig ugyanis túlságosan szabad keze volt a rendőrbirónak és a saját nézőpontjai szerint Ítélkezett. Megtörtént, hogy egyikmásik kerületben súlyosan megbüntettek nehány kiskereskedőt, mig ugyanazért a kihágásért másik kerületben lényegtelen büntetést rótt ki egy más felfogású rendőrbiró és inkább a nagykereskedő után vetette magát. Egyik kerületben elmentek a lánckeres- -kedclem minden szeméhez, mig másutt csak kiragadnak egy-egy lánckereskedőt a többiek sorából és a több: bűnét is neki tulajdonították, valamennyi bűnéért a bűnbak bűnhődött. Ezeknek a visszás állapotoknak megszüntetése ügyéhen elhatározták, hogy valamennyi kerületben egyöntetű eljárást valósítanak meg. Az irányítási az Árvizsgáló Bizottság látja el. Eleinte minden két hétben egyszer, később minden héten egyszer összegyűlnek a rendőrbirák az Árvizsgáló Bizottságban és a tanácskozásokon Erie d- m a n n Ernő tanár, az Árvizsgáló Bizottság elnöke elnököl. A valamennyi kerületből összegyűlt rendőr hi r á k előtt szakemberek vitatják m eg a kérdést és m in’den rendőrbir ó lefogja szűrni magának mindé n á r- d r á g i t á s i ügyben a helyes vélemény t. így segít a kereskedelmi miniszter, a főkapitány és az Árvizsgáló Bizottság azon. hogy helytelen ítéletek ne fordulhassanak elő. A kereskedőknek még egy méltányolható kifogásuk volt, amely különösen a nagykereskedőkre vonatkozott. Egy-egy nagykereskedő több kiskereskedővel adott el árut, akik természetesen különböző kerületekben kereskednek. A nagykereskedőhöz a nyomozás során mindlen rendőrbiró eljutott és minden kerületben megindult- a kereskedő ellen az eljárás. Az eljárások a különböző kerületben még mindig folynak, holott tulajdonképpen csak egy árdrágítás történt. Ilyen esetekben az a joggyakorlat fog kifejlődni, hogy csak abban a kerületben f o g- j á k .a. t á r g y a 1 á s t m e g.t a r t a n i, a b o v á a z első feljelentés érkezett. A többi kerület az adatait átszolgáltatja az illetékes kerületnek és az árdrágítót csak egy kerületben fogják megbüntetni. Három-négy ilyen tanácskozás már volt az Ár- vizsgáló Bizottságban és valószínűleg hamarosan tisztázódnak az alapelvek, minden kapitányságon rövid idő múlva egyöntetűen fognak eljárni a rendőrbirák. (p. ó.) Ankét a szerelemről A számkivetett Ámor Szombaton különös társaság tanácskozott Vita Emil dr. tanácsnok szobájában. Urak és asszonyságok jelentek meg, akik sok-sok embert tettek már boldoggá és most azt rójják föl biiniikiil, hogy hajlékot adtak a hajléktalan szerelmeseknek, meg hogy négy fallal takarták el azt, amit igazán senkinek sincs joga látni. Az eredmény az lett, hogy mintegy 1300 szobát vettek el a fáradt utasoknak a fáradhatatlan szerelmesektől. Az érdem mindenesetre Sándor László főkapitányé, bár igazán kétséges, hogy ha megszavaztatnák az egész Budapestet és nemcsak a közigazgatási bizottság kappanhájas urait, érdemnek tudnák-e be neki? Egy öreg, tapasztalt garnitulajdonos epé.- sen, de azért jókedvűen meg is jegyezte: — Különös, ahány uj főkapitánya volt Budapestnek. az valamennyi a szerelem mlegrendszabályozá- sával kezdte. - Szerencsére Addig; .mindegyik hamarosan felhagyott a. buzgalommal. A főkapitány puritánságával azonban még maga Schreiber rendőrtanácsos sem azonosította magát. Ü ,a. leghatározottabban kijelentette, hogy legalább tiz szállodát mteg kell hagyni a szerelmesek is- tápolására. Pedig ő szakértő ebben, mert ö a rendőrségen a szerelmi szakosztály vezetője. Az ő intervenciójának köszönhető azonban, hogy vagy tiz szállodát nem fognak uj foglalkozási ágra kényszeríteni, ellenben a többi harminckettőt rászorítják, hogy térjen át a tisztes iparra. Nem volt azonban az értekezlet az érzelmes jeleneteknek sem hijjával. Kimondották ugyanis azt. hogy mindenkinek szint kell vallani. Senkinek sincs jogában többé szemérmeskedni és titokban elrejteni a szerelmeseket. Az egyik garnitulajdonos érré könnyekig meghatva, emlékezett meg az ö kedves vendégeiről.- Óh kérem, nálam csak nagyon disztingvált közönség fordult meg. Én magam magas erkölcsi érzékkel őrködtem a szerelem fölött. Kijelentem, hogy hosszú praxisom alatt soha egyetlen futó kaland nem nyert lebonyolítást az én hajlékomban. Nálam csak a tiszta, érdeknélküli, önzetlen szerelem virágzott. A másik garnis azonban keserű gúnnyal vágta oda: — Hallja, maga úgy beszél, mint az orgazda, akit mikor becsuktak, nem a saját szabadságát siratta, hanem azon sopánkodott, hogy ha ót most becsukják, mi lesz a szegény tolvajokkal. A hangulat különben szép és felemelő volt. A szállodatulajdonosok minden ékesszólásukkal és -a. súlyos érvek tömegével, védték a szerelmeseket és kijelentették, hogy vannak bizonyos társadalmi szokások, amelyeket még egyetlen főkapitány sem tudott áttaposni. — Különben — mondták — a főkapitány úgy fog járni a szerelemmel is, mint az ácsorgással. Sándor László már régen nem lesz főkapitány, de az emberek még mindig fognak — ácsorogni. Többen akadtak azután olyanok, .akik a körülmények kényszerítő hatása alatt kijelentették, hogy tisztességes útra fognak térni. — Amig ,ai jó Isten napocskát és meleget ad, addig még mindig lesz a szerelmeseknek egy hatalmas nagy szállodájuk, a jónevii és jutányos Maritimer5 szálló. A tél az más, a Mandiner szállónak a-z az egy baja van, hogy nincs berendezve központi fűtésre. Kedden különben megkezdődött a szállodák bizottsági megszemlélése. A bizottság tagjai kerületen- kint a kerületi elöljáró, egy rendőrtisztviselő és Zi- 1 a. hy Dezső , az Idegenforgalmi Hivatal igazgatója. Ha megállapították, hogy melyek azok a szállodák, .amelyek utasok befogadására alkalmasaik, akkor ezeket a megtért báránykákat jegyezni fogják a pályaudvarokon is. • • • Maximálni kell a cselédek számát Nem mondunk vele újságot, ha konstatáljuk, hogy a nagyságák épugy elviszik a zsámolyt a cseléd- szerző-bolt — pardon, háztartási alkalmazottakat közvetítő intézet! — elé, mint azok a szegény asszonyok, akik zsírért állnak ma már redukált munkaidővel reggeli hattól. Cseléd nincs, elnyelte a pincéripar, elnyelte a villamos, a gyár és ki tudná még mi minden, ahol a férfiak elhagyták helyüket. Eddig volt még egy mentség: az osztrák, meg a cseh cseléd. Ma azonban már ezek is kitanulták a helyzetet és csak bonne-nak, házikisasszonynak, társalgónőnek mennek el, egyszóval olyan helyre, ahol nem kell dolgozni. A mosogatás ma kiment a divatból és ha mégis nélkülözhetetlen intézmény, akkor a nagyságák gyakorolhatják. A polgári családok szánalmas helyzetbe jutottak. Ha kikaparnak is valahonnn, nyilván a föld alól a 80 és 100 koronás cselédbéreket, ha a beteg gyermeküknek orvosi rendelettel jutott tejjel a Dulci- neákat táplálnák is, nincs mód, hogy valamikénél! cselédet kapjanak. Az egyik cselédszerzőnél két perc alatt pergett le a következő jelenet: — Nézze fiam, — mondja a szerző az egyik leánynak, akinek arcából a garnik bezárása fölött érzett fájdalom tükröződik — itt van egy nagysága. Jó helye lesz, tejeskávé, fehérkenyér, minden nap hús, meleg vacsora, 80 korona fizetés. —■> Gyerek? — Nincs. — Es hol lakik a nagysága? — A Váci-utcában. — Oda nem megyek, az n e k e m messze v a n. Nincs appelláta. A kisasszony társadalmi összeköttetései a József-városban gyökereznek, ö nem megy a Váci-utcába. A tárgyalásokat egyoldalúan radikálisan megszakította. Másik leány és másik nagysága kerül sorra. A szerző itt is lukullusi lakomákkal, nagy fizetéssel kecsegtet. A nagyságán látszik, hogy komolyan le is akar számíttatni minden ígéretet. De most megszólal a kisasszony: — Gyerekek? — Csak három. — Mosás? Csak a gyerekekre kell mosni. Három gyerek, valóságos nagymosás. N e m vállaló m. A tárgyalás ismét megszakadt. A szerzőnek azonban még egy megváltó ötlete van a kisasszony számára: — Nézze drágicám, van itt egy másik nagysága, ennek csak egy gyermeke van. Az is csak akkora, mint az. öklöm. — Egy gyerek vagy három, az már mindegy. Nem vállalom. A polgárasszonyoknál csak a cselédszerzőnek van ma rosszabb dolguk, mert ha ül is egy-két leány a pádon, napokon át nem tudnak .nekik megfelelő helyet felhajtani. Ma csak mágnások és hadimilliomosok tudnak cselédet kapni, azok azonban, ha kell. akár tizet is. Annál szívesebben mennek valahova, minél több kártársnőjükkel lehetnek együtt. Kevés és finom munkára vállalkoznak csak. Ha elgondoljuk, hogy az uj és régi gazdagok milyen tömege lakik ma Budapesten, akkor tisztában lehetünk vele, hogy ezek valamennyien fejedelmi kiszolgálást biztosítanak a maguk számára. A cseléd azonban éppen olyan szükséglet, mint a cipő és a kenyér. Vannak kenyérkeresö nők, akik háztartásukat nem vezethetik, vannak családanyák, akik gyermekeik nevelésével foglalkoznak és min- denekfelett vannak társadalmi osztályok, amelyek sem mezítláb nem járhatnak, sem mosogatással nem foglalkozhatnak. Gondoskodni kell t e h á t a
