Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-06-19 / 25. szám

Budapest, 1918. június 19.

3

Látogatás Folkusházy alpolgármesternél

Beszélgetés Budapest közegészségügyéről és a főváros élelmezéséről

tepsii,.. s'

Aliiig kint ülök a nyugalmas tonusu várószobában, ahol gracióztisan surran végig a titkárkisasszony ús ahol láb»jjhegyen járnak a szolgák, visszagondolok arra a Gerlóczv-utcára néző sötét szobára, ahol egyszer Folkusházy Laios heves gesztussal kimutatott az ablakon és azt mondta nekem:- Lehet, hogy egy-két hónap múlva itt lesz a nép az utcán és beveri az ablakaimat, de nekem nem szabad megino«g::om. nekem úgy kell folytatnom, ahogy elkezdtem.

Akkor már végigjárta a megpróbáltatásoknak minden stációját. Már csak ez a.z egy jöhetett volna. Annak az embernek a fanatizmusával állott akkor minden vihart, aki biztos tudatában va.u a maga kivételes hivato'ttságának. A sajtó elégedetlensége napnap után gyűlölettel ínecscser.t feléje, a város közönsége ellenségét, egy fukar, savaaiyu pesszimistát látott benne. A hangulat olyan volt vele szemben, mintha egy zsarnok ült volna a nyakunkban. És F o 1 k ii s h á z y szilárdan, megingathatatlanul, szcmpillarezzenés nélkül ült a helyén és dolgozott. A háborúnak két teljies esztendejének kellett elmúlnia, hegy kibontakozzék és megérthető, sőt megbecsülhet legyen a F o 1 k u s h á z y-fé!e közélelmezési politika. Esztendőkön át küzdött, védekezett azok ellen, akik most hónapok ala.it ragyogó szervező. erőt és nagyszabású stílust fedeztek fel benne. A közvélemény nem szokott önmaga előtt pirulni, igy történhetett, hegy a sokat ócsárolt, tanárosan kicsinyesnek, zsugorinak kikiáltott Folkusházyból Budapest egyik legnépszerűbb főhivatalnoka lett, mert a/ idők és események bebizonyították, hogy az ő rendszeres, logikus munkája a közélelmezés kérdésében európai mintává tette Budapestet, ahova a háború alatt 2(10.000 többnyire dúsgazdag ember vándorolt be pusztán és kizárólag azért, mert Folkusházy példás közélelmezési viszonyokat tere m- t e 11. Amióta n (ierlóczy-utcai frontról ideköltözött városháza lógna pí.'nyesebb sarkába, mintha kivasalták volna munkától és gondoktól gyűrött arcát. Belül a lelkében, torlódó gondolatainak meglepő mélységiéiben és poetikusságában azonban megmaradt a régi Folkusházynak.

Azért látogattam el hozzá, hogy alpolgármesteri programmjáról nyilatkozatot kérjek tőle. Bevallom, nem sikerült a terv. Száz és száz embert csaltam be már az interjú csapdájába. Akárhányszor észre sem

vették a szegény áldozatok és már ömlött belőlük a nyilatkozat. Folkusházytól nem lehet interjút kapni. Minden szó, amit mond, értékes, becses, súlyos és figyelemreméltó, de item „nyilatkozat.“ Egyéniségének ereje, szavainak színei, kifejezésének szépségei, gondolatainak szárnyalása szétpattanják a „nyilatkozat“ abroncsait. Folkusházy beszél és az ember elfelejt papirt, ceruzát a kezébe venni, hogy jegyzeteket csináljon. Be hiába is kísérelné meg, hogy ólomban adja vissza az eleven szavakat, a fmom gondolatok ék lecsorbul a ceruza szántásában, filozófiájának fénye elhalványodik, mert az, aki előttünk bíeszél, egy bölcs és egy poéta keveréke. Szinte megfejthetetlen, hogy lett belőle bürokrata?

Útban a kötelező felravatalozás.

Közegészségügyi kérdésekről beszélgetünk elsőbben.

A héten mondja folkusházy alpolgármester - egész csomó közegészségügyi javaslatot tárgyalunk. Ezek most aktuálisak és fontosak.

— Hallom — vetem közbe —- hogy a Polgármester ur foglalkozik a kórházak élelmezésének reformjával?- Sok reformra ezen a téren nincs szükség. A főváros élelmiszerüzeme az egész háború alatt pontosan és jól ellátta a kórházakat, kár lenne ezen a rendszeren változtatná. Sőt én a kórházak építésével is úgy vagyok, hogy nem tartom azt valami nagy alkotó munkának. Ha van pénz és anyag, akkor lehet építeni, ha nincs, nem lehet. Ezen nem kell és nem lehet sokat töprengni. Ellenben van valami, aminek hamarosan napirendre kell kerülnie. A kötelező f elr avat aló- zásnak. Ehhez azt hiszem ma megvan a hangulat-konjunktúra, amelyet ki kell használni. Az emberek érzik, hogy erre szükség van, tehát most kell megcsinálni. A kötelező felravatalozást kevés és egymáshoz közel álló típussal kell megcsinálni. Ne legyen a gazdag és a szegény ember temetése között nagy különbség, se az árban, se a költségekben. Ha a drága temetéseket meghagyjuk, az a szegényeket csábítja pazarlásra. A szegény ember is olyan temetést akar, mint a gazdag, amiből aztán a pénznek felesleges ki- dobálása keletkezik. Nem szabad arra az állásHogy Budának a töröktől való visszavételének tanúja volt-e a Normafa, nem tudjuk, de az bizonyos, hogy azt már végignézte, amikor 1849. januárjában Windischgrütz herceg kihirdette a statáriumot Budapesten. Látta Weiden tábornagynak éjszakai kivonulását Pestről, látta az égő hajóhidat, látta mikor Aulich a Rákoson ütött tábort. Aztán jött Komárom felöl a Budát ostromló magyar főhadsereg. Bent a budai várban Hentzi négy zászlóalja és 75 ágyuja. Május 3-án a Gellérthegyen megjelentek az első huszárok és kitűzték a háromszinii lobogót. Biztosan megremegett akkor a Normafa hazafias szive. Másnap 30.0QQ magyar állt a vár alatt. A magyar főhadiszállás a Svábhegyen volt Heiderich pesti polgár nyaralójában. Innen mindent lehetett látni. A Gellérthegyen állt Aulich, Nagy Sándor a Sashegyen, odább nyugatra Knézics, Óbudánál Kmety és a balparton Szekuldes hadosztálya. A Heiderich villában Görgey tanyázott és személyesen vezette az ostromot. Az első ostrom sikertelen volt, Hentzi minden támadást visszavert. Ekkor Görgey szigorú üzenetet küldött egy hadifogoly főhadnaggyal. A válasz Pest bombázása lett. Görgeynck nem voltak ágyúi, s az ostrom igy igen gyámoltalanul folyt. Nagy Sándor kedvezőtlen jelentést küldött Debrecenbe, ahonnan Kossuth utasítására hamarosan megérkezett Klapka, hogy ellenőrizze a történőket. A tizedik napon kisszámu ágyú érkezett Komáromból, ez alatt azonban Hentzi alaposan összelőtte Pestet. A redoute-épíilet, amelyben a nép- képviselők gyiiléseztek, sok bombát kapott. A lövések a pompás Dunasort több helyen felgyújtották, Pest legszebb része elhamvadt, a várost lángtenger borította. Május 15-ikén kezdődött újra a magyarok ostroma és egy a Gellérthegyről jött gránát felgyújtotta a királyi palotát, amely teljesen leégett. Május 16-ikán éjjel a türelmetlen Görgey hágcsókkal általános rohamot rendelt el. A borzalmas roham, amelyben hullottak a honvédek és égett minden, egy órakor kezdődött és pitymalatkor még folyt. Hajnalodott, mire véget ért a rémitő harc. — de siker nélkül.

Május 19-éu sikeresebb volt a roham. Egyes csapatok eljutottak a nádori kertbe és előnyomultak egészen a belső várfalig. A második általános rohamra május 21-ikére adta ki a parancsot Görgey. Este 9 órakor kezdődött az ágyúzás. Görgey a Svábhegyről nézte az ostromot. Reggel 3 órakor a főhadiszálláson röppentyű szállt fölt ez volt a jel a támadásra. Rögtön a legdiiitösebb harc keletkezett. Mintha a föld alól bújtak volna ki a honvédek, oly sűrűn tolongtak a száz meg száz hágcsó körül. Csapatok hulltak le a hágcsókról, de mindig újak és újak érkeztek helyettük. Már két órája folyt a harc, de döntés nem történt. Már kételkedtek a sikerben, amikor hire jött, hogy a rés el van foglalva és az őrség kitűzte a fehér lobogót a nyugati oldalon. Hentzi tábornok puska- golyótól találva a résnél rogyott össze és 24 óra múlva meghalt. 2500 ember lerakta a fegyvert. Hat óra után a Lánchidnál, amelyet Hentzi egyik hirdetményében, a világ nyolcadik csodájának nevezett, nagy robbanás hallatszott. Allnoch nevű osztrák ezredes égő szivarját beledobta a puskaporos hordóba, hogy a világ nyolcadik csodáját a levegőbe röpitse. Szerencsére a hid érintetlen maradt és csak Allnoch pusztult el.

A főhadiszállásra odahallott a riadó Éljen, mire Görgey boszusan csak ennyit mondott:

— Eljenekkel még egy várat sem vertek be.

És nyergeltetetf.

A Normafa halálára akartunk nekrológot írni és ime a történelembe bottlott bele a toliunk. De nem is csoda, amint az ember a Normafától végigtekint ezen a diadalmasan szép Budapesten, a csodaváros házai a modern élet napfényében ragyognak ugyan, de a történelem sötét árnyékai lebegnek a város fölött. A jó öreg Normafa, nagy idők terebélyes tanúja, visz- szakalauzolt egy kicsit a múltba. Sok mindent látott, ime, a halálos ágyán elmondott belőle egyet-mást.

pontra helyezkedni, hogy nem baj, ha a gazdag ember kidobálja a pénzét, mert a gazdag után a szegény is azt cselekszi. Velencében, amikor nem tudtak már mit csinálni az arannyal és a fényűzéssel, elrendelték, hogy mindenki csak fekete gondolát használhat. Én is a fekete' gondola ötletét szeretném megvalósítani. Sőt, ha senkinek beleszólása nem lenne és mindent meg lehetne valósítani, amit az ember elképzel, ami természetesen csak vágy lehet, akkor én ingyen ás egyformán temettetnék el mindenkit. Legalább, aki meghal, az legyen egyenlő, a halálban ne legyen senki miniszter, bankdirektor, vagy szegény hivatalnok. Így tanítja ezt minden vallás, mert minden vallás szerint egyformák a lelkek és csak jók, meg rosszak vannak közöttük. Mindez természetesen lehetetlen még ma, de talán eljön még az idő, amikor ez a gondolat megvalósul.- Egyelőre tehát csak a nagy különbségeket akarjuk kiküszöbölni.. Mert hova jutunk, ha már egy sírhelyért, egy darabka sivár földért 30,000 koronát fizetnek? Az sem lenne baj, ha a város számára nem lenne üzlet a temető és talán eljön még az ideje, hogy mindenkinek ingyen kijárjon a tisztességes sírhely és ne legyen az egyiknek maii/olcumja, a másiknak pedig szegényes, rozoga fakeresztje. Csupa-csupa egyforma sirra gondolok, amelyeken csak az a virág más, amivel a szerető szivek rójják le kegyeletüket. Mindenkinek joga legyen a tisztességes, kegyeletes, de ingyenes eltemetéshez. Hiszen ma is van ingyenes temetés, de bizony szomorú dolog, aki arra szorul. Addig is. amig ezeket a messze célokat elérhetjük, megkíséreljük, a távolságok kisebbítését, megpróbáljuk az embereket halálukban egymáshoz közelebb hozni. A kötelező ravatalozás behozatalával mindössze pár temetést típust fogunk csinálni, amelyek között az árbeli distanciák sem lesznek nagyok. A gazdagoknak akkor még mindig módjukban lesz ezreket érő virágokat rakni a koporsóra. Persze cl vagyunk rá készülve, hogy az egyes hitfelekezetekkcl lesz némi harcunk, de bizonyos vagyok bemre, hogy-- amint már említettem, .. hangulat-konjunktu

rára támaszkodva, megtudjuk oldani a kérdést. A hitfelekezeteknek meg van a maguk autonómiájuk, módjukban van ezen a réven való veszteségeiket más uton-módon pótolni. Természetesen sor fog kerülni a temetkezési vállalatok megváltásáru is, ami megint csak a közönség előnyét fogja szolgálni, mert a vállalatok jelentős hasznára a főváros nem tart igényt.

A halotthainvasztás.

A. hálottham vasztásról kérdez - * tűk most az alpolgármestert, aki igen őszintén ■ válaszolt;

A halotthamvasztást nem tartom túlságosan lényegbevágó dolognak. Két szempont van, amelyet a halotthainvasztás mellett érvelők hangoztatni szoktak. Az egyik a közegészségi szempont, erre azonban igen könnyű a válasz: ha évszázadokon és évezredeken át nem voltak komolyan károsak az egészségre a temetők, akkor most sem lehetnek azok. Ami viszont a másik érvet, a temetőknek jobban kihasználható voltát illeti, azt egészen nevetségesnek tartom. Nevetségesnek olyan helyen, mint nálunk, ahol annyi a kihasználatlan terület. Budapesten tizennyolcezer ház van, de ötvenezret még nyugodtan felépíthetnénk. Hol van itt tehát szükség azokra a pár holdas területekre, amelyeket a temetők elfoglalnak? De különben is a temető kegyeletes hely, ahová nem tud. az ember bizonyos megilkltődés nélkül belépni. Megtisztulnak a gondolataink, elmélyedünk az emlékeinkben, meghatódunk és áhítattal telik meg a lelkünk. Van valami rokonság a temető és a templom között. Miért akarják elvenni az embertől a sok sivárságban még ezeket a finomabb érzéseket is? Az emberek nehezen tudnának elszokni a temetőtől és beletörődni abba, hogy ezt a poéíikus valamit, amit nemzedékek nemzedékek után megbecsültek, elveszítsék. Nem, a krematórium szükségessége ma nincsen benne a közhangulatban, azért nem tartom azt feltételül szükségesnek, vagy sürgősnek.

Az uj termésrendeletröl.

Közélelmezési kérdésekre terelődött a szó. Az alpolgármester előtt épen a legírisebb hivatalos lap feküdt, amelyben a legfrissebb ter- mésrendeletet tanulmányozta.- Épen most olvasom az uj termésrendele-