Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-06-19 / 25. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 1918. junius 19-én 25. szám piiiaiiiainamai?ínmaina»iiamnn»pmaiimiimiiia»ig»iaiiiauinniniiiPiiiamauiama»iaiiiaiiiHmDmc ECÖFIZE TÉSI 7Ín7rKt Egész, évne .......... 28 K. Fe l évi*e ............... ?4 KEg yes számolt kaphatóit a kiadóhivatalban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő t OOLCSÓ Emil Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség ém kiadóhivatal: VI, ken. Szív-utca ...... 18. szám Telefon .............. 137-13 Vá llalkozók most álljatok a sorozási mérce alá, most mutassátok meg, hogy ki iiti meg a hazafiasság mértékét. A kisembert eddig sem igen kellett biztatni, a kisember eddig is hűségesen megtette kötelességét; amikor hadikölcsönről volt szó. hegyekbe gyűltek az apró koronák. Most, amikor a háború rettentő haláltusáját vívja, most igazán nem lehet kétség az iránt, hogy mindenki meg fogja tenni a kötelességét. Diadalokat diadalra halmoz a szövetséges német sereg és az olasz harctéren is újra lángra gyűlt az élet-halál küzdelem, ismét özönével hullanak a babérok a mi katonáinkra, a mi hőseinkre is. I öbbé nem frázis, hogy aki meg akarja rövidíteni a háborút, az jegyezzen 11adi- kölcsönt. Sőt még tovább megyünk, ez a tétel ma megfordítva áll, aki nem jegyez a hadiköl- csönre, az meghosszabbítja a háborút. Érti és tudja azt mindenki, de leginkább tudniok kell a vállalkozóknak, akiknek a békével együtt ragyog fel a napjaik. Ük azok, akik föl fogják építeni azt, amit a háború lerombolt. A béke hajnalhasadásának szebb és biztosabb előjelét pedig elképzelni sem tudjuk, mint a hadikölcsönnek azt a feltételét, amely azt mondja, hogy a vállalkozók a hadikölcsön- jegyzés arányában fognak részt kapni a frontokon felszabaduló nyersanyagból. nyersanyag azonban nemcsak a frontokról jön, hanem éppen most folynak a tárgyalások balkáni szövetségeseinkkel is a szövetség kimélyitése körül és ennek az uj szerződésnek egyik leglényegesebb pontja lesz a nekünk nyújtandó nyersanyag. Az állam kezében tehát olyan mérhetetlen gazdagság fog összpontosulni, hogy abból bőségesen meg tudja majd jutalmazni azo-. kát, akik hazafiasán viselkednek és ezekből az éltető jókból ki tudja zárni azokat, akik megfeledkeznek kötelességükről. Budapest székesfőváros kezében is a jutalmazás hatalmas eszközei összpontosulnak és ismerve a főváros hazafias érzését, élni is fog ezekkel az eszközökkel a* háború győzelmes befejezése érdekében. A százötven milliós kölcsönből a beruházások egész légiója van útban, az állam hozzájárulásával külön száznegyven millióba fog kerülni a kislakások építése. Aki a hadikölcsönre jegyez, annak tudnia kell, hogy a pénz, amit jő kamatozással a haza_ol- tárára helyez, a béke napját segíti föl az ég boltozatára és mihelyt kisüt a béke napja, megszámlálhatatlan milliók fognak elindulni, hogy felépüljön minden, amit leromboltak, vagy amit a háború alatt szüneteltetni kellett. Százszoros erővel indul meg majd a fejlődés, beláthatatlan- nak tetszenek azok a méretek, amelyeket a béke munkája ölteni fog. Azokat azonban, akik majd a béke munkáján vagyonukat gyűjteni hivatottak, már ma osztályozni lehet és kell is. Legyenek a hadikölcsöngytijtésnek sugaras lapjai, de legyen külön fekete könyve is. A főváros pedig maga is végezze el ezt az osztályozást, mert neki, az ország szivének, külön szent kötelessége és külön szent önzése, hogy a békét mielőbb meglehessen: kötni és hogy a békét megalapozó milliárdok mielőbb egybe- gy ül jenek. Faiudiéktól senki sem veszi rossz néven, ha keresni akarnak. Sajnos, nem mindig a színtiszta művészet nyújtásával cselekszik ezt, hanem igen sokszor visszaélnek a közönség Ízléstelenségével és erotikus■ hajlamaival. A kritika korbácsával bizony nem egyszer végig lehet verni rajtuk, de hát a háborús pénzözön nem válogatós. Ahol színész ágál a színpadon, ahol a művésznő bokáit látni lehet, ahol a hadimilliomos asszonyok a toalettjüket és a butonjaikat csillogtathatjuk, ott nincs végé-hossza a pénz áradásának. A fővárosnak még az okos Márkus Jenő ügyességéből az a szerencse jutott, hogy részese lehetett a k'álltáiék óriási jövedelmének. A Városi Színház jövedelmeiből percentes vámot szed le a főváros és a szerződéssel meg is van elégedve. Falu- diéknak sem lehet tehát panaszra okuk, de valami mérhetetlen kapzsiság arra indítja őket, hogy' ha lehet, ki nullázzuk a fővárosi 1 ebből a szerződésből. Inkább adnak száz- Ötvenezer koronás borravalód, amit a mel- lényzsebükből is kifizethetnek. A városházán résen kell lenni és nem szabad megfeledkezni arról, hogy a jövedelmeket nem apasztani, hanem növelni kell és igazéin nincs pénze a fővárosnak arra, hogy nemzeti ajándékot adjon Faludiéknak. A színházak általában nem érdemelnek sajnálatot. Csak örülhetünk tehát annak, hogy a főváros újra belenyomta őket az adóprésbe. A színházak olyan pénztömeget, keresnek és halmoznak föl, hogy semmi sem sok, amit ebből a főváros lecsíp. Belátták ezt maguk a színházak is, amelyek minden komolyabb elientállás nélkül lerakták a fegyvert. Félúton azonban nem szabad megállani. A fővárosnak arra is vigyázni kell, nehogy a vigalmi adó emelése megint, mint az első esetben, a színházak jövedelmeinek gyarapításával végződjék. Akkor ugyanis nemcsak a vigalmi adót szedték be a közönségen, hanem felhasználva a kedvező alkalmat, a beléptidijakat is alaposan felemelték. Ezúttal nem szabad megengedni, hogy a színházaknak haszna legyen abból, andre azt mondják, hogy veszteséget jelent a számukra. A ruhasegély csütörtökön némileg meg fogja dagasztani a sanyarú tisztviselői erszényeket. Csinos összegek állnak a házhoz, de aki komolyan veszi a jogcímet, amelyen a pénzt adják, kínos zavarba jut. Ruhasegély fesz, de a szegény tisztviselő akár a Lipótmezőig gondolkodhatik azon, hogy hogyan vegyen hát ruhát a segélyen. Kétségtelen, hogy ruha van, de annyi ezrest igazán nem ad és nem adhat a főváros, amennyiből az apa, anya és a gyermekek kiruhóizkodnának. Közben pedig, amíg ezen gondolkozik a szegény tisztviselő egy különös, de a háborúban ismertté vált hangot hall az asztal alól. A gyomra kordul meg és nem teketóriázik sokat — megeszi a ruhasegélyt. A Közúti megváltása körül Feleki Béla dr. nyilatkozata A főváros huszas bizottsága ultimátumszerű üzenetet küldött a Közútinak, amellyel a huszas bizottság által előirt alapokon máris megindultak, bár egyelőre nem a legkecsegtetőbb kilátásokkal, a tárgyalások. Amikor ezek a tárgyalások folyamatban vannak, Budapest közvéleménye nem alakulhat még ki a maga tisztaságában. Nem lehet tudni, hogy a közönség hangulata milyen a főváros elhatározásával szemben. Amit B ó d y Tivadar dr. polgármester és mint zsirans, a huszas bizottság elhatározott, kétségkívül nagy megfontolások eredménye. Mi az elhatározás legfőbb rugójaként két reménységet látunk: az egyik, hogy a főváros bízik az összes közúti vonalaknak magához váltásával a közlekedés m e g javít á- sában: a másik, hogy a főváros a megváltás révén súlyos anyagi helyzetén vél segíteni. Legyünk azonban tisztában ezekkel a reményekkel. A közlekedés az adminisztráció egyszerűsítésével, a két vállalat érdek-ellentéteinek kiküszöbölésével és egyéb apró előnyökkel valamelyes mértékben valószínűleg javulni fog, általános nagy rekonstrukcióra, azonban ' néni szárnifhátunk. A főváros anyagi helyzetén "azonban tulajdonképen nem az esetleges megváltás, hanem - csak a tarifaemelés segít, amelyet a főváros csak önmagának hajlandó megadni. Ezt azonban, ha ugyan a kormány hozzájárulna, elérheti a közlekedési adó emelésével is. Ootid ölni kell azonban arra is, hogy a közönség előtt nem lesz túlságosan rokonszenves az, hogy a főváros az első pillanatban, amelyben a villamos közlekedést községcsitette, tarifaemeléssel áll elő. A nehéz és kényes kérdések olyan komplexuma áll it: elő, hogy évtizedek legnehezebben megoldható problémájának kell tekintenünk a villamos vállalatok megváltását. A Közüli természetesen nem zárkózik el a megváltásról való tárgyalás elől. de még akarja védeni a maga érdekeit és legelső sorban is azt a jogát vitatja, hogy neki is kijár a tarifa- emelés. amely az anyagárak, első sorban a kőszén, a munkaerő megdrágulása révén is kijár. Ebben a Pillanatban úgy látjuk, hogy a megegyezés lehetőségei előtt igen nagy nehézségek tornyosulnak, annál is inkább, mert a Közúti nem hajlandó akceptálni a főváros tarifaemelési tilalmát és e tekintetben még egy fórumot lát a kereskedelmi minisztériumban, amely aligha fogja osztani a főváros véleményét. Ilyen körülmények között ma még beláthatatla- nok az eljövendő események és jóslásokba senki sem bocsátkozhr.tik. Feleki Béla dr. nyilatkozata. Hogy tisztán álljon előttünk a huszas bizottságjelentékeny többségének elhatározása és azok az okok, amelyek a döntő lépésre kényszeritették a bizottságot, felkerestük Felek i Béla dr.-t, aki a következőkben nyilatkozott a F ő v áros H i r 1 a p munkatársa előtt:- A polgármester a húszas-bizottságban tartott előadásában és a lapokban közzétett kommünikében teljesen megvilágította a kérdést minden vonatkozásában. Ebből az előterjesztésből kifolyólag az a kérdés volt eldöntendő, hogy vájjon kívánatos és szükséges-e a fővárosra nézve a Közúti Vasút és egyidejűleg a Villamos Városi Vasút megváltása és ha igen, mikor történjék ez meg, most ^ háború alatt, vagy várjuk meg a megváltási időpontot, az 1923-ik észtén-
