Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-06-12 / 24. szám
2 Budapest, 1918. június 12. tovább. Ánnak a kereskedelmi és ipari gócpontnak, amiilylyé Budapestnek most kell teljesen átalakulnia, legelső szükséglete a kereskedelmi kikötő, amely meg fogja teremteni a Kelet és Nyugat között való oly szükséges kapcsolatot. Ennek a nagy problémának megoldásában igen komoly és igen szép eszköznek latom a Keleti Vásárt is, amelynek számára természetesen minden támogatásunk készen áll, ❖ A Keleti Vásár előkészületeire, a várható eredményekre és annak Budapestre való hatására vonatkozólag megkérdeztük a Keleti Vásár ügyvezető-igazgatóságának elnökét, tóvárosi Fische r Emil fővárosi bizottsági tagot is, aki a F ő v á r o s i Hírlap munkatársa előtt a következő nyilatkozatot tettes — Az augusztus 16-án Budapesten megnyíló Keleti Vásár tulajdonképpen ősi eredetében mutatja be a lipcsei vásárt. A lipcsei vásár is, mint a mi Keleti Vásárunk, megteremtésének első periódusában kis keretben Lipcse városának minden egyébb érdekeltsége nélkül lett a gócpontja a szászországi kereskedelemnek, igaz, hogy csak addig, mig a városi magisztrátus fel nem ismerte a vásárnak nemcsak Szászországra, de az egész nagy német birodalom kereskedelmére és iparára kiható nagy fontosságát. A német birodalom kereskedelmét irányitó kormány- tényezők felismervén a vásár világkereskedelmi szempontból való nagy jelentőségét, minden néven nevezendő koncessziókban és jelentékeny anyagi és erkölcsi támogatásban részesítették a nagyszabású vásári akciót. A lipcsei vásár 75 évelőit még valósággal a piaci vásár jellegével bírt, de csak rövid ideig, mert a tanács látva a vásár szédületes tempóban való fejlődését, mellyel parallel járt Lipcse városának is hatalmas megnövekedése, házi vagy jobban mondva vámosi kezelésbe vette az egész intézményt. Saját költségén monumentális vásárpalotákat építtetett, melyeknek, rentabilitását látva, a gazdag lipcsei polgárok is utánozták a tanács példáját és saját költségükön szintén vásárpalotákat építtettek, melyek dacára, hogy évente kétszer 14 napig Hogy lett oílágoőros Budapestből ? Amikor Kovács Aladárt szélhámosnak nézték A tanácsnok ur késik, valamelyik üzemét ment meglátogatni. Ezenközben az 'előszobában összegyülekeznek. akiknek jelenteni-, megbeszélni-, kér- dezni-valóiuk van. A fogalmazó hatalmas aktacsomót szorongat a hóna alatt, a. fotelben egy ’hadimilliomos szunyókál, a kályhamögött a sarokban egy kopottas hadiözvegy várja- izgatottan az audienciát, a titkár pedig épen most mondja be huszonö.tödször a telefonba: „még nincs itt, minden pillanatban jöhet!“ Nyolcan-tizen vannak még a- titkári szobában, köztük városatyák, egymással ismerősök. Lassan beszélgetés fejlődik ki. Az uj jegyzőkről van szó, hogyan, miként történik meg majd a beosztásuk? —- Ma vannak egészen kis ügyosztályok — mondja a titkár — ahol négy jegyző is van. — Megváltoztak az idők, mások a méretek, csodálatos, milyen óriási fejlődésen ment keresztül Budapest! Fiatalosan, lelkesen pattan föl az egyik karos- székből egy szakállas, monoklis aranygalléros, törzsorvos. A mentők népszerű igazgatója, Kovács Aladár udv. tanácsos. Rajongva beszél a mérhetetlen lendületben fejlődő Budapestről. — Csodák-csodája, ami itt tegnapról mára történt. Budapest fejlődése tisztára amerikai méretekben folyik. Ez a hirtelen megnövekedés örvendetes is, de egyben veszedelem, is. A város ugyanis megnőtt, a,z intézményei azonban kicsinyek maradtak, itt vagyunk mi mentők. Amikor megcsináltuk a Mentö-Egyiesületet, napi tiz esetünk volt, ma napi száz esetünk van. A pénzviszonyok miatt Persze az intézmény fejlődése nem tudott lépést tartani. Nem is csoda, hiszen csak a. háború alatt 20 százalékkal emelkedett a mentők munkája. Ho.vy miért? Igen könnyű a számvetés. 200,000 budapesti ember hadbavonult, de helyette 400,000 ember költözött be Budapestre. Ha. ehhez még hozzávesszük a mai viszonyokat, amikor — csak példaképen mondom úri hölgyek fürtökben csiingenek le a villamoskocsikról: akkor csak egészen természetes, hogy hatalmas mértékben emelkedik a balesetek száma. De igy van ez mindenütt. Pár év előtt miegcsináltuk a kontinens legszebb fertőtlenítő intézetét-: meg vagyok róla győződve, hogy egy pár év múlva ez sem vannak nyitva, csodás kamatozást eredményeztek. — A lipcsei vásár történeti fejlődésének ezt a pár mondatos foglalatát szem előtt tartva, azt hiszem, úgy a magyar kormánynak, mint Budapest székesfőváros tanácsának is elsőrendű kereskedelempolitikai érdeke, de a magyar kereskedelem és ipar fejlődésének szempontjából is jelentőségteljes szükség egy, a lipcsei vásár mintájára megteremtett Keleti Vásár. A Budapesti kereskedelmi és Iparkamara okulva azon a grandiózus eredményteljes mérlegen, mellyel a lipcsei vásár a háború negyedik esztendejében zárult, kötelességének tartotta a régebben megtartott Tavaszi Vásár reneszánszaként, —- tekintve, hogy soha nyomatékosabb alkalom nem kínálkozott Kelet népét Budapestre hozni — a Tavaszi Vásárt az idén Keleti Vásár cégére alatt megnyitni. Az eddigi munkásságunk eredménye máris szenzációs meglepetés. Dacára annak, hogy több, mint két hónap választ el minket az augusztus 16-án megnyitandó Keleti Vásártól, már most is oly nagy a jelentkező résztvevő cégek száma, hogy csak iigygyel-bajjal tudjuk őket elhelyezni. Éppen ezért, ha az Iparcsarnok állandó butorkiállitásának területi részét nem kapjuk meg, kénytelenek leszünk a jelentkezők egy részét kizárni és a további jelentkezést beszüntetni.- Hogy a Keleti Vásár a legnagyszerűbb auspiciumok közepette indul s'ikerteljes útjára, abban nagy része van Szí erényi József kereskedelemügyi miniszter urnák, aki mint minden magyar ipart és kereskedelmet támogató ügyeit, a Keleti Vásáirt is a tőle telhető legmesszebbmenő jóakarattal kezeli. Ugyanez mondható Bódy Tivadar polgármester úrról, aki az előkészítő munkálatok tárgyalása alkalmával a legnagyobb jóindulatáról biztosított, átérezve, a Keleti Vásárnak a fővárosra nézve nagyhorderejű fontosságát. Amit eklatánsán példáz, hogy az idén megtartott husvéti vásár Lipcsében csak helypénzből 31 milliót forgalmazott. Ez a lipcsei 31 millió mindenesetre nagy sikert sejtető perspektívája az aug.-ban megnyíló Keleti Vásárnak. lesz elegendő. Fölépítették a pompás országos levéltárat. Mire fölépült, kiderült, hogy a levéltár céljaira már kicsi lesz, más hivatalokat kell beletelepiteni. És igy megy ez mindenben, mert az intézményeink nem tudnak, nem tudhatnak lépést tartani az őrült iramban rohanó fejlődéssel. Ez a. fejlődés azonban nem ma kezdődött Budapesten. Ahogyan ez a város a mai világvárossá érett, valóságos boszorkányság. El kell mondanom egy apró históriát, amely mindennél jobban beigazolja ezt az állítást. Jóval a világháború kitörése előtt Strassburgban jártam Valami dolgom akadt a város Oberbaudirek- torjánál, O 11 urnái. Elmentem hát hozzá, bekiildtern a névjegyemet és leültem a huszonöt várakozó közé, akik mind az Oberbandirektorral akartak beszélni. Nem m.ult el azonban két perc sem, kipende- redik az ajtón egy fürge,: 70—80 éves mazsolaarcu öreg ur, maga az Oberbaudirektc" és élénken, lelkendezve kérdi kezében a. névjegyemmel: — Wer ist da aus Budapes t? Amikor meglátott, valósággal a nyakambaborult örömében. Átölelt, cirógatott, dédelgetve iitögetett és valósággal betolt a, fogadószobájába. Elmondta aztán, hogy milyen mérhetetlen boldogság a számára valakit, az ő kedves Budapestjének szülöttét, lakóját üdvözölni. Húsz éve annak, hogy a magyar fővarosban járt, de soha sem tudja elfelejteni annak szépségeit, kedvességeit. Aztán a részletekbe kezdett belemenni: Meg van-e még a színház? A színház?... — dadogtam — a színház?... hogyne ... igen .. . melyik színház? ... Kisült hamarosan, bogy a budapesti színházak valamelyik diluviális ősét emlegette. Amikor elmondtam neki, hogy azóta már egész sora épült föl a budapesti színházaknak, van Nemzeti szinház, Opera, Vígszínház, Király-szinház meg a többi, nem tudott felocsúdni a csodálkozásból.-— Hát a hid meg van-e? — A hid? ... hogyne !... melyik hid? ... Kisült, hogy a Margit-hidat gondolja. Noliát azóta fölépült már az Erzsébet-hid, meg a Ferenc József hid is. Hitetlenül csóválta a fejét a kis mazsolaarcu öreg. I — És a pompás Hatvaini-utca? Erre aztán már megoldódott az én nyelvem is. Reformálják a kijze$észsé$ii$yet Kötelező bakterologJai vizsgálat a járványos betegségeknél — Negyedfélmilliós hiteltul- lépés a Madarász-utcai csecsemökórháznál A főváros erélyes lépésre szánta el magát. Végre véget akarnak vetni annak a lehetetlen állapotnak, hogy akkor, amikor a budapesti kórházakban ápoltaknak .80 izázaléka nem budapesti illetőségű, a kórházak építésének és fentartásának rendkívüli költségei a legnagyobb részben a főváros nyakába szakadjanak. Az erélyes előterjesztés intenciói Csupor József dr. tanácsnoktól származnak, míg a nagyszabású munka megalkotója Véssei Ede dr. ta- n ács jegyző volt, aki hónap fkon át való fáradozással és adatgyűjtéssel mutatja ki a mai helyzet lehetetlen voltát. Az előterjesztés hangoztatja, hogy a fővárosnak nem szabad veszteségének lennie, hanem min ién kárt meg kell térítenie az országos betegápolási alapnak és ha a belügyminszter mégis elzárkóznék a tanács által megjelölt megoldási módok elöl, akkor a főváros nem lesz abban a helyzetben, hogy uj kórházakat építsen, mert minden újabb kórház csak a főváros budgetjének illetéktelen megterhelését jelentené. Ezzel egyidejűleg azonban Csupor tanácsnok és Véssei jegyző aláírásával a fontos közegészségügyi előterjesztéseknek Egész sora vár elintézésre és megvalósításra. Az előterjesztések között van a kórházi orvosok fizetésrendezése, a mentők évi segélyének ötvenezer koronára való felemelése, három uj tiidőbeteg- diszpenzér létesítése, a Szent István-kórház úgynevezett orbáncos pavilonjának sebészi tu- bcrkulotükus osztálylyá való átszervezése. Van égy javaslat, amely megtiltja a kórházi alkalmazottaknak, hogy a kórházak készleteiből nyers- terményeket vásároljanak. Tárgyalásra kerül azonkívül rövidesen még két igen fontos kérdés. Az egyik Szabó Sándor tiszti főorvos előterjesztése a fertőző betegségek ellen való védekezésről, a másik pedig a közegészségi iigyoszEknondtam, hogy van azóta a most épülő Hungária- köruttal együtt három hatalmas kőrútunk és beszéltem, beszéltem a fejlődő, a világhírre törő Budapestről. amely bizony húsz esztendő alatt megnőtt, megszépült, kigömbölyödött, mint egy ifjú szűz. Meglepetve láttam azonban, hogy a maizsolaarca megmerevedik, a kisöreg hideg, szertartásos lesz. Nem tudtam megérteni, hogy mi történhetett? Ebben a pillanatban azonban Oberbaudirektor Ott összecsapta a bokáját, biccentett, a kezét sem nyújtotta: vége volt a fogadásnak. Amikor kiértem a szabadba, kétségbeesve kezdtem tépelődni, hogy hát mégis mi történhetett, mivel sértettem meg az öreget, aki olyan melegen fogadott és olyan hidegen bocsátott el? Hiába törtem a fejemet, ezt a rejtélyt nem tudtam megfejteni. Mikor aztán megérkeztem ha.za, elővettem Budapest térképét és rajta. a húsz éves haladás produktumait megjelöltem és elküldtem a mappát Oberbaurat Ottnak. hadd gyönyörködjék benne. Nem telt bele egy hét: itt volt a válaisz. Nyolc oldalas levél. Ezt a levelet elteszem örök emlékbe. Nagyon szép. megbecsülni való írás. És benne van a rejtély megfejtése is, hogy miért volt olyan gyilkosán hideg bucsuzáskor a kis öreg. Azt írja: — Bocsásson meg uram, hogy olyan visszataszítóan hideg voltam, amikor elváltunk, de ön meg fog engem érteni. Amiket nekem mondott a budapesti színházakról, hidakról, gombamódra növekedő rin- gekröl, mindent normális észszel és fantáziával egy pillanatig sem hihettem igaznak. Bocsásou imcg, de úgy van, a rövid előadás után, amelyet az uj Budapestről tartott szélhámosnak kellett önt gondolnom. Most hogy itt van a térkép, minden be van igazolva. Ön igazat mondott és Budapest csodát müveit... E sorok Írója hozzáfűzheti még ehhez, hogy Oberbaudirektor Ott 1916. nyarán itt volt a Budapesti Dunakonferencián. Meggyőződött a saját szemével is, hogy Kovács Aladár nem hazudott egy betűt sem. Volt is1 mit bámulnia a mazsolaarcu kis öregnek!... Ha pedig egyszer majd mégis megcsinálják Budapest barátainak olvasókönyvet, ezt a kis történetet — tisztelettel ajánlom — nyomtassák szintén bele. Hadd ébredjenek ?. pestiek néha annak tudatára, hogy miből lett, mivé lelt és miennyi idő alatt fejlődött ki Budapest? (p. b.)
