Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-06-12 / 24. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 1918. junius 12-én 24. szám niiioiiimTioiiiaiiimriamamamai8inmaiiiQiimniDi»gmainauiqinaiiiamamamninauianiPiTíHiimmc ELŐFIZETÉS! TtMiKi Egész évve .......... 2S K. Fel évre ............... M KEg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Városi, politikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő: DdCSŐ Emil Megjelenik minden szerdán, Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI, kér. Szív-utca IS. szám Telefon .............. 137-13 Levelet irt Zeidl Vencel, a legnépszerűbb budapesti árdrágító. A levél tele van cseh pimaszsággal és alantas ügyvédi furfanggal. Százegynapos üdülés után, azt mondja a kitűnő Vencel, hogy ő városatya akar maradni már csak azért is, hogy csúffá tegye a famíliát. Nem, isten mentsen, ő nem mond le, sőt a törvény hibáinak és hiányainak Rakony-erdejében bujdosva bizonyítani kívánja, hogy joga van a közgyűlési teremben tovább is viselni a Józsefváros képét, amelynek lakóit volt szives a háborús viszonyok között olyan eredményesen nyúzni, hogy kitüntetésképpen százegy kis napig lehetett a toloncház vendége. Azt is hangoztatja méla bubánattal a-derék Vencel, hogy őt ártatlanul Ítélték el és a vádak agent provokátorok manőverei: a sajtó, ez az aljas, rosszindulatú, vérszopó intézmény, ez az oka mindennek. Az önérzet mindenesetre szép és tiszteletreméltó dolog még akkor is, ha akkor nyilatkozik meg, amikor még a toloncház piszkát sem volt ideje az embernek lemosnia, de Zeidl Vencelt meg kell fosztanunk attól a dekórumtól, hogy ez az önérzet az ő legbelső tulajdonságai közé tartoznék. Ne.a, erről szó sincs. Az önérzetei a milliomos cseh árdrágítóból úgy csiklandozták ki. A magas lovat, amelyen most közöttünk nyarga- lászik, az igazoló választmány volt szives alája adni. Ez az ember, dacára annak, hogy a magyar fővárosban milliókat szerzett, immár leleplezett kereskedelmi módszerével, a nyelvtörő és a cseh nemzeti érzésnek gyűlöletes magyar nyelvet sem tanulta meg. Szégyen volt tehát már az, hogy akár a milliói, akár a pajtáskodás révén bekerülhetett a főváros törvényhatósági bizottságába. Még nagyobb szégyen azonban, hogy toloncházi vendégszereplésének százegyedik napján összeült a főváros igazoló választmánya és ennek a megrögzött árdrágítónak a bűneit igyekszik szépíteni és nem meri kikergetni a közgyűlési teremből, ahol tulajdonképpen olyanoknak lenne szabad helyet foglalni, akik nemcsak a saját véleményük, de mindenki biztos tudása szerint is szeplőtlen. Az a közgyűlés azonban, amely már régen, a harmadik jogerős ítélet után sem ebrudalta ki Zeidl Vencelt, megérdemli azt, hogy ez a Rudapest.'n ma megvetett név ott cégérként díszelegjen. A jó bírónak sem szabad a törvény rideg betűjéhez ragaszkodni, nemhogy egy bizottságnak, amely, az árdrágítás kihágás lévén, hajlandónak mutatkozik Budapest egyik köztudottan és megbélyegzetten veszedelmes uzsorását megtűrni a közgyűlési teremben. A jóér- zésii emberek abban reménykedhettek, hogy Zeidl urban felébred a tisztességérzet és maga áll félre, aminthogy sokkal kisebb bűnnel terhelt emberek is megtették már ezt. Csodálkozhatunk-e azonban azon, hogy aki elég arcátlan volt milliomos létére szegény polgároknak uzsoraáron zsírt eladni, az finom és jóérzést! embereknek fentartott elhatározásokra nem fog jutni? Levele végeztével azt Írja még Zeidl ur, hogy ő finom ember, ő mindaddig nem keresi fel a közgyűlési termet, amig teljes bírói elégtételt nem kap. Ezt a szigorú kijelentést bevalljuk,- kissé elszontyolodva vesszük tudomásul, mert ez annyit jelent, hogy sohasem fogunk többé találkozni. De reméljük, hogy ez nem volt az utolsó szó. Ugyan Vencel bácsi ne izéijen, csak jöjjön el nyugodtan. Csak nem gondolja, hogy egy kis árdrágítás és százegy kis nap miatt vissza fog vonulni a magánéletbe? . e •* » A kanapét, amely ezattal nem rokonszenves Inkor, csak tessék nyugodtan kidobni. Semmi kifogásunk ellene, hogy a sodr olást Rosen - tűd Zsígmond igazgató áron kezdik meg, aki nemcsak hogy ingyen és bérmentesen kap színházat a városligetben, de még hatalmas pausálét is adnak neki. Hz a pausálé tényleg nem jár, ezt a kanapét ki kell dobni a költségvetésből, de nem szabad, hogy a takarékosság itt ntegálljon. A Feld-féle húsz és még egynéhány ezer koronáin kivid sok milliót kellene még kibogarászni a költségvetésből, amelyek fölösleges kiadások és amelyek évek sora óta nyomják a polgárság vállát. Ennek kell a józan takarékosság első alapjának Jennie. A fölösleges kiadásokkal statáriálisan kell végezni, nem elegendő az, ha csak a kanapét dobják ki. Az élet és hálád fölött parancsnokin huszas bizottság azonban eddig egyebet nem cselekedeti. Ideiglenes hivatalnoknak lenni nem tartozik a sors ! eg ki választottahb áldásai közé. Ennek az lóságnak a hasábjain nem egyszer jajdultak fel ezek a szerencsétlen páriák., akik úgy látszik, a sors kegyetlen csapáisai alatt most már arról is leszoktak, hogy panaszkodjanak. Nem beszélnek, nem szólnak egy szót sem. Tűrnek és várnak. Valami nyomorúságos kis segélyükről van most szó. Nem ők mondták el, hanem Perczel Bála tette szóvá a pénzügyi bizottság ülésén, bogy a számvevőség kerek négy hónai) óta számol és amecikázik a szerencsétlen ideiglenesek bőrére. Ezen aztán igazan el kell ámulni. Miit a számvevőségi uraknak már úgy felvitte az Isten a dolgát, hogy meg sem tudják érteni a szenvedő, nyomorgó kollégák bajait? Nem futja el a szégyen vörössége az arcukat, amikor a legszegényebbek segélyének aktáit négy hónapon át hagyják porosodni, négy hónapon át kerülgetik. Akármit hoznak fel kifogásnak; itt kihallgatás nélkül kell elitélni a számvevőséget. Minden szó fölösleges, amikor azt halljuk, hogy négy hónapig hagyják nyomorogni tisztviselő- társaikat. A garni halála fölött igazán nem kell fájdalmas könyeket ejtenünk. A szerelem meg fogja találni a maga biztos útjait, mert a szerelemnek igazán nem lehet gátakat emelni és a szerelmesek találékonyságával nem lehet felvenni a versenyt. Ami azonban a garni- tulajdonosok piszkos kis üzleteli illeti, ezt már épen ideje volt fölborítani. A vidéki és külföldi vendégek paktáskával a kezükben az utcán csavaroghatták át a szép pesti éjszakákat és étlen-szomjan gyötrődve, nem volt többé humor, hanem szomorú valóság a fasorbeli pad, amely édes nyugalmat biztosit. Most sem történt semmi egyéb, mint az, hogy a szerelem és íz idegenforgalmi: helyet fog cserélni. Végre is a szerelem nem aludni, hanem virrasztóm akar és virrasztóm olyan szépen fehet kint a kedves ligeti fák alatt . . . Bódy polgármester a Keleti Vásárról, a kereskedelmi kikötőről és Budapest jövőjéről Az elmúlt napokban Heinrich Ferenc, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara alelnökinek vezetésével a Kereskedelmi és Iparkamara küldöttsége tisztelgett B ó d y Tivadar dr. polgármesternél és arra kérte, hogy a főváros támogassa a kamarát a Kel c t i v á sár rendezése körül és segítse elő azt, hogy ezt intézménnyé lehessen tenni, évről-évre megismételvén a vásárt. Ebből az alkalomból felkerestük Bódy dr. polgármestert, aki a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt lett nyilatkozatában nemcsak a Keleti Vásár iránt való jóindulatáról tett tanúságot, de egyben igaz és őszinte rajongással beszélt az iparról és kereskedelemről, amelyeknek Budapest jövő nagysága számára kell alapot nyujtaniok. Nemcsak a budapesti kereskedők és iparosok számára örvendetes, de a főváros egész lakosságára nézve megnyugtató, hogy a polgármester mélyen a jövőbe tekintve áll a kormánykeréknél és nagyszabású terveit lelkes munkakedvvel kívánja megvalósítani. A polgármester nyilatkozata egyébként a következőképpen hangzik: A napokban nálam jártak a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara képviselői és felhívták _ figyelmemet az augusztusban megtartandó Keleti Vásárra, amelynek célja, hogy a Kelet produktumait kiállítás keretében bemutassák a Nyugat kereskedőinek. Természetesen ennek folytatása lesz, hogy aztán majd a mi kereskedőink menjenek le a Balkánra és ők viszont ott teremtsenek a mi áruinknak piacot. Ügy tudom, a kereskedelmi miniszter ur őexcellenciája is különösen a törökökkel való kereskedelmi összeköttetésre kíván különös súlyt helyezni és egészen természetes, hogy úgy én a magam személyében, mint maga a főváros is a legteljesebb mértékben támogatni kívánjuk ezt az akciót és a Keleti Vásár rendezőinek nemcsak a kívánt anyagi támogatást helyeztem kilátásba, hanem egyben cl vagyok határozva arra is, hogy a hatóság által nyújtható minden előnyt biztosítani fogjuk a vásár számárai amelynek nagyszerű elődjei a lipcsei vásárok és igy mi is számíthatunk arra, hogy idővel, évről-évre megismételve, a budapesti vásárok is elérhetik a lipcsei méreteket. Egész általánosságban szólva, lelkiismereti kötelességemnek tartom, hogy a hasonló törekvéseket, amelyek a budapesti kereskedelem és ipar jövőjét igyekszenek biztos alapokra helyezni, a legteljesebb mértékben támogassam. A Kelet és Nyugat fog érintkezni a Keleti Vásár révén Budapesten és én úgy látom, idővel Budapestből ilyenformán hatalmas kereskedelmi és ipari gócpont lesz. Budapest ma is a kereskedők és iparosok városa, természetes, hogy minden módot és eszközt meg kell adnunk, meg kell teremtenünk, ami ezt a kereskedelmet és ipart naggyá tenni hivatott. Életkérdése ez Budapestnek, mert ipar és kereskedelem nélkül koldusbot! a jutnánk. A jövő feladatai szinte mind ebben kulminálnak. Épen ezért örvendetes és mérhetetlenül fontos, hogy a budapesti kereskedelmi és ipari kikötő immár a megvalósulás stádiumába jutott. A kereskedelmi kikötő lesz a középpontja a Dunai hajózásnak és mi már előre látjuk a képet, amelynek természetszerűen ki kell alakulnia. A kereskedelmi kikötő körül fognak letelepedni a nagyszabású gyárak és ipartelepek és a Kelet nyersterményeit itt Budapesten fogják feldolgozni, hogy aztán a nyersanyagból készült ipari termékeket innen vigyék
