Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-05-22 / 21. szám

Budapest, 1918. május 22.

i

koronás, hanem 94.10 koronás kurzusra), a kamatozás 4.88 százalékos lesz.

— Egyetlen pont az, ami nincs benne a RothscMld-csoport ajánlatában és ez az, hogy nincs megmondva, hogy az intézetek mikoir és milyen árfolyammal bocsájtják ki a kölcsönt aláírás céljából. Ez azért fontos, mlcirt a fővárosnak tudnia kell, mit jelent az- ajánlat nemcsak az; átvételnél, hanem a kibocsátásnál is. A másik csoport megjelölte, hogy 1.5 százalékos plusszal akarja kibocsátani a kölcsönt, ami az ilyen természetű banküzletnél méltányos haszonnak mondható. A két ajánlatot ebből a szempontból U mindenesetre el kellett volna bírálni.

A Rotschild-csoport kölcsönének előnyös voltát jelenti különben az is, hogy érdi Krausz Simon, a Magyar Bank vezérig? gatója táviratilag üdvözölte B ő d y Tivadar dr. pCigármestert a megkötött kölcsönügylet fényes sikere alkalmából.

A Samuka nadrágja

Képek a jegyző választó közgyűlésről

Mikszáth Kálmán irta még, hogy' aki meg akarja magát választatni, annak a sírokkal sírni, .a nevetőkkel nevetni és a ferblizőkkel ferblizni kell. A világ legnehezebb dolgai közé tartozik a választás. A képviselőválasztás még csak hagyján. Le kell itatni a parasztot, szidni kell a kormányt, az átkos Ausztriát, meg kell ígérni, hogy nem leszállittatjuk, de egyszer és mindenkorra megszüntetjük az adót. Ráadásul egy kis kenőcs az igényeiben megnövekedett zsebeknek és kész a mandátum. De tessék leitatni Feleki Bélát, tessék Springer Ferenc előtt a kormányt szidni, tessék az adó eltörlését megígérni Gliicksthal Samunak, aki csak most készül megszavazni a főváros pótadóemelését. Hát bizony itt nem igen marad más hátra a szegény jegyzőjelöltnek, minthogy apró szívességeket tegyen, trükköket eszeljen ki, sírjon a sírokkal, nevessen a nevetőkkel, ferblizzék a ferblizőkkel, tarokkozzon a tarokkozókkal és alsózzék az alsózókkal. Valahai — mesélte nekem az egyik tanácsnok •— az iett jegyző Budapesten, aki szépen tudott énekelni. Az ember azt mondaná, hogy miért választották meg a szépen éneklőket jegyzőknek, amikor erről a tulajdonságukról inkább a zsidó kántorok szoktak nevezetesek lenni? Igen egyszerű magyarázata volt ennek is. Akkoriban még divatblan voltak a hires városi ebédek, ahol bizony a jegyző lévén a legfiatalabb, neki kellett a társaságot énekmiivészetével gyönyörködtetni. Ugyian kinek jutott volna eszébe választáskor, hogy a jegyzőnek némi más kötelessége is ígérkezik, mint hogy a hires mezei ebédeken énekeljen? Azért sok mindent tudnia kellett a jegyzőnek, teszem azt, hogy mi a kedvenc étele Matuska alpolgármester urnák, vagy hogy melyik borból kell tölteni Vas- silievics alpolgármester urnák. Aki mindezzel tisztában volt, az nyilván megérett arra, hogy jegyzővé választassák.

Hova stilyedtünk ettől a pa.riarkalisan szép időtől! Ma már szinte vitatkozni merészelnek azon, hogy ki a rangidősebb, ki tud angolul és ki dolgozott, ki nem dolgozott. Bezzeg mert volna valaki akkor protestálni, ha a közgyűlés egyszerű szavazással kimondta, hogy ez, vagy amaz tud legjobban énekelni! Mint például, hogy nagyon messze ne menjünk: Márkus József, vagy ama bizonyos Sacher István. Azért még ma sem jutottunk el annyira, hogy egyesegyediil a rangsor, vagy a rátermettség tenné a jegyzőt. Még ma sem törődnek sokat a magasabb képzettség, gyakorlottság és miegymás effajta hi.ii- szontalansággal. Jó trükkökkel ma is mindent el lehet érni.

Ott volt például a mostani jegyzőválasztáson a kitűnő Virnhardt Ágoston. Mindenki tudja, hogy régen megérdemelte a tanácsjegyzőséget. A rangsorban azonban hátul volt. Át kellett törni a frontot. A közgyűlésről, amelynek egyik legfontosabb faktora, mindenki ismerte. Ez sem lett volna azonban elegendő. El kellett menni vizittelni is, sőt bebizonyosodott az is, hogy nem árt, hia valakinek van tábornok rokona, és az is mond egy-egy jó szót a rátartó- sabb városatyáknak. Minderre rácáfolt azonban ,a,z ügyes Virnhardt Ágoston akkor, amikor az egyes kerületi körökben a vacsoránál sóskiflivel kínálta meg a városatyákat. Hiába egy ilyen furcsa nevet hamar elfelejt az ember, de a sóskiflire még szavazáskor is vissza kell emlékezni.

Elsőnek Mattyasovszky Jenő dr. jött be a nagy versenyfutásban. Meg is érdemelte, mert sokat dolgozott a háború alatt a felmentésekkel, de nem volt

'Jövngmftfit&ííp

kárbaveszett a munkája, mert bizony a városatya urak is sokszor bekopogtattak ajtaján, ahol állandóan százával várnák a kliensek. Igazán nem lehet csodálni, hogy ő klapta a legtöbb szavazatot.

A legnagyobb meglepetést azonban mégis M ü 1- 1 e r Emanuel hozta, akiről mindenki tudta, hogy elsőrendű tisztviselő, csak azt nem hitték el róla, hogy olyan szervező talentum, mint amilyennek bizonyult. Mert hát ebben a rettenetes tolongásban bejutni olyannak, aki egyetlen hivatalos listán sem szerepel., igazán nem csekélység. Pedig Müller Emánuel ezt csinálta meg. Igaz, hogy alaposan a hóna alá nyúlt F h r 1 i c h G. Gusztáv, aki hiába a városházán még ma is nagy potentát, ha eljár is felettünk az idő.

Hüsonlóképen jó protektornak bizonyult Márkus Jenő is, aki viszont Kállay Sándor érdekében mozgatott meg minden követ. Eljött a választásra is és dolgozott annak rendje és módja szerint. Meg is tehette tiszta lelkiismerettel, mert Kállay Sándor az ö nevelése és pedig sikerült nevelése. A tanács tagjai közül szintén soknak volt protezséje. Mindenki megtett mindent az ügyosztályában dolgozó fogalmazója érdekében. Vita. tanácsnoknak például sikerült is behoznia Bodrog Jakabot, ellenben kibukott a nagyon érdemes L a k i t s Elemér, akit B u z á t h tanácsnok és Farkas Lajos dr., akit Csupor tanácsnok támogatott minden erjével. W i 1 d n e r tanácsnok jelöltjének, S i d ó Zoltánnak, hir szerint, az volt a bűne, hogy angolul is tud, viszont Mi eh ál Jenőnél nem vették valami túlságosan, hogy évek óta küzd az olasz fronton. Sokan sajnálták még Basch Imrének,

I g notus mostoha fiának, K o r t s á k Károlyinak és Paul.ay Pálnak balsikerét is.

De hát, istenem, nem volt könnyű dolguk a városatyáknak sem. Legjobb szerettek volna negyvenötre szavazni, de csak tizenötre volt szabad. Elég baj volt ez például Basch Imre esetében, akinek számára olyan szavazó-listákat nyomattak, melyeken éppen az ő neve volt a tizenhatodik és igy olyan szavazóknál, akik ezt a trükköt nem vet.ék észre, ,ai| ő- voksa elesett.

De majdnem megjárta L a m o 11 e Károly dr., a főpolgármester ti lkára is, akinél kevés népszerűbb ember van a városatyák szemében. Neki egyenesen ez a népszerűség ártott meg. Állt a városatya és mint egy segédszerkesztő, aki tiz hasábbal úszik, a listát bámulta és azon gondolkozott: kit hagyjon ki? Melyiket ne szeressem? — ez volt a kérdés. Ezt is be kellene még venni, meg amazt is. Es igen sokan voltak, akik föltalálták a puskaport/

— Eh kihagyom Lamotteot, arra úgyis rászavaz mindenki.

Hát csaknem belebukott szegény Lamotte Károly ebbe a biztonságba. F o 1 k u s h á z y alpolgármester talált is rá azonnal kádenciát:- Úgy járt szegény Lamotte, mint Samuka a nadrágjával.

Erre már aztán mindenki kiváncsi volt, hogy hogyan járt a Samuka a nadrágjával.- Samukának nadrágot hoztak a városból, de a papa úgy látszik nem volt tisztában fiacskája testi méreteivel, a nadrág hosszú lett. Samuka fölpróbália és egyhangúlag megállapította a család, hogy a nadrág hosszú.- Hosszú, hosszú, — mondta a papa — de kár lenne elrontani. Majd belenő.

A mama:

— Nem is olyan hosszú és az ilyen gyerek nyúlik, mint a mézeskalács.

Hasonló véleményen volt a nagymama is és a család is kijelentette:

— Bele fog nőni a Samuka.

És ebben maradtak. Este lefekvéskor azonban mindenkinek eszébe jutott még egyszer a Samuka nadrágja

— Szegény Samuka, — gondolta a papa — nem szabad igy elcsúfítani.

Kiszállt az ágyból, sötétben odalopózott a Samuka nadrágjához és egy ujjnyit lenyisszentett belőle az ollóval.

A mama is úgy találta:- Mért járjon ez a szegény gyerek olyan maskarásán, mikor könyen lehet segíteni a dolgon, levág az ember egy ujjnyit a nadrágból.

És ő is levágott egy diairabot.

Vízvezetéki javítások

POGÁNY BjeTefon*

VIII., Rökk Szilárd-u. 30 : József 1—48. szám.

A nagymama nagyon nyugtalankodott az ágyban:

— Mégsem járhat egy ilyen előkelő fiúcska ilyen csúnya nadrágban. Észre se veszik, ha levágok egy kicsit belőle.

És egy perc múlva újból egy ujjnyival rövidebb lett a Samuka nadrágja. A cseléd szive is megesett Samukén és reggel, amikor felébredtek, elképedve látták, hogy a Samuka nadrágja nem is n a d- rág t ö b b é, hanem valami idétlen, szárnélküli valami.

Így járt valahogy Lamotte Károly is, szinte szerencse, hogy neki kevesebben voltak az olyan jóakarói, akik a nadrágját megrövidítették.

Amig azonban igy évelődtek az urak fönt a közgyűlési teremben, negyvenöt ember ült a Klótild-ká- véházban és idegesen, elkeseredetten kártyázott. Kimerült idegeiknek kellett ez a kis hajsza. Aztán jött a hírnök, akinek jelentése után a Klotild-kávéházból tizenöt tanácsjegyző távozott el és ott maradt harminc fogalmazó.

• • •

Mai számunk a pünkösdi ünnepek alatt tartott nyomdai munkaszünet miatt a rendesnél kisebb terjedelemben jelenik meg és igy — térsziike miatt — állandó rovatainkat is korlátoznunk kellett.

Tárgyalások a tanszemélyzet megbizottaival.

A tanárok és tanítók ügye meglehetősen nyugvópontra jutott. Egyelőre Déri Feren'c dr. alpolgármester és Vdrossy Gyula dr. tanácsnok folytatják a tárgyalásokat a tanszemélyzet megbizottaival. Úgy tudjuk, hogy ha a főváros mindazt megadhatná, amit az oktatószemélyzet kér, akkor az mintegy húszmilliós évi kiadástöbbletet jelentene, amivel szemben a mostani előterjesztés szerint a fizetésrendezés költségei negyedfélmilliót tesznek ki. A tanszemélyzet körében nagy megnyugvást keltett az a körülmény, hogy a kérdést Déri Ferenc dr. alpolgármester vette a kezébe. Dérit nemcsak a tanügyi ügyosztály élén kifejtett tevékenysége juttatta a tanszemélyzet teljes bizalmához, de még inkább kiérdemelte az oktatószemélyzet bizalmát azzal, hogy a rövid idő alatt, amióta alpolgármesteri csoportjába kc- i ült a tanügyi ügyosztály, máris lényegesen megjavította azt az összeget, amellyel a főváros az oktatószemélyzet kívánságait honorálni akarja. Úgy tudjuk, hogy a tanügyi ügyosztály még Wilclner tanácsnok vezetésével az első előterjesztést megcsináltál, a fizetésjavitásra áldozandó összeget kétmillió koronára kontemplál- ták. Déli alpolgármester nevéhez fűződik azután az előterjesztésnek olyan korrektúrája, hogy ez a tanszemélyzet száméira újabb másfél milliót jelentett. Ö volt ugyanis értesülésünk szerint az, aki kétmillióról nCgyedfélmilliórai emelte az oktatószemélyzetnek nyújtandó fizetésrendezés költségeit. A most folyó tárgyalásokon leginkább az a törekvés nyilatkozik, meg, hogy a tanszemélyzet a lehetőséghez képest természetben kapjon élelmiszereket, tüzelőanyagot és ruházati felszerelési cikkeket. Ennek ai szolgáltatásnak az oktatószemélyzet kívánsága szerint olyan áron kellene megtörténnie, amely ne a mai maximális árakat szabja meg, hanem bizonyos összhangot kellene teremteni a békebeli árakkal, mert a tanszemélyzet javadalmazása is — még a fizetésrendezés után is -— közelebb áll a békebeli fizetésekhez, mint a mai árviszonyokhoz és a pénz jelenlegi vásárló erejéhez. Ennek a kívánságnak a teljesülése természetesen a legkülönfélébb akadályokba ütközik, Déri alpolgármesterben és Városy tanácsnokban azonban megvan a teljes jószándék, hogy e tekintetben is kielégítő megoldást teremtsenek. E célból már a legközelebbi napokban1 érintkezésbe fognak lépni Marher dr. tanácsnokkal, a közélelmezési ügyosztály vezetőjével és Vita Emil dr. tanácsnokkal, aki viszont a szén-, fa-, petróleum- és gyertyakérdésben intézkedik.

A költségvetés. A főváros költségvetésén megtörténtek az utolsó simítások is és a nyomda is befejezte munkáját. A költségvetést csütörtökön hozzák nyilvánosságra, sajnos azonban nem fogja a főváros pénzügyi helyzetét tisztán feltüntetni, mert mérleget nem csatolnak hozzá.