Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-05-22 / 21. szám
Hetedik évfolyam Budapest, 1918. május 22-én 21. szám ELŐFIZETÉSI 7tRXKi Égési. évw»e .......... 2ft K. Ft/ évre ............... 74 K. Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Városi, politikai és közgazdasági ketilap Felelős szerkesztő: OűLCSÓ Kiflii Megjelenik minden szondán. Szerkesztőség és kiadóhivatal; VI. kér. Szív-utca ...... IS. szám Telefon .............. 137-13 A pótadótól tavaly még riadoztak, féltek a városházán, azóta azonban jósaiba iktatták. Tavaly az üzemek jövedelmezőségének emelésével, a kormánynak icilőlegezett ötvenmilliós háborús költségek visszaélésével és a legfantasztikusabb adókkal és egyéb kunizslószerekkel akarták meggyógyítani a főváros deficites nyavalyáját. Őszintén szólva, ez a foltozó vargákhoz méltó módszer nem lehetett valami elragadó. Sokkal férfiasabb és önérzetesebb póz az, amelyet ma követnek a városházán és amelynek a héten Déri Fktrenc alpolgármester, mint debütáló pénzügyi bizottsági elnök volt az ékes szószólója. Ez az uj módszer a takarékosságnak mindenek- felett való hirdetése, másrészt pedig a pótadónak egyenes, természetes gyógyitóeszközként való beállítása. A takarékosság magában vévie is tiszteletreméltó orvosság, de Déri, a jó orvos, ostyát rendelt hozzá, észszerű takarékosságról beszélt, ami hem a smucigságot és nem a ráfizetésekhez vezető, az olcsó húsnak híg a leve spórolást jelenti. Nehéz dolog a pénzt urasan, balekság nélkül elkölteni, de még nagyobb úgy takarékoskodni, hogy rá ne fizessen az ember és hogy a spórolás méltó legyen egy igazi világvároshoz. És igaza volt abban is az alpolgármesternek, hogy nem szabad Budapest exisztenciáját kiszolgáltatni a mindenkori, változó kormányok kegyelmének, sokkal egyenesebb, becsületesebb valami igénybevenni a polgárság áldozatkészségét. Nyilván pótadó alakjában. Mert a tanítók és tanárok fizetésrendezésénél a pótadót láttuk, mint a polgárság áldozatkészségének igénybevételét. Ez eddig rendben is volna, nekünk csak az ellen van kifogásunk, hogy az áldozatkészségnek ezt az igénybevételét fokozatosan kívánják eszközölni. Fokozatosan, ez azt jelenti, hogy ma hat százalékkal, holnap héttel, holnapután megint nyolccal. Ebben a törekvésben ismét csak a foltozás stílusát vagyunk kénytelenek megállapítani. Jöjjenek ki bátran, fesztelenül, férfiasán, mondják meg őszintén: eladósitott bennünket a háború, költségeink folyton növekszenek, ami elromlott, azt is meg kell csinálni, amit nem csináltunk meg, azt is pótolni kell. Adjanak pontos számokat és mondják mag: ennyi pénzre van évenkint szükségünk és ebből Fekete Jánosra ennyi, Fehér Józsefre annyi esik. Tessék elhinni, ennek a városnak a lakosságát, amelyet annyi csapás ért már a háború alatt, ez sem fogja megriasztani. De a folytonos apró emelésekkel megfogyatkozik a türelem, az idegek már csak a nagy fejbe- kólintásokat bírják, de az apró tüszurásokat nem. Az az uj rezsim, amely Bódyval és Dérivel, meg a többiekkel jött, tisztában volt vele már megérkezése pillanatában, hogy se ma, se holnap nem tudja népszerűségének alapjait megvetni. Ennek a rezsimnek romokat kell eltakarítani és ha ez megtörtént, csak akkor lehet az építéshez kezdeni. Vájjon nem gondolják-e, hogy a seb annál gyorsabban gyógyul, minél mélyebben vágjuk ki a beteg részt és a romokat annál előbb lehet eltakarítani, minél nagyobb a talyiga, amelyen tovább hordjuk? keresni a kákán, megokolásokat kitalálni, űrügyekkel előállani, ezt mindenkor pompásan tudták űzni a minisztériumok dohos falai között. Most, hogy nem engedélyezték a háromszáz milliós kölcsönt, helyesebben, hogy azt felére redukálták, megint tanúságot tettek erről a tehetségükről. Mindenki tudja, hogy a miniszternek valamely kérés megadására, vagy megtagadására szuverén joga van és mindenki tudja, hogy a megoko- lást úgy sem olvassa el más csak a leg- kiváncsibb ember. Hát ezúttal a városháza is a legkiváncsiabbak közé' tartozott, elolvasta a megokolást és meglepő dolgokat talált benne. Azt t akiit a, hogy a főváros nem mutatott be olyan beruházási programmot, amely a 300 milliónak megfelelt volna. Nem hisz- szük, hogy elfelejtették volna mellékelni a beruházási programmot, amelyre az 500 millió is kevés és nyilván tudják a minisztériumban azt is, hogy emellek hatvan-hetven millió dificitet is pótolni kell. Vájjon ki hiszi el, hogy a pénzügyminiszter ezzel a kifogással mást akart volna, mint szuverén döntésének valami megokolást adni? Valamit, akármilyet. Nevet a gyereknek. Weingruber nem hagyja magát. Neki jussa van a fővárosi pavillonhoz. Huszonkétesztendő (da gyűjti itt a pénzt, természetesen senki másnak nincs joga ahhoz, hogy akár átvegye tőle a bérletet, vagy akár ahhoz, hogy többet ígérjen, mint Weingruber. Valószínűleg ez az oka, hogy a nyilvános árlejtés intézményét nem alkalmazzák vele szemben. A régi jogokat mi is tiszteletben tartjuk, de Weingrubernek ma már olyan jogai vannak, hogy egy szép napon végre meg fogja kérdezni, hogy tulajdonképpen mi is a köze a fővárosnak az ö pavillonjához, az ő szépséges aranybányájához ? A tiroliak is eljönnek, szívesen látjuk őket, magyaros vendégszeretettel fogadjuk őket, a szivünkre öleljük jó bajtársainkat, akiknek fiai együtt vérzenek a mieinkkel, versenyeznek velünk a hősiességben. Tudomásul vesz- sziik azt is, hogy nekünk több kenyerünk termett, mint nekik. Szívesen adunk egykét karajt annál is inkább, mert szépszóval kérik, nem mint Weisskirchner szitkozódás- sal és ócsárlásokkal. De vájjon hagyott-e még Weisskirchner és hagyott-e a többi szövetséges, akiket mindet megbecsülünk és akinek mindnek szívesen adunk? Hát csak nézzenek be a tiroliak a spájzunkba, járják be a vásárcsarnokot, tanulmányozzák az árainkat és mindenek fölött menjenek el hajnali négykor a fővárosi zsirosztó-bódék előtt táborozó nép közé. Szomorú látványnak lesznek tanúi és ha sokat nem is nyújthatunk nekik, — szenvedéseikre vigaszt kaphatnak tőlünk. Alamizsna fizetésrendezés helyett A közigazgatási alkalmazottak csalódása Az oktatószemélyzet után a tisztviselők fognak következni. Sajnos, elárulhatjuk, hogy nem kevésbbé csalódnak ők sem, mint csalódtak a tanítók és tanárok. A fizetésrendezés olyan jelentéktelennek mondható, hogy Budapest székes- fővárosnak szinte szégyenkezve szabad csak előállani vele. A tisztviselőket a legtávolabbról sem fogja kielégíteni az, amit adnak és valósággal méltatlan dolog erre az alamizsnára a fizetésrendezés kifejezést pazarolni. A „fizetésrendezés“ alapelveit különben1 már megismertették a húszas-bizottsággal, amely csakúgy belenyugodott ebbe is, mint tette a tanítókéval. A húszas-bizottság legközelebbi ülésén már a kész előterjesztést fogják bemutatni, úgy, hogy a fizetésrendezés ügye minden valószínűség szerint 3 hét múlva a közgyűlés elé kerül. A Fővárosi Hírlap munkatársa a fizetésrendezési előterjesztés alapelvéiről a következő értesüléseket szerezte!: Az előterjesztés legfontosabb és legtöbbet jelentő intézkedése a,z, hogy mindenki automa- tice egy fizetési fokozattal előre lép. A X- VII-ik fizetési osztályban ennek következtében a 4-ik fizetési fokozatot megszüntetik. Érvényesülni fog a javaslatban az aiz elv is, amit újabban többször hallottunk és amit egy Ízben Harrer Ferenc dr. alpolgármester is kifejtett a sajtó képviselői előtt és amely abban áll, hogy mindenki számára lehetővé teszik a jegyzői fizetésnek elérését. Ez nem azt jellenti, hogy mindenki eljut a jegyzői állásig, hanem csak azt, hogy a jegyzői fizetést bizonyos idő múlva megkapja, vagyis eljut automatikus előlépés folytán a Vili. fizetési osztály legutolsó fokozatéiba. A jegyzői kar viszont belejuthat automatikus előlépés révén az V-ik fizetési osztály legalsó fokozatába. Ennek a rendelkezésnek a furcsaságai közé fog tartozni, hogy ha valakit megválasztanak tanácsjiegyző- nek és állás nem üresedik meg előtte, akkor 27 év alatt fizetése 3200 koronával fog emelkedni. Egy fogalmazónál, ha közben meg nem választják jegyzőnek, 21 év alatt 12)0 koronával emelkedik a fizetése. Viszont az /egy fizetési fokozattal való általános előlépés összesen évi 200 korona többjövedelmet és 100 korona háborús pótlék-emelkedést jelent, sőt esetleg a háborús pótléknál felállított szakaszok miatt egyesek ettől a 100 koronától is el fognak esni. Egyszóval az egy fizetési fokozattal való általános előlépés a legjobb esetben 700 korona, a legrosszabb esetben 200 korona több jövedelmet jelent — egy év alaö Egy másik intézkedése lesz/ az előterjesztésnek, hogy a XI. fizetési osztályt végleg megszüntetik és helyette a magasabb fizetési osztályban szerveznek megfelelő számú állást. Megszűnik tehát a segédfogalmazói állás és helyette két főjegyzői, négy első osztálya jegyzői és négy másodosztályú jegyzői állást szerveznek. Fontos változások készülnek a tanácsnoki és a főjegyzői állások körül. A tanácsnokok 50 százaléka az V-ik, 50 százaléka pedig a IV-ik fizetési osztályba kerül. A főjegyzők 50 százaléka viszont a IV-ik, 50 százaléka pedig az V-ik fizetési osztályba. Körülbelül ezek lennének azok az alapelvek, amelyeken a fizetésremdezés felépül. Még e tervnek tüzetes ismerete nélkül is elmondhatjuk tehát, hogy a fővárosnak a háború alatt rengeteg sokat robotolt tisztviselői kara — egészen mást érdemelt volna . . .
