Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-04-24 / 17. szám

Budapest, 1918. április 24.

<

kiengedte a bérlőket, minthogy szerénytelen követeléseiket teljesíteni nem akarta.

A főváros átvette a bérlők személyzetét és B a k Rafaelt, aki vezetője volt a bérlőtársaságnak, igazgatóvá nevezte ki a Székesfővárosi ja- vadalmi intézőséghez, amely most számol el első évi sáfárkodásáról. A piaci helypénzek és a dunai hajókon érkezett áruk után fizetendő kövezetvám az eddigi megállapítások szerint a házi- kezelésben: 20,000 koronával több jövedelmet hozott, mint amennyit a bérlők tudtak produkálni. Sokat jelentett e tekintetben a1, személyzet átvétele, mert ilyenformán gyakorlott, a viszonyokkal ismerős közegek álltak azonnal a főváros rendelkezésére. Az uj községi üzem igazgatója, Bak Rafael is bőségesen rendelkezett a szükséges tapasztalatokkal, de mint bérlő sokat nem tehetett meg, amit most megcsinálhat, mert nem állt mögötte a hatóság. Uj rendet jelentett az is, hogy az állandó bódék árusai most havonként előre fizetik a helypénzt, amit azelőtt naponkint szedtek be és igy ezen a réven sok visszaélést lehetett elkövetni. Ezeknek a körülményeknek tudható be, hogy ai világháború során egyre növekvő áru-, munkás- és kocsihiány dacára sincsen visszaesés a jövedelemben, sőt az még emelkedett is. Végeredményben a bevételek összege eléri a 480,000 koronát, amire még kiadása is kevesebb van a fővárosnak, mint volt a: bérlőknek. A bérlők kiadásai ugyanis

120,000 korona körül mozogtak, mig a fővárosnál nem haladják meg a 100,000 koronát, úgy, hogy minden! remény megvan arra, hogy ez az üzem a normális viszonyok helyreállta után legalább kétszer olyan jövedelmezőségű lesz, mint amilyen akkor lett volna, ha a bérlők kezében marad.

A jövedelmezőséget azonban hatványozottan növelni fogja az a körülmény, hogy a főváros elhatározta az eddigi díjszabásnak emelését. A főváros ugyan igen jelentékeny százalékos emelést kívánt, de ez természetes! volt, mert hiszen: a díjszabás 1889. óta nem változott, dacára annak, hogy a viszonyok azóta egészen mások. Olyan kis piaci helypénzek és olyan olcsó köve- zétvám, mint Budapesten van, ma már a legkisebb vidéki mezővároskábani sem divatos. A kormány azonban redukálta ai díjtételeket úgy,

—^nm—i^——I

jezése, továbbá a vízszolgáltatásról és a közterületek burkolásáról szóló szabályrendeletek elkészitésé- veI. Az ő vezetésével ejtették meg az első kapavágásokat a főgyűjtőcsatorna megépítésénél, amely Budapest közegészségügye számára mindenesetre korszakos jelentőségű. Emlékezetes esemény volt akkor a káposztásmegyeri második nagy nyomócső bekapcsolása is. Erről a munkáról mindenkinek tudomást kellett szereznie Budapesten, mert kihirdették, hogy két teljes napon át nem lesz viz a fővárosban. Olyan fényesen sikerült azonban a bekapcsolás, hogy a vízszolgáltatásnak mindössze néhány órán át kellett szünetelnie. Ez természetesen legnagyobb részben a műszaki közegek, elsősorban • K ä j I i rí g e r Mihály érdeme volt, de odaadóan fáradozott a .siker érdekében Bódy tanácsjegyzö is. Ugyancsak ekkor épült az átemelötelep a nagyszabású alagúttal együtt.

Á kőzépitési ügyosztályban úgy beletanult ;s úgy beleszeretett a műszaki természetű dolgokban, hogy ma is szívesen vitáznak vele a legkiválóbb szakemberek is. Ma is, rengeteg elfoglaltsága mellett is, állandóan informálva van a technika legújabb vívmányairól, sokat tanul és minden iránt érdeklődik. Csak nemrégiben volt alkalma erről e sorok írójának meglepő módon meggyőződnie. F o c k Ede tanácsnok asztalán egy fényes acélból készült vasúti sint láttam, amit a tanácsnok papirnyomőnak használ. Amikor a furcsa papirnyomó iránt érdeklődtem, Fock tanácsnok ezt a felvilágosítást! adta:

— Ez egy uj tipusu vasúti sin, amelyet azért kellett készíttetnem, mert Bódy alpolgármester ur megkért, hogy magyarázzam meg neki ,az uj tipusu vasúti sin szerkezetét. Meg kellett csináltatnom a modellt, mert Bódy miiszaki dolgokat a legalaposabban szokta tanulmányozni. Nagyszerű tanítvány, hallatlanul éles felfogása van, született technikus.

íme, egy szakértő véleménye Bódy amatörtech- nikusságáról. De mint pénzügyi ember is minden figyelmet megérdemel. 1906-ban lett tanácsnok és a nehány héttel előbb polgármesterré választott Bár- czy István a pénzügyi osztály élére állította, amelyből akkor még nem szakadt ki a mai városgazda- sági ügyosztály. Hogy mit csinált itt? Mindenekelőtt legyőzte a deficit hétfejü sárkányát. Izzadságos

hogy az az emelés, amely tényleg életbe fog lépni, teljesen mérsékeltnek mondható.

A főváros 400—500 százalékos emelését Kérte a kikötési dijaknak és a piaci helypénzeknek, amivel szemben a miniszter csak 100 250 százalékos emelést engedélyezett. A főváros pénzügyi ügyosztálya a miniszter kívánságai szerint módosította a szabályrendeletet és most ebben az uj formájában fekszik az ismét a miniszter előtt. A jóváhagyás tehát — miután a főváros teljesen a miniszter kívánságai szerint korrigálta a maga kívánságait — okvetlen meglesz és már csak napok kérdése lehet, hogy a miniszteri leirat megérkezzék a fővároshoz.

fia a kormány által is engedélyezett emelések életbel'épnek, akkor 1918-ban a bruttóbe- étel el fogja érni a 800,000—1,000.000 koronát, amivel szemben a költségek csak lényegtelenül fognak emelkedni. Emelkedniük azonban okvetlenül kell, mert a személyzet fizetése ma olyan szegényes, hogy a főváros, presztízsével nem férhet össze alkalmazottainak ilyem siralmas ellátása. Enyhítő körülmény, hogy a díjszabás emelésére várnak. Ha majd az meglesz, akkor nem szabad késlekedni az alkalmazottak kielégítésével sem.

Katonatisztek barakkokban

Mentesíteni kell a beszállásolás alól a polgári lakásokat — Tárgyalások a kormány és a főváros között

A mozgósítás már régen befejeződött és a világháború javában) dühöngött, a kenyeret is régen kenyérjegyre ettük már, amikor egyszer Csupor József dr. tanácsnok, a katonai ügyosztály akkori vezetője önérzetesen mondta a fővárosi Hírlap munkatársának:- Az átvonuló katonaság elszállásolásánál bennünket állandóan az a szempont vezetett, hogy a polgárságot ne zavarjuk meg kényelmében és ezt a célt sikerült is elérnünk tökéletesen, mert Budapesten a háború egész tartama alatt nem volt egyéni elszállásolás. Nem éltünk törvényadta jogunkkal és egyetlenegy magánlakásba sem szállásoltunk katonát, holott például Berlinben még az Unter den Linden-en is voltak elszállásolások a háború alatt. Föl nem

nehéz munka volt, de sikerült. Működése alatt rendkívüli módon fejlődtek a főváros intézményei és jövedelmezővé tett mindent, amit csak lehetett. Ő csinálta meg a hirdetővállalatot, a központi anyagszertárt, a központi tüzelőraktár:, a házi gázszerelő-műhelyt. Nagy szeretettel alkotta meg az Erzsébet kilátótornyot, elévülhetetlen érdeme a pompás Allai- kert megépítése és ő iniciálta a Széchenyi-fürdő megteremtését is.

1912-ben kapta az első királyi kitüntetést és pedig a magyar nemességet losonci előnévvel. Ekkor’ azonban már harmadik alpolgármester volt. A közgyűlés erre az állásra 1911. november 24-ikén választotta meg, majd Vaszilievits János elhuny- ■ táviál. valóságos alpolgármesterré lett, Rózsa völ- g y i Gyula nyugalomba vonulásával pedig első alpolgármesterré lépett elő. Akkor már javában dühöngött a háború és a helyettes polgármesterre, aki amellett a Városi Villamos vezetését és reorganizálását is magára vállalta, rendkívüli munka várt. Minden az ö kezében folyt össze, mert nemcsak csoportját vezette, de Bárczy polgármesternek he.- lyettese és legbelsőbb munkatársa is volt. A város ügyeinek legfőbb vezetésében, a városi politika csi- nálásában nem lesz tehát újonc az uj polgármester, mert Bárczy István mellett mindebben már tevékeny részt vett. Háborús munkáját a király úgy méltányolta, hogy a közelmúltban az udvari tanácsosi címmel tüntette ki.

A tisztviselők számára is jószivii, kollégiálisan érző polgármester lesz Bódyból. Magia is kemény munkát végezve ment végig a városházi karriérek nehéz skáláján, tudja, érzi tisztviselőtársai bajait, kínjait. Egy jellemző példát erről is el kell mondani. Egy ízben tanácsülésben elnökölt a százkezii alpolgármester, amikor becsöngette titkárát, ,a kitűnő Grimm Aladárt, aki a postát nyújtotta át neki. Bódy semmit sem ir alá anélkül, hogy el ne olvasná. Ezúttal is megakadt a szeme egy aktán, amelynek láttán megütközve mondta a titkárának:

—- Látta, mi van ebben?

— Nem, — felelt meglepetve a titkár.

Kiderült, hogy egy számtitsztnek az ügyéről van

sorolható ezer kellemetlenségtől; és másik ezer veszedelemtől mentettük meg ezáltal a polgárságot.

Azóta azonban nagyot fordult a világ kereke és bizony pár hónap óta Budapestet is utolérte az a le nem kicsinyelhető kellemetlenség, amely tele van a különféle veszedelmek csirájával is és amelyet egyéni elszállásolásnak neveznek. Hónapok óta szaporodik a magánlakások száma, ahova katonatiszteket szállásolnak be és igazán fölösleges bővebben beszélni arról, hogy milyen csapás az azokra nézve, akiknek otthonában idegen ember jelenlétét kell megszökniük. A közönség ezt a szokatlan újítást nem vette valami nagy nyugalommal, tanúja a katonai ügyosztály, amely tele van tiltakozó, rekrimi- náló emberekkel. A katonai ügyosztály azonban,

amint a fővárosi Hírlap munkatársa meggyőződött róla -— nem tehetett egyebet, minthogy sz ultima rációhoz, az egyéni beszállásoláshoz folyamodott. Kétségtelen, hogy az átvonuló katonaság száma nem emelkedett például azzal a számmal szemben, amellyel a mozgósításkor volt dolgunk, de: Budapesten ma mégis sok a katona, ami, véleményünk szerint, még szintén nem juttatott volna bennünket idáig, de a budapesti lakáshiány, a szállodák túlzsúfoltsága azt eredményezte, hogy a magánlakásokba is kerültek katonatisztek. Rendkívüli esetekben azonban rendkívüli eszközökhöz kellett volna folyamodni. Hitünk és meggyőződésünk, hogy barakképitéssel és: egyéb más eszközökkel meg lehetett volna akadályozni még mindig a polgárság kényelmének megzavarását. A katonai ügyosztály azonban nem bővelkedett túlságosan az ötletekben úgy, hogy lassankint a magánlakások is: kaszárnyákká alakulnak és Budapest lakosságának erről az oldalról is meg kell éreznie a háború csapásait.

Tisztek a szállodákban és magánlakásokban.

Az egyéni beszállásolásról a 1897. évi XXXVI.

t.-c. (beszállásolási törvény intézkedik), amelynek értelmében: a község tartozik a katonai szállásköveteléseket teljesíteni. A 15. §. szerint a szállásadásra kötelezettnek jogában áll a hozzáutalt tisztet más helyiségben saját költségén elhelyezni. Budapesten valószínűleg igen sziveszó, aki a köteles két esztendő alatt nem tette le a számviteli vizsgát. Az adószámviteli hivatal vezetője bürokratikus pontossággal megállapította ezt a tényt és megírta a levelet, amely szerint a szerencsétlen számtiszt „állásából elbocsáttatik.“ Bódy, amikor az aktát elolvasta, magából kikelve mondta: —• Hallatlan, egy embernek a karrierjét ilyen könnyen tönkretenni! Az egész vizsga csak formalitás, nem lehet a dolgokat ilyen ridegen elintézni. Nem is hozzám tartozik a dolog, de nem engedem! Nem engedhetem.

És összetépte az aktát. A számtiszt pedig uj terminust kapott és azóta Őrök hálával gondol Bódy Tivadarra. Mi .azt hisszük, sokan vannak, akik egyii.t- éreznek ezzel a számvevőségi kollégájukkal.

A magánéletben Bódy Tivadar ,a legkedvesebb charmeurok közé tartozik. Mindenhol szeretik és becsülik, ahol nagy elfoglaltsága mellett megjelenhetik, központja a társalgásnak. A tisztelet nem hivatali állásának, hanem a legőszintébben és legigaL- zabban a saját személyének szól. Jó humora és ked7 vés, kellemes előadó 'modorát mindenhol méltányolják. Pihenését azonban legszívesebben családja körében tölt!. A légjobb családapa, aki bálványozza feleségét és gyermekeit. Felesége Eb éri ing Irma (Eberling József budai patrícius, borkereskedő és fővárosi bizottsági tag leánya), gyermekéi pedig Bódy György dr. és Bódy Piroska. Bódy Györgynek, aki utriusque juris doktor, esze ágában sincs a fővároshoz jönni, igen jó helye van ,a Magyar Banknál. Bódy Piroska bájos szőke jelenség, tanítónői oklevele is van, amit azonban csak műveltségének kiszélesítésére szerzett meg, nem pedig kenyérkereset céljára, ö sem szándékozik a fővárosnál állást vállalni, bár neki is igen jó protektora lenne Városy tanácsnoknál.

Sajnos, dacára a nagy szeretetnek, amellyel a családját körülveszi, Bódy Tivadar iránt mégis tele van panasszal a felesége, fia, leánya. Állandó a szemrehányás a szörnyűséges hivatalos elfoglaltság miatt, amely teljesen felíorditja a házirendet. Hosszú ideig mindig elhült a leves, ma azonban már az ebédnél szó sincs arról, hogy az apa is jelen lehetne. A