Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-04-17 / 16. szám

Budapest, 1918. április 17. ff 3 rálni fogja. A tanács előterjesztésének a köz­gyűlés által vailó megszavazása után, amikor a kormány mieigkapta a közgyűlési határozatot, felülről azt az álláspontot kép dselték a főváros­sal szemben, hogy ideiglenesen elegendő lesz, ha a főváros mindössze ötven milliót vesz föl a háromszáz millió helyett. Ekkar aztán megindult a hosszas eszmecsere a kormány és a főváros képviselői köpött. Bárczy Istvánnak, aki akkor még polgármester volt, sikerült végre elérni, hogy a kormány százmillióig hajlandó volt hoz­zájárulását megadni, itt jöttek közbe azután a városházán még mindig folyamatban levő sze­mélyi változások, úgy, hogy ma — a tárgyalá­sok megszakítása révén — a kormány még min­dig csak a százmilliós határig hajlandó elmenni, úgy, ahogy az Body Tivadar dr. alpolgármes­ternek a Fővárosi. Hírlapban pár hét előtt tett nyilatkozatában olvasható volt. Biztos információnk szerint azonban a fővá­ros még mindig ragaszkodik ahhoz, hogy az egész háromszáz milliót most akarja fölvenni és Bódy Tivadar dr. polgármesterré való válasz­tása után azonnal megteszi a lépéseket annak érdekében, hogy a kormányjóváhagyás ilyen formában történjék meg. A főváros szívesen be­lemegy abba, .hogy minden krajcárnak felhasz­nálása a kormány engedelmével történjék, de az egész háromszáz milliót kezében akarja tudni, mert a pénzpiac mai helyzetét az egész pénzügyi művelet lebonyolítására olyan alkal­masnak tartja, hogy a kedvező időpontot elsza­lasztani nem kívánja. A kormánynak teljes el­lenőrzési joga lesz a kölcsön felhasználását ille­tőleg, kormányengedelem nélkül a pénzhez hoz­zányúlni sem szabad, de a pénznek együtt kell lennie, mert egészen világos, hogy a háború rombolásait és mulasztásait még háromszáz mil­liós beruházással sem lehet jóvátenni s pótolni, amiről majd a kormány is pontról-pontra meg­győződhetik. Ebben az értelemben kíván — ér­tesülésünk szerint — Bódy Tivadar majdan, ha polgármesterré való választása megtörtént, el­járni a kormánynál, sőt megvan a remény arra, hogy közbelépését siker is fogja koronázni. — Kelt Bádenben, március 29-ikén. Kedves Tóth!... Szünetet tart. Az ujságirókarzatról bele lehet pil­lantani a királyi levélbe. Géppel van irva és a király lila tintaceruzájával rajzolta oda a nevét: Károly. Eddig mindig csak az s. k.-t láttuk, Bárczynak kellett főpolgármesternek Lenni, hogy egy, valódi hamisittat- lan tintaceruzával Írott Káról y-lyal találkozzunk ... ... Mert valóban az volt a levélben, hogy a ki­rály közli főpolgármester-jelöltjeit és elsősorban Bárczy Istvánt, másodsorban Springer Ferencet harmadsorban Radocza Jánost ajánlja a városatyák szives figyelmébe. A királyi mondatokat mindenki állva hallgatja végig és Bódy is állva, olvassa föl. Majd egy merész fordulattal az ősz szakálla, ferenc- józsefkabátos Szaibó Jánosnak markába nylornia a föntebb érintett fekete és fehér golyócskákkal telt zsákokat. A szavazatszedő-bizottság elnöke a keb­lére szorítja a zsákokat és ruganyos léptekkel indul a jobboldali társalgó felé, ahol megkezdődik a játék. ♦ Az egész közgyűlési terem egyszerre bezúdul a szűk szobába. Mindenki első akar lenni a Bárczyra való leszavazásban. Az első voks azonban már Le. van foglalva: azt Vázsonyli Vilmosnak tartották fönn. Ha már parádés választás van, akkor legyen az első szavazó egy valóságos miniszter. Maga a játék, a felnőtteknek ez, a golyózása, egé­szen unalmas dolog. A Pál-utcai fiuk a grundon sok­kal mulatságosabban csinálták. Halász József igaz­gató a krupiéié ennek a játéknak, ő kiáltja ki „kez­dődik uraim, kezdődik.“ Szinte várjuk, hogy hozzá­teszi? — Bankajánlatot kérek! A bankot Szabó János adja. Ez is unalmas mesterség. Mindenkinek kezébe nyom egy- fehér és két fekete golyót, azután istenhirével elbocsátja. Az áldozat azután az egészen jámbor, ötlettelen urna elé járul. Zöldfiiggönyös láda, amiben valaha a jobb időkben narancsokat szállítottak a taliánok, benne három mély fatányér, mindegyük fölött egy- egy jelöltnek a neve a királyi kézirat által megsza­bott sorrendben. A szegény áldozat minden fatányér­ba más-más golyót dob bele. Egybe fehéret, kettőbe feketét és aztán kifosztva távozik. Ugy-e unalmas Főpróba a vigalmi adóból Ideiglenesek a pausálés megállapodások — A lóversenyek totalizatorjövédelméből nem részesedik a főváros — Stankovich tanács­nok nyilatkozata Február tizenötödikével életbelépett a vigalmi adó. Azóta két hónap telt el. Ma még az adó jövedel­méről természetesen pontos képet nem lehet al­kotni, mégis néhány kérdéssel fordultunk Stanko­vich Szilárd dr. tanácsnokhoz, a pénzügyi ügyosz­tály vezetőjéhez, aki kérdéseinkre a következőket mondta el ;a Fővárosi Hírlap munkatársának:- A vigalmi adó márciusi jövedelmét majd csak most fogjuk megismerni, amikor az elszá­molások e tekintetben befejeződnek. Színházak­kal, mulatókkal) és mozikkal ezidőszerint pausá­lés megállapodásaink vannak. Ezeknek a megál­lapodásainknak érvényessége azonban bezárólag csak június hő végéig tart. Junius végéig ki fog­juk tapasztalni, hogy eléggé kedvező-e ránk nézve az a megállapodás, amelyet a vállalatok­kal kötöttünk és ettől tesszük függővé, hogy azt meghosszabbitjuk-e, vagy más módon fogjuk-e beszedni a vigalmi adót? A június végéig való egyezség tehát pusztán próba, amely után ta­pasztalataink alapján a végleges megoldást fog­juk keresni. A lóversenyek meg adóztatás á- r ó 1 szólottunk azután, amire vonatkozólag a tanácsnok a következőket mondta: — A lóversenyeknél csak a belépőjegyeket volt jogunk megadóztatni, amelyekre a szabály- rendelet értelmében busz százalékos vigalmi adót vetettünk ki. Itt nem körülményes az elszá­molás, éppen azért a lóversenyre nézve nem is kötöttünk pausálés megállapodást. Valószínűleg ezen a réven jelentős összeg fog a fővárosnak jutoii, mert az emberek tódulnak a lóversenyre és azt hallom, hogy az alagi versenyeken na­ponkint milliós totalizatőr-forgalom van. A tota- lizatőr-jöveidelmében való részesedésről azonban törvény intézkedik, amelynek értelmében, -— ha jól emlékszem — mintegy tizenhat százalék jut közcélokra, többek között két percent a sze­játék? Ezt nevezik fatányéros egyí-fehér két-fekete játéknak . . . A poéntőrök vesztettek, a bank nyert. Ez az a játék, amivel Bárczy Istvánt főpolgármesterré vá­lasztották . .. Ami most következett azonban, az hosszú időre emlékezetes marad. Ilyen ünnepélyes főpolgármesteri bevonulást még nem láttak ezek a falak, amelyek a tapstól és a.z éljenzéstől meginogni látszottak. A kül­döttség, amelyet P a k s y Béla vezetett és amely Bárczyt a közgyűlés elé hívta, már nagy számánál és tagjainak tekintélyességénél fogva is imponáló volt. Csak percekig tartott, mig a diadalmenet visszatért. Mert ez a bevonulás igazi diadalmenet volt. A terem­ben minden szem az ajtó felé szegeződött. Az ajtón azonban Fe 1 ek i Béla dr. robogott be és lelkendezve jelentette: — Kivont karddal jön!... — Kivont karddal? — kérdezték egymástól ámulva az emberek. — Szent Isten, mi lesz ebből! — sopánkodott egy tarfejii városatya, akinek nem volt tiszta a lelkiisme­rete, mert egy időben cikkeket irt Bárczy ellen, most pedig Radoczára szavazott. A riadalom azonban nem volt megokolt, mert ki­vont karddal a főpolgármester huszárja, Füle Lajos lépegetett a menet élén. A villany fényében imponáló volt ez a kivont kard és a huszár színes, parádés ruhája,. A huszár mögött Bárczy jött. Kábitóan szép diszmagyarjának vakító gyémántjainak láttán egy sóhajtás volt az egész karzat. Egyenes, biztos léptek­kel ment föl aiz elnöki emelvényre, ahol már állva fo­gadták az alpolgármesterek. Megállt Bódy előtt és az asztalra tette fehér kócsagtollas fekete kucsmáját. Az­tán komolyan, férfiasán, domború mellel szembefor­dult Bódynak, aki a nagyi pillanat hatása alatt ünne­pélyesen jelentette ki: — Méltóságodat Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága őfelsége legfelsőbb kije­lölése alapján a mai napon a székesfőváros f ö p o 1- gármesterévé törvényszerűen meg­választotta. Újra felriadt az éljen és Bárczy méltóságosan meghajtotta magát a szeretetnek eme megnyilvánu­lása előtt. Most megint Bódy szólt: gényalapnak, két percent a földmivelésügyi mi­nisztérium lovak fajnemesitési akciójára, to­vábbá két percent testnevelési célokra. Ha az alagi napokon tényleg ilyen soha nem látott forgalom van, akkor ezekre a célokra is jelen­tékeny összeg fog jutni. Meg kell itt még említeni, hogy a fővárosnak a vigalmi adóból remélt jövedelme élénken meg fog csappanni, azáltal, hogy a klubokban a rendőrség figyelmezteté­sére beszüntették a bakkarát, aminek az az eredmé­nye, hogy nincs többé pinkapénz. Miután egyenes ti­lalomról nincsen szó, valószínű, hogy ha majd a köz­vélemény, amely a Lipótvárosi Társaskör esetén felháborodott, lecsillapodik, lassankint a szeli- debb fajtájú bakkarat ismét visszacsempészik a klu­bokba és igy a fővárosnak ez a jövedelme nem szű­nik meg, hanem csak szünetel. A zsirellátás szabályozása A Sertésforgalmi Iroda működése — A rek- virálásról — A hizlalás! akció sikertelensége — A jövő sertéskampány — Gondoskodás a fó'városról Windischgrätz Lajos herceg közélelmezési miniszter és dr. Nagy Ferenc államtitkár a napokban hozták nyilvánosságra a kormánynak azt a szándékát, hogy olcsó husakciót indítanak és újra szabályozzák a sertés- és zsirkérdést. A Fővárosi Hírlap munkatársa ebben a nagyfontosságu ügyben fölkereste dr. Pártos Szi- lárdot, a,z Országos Sertésforgalmi Iroda és az Or­szágos Sertéskereskedelmi Egyesület kitűnő főtitká­rát és kérdést intézett hozzá a zsirellátás mai és a jövőben várható helyzetére vonatkozólag. íme, az érdekes, szakszerű válasz: — A kormányt és a közvéleményt az utóbbi időben gyakran és behatóan foglalkoztatta a hadsereg és az ország zsír ellátásának kérdése, amelyhez még Ausztria sertésellátásának ügye is hozzájárult. A kormány tudvalévőén múlt év december 18-án felállította az Országos Sertés­forgalmi Irodát, amely az egész sertés- és zs,ir­—- Tisztelettel felkérem, hogy ai hivatali esküt a közgyűlés színe1 előtt letenni méltóztassék. Nagy robajjal emelkedtek fel helyükről az embe­rek és Bárczy érces hangon egyedül, előmondás nél­kül mondta el az esküt. Most mindenki leült, csak Bárczy és Bódy maradtak állva, mögöttük a huszár tovább is kivont karddal. Mély hatást keltet­tek Bódy Tivadar üdvözlő szavai, amelyekkel az uj főpolgármestert köszöntötte. A fanatikus szerctetről beszélt, amellyel Bárczy Budapest iránt viseltetik, nagyszabású és széleslátkörii várospolitikájáról, amely amerikai tempóban siettette ennek a városnak a fej­lődését. A föl-íöltörő éljenzés eliiltével zavartalan figye­lemmel leste mindenki Bárczy szavalt. Mindenki tudta, hogy amit mondani fog, több lesz a sablonnál, mégis meglepő volt az a finom, mélyről jövő lira, amellyel arról ai tizenkét esztendőről beszélt, amit a polgár- mesteri székben töltött. Drága, feledhetetlen szerel­mes szavakkal illette Budapestet és Budapest sokat ócsárolt népét.“ És könnyekkel teltek meg a szemek, amikor a/ polgármesteri széktől búcsúzott: — Polgármesteri állásomat igyekeztem a város javára gyümölcsöztetni. Magamnak nem keres­tem soha semmit, sem kitüntetést, sem címet, sem egyebet. Az én harcomat be­csületesen megharcoltam, a polgármes­teri állás tekintélyét és tisztességét híven megőrizte m, s most tisztán adom vissza. Egyszerűbbet, szerényebbet, kevesebbet Bárczy főpolgármester nem mondhatott volna Bárczy polgár- mesterről, de igazabbait és szebbet sem ... * Föl kell még jegyezni, hogy) az, aki a gratuláló kézszoritással elsőnek érkezett az elnöki emelvény­hez újlaki Müller József volt, aki után még vagy háromszázan rázták meg Bárczy István jobbját. Az utolsó gratuláns Bódy Tivadar volt. Kardostul, disz- magyarostul, kucsmástul átölelte az uj főpolgármes­tert és cuppanós csókot nyomott a bal arcára. Azt mondják azonban, hogy nem sokáig kell várni Bódynak, amig e* *zt a csókot visszakapja. Április 24-ikén lesz a napja...

Next

/
Thumbnails
Contents