Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1918-04-10 / 15. szám
3 Budapest, 1918. április Ml. Részesedés a leszerelési anyagokból Készülődés a háború utáni építkezésekre Vidéki lapok hasábos tudósításokat közölnek két igen fontos miniszteri rendeletről, amelyek közül az egyik a hadügyminisztériumtól, a másik pedig a beliigyminiszteriumtól^származik. A hadügyminiszter arra hívja föl a magyar városokat, hogy tegyenek előterjesztést, mire tartanak igényt, a leszerelés alkalmával felszabaduló anyagokból? A belügyminiszter viszont azzal a figyelmeztetéssel fordul a magyar városokhoz, hogy tegyenek meg minden előkészületet a vízvezetéki és csatornázási tervek kidolgozásért, hogy a béke beálltával ezek a közegészségügyi szempontból nélkülözhetetlen építkezések azonnal megkezdhetők legyenek. Csodálatosképen a két miniszteri rendeletet Budapest székesfőváros vagy nem kapta még meg, vagy az illetékes ügyosztályoknak nem hozták azt még tudomására. Mind a két eset súlyos mulasztást jelent. Tudomásunk szerint Budapestnek ugyan a csatornázási és vízvezetéki tervei már régen készen állanak, s mihelyt pénz és anyag meg ember lesz, azonnal meg lehet kezdeni a munkát, annál fontosabb azonban a leszerelés alkalmával felszabaduló anyagok elosztására vonatkozó rendelet, mert mindenki tudja, hogy a legfontosabb építkezések rnleg- kezdéséhez csak a katonaságtól lehet anyagot kapni. Bécs már régen bebiztosította magát ebben a tekintetben. Budapesten azonban még valahol valamelyik segédhivatalban ülnek a fontos miniszteri rendeletén. Alkalmunk volt Fock Ed'e tanácsnokkal beszélni, akit mindkét miniszteri leirat legelső sorban érdekel:- A leszereléssel felszabaduló nyersanyagok felosztására vonatkozó miniszteri leiratot mindeddig: nem kaptam meg. Kétségtelen, hogy építőanyagra, amire olyan igen nagy szükségünk van, csak ai hadsereg révén tehetünk szert, hiszen minden a katonaság kezében van. Olyan nagyarányú építkezésekre lesz szükségünk a háború után, hogy minden felszabaduló anyagot fel tudunk használni és nem is várunk a minisztérium kezdeményezésére, hanem magunk kérünk, amit remélünk, hogy megkapunk. A ferencvárosi helyikikötő megépítését például minden körülmények között meg akarjuk és meg kell Voltak azonban, akik ezt is bírták. „Nevezetes például szolgálhat itt egy még fiatal terézvárosi iparos- polgár esete." M e n d I Istvánról van szó, aki ,,er- nyedetlen szorgalma és értelmes munkássága áltál“ nagy vagyonra tett szert. Szép kis palotát építtetett és úri életmódot biztosított magának, mielőtt élete delelő pontjára ért volna. Mikor aztán a palota is, meg az úri életmód is megvolt, akkor kezdett tanulni. Amíg jótékonyságával és áldozatkészségével nagy befolyást gyakorolt a főváros ügyeire, addig a sis palotába naponta egyik tanár a másiknak adta át a kilincset, akik M e n d 1 István önhibáján kivid való Ifjúkori mulasztását pótolták. A vagyonos polgárságnak nehány évtizeddel előbb még nem volt más szórakozó helye, mint a polgári lövölde. Harminc esztendő előtt már a gazdag polgárság úgy él, mint a párisi burzsoázia. A színházakon és a hires Redouteon kivid Budapesten valósággal dühöng az egyleti és társulati élet. Valaki kiszámította, hogy a harinincévelőtti Budapesten annyi egylet és társulat van, hogy a vagyonos budapesti ember egész esztendőben minden nap reggel nyolctól este nyolcig .elfoglaltságot találhat. Minden órára jut egy választmányi ülés, vagy egy közgyűlés. Névtelen jegyzőnk a főváros közgyűléséről ezeket irja: — Négyszáz előkelő budapesti polgárt pedig a iő- város képviselete, mint bizottsági tagot foglalkoztat állandóan. Ez egy kis parlament, amelynek szakbizottságai, választmányi és közgyűlései több embert és az év nagyobb részén át foglalkoztatnak, mint Európa legtöbb államának országgyűlése. Bele is tanult már a budapesti előkelő polgár az önkormányzati tevékenységbe, a parlamentáris eljárásba és mindenek felett az ékesszólás mesterségébe, elannyira, hogy vetekedik e részben a City bármelyik lakosával. Harminc év után megcsóválja az ember a fejét és csak annyit tud erre a jellemzésre mondani: elég- baj az nekünk! kezdenünk még ennek az esztendőnek a folyamán. Ehhez a munkához 28- 30 vaggon gömb- vasra van szükségünk, amit éppen most kérünk a katonai hatóságtól, amelynek tudomásunk szerint bőségesen van felszabaduló anyaga a budapesti erödépitési parancsnokság rendelkezése alatt. Ami a belügyminiszter említett rendeletét illeti, az ti mi számunkra nem igen lehet fontos hétfőn tartott közgyűlésén , javaslatot terjesztettek elő, hogy a kormány hozzon törvényt a főváros k ö r n y é k é n fék v ö kő zs é g e k n e k B u d a- pesthez való csat o 1 iá s a érdekében. A szóban levő községek ezek: Újpest, Rákos p a- 1 o t a, Pestújhely, R á k o s s z e n t m i h á 1 y, C i n k o t a, R á k o s 1 i g e t, R á koske resztu r, Kispest, Szentlörinc, Erzsébetfalva, Csepel. A 1 b e r t f a 1 v a,í B u d a í o k, Budaté- tén y és még nehány kisebb nyaralótelep. A kérdés nem újkeletű. Régóta fölvetették az ideát, foglalkozott az üggyel már a vármegye törvényhatósága, az illető községek elöljárósága, a belügyminiszter, sőt sokat pertraktálták a dolgot a városházán és a parlamentben is. De a megvalósításra még soha nem került sor. Hiszen az illetékes körök tisz fában vannak azzal, hogy a megoldás milyen előnyökkel és hátrányokkal iák na Budapestre, illetőleg a Budapesthez csatolandó községekre. Azt is tudjuk, hogy milyen financiális, rendészeti és közigazgatási nehézségek állnak a terv utjábbn. Holló Lajos nyilatkozata. Most, hogy újra napirendre kerül N a g y-B u d a- p e s t 'ügye, a Fő városi hirla p munkatársa fölkereste Holló Lajos országgyűlési képviselőt, a vármegyei törvényhatóság egyik vezérét és véleményét kérte ez ügyben. A képviselő ur a következőkben volt szives válaszolni: — ín nagyon helyeslem azt a mozgalmat, amelynek az a célja, hogy a Budapest környékén levő községeket csatoljuk a fővároshoz. Nagy-Budapest megalakítását helyesnek, okosnak és szükségesnek tartom. Ebben a véleményemben nem vezérel az a hiúság, hogy Budapestnek egy milliónál jóval több lakosa legyen, de mindenesetre rá kell mutatnom arra, hogy Európa összes fővárosaihoz hozzá csatolták a fővárossal összefüggő községeket:. Londonhoz közel hetven község tartozik, Párishoz egész sereg külső városrész, valamint Berlin és Bécs is felszívták környéküket. — Ez az alakulás logikusan helyes, hiszen a fővárosok környékén tulajdonképpen mindenütt fővárosi polgárok, hivatalnokok, iparosok, munkások laknak. Nincs semmiféle értelme annak, hogy ezek a polgárok közigazgatási és rendészeti szempontbéú ne tartozzanak a fővároshoz. Meggyőződéseim hogy úgy Budapestnek, mint a szóban levő községeknek az az érdekük, hogy egybeolvadjanak. Bízom benne, hogy ez esetben a fővárosi lakosságnak jobb lesz az élelmezése, viszont a Budapesthez csatolt községek konszolidált helyzetbe jutnak és olyan közigazgatási vezetést kapnak, amely nagymértékű fejlődésüket biztosítja. Én úgy tudom, hogy az illető községek túlnyomó része idegenkedik attól a gondolattól, hogy a fővároshoz csatlakozzék. Éppen azért van szükség a törvényhozás erélyes intézkedésére. A főváros pedig, — amely rengeteg aj adóalanyt nyer —- ne rettenjen vissza bizonyos áldozatoktól a tekintetben, hogy ai Budapesthez csatolandó községek megfelelő közmüvekkel, utakkal, csatornákkal, világítással, iskolákkal láttassanak el. Ha a főváros és az érdekelt községek megértik, hogy kölcsönös érdekük az egybeolvadás, hogy ez a lépés nem áldozat, hanem reális politika, akkor meggyőződésem, hogy Nagy-Budapest megalakítása már csak iagyon rövid idő kérdése. Bódy Tivadar alpolgármester az összeolvadásról. Megkérdeztük B ó d y Tivadar dr. alpolgármestert is, akinél a főváros álláspontja iránt érés inkább a vidéki városokra vonatkozhatik. A vízvezetéki építkezések tervei részben készen vannak, részben pedig most dolgozik rajtuk Kajlinger Mihály igazgató. A csatornázási tervek, amint azt a k'övárosi Hírlap megírta, régen arra várnak, hogy munkába; foghassunk. Mihelyt munkás, anyag, és pénz lesz, nem fogunk egy pillanatot sem elmulasztani, hogy a háború romjait eltakarítsuk. deklődtiink. A következőket volt szives a E ő v á- r o s i Hírlap munkatársának elmondani: A főváros álláspontj áról nem beszélhetek, mert ebben a kérdésben nincs és nem is lehet kialakult álláspont. Én a magám nézete szerint a mai helyzetben lehetetlennek tartom az összeolvadást. Maga a gondolat nem uj, de soha sem volt olyan lehetetlen a ferv megvalósítása, mint épen ma. Nem tudok róla, hogy Pestvármegye foglalkozik a kérdéssel, de ha igen, bármilyen csábitó és csillogó képként látja is az ember Nagy-Budapest ideáját, ma megvalósithatatlan- nak kell azt tekinteni. Elsősorban pedig a főváros szempontjából vannak igen nagy akadályai a megoldásnak. Nem is szólva a főváros pénzügyi helyzetéről, nem beszélek arról a töméntelen építő, alkotó munkáról, amely a háború után reánk vár, amivel a háború rombolását és mulasztását pótolnunk kell, magában véve is lehetetlen, hogy annyi áldozatot hozzunk, amennyit a Budapesthez, csatolandó községek tőlünk mindenesetre megkívánnának.- Mert ugy-e kétségtelen, hogy ezek az érdekelt községek nagyszerű közműveket, csatornákat, utakat, vízvezetékeket kívánnának. Nem elégednének meg a gázzal sem, hanem még azok is, akiknek eddig a petroleum is jó volt, azonnal villanyt követelnének. Persze fejleszteni kellene a villamosközlekedést, kórházakat, iskolákat kellene építeni, fentartani és az elöljáróságok megszervezése is rengeteg költ-, ségbe kerülne. Hát hol venne Budapest olyan töméntelen pénzt, amivel mindezeket az igényeket ki lehetne idégiteni? Sajnos, nekünk egyelőre sokkal nagyobb gondjaink vannak, semhogy Budapestnek ezen a módon való fejlesztésére gondolhatnánk. A mi számunkra különben sem túlságosan fontos és kívánatos a környékbeli községek beolvasztása. Sokkal inkább kívánatos az, amit én már régóta forszírozok, hogy a főváros ha tára mellett fekvő hasznos területeket vásároljuk meg és ezeken a telkeken próbáljuk mea Budapest továbbfejlesztését. Ezeknek a területeknek és telkeknek, amelyek igen nagy számmal vannak, Budapesthez való csatolása sokkal könnyebben megy és ezeknek közmüvekkel való ellátása is szukcesszive elérhető. Ha ezeket a területeket megszereztük, akkor gondolhatunk még egy igen fontos dologra és pedig a katonai gyakorlód ereknek kihelyezésére. Ezek a gyakorlóterek száz meg ezer holdakat foglalnak el Budapest olyan területeiből, amelyek nagyrészben már el is vannak látva közmüvekkel és közlekedési eszközökkel és amelyek már ebből az okból is alkalmasak arra, hogy itt építkezéseket reméljünk. A katonai gyakorlótereknek igen jó és alkalmas helye lesz a város területén kívül eső helyeken is, de nekünk a város fejlesztését első sorban mégis csak Budapest mai területén kell kívánnunk és csinálnunk. ssURÁNJA .....ss A havasok fia. Dráma 5 felvonásban. A hertzes szerelnie A főszerepben : Psylander Waldemar. Előadások: Hétköznapokon 5, 7 és 9 órakor. Vasár- és ünnepnap 3, 1/25, 6, 1joß> és 9 órakor. Pénztári órák: d. e. 10—V21-ig, d. u. 3 órától kezdve. Pestvármegye Nagy-Budapestért Holló Lajos orsz. képviselő és Bódy Tivadar alpolgármester nyilatkozata Pestvármegye törvényhatósági bizottságának
