Fővárosi Hírlap, 1918 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1918-04-03 / 14. szám

4

Budapest, 1918. április 3.- E feladatokat megoldjuk elsősorban akkor, ha a termelést és az értékesítést a legelőnyösebben tudjuk keresztülvinni. Az előnyös termelést abban tálnám, ha a tömegbútor készítését bizonyos típusok szerint irányítanák, olyan iparművészeti tervek után, amelyeknek kiválósága az anyag és a munkamegtakarítás, (úgy azonban, hogy ez ne essék az igény, Ízlés és munkaminőség rovására).

Megoldhatná másodsorban a feladatot, ha a termelők úgy a gyáripar, mint az asztalosipar ezen bútorok készítését mellékfoglalkozásnak tekintenék, amelynek elvégzésével csak a mai drága megélhetés tulkiadásait akarja fedezni, vagy elhagyatott műhelyét újból üzembe helyezni. Harmadsorban, ha az asztalosiparosokat nagymennyiségű olcsó anyaghoz (fa, enyv, szegecsek és előnyös munkaerőkhöz) juttatjuk. Az előbbit a kereskedelmi minisztérium segítségével, az utóbbit a közös hadügyminisztérium jóváhagyásával érhetjük el.

— Az adott tipusu bútorokat megállapított árak mellett venné át a magyar kereskedelem még abban az esetben is, ha azokat a nagyobb gyárak apró eltérésekkel készítenék, azaz szabatosabban kifejezve, ezeknek az árait hivatalosan kellene megállapítani.

A gyáripar minden megkötöttség nélkül készíthetné ezeket a bútorokat, mert iróluk a fővárosnak semmi irányban sem kell gondoskodni, ami t. i. az anyagot és a munkaerőt illeti. Az asztalosmestereket, amennyiben részükre olcsó hitelről, faanyagról és munkaerőről kell gondoskodni, a fővárosnak termelési erejükhöz képest kell támogatni, olymódon, hogy a ter- melvényeket a magyar kereskedőknél helyezi el. Túltermelésről szó sem lehet, men mig a békeidőben évenkint 30,000—40,000 szobabútort termeltünk, addig a háború tartama alatt évenként alig 10—12 ezret. De ha volna is túltermelés, úgy ez csak egészséges gazdasági mozgás lenne, mert a háború sújtotta vidékeket is el tudnók látni bútorokkal. Fontos, hogy az olcsón termelt bútorokat semmi szin alatt nem szabad a határon kívül kivinni engedni addig, mig a piaci kívánalmak kielégítve nincsenek. A külföldi bútoroknak a beözönlése is felesleges lesz ez esetben, de ha mégis lenne behozatal, úgy annak számolnia kell a hazai bútorok piaci áraival és igy elejét vettük annak, hogy a külföldi ipar minkéit kiuzsoiráz- hásson.- Az előadottakból kitűnik tehát, hogy a fővárosnak céltudatosan kell ezt a feladatot saját hatáskörében megindítani, vezetni és ellenőrizni. E művelet sikerénél nagy szerepet játszik a termelő asztalosipar és az értékesítő kereskedelem, azonban nem kisebb szerepe van az iparművész anyag- és munkamegtakaritó tervezetének sem.- A lakásínséggel járó törne gépit kezés nj építkezési szabályzatokat kíván, amelynek keretében uj lakásbeosztás is várható. Ezzel kapcsolatosan az egyes emberek igényét szolgáló bútorok is egyszerűsíthetek. Értem ezlaatt különösen a falba épített szekrényeket és polcokat. A főváros polgárainak, mint fogyasztó- közönségnek Kutorigény kielégítését föltétlenül tanácsos a lakásépítkezés intézményében vagy vele karöltve megoldani.- A butorinség és a butoruzsora elleni védekezés munkáját csak vázlatosan állítottam be és ha ebben a szellemben rövid úton a főváros megkezdené eredményes munkáját, azt hiszem, hogy maga az állam is útmutatást látna arra nézve, hogy egy ipari központ keretében az asztalos-szakipari szövetkezet utján olyan asztalosipart fejleszthetne, amely nemcsak a hazai társadalmunkat látná el lakásberendezéssel, hanem az államháztartásnak is értékes kiviteli iparágat teremtene, amely feleslegessé tenné a kevésbbé értékes nyersfa kivitelét.

Ezeket javasolja Bart a Artur a szakember. Az illetékes köröknek nem szabad elzárkózni a kérdés sürgős tanulmányozásától, mert a butorkérJés megoldása halasztást nem tűr. Nemcsak lakás kell, de bútor is. (r„ )

Emésztést elősegítő

saSSA,ó MATTON1

GIESSHÜ BLER

TISZTA TERMÉSZETES ALKALIÁS

SAVANYÚ VIZEKüzdelem a nyomor ellen

A Népjóléti Központ nehézségiéi

Batthyány Tivadar gróf épen most adta ki azt a nevezetes röpiratát, amelyből nyilvánvalóvá lesz, hogy a népjóléti ügyeknek intézése igen nagy feladatokat róna az államra, ezeket a feladatokat azonban még mindig nem veszik olyan . komolyan, ahogyan kellente. Épen ez az állami amerikázás adja meg különösen nagy értékét annak a ténynek, hogy Budapest Székesfőváros Népjóléti Központja már hosszú idő óta működik, hatalmas segítségére van a legszegényebb népréte- geknek és a szervezés munkáját is megkezdhette. Sajnos, ezen a téren még több kívánnivalót látunk. A Népjóléti Központ nem mozoghat a múlhatatlanul szükséges könnyedséggel, a gyors cselekvésnek útját állja az a körülmény, hogy minden kérdésben a különböző ügyosztályokon át van meg csak a tanácscsal való érintkezésnek a lehetősége. Épen most uj és igen terhes feladatok szakadtak a Népjóléti Központ nyakába és a közeljövőben a béke ismét uj válfajait veti fel a segítségre, támogatásra szorulóknak; ezekben az időkben lenne fontos az, hogy a főváros e fiatal és kitűnően bevált intézményének megadják a lehetőséget a függetlenebb és gyorsabb cselekvésre. Hogy hogyan és miként, azon gondol- kozzannak a főváros vezetői és valószínűnek tartjuk, hogy B ó d y Tivadar dr., ha majd rövidesen elfogó lalja a polgármesteri széket, át fogja látni a mi kritikánk helyességét és meg fogja találni a megfelelő megoldási módot.

Alkalmunk volt az utóbbi napokban Csergő Hugó dr.-ral, a Népjóléti Központ igazgatójával beszélni, aki a Fővárosi Hírlap számára igen érdekes dolgokat mondott el a Népjóléti Központ mai tevékenységéről. Ez az alább következő beszámoló, amely egyrészt komoly tevékenységről tesz tanúságot, de másrészt megerősíti azokat, amiket mi itt föntebb kifejtettünk.

Mindenekelőtt a rendkívüli h a d i s e g é 1 y- r ő 1 szóló kormányrendelet végrehajtására vonatkozólag intéztünk kérdést az igazgatóhoz, akinek erre vonatkozó előadásából azt a benyomást szereztük. hogy a k o r m á n y olyan fel a d a t o t bízott e tekintetben a fővárosra, ame 1 y- n e k megoldásához a szükséges anyagi fedezetről m i n d e z i d e i g nem gondoskodott. A Népjóléti Központot igen kellemetlen helyzetbe hozhatta ez és ebben a pilanatban még az egészet igen kaotikusnak látjuk.

Az általános segélyezésről.- A rendkívüli hadisegélyre vonatkozó kormányrendeletnek Budapesten való végrehajtása a Népjóléti Központ feladata. Ezen a címen a rendelet értelmében a hadbavonulfak családtagjai egyszer és mindenkorra megokolt esetekben (elsősorban szülés, terhesség, szoptatás esetén) 50—200 koronáig terjedő segély nyújtható. Az előterjesztést a kerületi elöljáróság teszi meg, a döntést pedig a polgármester ur a Népjóléti Központra bízta. Március 5-ike óta mintegy százötven esetben adtunk ilyen rendkívüli hadisegélyt és pedig minden esetben megbizottaink, az anyavédők, meggyőződtek arról, hogy milyen mértékű segélyre van szükség. Szoptatás esetén a segélyt nem egyszerre, hanem havonként utalják ki. A segélyek átlaga körülbelül a száz korona körül mozog és pár nap alatt mintegy tízezer koronát osztottunk, ki. Egyelőre az érdekeltek még nem igen értesültek a segítésnek erről a módjáról és vaunak kerületek, ahonnan eddig még egyetlen kérelmező sem akadt. Hamarosan hire1 terjed azonban majd a dolognak és akkor még nagyobb megrohanásnak leszünk kitéve, amit nem is lehet csodálni, hiszen Budapesten mintegy százezer hadbavonultnak a családja él. Érdekes, de egyben szomorú is megemlíteni, hogy ezideig ai rendkivülli hadisegélyeket legtöbb esetben temetés címén vették föl.

Ma még fogalmunk sincs róla természetesen, hogy a rendkívüli hadisegélyben milyen lesz a forgalmunk, de számolni kell azzal, hogy három milliót ki kell osztani. A fedezetről a pénzügyminisztériumnak kell gondoskodnia, ezen a téren azonban sajnálatos nehézségekkel találkozunk, mert: a Hadigondozó Hivatal havi 15,000 koronát akart kiutalni, ami éppenséggel nem lehet elegendő, mert maga az állami gyermek- menhcly, mintegy kétezer hadbavonulthoz tartozó szoptatós anyát utalt át gondjainkba. Ez

maga 400,000 korona kiadást jelentene és pedig havi 40,000 koronás részletekben, ami maga sem fedezhető a 15,000 koronából. Ebben a kérdésben különben éppen most vannak folyamatban a tárgyalások Bosnyák Zoltán államtitkárral. Ezideig csak ideiglenes megoldás jött létre, amely szerint felhatalmazást kaptunk, hogy április hónapokban egyelőre fizessünk ki mindent, ami kifizetendő.

Az egyéni gondozás szervezése.- Mindez természetesen nagy munkával jár, ezeknek az özönével érkező egyes eseteknek elbírálása rendkívüli módon megterheli a tisztviselői kart, holott nekünk tulajdonképpen a népjóléti ügyek egységes vezetése volna a feladatunk, nem pedig minden adott esetnek elintézése. Amig tehát a ma sebeinek gyógyításával vagyunk elfoglalva, lassabban megy, mint szeretnénk, az intézményes szervezés. Az egyes felek olyan tömegesen jönnek hozzánk, hogy ezek miatt el kell térnünk tulajdonképieni feladatunktól. Az egyes ügyekben való eljárás az elöljáróságok dolga lenne, de ezek sem tudnak a háborús adminisztráció körülményessége miatt időt szakítani. Egyik-másik fővárosi kerület valósággal a nagy vidéki városokkal vetekszik és igy igen nehéz dolog az egyéni gondozás. A megoldást ma úgy képzeljük el, hogy minden népjóléti körzetben (amiből 80—100 van) kis irodát kell felállítani, ami aztán megadná a módját az igazi egyéni gondozásnak. Ha ez megvan, akkor módjában lesz a Népjóléti Központnak, hogy igazi hivatásának éljen.

A jótékony egyesületek adatszolgáltatása.- Egy másik bajunk, amin szintén segíteni kell, hogy az egyesületek adatszolgáltatása terén késedelmeskedést tapasztalunk. Az egyesületeket szabályrendelet kötelezi arra, hogy adataikat nekünk beszolgáltassák. Múlhatatlan szükségünk van ezekre az adatokra1, mert csak ezen a réven tudjuk ellenőrizni a társadalom jótékonyságát.

Gyermek-felruházás,- Legfőbb gondjaink közé tartozik most a téli gyermekfelruházás és a nyári üdülés kérdése. A téli ruhakérdésben máris interveniáltunk Szterényi kereskedelmi miniszter urnái és hogy e tekintetben minden jót remélhetünk, annak magyarázata, hogy a kérdést maga Vázsonyi Vilmosné kegyelmes asszony maga vette a kezébe. és a szükséges anyagok ki utal tatása érdekében fáradhatatlan buzgalommal dolgozik. A tervünk az, hogy 50,000 pár cipőre kérünk anyagot. A szállításra vonatkozólag már meg is állapodtunk, úgy, hogy ha kellő időben megkapjuk a szükséges anyagot, akkor szeptember végére készen lesz az 50,000 pár cipőcske. A tanügyi ügyosztályival megbeszélések folynak, hogy az iskolai év elején — az eddigi hibákon okulva - kiterjedtebb és megbíz hahó összeírás 'történjék, amely elsősorban a hadiárvákra, a rokkantak, hadbavonultlak és végül egyéb szükölködők gyermekeire terjed ki. Terveink közé tartozik az is, hogy a: cipőket nem mindenkinek adjuk ingyen, hiszen vannak igen sokan, akik a mérsékelt árat meg tudják fizetni, de nem tudnak cipőhöz jutni. Nekünk az ötvenezer par cipő horribilis pénzünkbe kerül és igy, ahol lehet, önköltségi árat, 30 koronát fogunk felszámítani egy pár cipőért. A cipők ára mintegy 1,600.000 korona lesz. A ruhákhoz 60—70,000 méter szövetre van szükség. Tavaly rendkívül előnyös árban, 4 koronájával, kaptunk 70,000 méter zsákmányolt szövetet. Az idén nem számíthatunk ilyen olcsó szövetre, sőt el kell készülve lennünk arra is, hogy a budapesti szegény gyermekek az idén papír szövet ruhákban fognak járni. Vázsonyine kegyelmes asszony egységes ruhatipus kiutalását kéri a kereskedelmi miniszter úrtól és mihelyt az anyag rendelkezésünkre áll, annak feldolgozása azonnal megkezdődik. A szándékunk az, hogy az iskolaév kezdetén teljes raktáraink legyenek és ne járjunk úgy, mint tavaly, amikor mi idejekorán kértünk, de az anyagot: olyan késedelmesen kaptuk, hogy lehetetlen volt már feladatunkat úgy megoldani, ahogy szerettük volna. Nem mi voltunk a hibásak, hanem az. volt a baj.