Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-19 / 51. szám
Hatodik évfolyam Budapest, 1917. december 19-én 51. szám EEÖFIZE TÉS1 JtVfMKt Egész, évve ........... 24 K. Fel évvé ................. 12 K* Egy es szántott ft a jj hatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szevhesztÖ; S^tüLCSŐ HfalTlil Megjelenik minden szén- dán. Szevheszlőség és kiadóhivatal: VI. ften. Sziv-ulca ........ 18. szám Tele fon ................ 137-13 Öt percre szokott me'gállani a. gyorsvonat a középszerű állomásokon, a nagyobb állomásnak már tiz perc jut. Általában igen kis időegységnek kell tekinteni az öt percet, hacsak arra nem gondolunk, hogy hány ember pusztul el a világháborúban öt perc alatt. Azt kell hinnünk, hogy a szerdai közgyűlésen erre gondolhattak a bizottsági tag urak a hetvesnegynéhány pontból álló tárgy- sorozat elintézésénél, mert különben nem tarthatták volna elegendőnek az öt percet, amely alatt végeis-végig mindent ledaráltak. Odaállítottak három-négy házőrzőt, akik nyugodtan ültek a helyükön, amig az előadók valósággal fregoli gyorsasággal változtak át és mondtak valamit, senki siern tudja, mit. Szó sincs róla, a bizottsági tag urak eleget beszéltek szerdán, szinte néha. kelleténél többet is. Az indítványokból és ' az interpellációkból olyan szóözön fakadt, hogy valósággal áradással fenyegetett. Mikor aktán a hetvenegynéhány pontból álló napirendre került a sor, akkorra kifogyott a szusz, az urak vették a szép prémes bundájukat, leadták az egyhatos borravalót a szolgának, belevetették magukat a kocsijukba, autójukba és a szegény napirendet úgy kellett eltemetni észrevétlenül, mintha erre is vonatkozott volna az entrepriz-sztrájk. Egyetlen szavunk sem lenne azonban, ha a tárgysorozatnak nem lettek volna fontos pontjai. De hát hogy mást ne említsünk, ez a néhány ur intézte el az Albrecht Hildegarde-alap tartaléktőkéjéből felállítandó hitelszövetkezet ügyét is, egyetlen szónok szólt hozzá röviden, de mikor látta, hogy nincs kinek beszélnie, leült és ő is hallgatott. Mindenekfelett pedig szó nélkül szavazták meg ők szegény néhányak az indemnitási javaslatot is, valamint a költségvetés beterjesztésének elhalasztására szóló felhatalmazást is. Az indem- nitásijavaslatnál nemcsak módja, de kötelessége lenne a közgyűlésnek kritika, vagy ha úgy tetszik,, méltatás alá venni a tanács egész működését. De hát senkinek se n volt egyetlen szava sem hozzá, talán nem is tudják, hogy távol- létükben mégis megszavazták, amit ezennel szives tudomásukra hozunk. Valaha sokszor kárhoztattuk a tanácsnak azt a szokását, hogy a legfontosabb előterjesztéseket a nyári szünet előtti utolsó közgyűlésre halasztották el. Akkor már a városatyák jobbára távol a fővárostól a nyár örömeit élvezték és a fontos ügyeken a tikkasztó melegben valósággal átsiklott a közgyűlés.- Most azonban december van és igy Budapest népe joggal elvárhatná, hogy képviselői, megbízottai komolyabban szernügyrö vegyék, mint sáfárkodnak a városházán. Az egyik városatya ugyanezen a közgyűlésen azt mondta, hogy a gázbotrány ügyét a tanács kedélyesen intézte el. Feltéve, hogy ez igy volt, a tanácsot semmi szemrehányás nem illetheti, mert a kedélyességben a jó példával az a közgyűlés jár ellőtte, amely öt perc alatt tárgya! le hetven pontból álló napirendet. • • <i Márkus Jenőt elbucsuztatta a közgyűlés is. Jobbról is beszéltek, meg bedről is és mégis az volt az impressziónk, hogy az urak csak szavakat és ismét szavakat mondanak. Látlak, hogy egy kicsit szivükre vették a válást, de Márkus Jenőnek igazi portréját nem tudták adni. Valahogy más, több és különb ember Márkus, mint amilyennek ezekből az erőtlen, szegényes, színtelen szavakból kiérezhető volt. Akadt azután egy bizottsági tag, aki arról mondott egy jeremiádol, hogy a többi tehetségesek közül is sokan szeretnének búcsút mondani a városházéinak. Szives marasztásnál egyebet azonban ezek sem kaptak. A közgyűlés tanulságai utóin azonban alighanem megváltoztatják a távozási szándékukat, mondván: a fővárostól elmenni sem érdemes, még' egy talpraesett búcsúzó-beszédet sem tudnak mondani az emberről a közgyűlésen-. t Tr? •» ■ S-i Leg-elöszor • --.r^T az autótaxi dőlt ki, aztán jött az autóbusz, majd az omnibusz. Ma már a konflis is csak vánszorog és a polgári élet harctereit, az utcákat is döglött lovak hullái szegélyezik.. Végül pedig, ha a bajok sokasodnak, a villamosra is rá kerül a sor. Hiszen mi már, egyes emberek, ebbe . is belenyugodnánk. Járunk per pedes apostola rum, végre is irodákban, és műhelyekben elnyűtt testünknek igazéin jól esik egy kis séta, egy kis szabadlevegő.. De. meg lehet-e élni ennek a nagy városnak, lehet-e intézni innen az ország és . a front ügyeit villamos nélkül? Ha a villamosok megállanának, az annyit jelentene, . hogy minden, munkáskéznek a munkaidejéből. elesnék naponta jó egy pár. óra, amit eddig a villamos spórolt meg és amit most a villamos venne el. Békében, amikor hemzsegett az ember., amikor a munkáskézben fölöslegünk volt, nem lett volna végzetes katasztrófa a villamos üzemének beszüntetése. De ma, amikor minden kéz tiz . helyett dolgozik, úgy kell vigyázni a villamosra, mint a város éltető erére, amely ha kidől, azt nemcsak itthon, de a fronton is megérzik. Megszoktuk már, hogy ha azt mondják, hogy megteszünk minden intézkedést valaminek a megdrágulása ellen, akkor az annyit jelent, hogy az a valami okvetlen meg fog drágulni, vagy már meg is drágult és csak titkolják. Az élelmiszerárak emelkedése tekintetében tudjuk már a rendet, amely abban áll, hogy előbb preparálni próbálják a közönséget. Amikor előállónak a francia példákkal, meg a német viszonyokkal, akkor már tudjuk, hogy a mondat másik felében ízt fogják mondani, hogy mi sem tehetünk egyebet. Ha tehát a tizes bizottságban azt mondották, hogy felirattal kell a miniszterhez fordulni a lisztárak emelkedése ellen: akkor kétségtelen, hogy háziasszonyaink a jövő havi költség- vetésükben már a magasabb tiszt árak at' számíthatják. Kikötő a Ferencvárosban Kétmilliós beruházás 1918-ban. — Kofakikötő és zöldségvásárcsarnok. — Fock tanácsnok nyilatkozata. Budapest kikötőinek sorra a legutóbbi időben igen lényeges lendületet vett. Része van ebben nyilván az uj kormánynak is, amelynek tagjai közül különösen Serényi Béla gróf kereskedelmi miniszter az, aki a magyar hajózás jövőjét igen nagyra taksálja. A hajózás fejlesztéséhez viszont a kikötőkre és a kikötők modern berendezésére van szükség. Tisztában vannak ezzel a városházán is és látva a szövetséges és dunamehti külföld igyekezetét, Ausztria és Németország készülődését, nagy igyekezettel fogtak hozzá a budapesti kikötők kérdésének megoldásához. Igen érdekes részletkérdése a budapesti kikötök ügyének az úgynevezett kor akiköt ö. megalkotása, amelynek tervéről legelőször a V ö v á r o s i Hírlap számolt be. A kofakikötő, amelynek igen nagy fontossága lesz B u d a p e s t élelmezésében, teljesen a megvalósulás utján van inár. A kikötők kérdéséről Bock Ede tanácsnok, az ut- és csatorna-épitő ügyosztály vezetője,' a kővetkező nyilatkozatot tette a Fő v á rosi H i r I a p munkatársa előtt.: • Még- karácsony előtt össze fogom hívni a kikötő-kérdésekkel foglalkozó műszaki bizottságot, amelynek még több megoldandó feladata van. Ennek az ülésnek három fontos tárgya lesz: a partfal építésié1, a földelosztó-munkák megálla pitása és á kofakikötő tervének műszaki kérdései. — Bírjuk a foldmivelési miniszter Ígéretét, amely szerint a kotrási munkálatokat cl fogja végeztetni, mig a partfal építése a főváros feladata lesz. — Ha a műszaki bizottság elvégezte ■munkáját, akkor Déri alpolgármester ur .elnöklésével összeül a nagyobb-bizottság, amelynek ülésén a költségek fedezéséről és a munka végrehajtásának menetéiről lesz szó. Ha ez is meg van, akkor aztán lehetne építeni, csak legyen elegendő építőanyag, mint például gömbvas, cement, kavics és természetesen mindenekfelett elégséges munkáskéznek is kellene rendelkezésre á-llani. Terveink szerint úgy szeretnénk, ha a jövő esztendőben legalább egy része, elkészülhetne a kereskedelmi kikötőnek, amelynek most már végleges neve „ferencvárosi kikötő" lesz. Az a szándékunk, hogy a ferencvárosi kikötőbe a jövő évben mintegy két milliót beépítünk. Á kikötőnek mintegy 700 folyőméteres emeletes partja lesz mintegy 300 méter hosszúságban. A ferencvárosi kikötőnek aztán folytatása lenne á kofakikötő, amelynek terveivel már szintén készen vagyunk. Ennek a kikötőnek Budapest közéielmezésébén valószínűleg igen jelentékeny szerepe lesz. A környékbeli, Duna- melléki falvak termékeit, különösen zöldséget és gyümölcsöt itt fogják kirakni. Kicsi. 30—40 méter széles hajók számára épül ez a kikötő, amelyeket közönségesen kofahajóknak neveznek. Kétségtelen, hogy egy ilyen kikötőnek a hiányát eddig is lényegesen megérezte Budapest közéklmezése, amit különösen a' háborús viszonyok mutattak meg.- A kikötő később, a város fejlődésével, bizonyára újabb bővitésrerszmul majd. Es á későbbi feladatok közé tartozik az is, hogy a fér város kisebb vásárcsarnokot is építsen a kofa kikötő mellé.
