Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-19 / 51. szám
2 Budapeist, 1917. december 19. A világítás uj drágulása A gázgyár és az elektromos müvek deficites költségvetése A világítás csajk ez év január ielsejéve-1 drágult meg Budapesten. Akkor az egységárak emelését a közönség meglehetősen nyugtalanul fogadta és különösen a kereskedők és iparosok tiltakoztak élénken. Most ismét ieiljutottunk a villanyáram és a gáz egységárainak emeléséhez, a szándék — mint a Fővárosi Flirlap micigirta — az. hogy az újonnan felemelt árak mái 191S. január elsejével életbelépnek. Ezúttal az áreme-. nem volt olyan meglepetés, mint tavaly, aminek oka nyilván az, hogy a közönség már hozzászokott minden árának sűrű és lényeges emeléséhez. Az 1917. január elsején életbeléptetett áremelés mellett ajkkor a világítási adó is uj teher volt a közönség számára. A háztartási gáz ára akkor 16 fillérről 20 fillérre emelkedett, mig a villanyáram egységára 6 fillérről 7 fillérre emelkedett. Az uj emelésre vonatkozólag a következőket jelenthetjük: A villanyáram. A villanyáram egységárainak múlt évi emelésével jutott cl a mi egységárunk arra a fokra, amelyen Bécsben a háború előtt volt. Becsben ma már 8.4 fillérnél, Berlinben 5 pfennignél (S fillér) tartanak. Az említett két nagyvárosban azonban még áramszámlálóbért is fizetnek, amivel az egységárak a kisebb fogyasztóknál Bécsijein 9 fillérre. Berlinben pedig 8.5 fillérre emelkednek. Az elektromos-müvek javaslata két részre oszlik. Az egyik rész az úgynevezett kedvezményes tarifát fizetőkre vonatkozik. Ezeknek és pedig úgy a szerződésesek, mint a kedvezménye- siek számára az egységárak 30 százalékkal emelkednek. A javaslat másik kívánsága szerint általánosságban, hieiktovattóránként 7 fillérről 9 fillérre emelkednek az egységárak. Ez az ármegállapítás csak a rendkívüli gazdasági helyzet időtartamára vonatkozik és igy remélhető, hogy a háború után az egységárakat le fogják szállítani. Mik azok a körülmények, amelyek a villanyárak emelését szükségessé tették? Az elektromos-müveknek a közgyűlés elé terjesztendő költségelőirányzata 950,00U korona deficittel zárul az 1917. évre (előirányzott, de az elektromosáram egységárának múlt évben történt fölemelésével 1,100,000 koronára fölemelt valóságos nyereséggel szemben. A főváros azonban az elektromos-müvek üzeméből nyert jövedelmét továbbra is fenn akarja tartani és igy nemcsak a 950,000 korona hiányt, de az 1.100,000 korona elmaradt üzemfelesleget is be akarja hozni. Ráadásul a munkabérek és anyagárak további emelkedésével is számot kell vetni, másrészt az újabb korlátozások azt is eredményezhetik, hogy a fogyasztásban újabb visszaesés is fog mutatkozni. Az anyagárak emelkedésére és a fogyasztás visszaesésére tehát az elektromos üzem újabb 800,000 korona mínuszt vesz számításba, úgy, hogy az uj áremelésnek a három említett tételt véve a számítás alapjául, 2,850,000 koronái kell behoznia. A kétféle áremelésből a következőkép alakul ki ez az összeg: a 7 fillérről 9 fillérre való emelés hoz 7,500.000 kilowattóra fogyasztást számítva ........................1,500.000 K a k edvezményes és szerződéses nagyipari fogyasztás 30 százalékos emelése pedig .... 1,352.000 K összesen: 2,852.000 K bevételi többletre számít az ügyosztály a felmerült 2.850.000 korona szükséglettel szemben. A gáz. Amióta a főváros átvette a gázgyárat, a gázgyár költségvetése most zárul először deficittel. A gázgyár tehát úgy akar ezen az állapoton segíteni, hogy a gáz eladási árát köbmé- terenkint 20 fillérről 26 fillérre emeli föl. Az esetleg elérhető nagyobb bevételből kívánják fedezni az uj gázmérők beszerzését, a rendes cső- fektetéseknek és javításoknak, az utcai lámpák karbantartásának és a felmerült egyéb beruházásoknak költségeit. A gázgyárnak a 6 filléres egységáremelésből 4.433,716 koronát kell behoznia. A gázgyár költségvetési mérlege természetszerűen megromlott. Ennek egyik legfőbb oka a nunkabérek emelkedése, másik még fontosabb pedig a szén árának emelkedése és a szénszállításnak különböző adókkal való sujtása. Az 1918. évi költségelőirányzat 2.933,716 korona deficittel zárul. A költségvetésben azonban nincsen benne az előző évek költségelőirányzataiban újítási alap címén felvett 900,000 korona és felesleg címén beállott 600,000 korona, ösz- szjesen 1.500,000 korona, amely összeget a gázgyár minden évben a főváros házipénztárába fizetett be. A deficit és a fölösleg összege tehát 4.433,716 korona összeget tesz ki. Ezt kell pótolni a 6 filléres egységáremeléssel. Az előzetes számítások szerint a jövő évben a gázgyár azt reméli, hogy 74.600,000 köbméter gázt értékesíthet, ami 4.476,000 koronával nagyobb bevételt jelent, mlint az idén volt a gázgyárnak, vagyis még mintegy 43,000 koronával többet, mint amennyi a hiány fedezésére elegendő. Zsűri előtt a közraktárak A főváros és a Leszámítoló Bank afférje A főváros szerdai közgyűlésén nem igen törődtek az le/mberek egyébbel, mint a gázgyári bajokkal és a szénszállítás nehézségeivel. így történhetett, hogy Vita Emil dr. tanácsnok szinte észrevételnül referált el egy ügyet, amelynek előzetes ismertetése időszüke miatt még a hivatalos közlönyből is kimaradt. Az érdekes ügyről nem emlékeztek meg a napilapok sem, pedig item másról van szó, mint a fővárosnak a Leszámítoló Bankkal támadt afférjáról. Mint ismeretes, a főváros közraktárait a Leszámítoló Bank bérli. Nem első eset, hogy a bank és a főváros között vitás ügy merült föl, de eddig minden ilyen esetet simán, békésen el lehetett intézni, most azonban a felek döntő bíróság elé mennek, amely már hamarosan ítélkezni fog. Az affér története az, hogy a Leszámítoló Bank a fővárostól a közraktárak összes dijainak fölemelését kérte. \ kérelemmel foglalkozván a tanács, úgy döntött, hogy megengedi azoknak a dijaknak azi emelését, amelyek a munkabérek emelkedése révén állottak elő; ellenben nem járult hozzá a tanács a fekbérek Szerelem, bor és kártya. A rég* pesti erkölcsökről. — Végigmegy az ember a csöndes budai sikátorokon, a föl felé ballagó kis Hadnagy-utcán, a zegzugos Logody-utcán és azt hiszi, visszakerült a múltba, a tizennyolcadik század közepébe. Ilyen lehetett annak idején Pest városa is még, amikor öt szál gyertya kifizetését a tanács jobb időkre helyezte kilátásba. Az ember hajlandó elhinni, hogy a gazdagság növekedésével fogynak az erkölcsök és a szegénység maga a megtestesült erkölcs. Ezek kavarognak az ember fejében, miközben zsíebében vitt hideg vacsorával betér a Hadnagy-utcai kis bormérésbe, hogy egy pohár bor és egy öreg könyv mellett álmodó szemeivel áttekintsen a Dunán és nehány évszázadon. Fölütöm az öreg könyvet és csodálatosképen az első tiz sor elolvasása után csalódottan teszem le. A régi, a szegény, a német-kulturáju Pest nem volt puritán, a szerelem nem maradt a tűzhely mellett.. . Öreg kalandok szenruytezete árad ki a könyvből, szinte kár, hogy eleventollu Bocaccio helyett száraz akták jegyezték föl a régi pesti szerelem ballépéseit. A gáláns kalandok imigyen kimaradnak a sorból, csak pusztán azok vonulnak fel, amelyek a biró előtt, vagy a szégyienpadon, vagy a vessző suhogása alatt értek véget, vagy vártak folytatást. A szerelemnek az erkölcscsel egy fedél alatt meg nem férő fajtáját pedig a tizennyolcadik századbeli Pesten nemcsak a népnél, de az akkor nagy tiszteletben állott polgárságnál is megtaláljuk. A kor igazolására legyen azonban mondva, hogy a félórás, órás és az egy napig tartó szerelem nem volt túlságosan divatban, ámbár az sem egészen lehetetlen, hogy az ilyesmiből nem csináltak nagy kázust, mivelhogy egy tiltott csókból végelemzésben senkinek sincsen nagy és végzetes kára. Elsziedni másnak a feleségét, vagy bagóhiten élni, avagy bigámiát kötni: ez mar az erkölcstől való megtántoro,- dásnak állandóbb jellegű eseménye. És az ilyesmiben egyáltalán nem volt hiány. A más babája körül való legveskedés. apró kalandok, kis kicsapongások történetidéi nincsenek protokulumba véve, amiből nem arra lehet következtetni, hogy ilyesmik nem is voltak, hanem talán több joggal arra, hogy ezeket nem vették tragikusan. Apró botlást, egyszeri félrelépést elintézett odahaza családi törvényű ülve a férj uram, vagy esetleg az asszony!, ha az ember járt vala a tilosban. A hivatalos írásokban fajtalanságról van ugyan szó, de ez valószínűleg súlyosabb fajta lehet,— mert a rokonság, amelyben emlegetik: a vadházasság, törvénytelen gyermek, súlyosabb házasságtörés, két- férjüség. A büntetések is súlyosak, a nőt pellengére állítják, kitiltják a városból, de esetleg előbb nyilvánosan meg is vesszőzik, ami mindenesetre érdekes látványosság lehetett. A férfi biine sokkal enyhébb beszámítás alá esik, neki többnyire csak pénz- büntetés jár ki, amit titokban is e:l lehetett volna intézni, ha ugyan Pest nem lett volna akkoron még olyan kis falu, hogy mindenki tudta, mit ebédelt a másik. A feltűnőbb esetek közül érdemes párat elolvasni. A legkikapósabbak a férfiak közül, úgy látszik, a városi gulyások voltak. Két olyan esetet is felsorol a krónika, ahol Romeo szerepét egy-egy városi gulyás játszotta. Utóvégre ez némiképen érthető is, lévén a szűrön való egész napos hasialás kissé unalmas mesterség és a szerelmi gerjedelmekre rtagyon csábitó foglalkozás. Egyik városi gulyás neve sincs feljegyezve, de ismeretes szive hölgyének neve. Az egyiket R e s k i Annának hivták. A kis Anna tizennégy esztendős korában ment férjhez egy katonához. A katona hűtlenül elhagyta valahol az országban és a leány tizennyolc esztendős lett már, mire Pestre elvetődött. Csoda-e, ha a maga fiatal asszonyságával beleszédült a szép városi gulyás karjaiba, aki feleségül nem vette, de vadházasságban élt vele. A szegény Anna 1695. évi julius 20-ikán állt a városi tanács előtt, amely szigorúan elitélte. A másik városi gulyás esete is szóról-szóra ugyanez. Az ö Dulcineája a kis Sabo (nyilván Szabó) Ilona már tizenkét esztendős korában ment férjhez. de elhagyta az urát. Több évet kóborolt ö is az országban és nyilván virágról-virágra szállva gyűjtötte a szerelem mézét. Pesten ő is egy városi gulyást választott, mígnem a tanács kétférjüség és házasságtörés címén ki nem tiltotta Pestről, előbb azonban pellengérre állította és megvesszőztette. A gulyás pedig tiz tallér büntetést fizetett. A megbüntetettek között szerepel azonban egy városi tanácsos is. Pjirkart Pálnak hivták a tanácsos urat, akivel 1692-ben történt meg, hogy a cselédje csókjára szomjazott meg. A szegény kis cseléd- íeányon az anyai örömök jelei kezdtek mutatkozni, mire a tanácsos ur sürgősen eltávolította házából. A tanács megbüntette a tanácsos urat és valószínűleg a tanácsosné asszonytól is megkapta a magáét. Egyébként a ’ vadházasság általános divat volt ezidőben Pestem Csupa bevándorlóból állott akkor Pest. A derék bevándorlók csupa kényelmi szempontból egyéb terhes csomagjaik mellett a családjukat is régi lakóhelyükön hagyták. Miután pedig a „nem lehet az ember fából“ elvét már akkor isismerték, sürgősen vallást váltottak és áttértek a — bagóhitre. Térítéshez szükséges papnő pedig — úgy látszik — már akkor is bőven volt Pesten. A szerelem mellett az ital is lényeges szerepet játszott az ősi pesti erkölcsök züllésében. Hát bizony a pesti polgár fele felöntött a garatra. Ilyenkor aztán bizony jó magyar szokás szerint előkerült a bicska is, ha a pesti polgár véletlenül egy mukkot sem tudott magyarul. Az ital élvezete különben nem volt szégyen. A tizennyolcadik század elején a részeg embert nemcsak az Isten, — de mint az öreg írások mutatják — a város tanácsa is védte. Történt ugyanis, hogy az egyik tekintélyes Iparos jócskán beszopogatott és egyszer csak azt kezdte érezni, hogy mególmosodtajk a lábai. Á feje lógni kezdett és a beszélő képessége is felmondta a szolgálatot. Egyszóval májszteruram részeg volt, mint a disznó. A figyelmes korcsmáros elszakított valakit a májszteruram lakására, jönne el a legénye és támogatná jó mesterét abban az igyekezetében, amely a tisztes családi ágy felé vezet. A segéd azonban — úgy látszik — nem volt valami túlságosan erős, vagy hogy
