Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-10 / 2. szám
"qiimiimiiimiimHPmnniai)iaiiimnamaiimmnnmmampiaiainammiiQinamamamE3flHEmmnigirfDnic ELŐFIZETÉSI JtRXKt Egész. évr*e ........... 20 K. Fe l évr*e ................. IO K. Eg yes szántó ft kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szenkesztö t OOLCSÓ Emil Megjelenik minden szerdán. Szer* ke szí őség és kiadóhivatal: V/. kér*. Szív-atca ........ IS. szám Te lefon ............... 137-13 „M int törvényhatósági bizottsági tagnak, ezekben a sn- lyos és nehéz időkben vállvetve kellett volna küzdenie mindenkivel a polgárság érdekében. Ehelyett a háborút arra használta fel, hogy meg nem engedett utón illegitim hasznot szerezzen.“ Márványba vésve álljanak e szavak a székesfőváros gyönyörű közgyűlési termében. Klasszikusoknál is tekintélyesebb forrásból ered az idézet: Őfelsége a király nevében hozott bírói Ítéletnek az indokolásából Goldmann József fő- és székvárosi törvényhatósági bizottsági tag úrról állapította meg a magyar bíróság, hogy tejet hamisított csak azért, hogy több legyen a nyeresége, amely, hogy amúgy sem megvetendő, azt éppen a virilista jogon nyert bizottsági tagsága bizonyítja. Hatatlanul erkölcstelen a virilizmusnak a rendszere; ime, valaki az ország első törvényhatóságának azért lehet a tagja, valaki az ország fővárosának az ügyeibe azért folyhat be, mert sikerült a közönség tejét vízzel hígítania és sikerűit ily módon virilista cenzusra szert tennie. A vízből gyártott tej kvalifikálta Goldmann Józsefet arra, hogy szabályrendeleteket hozzon, ellenőrizze az ad- mKisztrva d. vigyázzon a közvagyonra, ni .terheket rakjon a polgárság vállaira és igennel szavazzon, valahányszor a törzsfőnökök érdeke ezt igy kívánja. Elszomorító és megdöbbentő háttere bontakozik ki az ítéletből a főváros törvényhatósági bizottsága összetételének, erkölcsi nívójának. És még csak azt sem lehet ellenérvül felhozni, hogy Goldmann városatya ur egyedül áll, vagy egyedül ül. A Goldmannok sorában ékeskedik a papirbakancsos hadseregszállitó, Kriesháber Leó, ott tündököl a négyszáz kiválasztott polgár névsorában Zeidl Vencel, aki zsírt drágított, árut halmozott, hadsereget élelmezett rosszul. Városatyai cime és jellege van Sender Sándor urnák, aki a posztóárdrágitás sikamlós terén csúszott el, Bálint Dezsőnek, aki háromszoros árra tartott sajtot ejtett ki a csőréből. A házbéremelések rekordját ugyancsak a városatyák tartják: Grümvald Mór és Schiffer Miksa urak, Palatínus Mór és Palatínus Miksa, a legelső sorban küzdöttek a budapesti lakók ellen s nem rajtuk múlt, hogy küzdelmük kudarccal végződött. Nomina sunt odiosa... Bizony, ezek a nevek fölöttébb gyűlöletesek a főváros közönsége előtt. Ezeknek a neveknek büszke tulajdonosai a polgárság húsából és véréből kisajtolt pénzen vásárolták városatyai mandátumaikat és ha Budapesten szigorúan vennék az ilyesmit, úgy az erkölcsi összeférhetetlenség örök törvényénél fogva ma már nyugalmazott városatyák volnának valamennyien. De nálunk éppen az a lehangoló és kétségbeejtő, hogy az árdrágító, bűnös bizottsági tag urak hatványozott befolyásukkal útját állják a konzekvenciák radikális levonásának. Mit sem törődnek a bírói Ítélettel, a közvélemény döntésével, a polgárság megvetésével, hanem haladnak tovább a maguk utján, amely utak azután végeredményben összefutnak a rendőrségen, vagy a vizsgálóbírónál. Ezektől az uraktól hiába várja a közvélemény, hogy megtisztítsák önmaguktól Budapest alkotmányos képviseletét és minthogy a törvényhatósági bizottság maga sem siet a saját fészkének fertőtlenítésével, a polgárságra hárul a her- kulesi munka: Augiász istállójának megtisztítása. j7/Z£7jyArag • • • Harmincöt millió koronára becsülték a főváros folyó évi költségvetési hiányát. Ez bizony csinos összeg és nem csoda, hogy súlyos gondokat okoz a hiány fedezete. Mégis azt hisz- sziik, hogy itt voltaképen csak azt a kérdést kell eldönteni, hogy ennek a 35 milliónak a forrása a háboru-e, vagy a gazdálkodás? Ha a múltak bűne a deficit, akkor tessék ezt bűnbánóan bevallani és tessék ezt a bánt takarékossággal, minden fölösleges kiadás kiküszöbölésével jóvátenni. De ha csakugyan a háború borította ránk ezt a súlyos mankót, akkor nagyon egyszerű a megoldás: tessék egy háborús kölcsönt felvenni, a kölcsön törlesztését 50 —60 évre felosztani, aminek nemcsak az lesz az előnye, hogy megszűnik a nagy kutatás az uj adók, aj terhek után, de legalább a következő . generáció is tudni fogja, mit jelent egy modern világháború és mi történjék azzal az emberrel, aki elsőnek ordította világgá, hogy: éljen a háború! Az építkezések teljesen szüneteltek. Ezzel a rövid, lapidá- ris jelentéssel mentheti ki beszámolóját a tanács építési ügyosztálya, amikor a költségvetéssel kapcsolatban az elmúlt esztendő bajait ismerteti. Az építkezések teljesen szüneteltek, — ez, sajnos, igaz és any- nyit jelent, hogy Budapest építőipari tevékenysége egész esztendőn keresztül agonizált. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen nagy veszedelem ez és mennyire volt befolyással a főváros pénzügyi helyzetére, Legutóbb mozgalom indult meg az építőiparosok között, hogy a szomorú állapotokra felhívják a hatóságok figyelmét. A városházát nem kell külön figyelmeztetni, hiszen a közgyűlés már két Ízben hozott erre vonatkozó határozatot. De nem ártana, ha most a határozatnak végre érvényt is tudnának szerezni azok, akik erre hivatottak. A záróra nem tartozik a háborús kellemetességek közé, — de hiszen a háború több, mint kellemetlenség, egyenesen sorstragédia és kétségtelenül teljes erkölcsi jogosultsga van annak a követelésnek, hogy mialatt a véreink érettünk véreznek, mi se dúskáljunk földi javakban, gyönyörökben, szórakozásokban. Ámde a záróra-rendeletnek nem ez az erkölcsi motívum a rugója, hanem bevallottan az anyagpazarlás korlátozása. valójában pedig —• a paritás. Anyagpazar- lást alig jelent nálunk a tizenkétórai záróra, igy tehát fennmarad az a cél, hogy Budapest ne éljen jobban, mint Bécs és Berlin, Hasonló tendenciával találkozunk a zsemlye-ügynél is; a zsemlyét is azért vonják meg tőlünk, mert Bécs irigyli a falatunkat. A paritásnak legtökéletesebb értelmezése az. hogy a jóból ne jusson nekünk, de a rosszból akkor is vegyük ki a részünket, ha egyébként nem vágyul Ürge-sors Óbudán Ismét kiöntött az Aranyárok — Fock tanácsnok nyilatkozata — Kicsit keserű a humor, de tényleg úgy vám hogy ezek a szegény óbudaiak Budapest ürgéi. Esztendőről-esztendőre megérkezik a Duna magas vízállása és akkor az apró, szinte földbeépi- tett óbudai viskók lakói hanyatt-homlok menekülnek. Amikor Passauból jelzik, hogy ott hat méterre dagadt a Duna, akkor ai szegény óbudai páriák akár csomagolhatnak is, mert a kilakoltatást ki nem kerülhetik. Az újságok minden esztendőben megütik a nagydobot, árvíz Óbudán, kilakoltatták az óbudaiakat . . . Ezzel szemben azonban a szegény óbudaiak egészen elfásultak már a katasztrófa iránt. Ők már megszokták az árvizet, ők már dresszirozva vannak a kilakoltatáshoz. Mindennek oka azonban az Aranyárok, amelynek elvezetését máris megkezdték. Sok harcba került, áruig Eock Ede tanácsnok, az ütés csatornaépítési ügyosztály vezetője, érvényesíteni tudta akaratát, amelyet legjobb tudása diktált. A Fővárosi Hírlap jó ideje átlátta már, azokat a nagy igazságokat, amelyek kimondatták velünk, hogy Budapest egyik legmostohább gyermeke a csatornázás. Isten csodája, hogy több és még nagyobb katasztrófák nem következtek eh Mintha azonban az 1916-ik esztendő fordulópontot jelentene ebben a kérdésben. A városházán belátták, milyen veszedelmek származhatnak a csatornázási kérdések elhányago- lásából, évtizedek lelkiismer ellenül könnyelmű mulasztásaiból. Szó sincs róla, nem az óbudai, szinte szokványos árvízről beszélünk, de ebben is újabb apropost-t látunk arra, hogy a megindult nagy munkákat, amelyeket a Ií-ik ügyosztály lelkes tudással dolgozott ki, ne csak megkezdjék, de teljes erélylyel végre is hajtsák. Az óbudai árvíz okaira vonatkozólag megkérdeztük Eock Ede tanácsnokot, aki őszinte szavakkal adta meg a felvilágosításokat:- Az óbudai utcák viz alá kerülésének oka természetesen az Aranyárok, amely már évtizedek óta állandóan veszélyezteti ezt a vidéket. Az Aranyárok végigvonul egész Óbudán és a Meggyfa-utca környékén torkollik bele a Dunába. A betorkollásnál egy zsilip van, amelyet el lehet zárni. Megvádolhatnának bennünket, hogy nem vagyunk előrelátók, mert nem zártuk el a zsilipet, dacára annak, hogy látnunk kellett volna a Duna vizének állandó dagadását. Valóban I^assauból pár nap előtt megkaptuk az értesítést, hogy a Duna ott elérte a 6 métert, nálunk pedig ugyanekkor már 5‘5 méteren állott. Biztos jele ez annak, hogy 9-ikére a Duna nálunk is 6 méteres lesz, 6 méter magas víznél pedig Óbudát az Aranyárokon át elönti a Duna. Nem lehetett ez uj jelenség előttünk, mert évről-évre megismétlődik ez az árvíz. Hogy a zsilipet mégsem zártuk el, annak oka az, hogy a kétszeres kasztrófát akartuk elhárítani. Az Aranyárok ugyanis oly bővizű, hogy a legkisebb esőzéstől is a kiöntésig megdagad. Ha a Duna árad, akkor a Duna vize nyomul bele az Aranyárokba és az önti el Óbudát, ha viszont esőzések jönnek, akkor az Aranyárok maga veszélyezteti a vidéket. Ilyen körülmények között a zsilip elzárása
