Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-10 / 2. szám

2

Budapest, 1917. január 10.

mind a kétféle árvizet rázudithatta volna Óbudára.

— Az Aranyárok szabályozása harminc esztendő óta szerepel a megvalósítandó tervek között, de harminc esztendeig nem lehetett eljutni odáig, ahol ma már tartunk. Annyi akadálya volt az árviz-íészek eltakarításának, hogy minden igyekezet dacára nem tudtunk velük megküzdeni. Évekig 100,000 korona szerepelt a költségvetésben erre a célra, ami tekintettel arra, hogy hatalmas műszaki feladatokat kell megoldani, nem lehetett elegendő.

Az uj költségvetésben végre 400,000 koronát kaptunk, ami megadta a módot a munkálatok megkezdésére. Így történt aztán, hogy a múlt nyáron hozzáláthattunk kész terveink megvalósításához.

Természetesen addig, amíg az Aranyárok elvezetése be nincs fejezve, szó sem lehet arról, hogy a haso/dó baleseteknek elejét tudjuk venni. A szivattyúzást ezúttal is megkezdtük, de ennek semmi jelentős eredménye nem lehet. Első tervünk az volt, hogy az Aranyárok partjait töltésekkel látjuk el és igy akadályozzuk meg kiöntését. Ez természetesen jelentékeny költségkímélés lett volna, de biztos eredményeket nem tudtunk volna vele fölmutatni. Ezért aztán a radikálisabb megoldáshoz folyamodtunk. Egészen uj irányban vezetjük el az Aranyárkot, amelynek kitorko- lása is egészen más helyen lesz most. Az Aranyárok Óbudáról egészen eltűnik s az esztergomi vasat mentén haladva, az óbudai gázgyár fölött, illetve az esztergomi vasút és a Duna keresztezésénél torkollik bele a Dunába. Ezzel azután az óbudai árvizek veszedelme is egyszer és mindenkorra megszűnik. Ez a legújabb kalamitás csak megerősíti azt, hogy igazunk volt akkor, amikor az Aranyárok elvezetését halaszthatatlan munkának mondtuk és annak keresztülvitelét a háború dacára is teljes erővel megkezdtük.

Dock tanácsnok nyilatkozataiból kitűnik, bogy Budapest csatornázásának nagyfontosságu kérdései ismét előtérbe kell, hogy nyomuljanak. A pesti oldal teljes csatornahálózatának kiépítése, illetve renoválása, a környékre való kiterjesztése, az óbudai főgyűjtő elkészítése, az Aranyárok elvezetése, az Ördögárok szabályozása valamennyi fontosabbnál fontosabb és sürgősebbnél sürgősebb munka. Az ügyosztály tervei minden tekintetben készen vannak, a .munkálatok is a legtöbb helyen megkezdődtek, ami egyértelmű azzal, hogy ebben a nagyfontosságu kérdésben Budapest uj korszak előtt áll.

Thallóczy Lajos hagyatéka

Megszemlélték a főváros kiküldöttei

A Fővárosi Hírlap is hirt adotc arról, hogy a tragikus körülmények között elhunyt Thallóczy Lajos, nagyértékü könyvtárát a fővárosra hagyta örökségül. A főváros részéről dr. Wildner Ödön tanácsnok és dr. Szabó Ervin, a Fővárosi Könyvtár igazgatója, nemrégiben Bécsben jártak, ahol megtekintették a Thallóczy által hagyományozott értékes gyűjteményt. T raun g'áss e. 3 alatt, az úgynevezett Diplomáié n-V i e r t e 1 kényelmes, pazar bérpalotájában lakott Thallóczy s lakásán szekrényekben, fiókokban és íróasztalokon szerte-széjjel hevernek a könyvek, amelyek már a Fővárosi Könyvtár tulajdonát képezik. Természetesen hátra van a rendezés nagy és alapos szaktudást igénylő munkája és csak ezután lehet majd a könyvtár értékét felbecsülni és anyagáról részletesen beszámolni. A „Fővárosi Hírlap“ munkatársa felkereste Szabó Ervin dr. igazgatót, ki futólagos áttanulmányozás alapján a kővetkezőket mondotta az értékes hagyatékról:- A Thallóczy-hagyaték nagy anyagából különösen értékes számunkra a Balkán történelmére, a keleti politikára, Kis-Ázsiára, Oroszországra és a balkáni politikára vonatkozó terjedelmes okmánytár, mert ez a Zichy- és Vám- öo/B’-könyvtárak anyagát nagyszerűen kiegészíti. A rendezéshez még ez évben hozzáfogunk. Ezzel bőséges, gazdag keleti gyűjteményt nyerünk, mely a gyakorlati keleti stúdiumok szempontjából egész Európáiban igen számottevő és jelentős lesz. Sok gondot okoz a feldolgozás, mert szakembereink legnagyobb része a lövészárokban küzd, valamint nagy nehézségekbe ütközik az elhelyezés is, azonban remélhető, hogy minden akadály ellenére sikerül a kérdést hamarosan megoldani. Ideiglenesen, ha a Városi könyvtár I. számú fiókjának tervbevett ki- költöztetését lebonyolítottuk, a mai „Budapesti- gyűjtemény“ helyén helyezzük el a keletikönyvtárat.- A keleti anyagban találtam még körülbelül 2000 darab politikai és történelmi brosúrát, melyek részben a keleti, részben a szépen felgyarapodott r öpirat-gy ti jtemény linket fogják

gazdagítani.

Egyebekben a hagyaték nem rendszeresen megépített és felszerelt könyvtár, hanem inkább egy mindvégig búvárkodó, tudós lélek munkaszerszámainak gyűjteménye. A körülbelül 5—6000 kötetnyi gyűjtemény, az említett keleti-anyagon kívül, még a magyar történetre vonatkozó bőséges anyagot is tartalmaz, melyet akadémikusaink,, történészeink, de mindenki, aki a históriai búvárkodásokban kedvét leli, nagy örömmel fognak üdvözölni. Ritkaságok, minő például a Zichy-könyvtárban a Zichy- kodex volt, mely egymaga 15—20,000 koronát képvisel, nincsenek a gyűjteményben, de egészében véve a hagyaték értékes és jelentékeny erősítése szellemi fegyvertárunknak.

Nevezetes változások

a főváros tisztikarában

Az 1917-ik esztendő alapos változásokat fog hozni a főváros tisztviselői karában. Amiről hónapok óta úgy beszéltek, mint egy fájdalmas, de csak később aktuálissá váló tényről: Eeste- iits Géza gróf távozása már csak hetek kérdése. Úgy volt, hogy januárban visszatér a fővárosba és újból elfoglalja hivatalát, de betegsége megakadályozta ebben és a főváros második alpolgármestere, rangban harmadik tisztviselője, 51 éves korában, félesztendő hijján 35 esztendős szolgálat után távozik díszes és megérdemelt állásából. Rövidesen tehát alpolgármester-választás lesz^ betöltik a Eestetits gróf helyére avanzsáló DV,7 Ferenc alpolgármester helyét. Három jelölt van az állásra: Eolkusházy tanácsnoké a rangsor dicsősége, Hcirfer Ferenc hívei a polgármester támogatásában bíznak, viszont Márkus Jenőnek a bizottsági tagok között nagy a népszerűsége. A Közúti megváltása egyelőre lekerült a napirendről és igy Bódy Tivadar alpolgármester a háború végéig feltétlenül a helyén marad. Ennek pedig az a következménye, hogy csak egy alpolgármesteri és egy tanácsnoki hely üresedik meg. Tanácsnokjelöltek: Miklós Elemér, Schmelhegger Árpád és Wittin'ger Gyula. Az esztendő folyamán tölti be a millenáris év beszámításával 35-ik szolgálati évét Krátky János tanácsnok is, úgy tudjuk azonban, hogy a tanácsnok hivatalban marad 1918. februárig, amikor 60 esztendős lesz. Ebben az esztendőben fog eldőlni Buzay Károly tanácsnok ügye is és a fejlemények talán rehabilitálni fogják a tanácsnokot, aki most újabb 3 hónapra kapott szabadságot, s akinek 33 és fél szolgálati esztendeje van. Változás lesz feltétlenül az elöljárók testületében is, mert Rózsavölgyi Antalnak már 36 és fél szolgálati éve van, Márkus Imrének 1916. novemberben járt le a 35 éve. Gergelyt Sándor pedig már közel 38 esztendő óta szolgálja a fővárost. Külön lapra tartozik Hanvai Sándor, az elöljárók elöljárója, aki alpolgármesteri rangban és fizetésben van; Hanvai január 14-ikén tölti be hatvanadik életévét, június 1-én pedig 40 esztendős jubileuma lesz annak, hogy a főváros szolgálatába lépett. A felfrissülésre váró elöljárói gárda uj tagjai lesznek: Csaplovits Pál, Szaszovszky József, Wigh János, Sánta Dénes, vagy Bad ál Ede.

Hatalmas eltolódásokat fog okozni az uj állások szervezése is. A legközelebbi közgyűlésen jelenti be a tanács a belügyminiszter ismert döntését és nyomban azután, hogy a közgyűlés tudomásul veszi a bejelentést, automatikusan előlépnek főjegyzőkké: Kemény Géza, Némethy Béla, Czibor Gyula és Lung Géza tanácsjegyzők,,, 1. osztályú tanácsjegyzőkké Kiti- csán Miklós/ Károlyi József, Tatár Béla és Jankó Béla II. osztályú tanácsjegyzők. Februárban négy uj 11. osztályú tanácsjegyzőt választ a közgyűlés és minthogy valószínűség szerint csak hármas jelölés lesz, a jelöltek közül Schuller Dezsőt, Farkas Gézát, Bunyitai Sándort és Radványi Gyulát, vagy Bodrog Jakabot fogják megválasztani. A választás után ugyancsak automatice lépnek elő I. osztályú fogalmazókká Thordái Lajos, Haidekker János, Márkus József és Kállai Sándor 11. osztályú fogalmazók. Természetesen egészen más volna a tanácsjegyző-választások eredménye, ha szabadabb tért engednének a jelöltek küzdelmének és ha nem ragaszkodnának a hármas vagy négyes kijelöléshez. Legközelebb töltik be az üresedésben lévő II. osztályú tiszti orvosi állást: Hu- nyady János ideiglenes hatósági orvossal.

Pusztulnak a pesti szobrok

Gondnokot kérnek a művészek

Rengeteg hibáik mellett Budapest szobrai olyan elhanyagolt állapotban vannak, a- főváros vezetősége annyira nem viseli gondjukat, nem tisztittatja, javíttatja, gondozza, hogy ezáltal :— illetékes művészek véleménye szerint — a szobrok a gyors és biztos pusztulásnak vannak kitéve. A főváros közgyűlésén is szóbakeriilt már a Vörösmarty-szobor ügye. A Gizella-téri csoportozat ugyanis olyan állapotban van, hogy az egész alapzatot sürgősen le kell bontani és újra fel kell építeni. A föalaknak már a nyáron levált a félbajusza, most azonban az egész, alig néhány esztendős építmény bedőléssel fenyeget.

De a többi szobor is, — különösen a királyszobrok: az a tiz szobor, melyeket néhai I. Ferenc József király ajándékozott a székesfővárosnak, — olyan állapotban vannak, hogy ez az állapot nem, méltó sem a szoborhoz, sem az ajándékozó emlékéhez. Esővertek, kormosak, piszkosak, se szeri, se száma rajtuk a repedéseknek s ebből származott eltorzulásoknak. Az Eskü-téri gyönyörű V e r b ö c z y-szobor arca a fel- ismerhetetlenségig mocskos, két szeméből fekete sávok szomorkodnak alá. A P á z m á n y-szobor pásztorbotja, melyet nagy költséggel dúsan bearanyoztak, egészen szürke, de nem a drága aranyozás kopott le róla, hanem a f ö 1 é j e rakódott ujjnyi vastag piszokréteg takarja el ia színét. A váro^jj/ti Anonymus kámzsájára fantasztikus mintákat rajzolt a bő pesti korom, a Körönd négy hadvezérszobrát az ott tanyázó veréblégió vette pártfogásába. Az Erzsébetiére!! az öreg Semmelweis, a tisztaság apostola, vastag szennyréteg alól tekint a világba és igy végig, valamennyi pesti márványszobor, — tessék megnézni őket alaposan. Az esztétikai szempontoknál azonban sokkal nagyobb hibák a repedések és az úgynevezett interziák. A legtöbb szobrot ugyanis több darabból állítják össze, egymáshoz ragasztván az összeillő részeket. Ezek a részek azonban többnyire már szétválltak s az igy támadt közök, valamint az uj repedések, melyeket nem tömnek be, mindig tovább terjednek. Ezért kell most a Vörösmarty- szobrot lebontani s ezért fog, — mértékadó körök véleménye szerint, — ha sürgősen nem változtatnak a dolgokon, a Gellérthegyi Szent Gellért-szo- bor néhány éven belül, lezuhanással fenyegető módon meglazulni.

A pesti szobrok ügyében a „F ö v á r o s i Hírlap“ munkatársa kérdést intézett Radnai Bélához, a kiváló szobrászművészhez, ki véleményét a következőkben foglalta össze:

A budapesti szobrok csakugyan tartha- taítlanul elhanyagolt állapotban vannak. Sehol másutt Európa, de még Magyarország más vá fosaiban sem tapasztaljuk, hogy ilyen gondatlanul és könnyelműen bánjon a város vezetősége városszépitő műkincseivel és műemlékeivel. A berlini Siegesallée márványszobrai mindig hófehérek és épek, Pozsony város tekintélyes ösz- szeget költ évente szobrai karbantartására, — Pest szobrai pedig pusztulnak és tönkremennek.

— Pedig nem boszorkányság az egész karbantartás. Nem kell hozzá egyéb, mint hogy néhány munkás, hozzáértő művészember (lehetőleg a szobor alkotójának) útmutatásai szerint, évente néhányszor sósavas vízzel, óvatosan és a mintázás irányában lesikálják a szobrot s a támadt repedéseket és réseket alaposan betömjék. A letisztítással különben néhány esztendővel ezelőtt megpróbálkoztak már, az akkori esetnek érdekes a pikantériája. Nem hozzáértő művészember kezében lévén a vezetés, a munkát egy olyan durva géppel (vacuum cleaner) kezdték el, amin öt rendesen házfalak letisztítására hasz-