Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-21 / 8. szám

2

Budapest, 1917. február 21.

olyan vállalkozók, akik ötletszerűen és rend- szertelenül kérnek áremeléseket. Ezeket a kívánságokat bizony sok esetben nem teljesíthetjük, annál is inkább, mert a háború alatt kötött szerződések kötelezik a vállalkozókat. Nem rendszer ez a mi vállalkozóink között, de tagadhatatlan, hogy előfordulnak esetek. Az ilyen ötletszerű .áremelési kísérletek bizony, ha nem járnánk el velük szemben a legszigorúbban, de egyben legigazságosabban, igen súlyos helyzetbe hoznák az ügyosztályt, mert hiszen ilyen körülmények között nincs módja annak, hogy . a legszükségesebb munkálatainkat elvégezhessük, nem is szólva arról, hogy ilyen körülmények között merő lehetetlenség költségvetést csinálni. Sajnos, a főváros vállalkozói nem mind tudják megérteni azt, hogy mit jelentenek a főváros állandó munkálatai és ma a háborús viszonyok között a terhesebb munkák elvállalása helyett 'arra törekszenek, hogy építőanyagukat kényelmes módon eladják a külföld számára, A terhesebb és olcsóbb munkánál számukra mindenesetre többet jelent a fáradságnélküli és sokat jövedelmező anyageladás, de ez viszont nem méltányos eljárás azzal a fővárossál szemben, amely állandóan jelentékeny munkaalkalmat szolgáltat a magyar vállalkozóknak és azoknak minden jogos kívánságát honorálja.

Ez a nyilatkozat teljes egészében megerősíti a mi információnkat, amely nem vádként, hanem jóindulatú figyelmeztetésként hangzott el. Mi is tudunk az építőanyagok árának emelkedéséről, mi sem mondtuk azt, hogy a vállalkozók fizessenek rá a fővárosnál vállalt munkáltakra, csak azt konstatáltuk, hogy vannak vállalkozók, akik nem méltányolva a főváros által nyújtott állandó munkák értékét, a saját kárukra, a pillanatnyi több haszonért el akarják játszani a jövő sokkal tekintélyesebb eredményeit.

Javul a burgonya-felhozatal

Az aranyrépa forgalomba hozatala

Budapest burgonyaellátása az elmúlt hetekben ismét jelentékenyen visszaesett. A lakosság türelemmel-viselkedett, mert mindenki tudta, hogy a főváros sikeres burgonya-akciójának útjába ideiglenesen a fagy állított gátakat. Megkérdeztük Bérezel Jenő dr. tanácsnokot, a városgazdasági ügyosztály vezetőSe szén, se gáz.

A Dunán királyválasztásra alkalmas fagy honol és két utcával tovább, a közgyűlés nagytermében gázvita heviti a főváros atyáit. Gázról lesz szó, meg szénről, együttvéve széngázról, 'vagy gázszénről.

Az atyák nem sietnek a melegedőbe, úgy látszik, jól ellátták magukat szénnel és fával. Feleki Bélát, aki gázgyári igazgatósági tag, imigyen „froclizták.“- Béla bátyánk, —főzzünk-e gázzal?- Nem fiám, mondja Felek!, most ellenpro- pagandát fogunk indítani. A jelszó ezután az lesz: Főzzünk — békét!

—- E jelszóban győzni fogunk. Ugy-e bár, képviselő ur, in Flock signo vinces.

Ez az elmésség már nem Feleki Bélának szólott, hanem Hoek Jánosnak, a képviselő- plébánosnak. Az elnök ettől függetlenül megnyitotta az ülést és a jegyzőkönyv hitelesítésével Schön Ignácot bizta meg.

— Mit szól hozzá, -— ámultak az emberek, migl'en az egyik atya, hasonlóképen függetlenül az előzményektől, igy szavalt:

— A jegyzőkönyvhitelesités semmiféle kvalifikációhoz nincsen kötve. Nem kell hozzá irni- olvaJsni tudás, minit a választójoghoz.

Ennél fájóbb elnöki ténykedések is voltak, amikor például jelentette az elnök, hogy Baránszky Gyula, a legkedveltebb keresztényszocialista városatya — nem városatya többé, mert a cenzusa megszelídült, már nem üti meg a mértéket. A Belváros soraiból ősz Hahóthy Sándor hatalmas sóhajt indított útnak és azt mondta:

— Sajnos! . . .

Bizony, bizony sajnos, hogy valaki már nem virilista, sajnos-, hogy mert nem virilista, nem

jét, mi az oka a burgonyaellátás újabb csökkenésének és mikorra remélhető a javulás. A tanácsnok a következő megnyugtató kijelentéseket tette a F ő v a- rosi Hírlap munkatársa előtt:- Körülbelül három hete annak, hogy a még mindig fenyegető fagyok megkezdődtek, Ez idő óta egyetlen szem burgonyát sem lehetett a számunkra vidéken lekötött mennyiségből behozni a fővárosba. Ez egészen természetes, hiszen szerencsétlen ötlet lett volna a burgonya-kupacok megnyitásával burgonyánkat a biztos fagyásnak kitenni. A burgonya, ha megfagyott volna, értékét nem vesztette volna el, mert a szeszgyárak szívesen átveszik a fagyott burgonyát is, de nekünk élelmezési célokra kell és igy egyetlen helyes eljárás volt, hogy nem tettük ki vidéki készleteinket a rneg- fagyásnak. Naponta végigtelefonáltuk a vidéket, ahonnan azonban állandóan 15—18 fokos hideget jelentettek, ami lehetetlenné tette a szállítást.- Nem volt más mód, minthogy budapesti készletünkből pótoltuk a: hiányokat. Természetesen a jövőre, a fagyok tartósságára is gondolnunk kellett, nem dobhattunk mindent a piacra, de a legelemibb szükségletekét igy is kielégítettük. Igaz, hogy mig előbb napi 20—30 vaggon burgonyát árusítottunk, addig e kemény téli napokban mindössze napi hét vaggont bocsáthattunk a közönség rendelkezésére.

— Most azonban Italán már kezdünk tullenni a veszedelmen. Éppen ma jelentették, hogy egyik helyen megnyithatták la vermeket és már útnak is indítottak tizenhárom vaggonnal, ami, reméljük, negyvennyolc óra alatt megérkezik. Ezt fogja tarmészetesen követni a többi tavaszra’ lekötött burgonya és igy rövidesen abban a helyzetben leszünk, hogy bőven elláthatjuk burgonyával a főváros lakosságát.- A burgonyán kívül természetesen a zöld- ségárusitást is sújtották a fagyok, most azonban már zöldséget i's nagyobb mennyiségben fogunk kapni. Vili Törtünő savanyított káposztánk is, amit a közönség igen szívesen vásárol, azonkívül most szerzünk be igen Ízletes répát is, az úgynevezett aranyrépát, amely Ízletes főzelék lesz. Nehány vaggonnal már meg is vettünk, a tizes bizottság pedig utasított, hogy a még kínálkozó nyolc vaggont is szerezzük be.

is lehet városatya. D,e a szabad polgárok megvigasztalták Hahóthy, Sándort:

Majd beválasztjuk Baránszkyt a legközelebbi választásnál. —; Mikor lesz az? — Három hónap múlva. - Szóval májusban. — Azt nem. Három hónap múlva — a békekötés után.

Benne lesz ez talán a békeszerződésben?- Nem. Ez egy .külön szerződés lesz az entente-tal. Titkost szerződés.

Ebben aztán meg is állapodtak. Sokkal keményebb dió volt a másik két mandátum-megüre- sedés. Fiié) János, isten nyugosztalja, már csak a túlvilágon fog értesülni a békéről. Lers Vilmos viszont levelet irt a polgármesternek és ,ai levél tele lemondással. Fájlalták is az atyák, hogy egyetlen államtitkár-kollégájuk kiesett a társaságból és imigyen bölcselkedtek:

— Milyen kár, hogy Szterényi is. lemondott. Most legalább volna egy — nyugalmazott államtitkárunk.

— Várjunk egy kis ideig. Talán előbb-utóbb államtitkár lesz Hoszpotzky Lajosból, vagy Griinn Jánosból, sőt, dia a sors kegyes lesz hozzánk, hát még -— miniszter is kerülhet a mi sorainkból.

— Jobb ma egy zsák szén, mint holnap egy miniszteri tárca.

Ezekkel a szavakkal tértek át a bizottsági tagok a szénbajok ési gázbajok tárgyalására, Bárczy podeszta egy álló órán keresztül magyarázta a közgyűlésnek, hogy hol a baj és miért van baj és meddig lesz baj, s tán a szó belőle, mig a világ folyna, ha —- minden szónak egy vége nem lett volna: nincs szén, nincs koksz és a főváros nem termelhet gázt — a városatyák agyából, vagy a háztartás deficitjéből.

Adjatok vaggont és szenet és fuvart és szénbőség lesz Budapesten.

Hatósági gyertya-árusítás

Három szál gyertya tiz fillér.

A petróleum-jegy behozatala enyhített ugyan a szegény emberek világítási nehézségein, de véglegesen nem oldotta azt meg. Petroleum van, de persze nem elegendő és épen ezért örvendetes az az akció, amely most van készülőben. A még mindig elég hosz- szu téli estéken a főváros a kevés petroleum mellé némi gyertyát is szándékozik juttatni. Az akciót B e r- c z e 1 Jenő dr. tanácsnok, a városgazdasági ügyosztály vezetője, kezdte és máris előre lehet látni, hogy annak jelentős sikere lesz.

,Budapesten ma egyáltalán nincs gyertya, ami pedig van, az méregdrága. Stearin-gyertyát nem is gyártanak, a paraffin-gyertyának pedig nagybani ára mázsánként 500 korona. Ez a körülmény indította Bérezel tanácsnokot arra, hogy gyertya után nézzen és már sikerült is nagyobb mennyiséget találnia egy vidéki gyárban. A gyár altruista alapon, rendkívül olcsón fogja a fővárosnak az árut átadni, s úgy tudjuk, hogy a tárgyalások már egészen perfekt formát öltöttek. Ha sikerül a fővárosnak a szükséges vaggonokat a szállításhoz biztosítania, akkor már legközelebb meg is kezdődik a hatósági gyertya árusítása.

Ha az áru megérkezik az eladást a városi zöld- siéfe-bódékra fogják bízni, ahol mindenki kap pár szál gyertyát igen olcsó árban. A gyertya természetesen paraffinból készül, de a városgazdasági ügyosztályban megejtett próbák azt bizonyítják, hogy igen jómin’őségü és jól világitó. A fővárosnak a gyertya kilója, értesülésünk szerint, mintegy három koronába fog kerülni. Egy-egy kilóban átlag1 hatvan szál gyertya van, ami azt jelenti, hogy szálankint öt fillér az értéke. Egy-egy ilyen szál — hozzávetőleges számítás szerint — két óra hosszait ég, ami azt bizonyítja, hogy a mai nagyban való öt koronás árakkal szemben a főváros tényleg altruista árban kapja a szegényebb néposztályok számára oly hasznosnak látszó gyertyát.

Abban a kérdésben, hogy milyen mennyiségben és milyen árban fogja a főváros a gyertyát szétosztani, még nincsen döntés. Erre vonatkozólag most folynak a számítások, de remélni lehet, hogy ezt a kérdést is előnyösen fogják megoldani. Az alap, amelyen a számításokat megejtik, az, hogy mindenki egy nagyobb és két kisebb szál gyertyát fog kapni és pedig a három darabot együttesen tiz fillér árba n. Természetesen nem lehetetlen, hogy ezen a terven még változtatni kell, de a különbözet már aligha lesz nagy és igy megmarad a tény, hogy a szegény néposztályok olcsó és jó gyertyához jutnak.

Ilyen könnyű ez a probléma? — Ilyen könnyű, volt a válasz és — ilyen nehéz.

Hiába magyarázta Pető, hogy Ausztria nem gavallér és hogy az entente kiéheztetési politikája az oka mindennek. Az emberek inkább Rácz Dezsőnek hittek, aki szent meggyőződéssel kiáltotta:

— Minket nem lehet-kiéheztetni.

Nyomban felvetették azt az ötletet, hogy

Rácz Dezsőt a főváros: költségén lefényképeztetek és a fényképet elküldik Lloyd George-nak, hogy lássa, milyen meddő az ő politikája.

És mert az éheztetéstől az eszmék társulásában már csak egy lépés választja el a szakácsáét, Füredi már felkelt és arcképes cselédigazolványokat követelt. A polgármester az ötletet kiadta — a tanácsnak és legközelebb a cuprin- gereknél albumot tesznek majd ki és a esni szakácsnőknek rossz lesz a sorsuk, különösen akkor, ha — a városatyák maguk mennek -szakácsnőt választ aifi.

Már akkor az atyák megszavazták a csecsemő-kórházat és megvásárolták a Bakáts-téri kórházait, aztán jószivből egyesre feleltek, mert hogy családi pótlékot engedélyeztek még azoknak is, akiknek nincs is családjaik. Mivel pedig az ülés előtt kijelölő választmányi döntés esett a tanácsjegyzői és egyéb állásokra való jelölésekről, természetes, hogy a'z előszobában a jelöltek hemzsegtek. Azt mondta az egyik jelölt, a másiknak:

— Négyszáz bizottsági tag ur Ígérte meg, hogy rám szavaz. Biztosan megválasztanak. Mire a: másik jelölt igy felelt az egyiknek:

— Négyszáz városatya ígéretét birom, hogy rám szavaz. Biztos, hogy elbukom.

Íme, tisztelt uraim, ez a különbség az optimista és a pesszimista között!