Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-21 / 8. szám

Budapest, 1917. február 21. 3 Tanácsok a lakásínség enyhítésére Benedek Dezső műépítész tanulmánya A háború után özönével felmerülő problémák közül a városokra nézve a legfontosabb és a leg­égetőbb a lakáskérdés helyes, okszerű és mindenkit kielégítő problémája. Erről tartott előadást hétfőn este a „Magyar Mérnök- és Építész Egylet“-ben B e- ii e d e k Dezső műépítész, a főváros bizottsági tagja és a Gellért-fürdő építkezésének felügyelője. Előadása során a kislakások építésének népszerűsítéséről és építési módjáról beszélt. Egészen újszerű nézeteit a kislakások építésére és az állami és községi segélye­zésekre vonatkozólag a „Fővárosi H i r 1 a p" munkatársának a következőkben adta elő:- Lakásínség van, s ez a háború után csak fokozódni fog, mikor nemcsak a katonák fognak ideözönleni, hanem azok is, akik meggazdagod­tak, s itt szórakozást, vagy akik elszegényed­tek és a fővárosban uj exisztenciát keresnek. Röviden, háború után mindenki a fővárosba fog gravitálni, holott itt lakás már most sincsen. Az állam és a főváros feladata gondoskodni olyan intézkedésekről, amelyekkel aiz építkezési ked­vet fel lehetne lendíteni és egyúttal olcsóbbá .tpnni az olyannyira szükségessé vált, de meg­indulni nem akaró építkezéseket. —- Első sorban az adózás kérdését kell ren­dezni. A házakat uj adókkal terhelni nem sza­bad. Egyedüli adó, amelyet kivetni nemcsak szabad, hanem szükséges is, a telek-adó (és nem a telekértékemelkedési adó). Az ugyanis, ha más hatással nincs is, a1 telek értékének szabá­lyozásához vezet, meggátolja a telkek túlságos értékemelkedését és megakadályozza a mérték­telen telekspekulációt.- Ameddig a normális viszonyok be nem ál­lanak, s az árak nem lesznek olyanok, amelyek mellett oly házak építhetők, melyek lakásainak árát a középosztály és. a munkások meg­fizethetik, addig középitkezésekkel kell a lakás­hiányon segíteni. Középitkezések alatt értem a családi házaknak a főváros által való építését, olyképpen, mint az Németországban a ,,Kriegs­heims tütte“-kkel történik. A fővárosnak kis parcellákat kellene a jelentkezők rendelkezésére bocsátani. Ezek nem fizetnék meg a telkek ér­tékét, csak kamat fejében évröl-évre a1 telkek mindenkori értékének 3—4 százalékát. A fővá­ros, hogy a parcellákon a házakat felépíthes­sék, az építési költségek 90 százalékát jelzálog­kölcsön alakjában adná az építőknek. Ilyen viszonyok és olcsó kamatláb mellett kiegyenlí­tést nyernének a magas anyagárak is.- Véleményem szerint a háború után ilyen­módon 10,000 családi házat lehetne felépíteni Budaipesten. Hogy azonban a nagy lakásépítési kampány megindulhasson, három feltétel szük­séges: munkaerő, olcsó anyag és olcsó hitel. — Munkás a háború után lesz elég. Ha eze­ket a mostani katonai barakkokban elhelyezzük, tehát lakást adunk nekik és népkonyhákban ol­csón élelmezzük, feltétlenül olcsóbb lesz a mun­kájuk is,- Az anyag-árak leszorítása feltétlenül ál­lami feladat. Elsősorban meg kell szüntetni a kartelleket, amelyek munkája eredményezte azt, hogy az anyag-árak mostanáig indokolatlanul majdnem 600 százalékkal emelkedtek. Az állami erdők egy részét más kezekbe kellene adni, ol­csó árak mellett, maximált piaci áraik kikötésé­vel, melyeknek nem szabad sokkal magasabbnak lenni a háború előtti áraknál. — Az államnak ki kell lépnie a vaskartellból is és kényszeríteni kell a többi vasgyárat is, hogy-Sizinte redukált árakon szállítsanak az épitő-ipar számára vasat. Amig a gyárak ebbe nem mennek bele, ezeknek nem szabad állami és községi megrendelést adni. — Ezen intézkedések mellett az építkezések bizonyára serényen meg fognak indulni. Gon­doskodni kell azonban olcsó jelzáloghitel nyúj­tásáról is. Erre a célra a legalkalmaisaíbb volna, ha a főváros maga nagyobb községi kölcsönt venne fel, községi takarékpénztárt létesítene. — Mindeme intézkedések mellett azonban a lakások árai még mindig drágábbak volná­nak, mint a háború előtti lakásárak. Ezért a háború megszűnésétől számított 5 éven belül épülő házak különös adókedvezményben ré­szesülnének. Még pedig a háborút követő első esztendőben teljes községi r,dómentességet és 30 százalékos állami adókedvezményt kapná­nak. Minden későbbi évben épülő lakházaknál ezen adóengedményt 20 százalékkal kell csök­kenteni. Ezeknek a megvalósítása, véleményem szerint, egy hatalmasabb építési fellendüléshez vezetne, a közszükségletet ki lehetne elégíteni és néhány éven belül véglegesen helyreállítani a normális viszonyokat a lakások terén. A Dunakonferencia első gyümölcsei A bajorok kiépítik a két méteres Dunamélységet.—Évenként 10—12 millió tonnát lehet szállítani a Dunán. — Bárczy üdvözli a regens­burgi polgármester sikereit. A sokat ócsárolt Dunakonferencia első gyü­mölcsei máris érni kezdenek. Sajnos, nem mond­hatjuk el, hogy nálunk Magyarországon van erről szó, de az eredményeket még sem szabad Iekicsinylenünk. Az elsők az elhatározásban, a cselekvés megindításában ismét azok a bajorok voltak, akik a Dunában felfedezték azt a hatal­mas viziutat, amely az egész középeurópai ke­reskedelmi közlekedésnek gerince lehet. Bleyer József dr. regensburgi polgármesternek Bárczy István dr.-hoz intézett levele volt a megindítója annak az akciónak is, amely a Dunakonferen- ciát létrehozta. A Dunakonferencia; legelső gyümölcse az, hogy a bajorok a napokban elkészítették a tör­vényjavaslatot, amely megteremteni hivatott azt a Bajorországra eső hatalmas, mintegy 737 ki­lométeres viziutat, amely a Rajnának a Duná­val való összekapcsolását fogja eredményezni. Bajorországnak ezek a terjedelmes munkálatok 650 millió márkáját fogják fölemészteni. Egy­előre másfél milliót irányoznak elő maguknak a munkálatokat előkészítő tervezéseknek költ­ségeire. így természetesen lehet nagyot, szépet és hasznosat alkotni. És amilyen iramban, amily lelkesedéssel és kitartással indul ez a munka, el lehet hinni, hogy három esztendő alatt — amint tervezik — el is készül. Nálunk ezzel szemben csak nemrég hallottunk a kereskedel­mi minisztert helyettesitő Teleszky pénzügymi­nisztertől egy beszédet, amely még mindig har­madrendű közlekedési eszközzé degradálta a hajózást. A kormányköröknek ilyen idegenke­dése mellett nem lehet számítani rá, hogy a Dunakonferencia által kívánatosnak talált mű­szaki munkálatok nálunk idejekorán elkészülje­nek, vagy csak meg is kezdődjenek. A szomorú sejtés, amit különben a bajorok is hangoztattak, hogy a magyarok nem foglal­koznak kellő komolysággal a Dunaikérdéssel, igy be fog következni. Budapestnek dunai köz­pontnak kellene lennie, de megint nagyon félős kezd lenni, hogy Bécs nem fog-e ismét lega­loppozni bennünket. A Dunakonferencián Weis- kir elmer ék trükkje lehetővé tette, hogy a dunai központ székhelyének megjelölése a határozati javaslatban üresen maradt. Pedig a bajorok Budapest nevét Írták oda. Egyedül mi vagyunk a jogosultak is rá, ha persze a magunk Duna- szakaszát rendbehozzuk, modern felszerelések­kel, jó kikötőkkel látjuk el. Eddig azonban a minapi lekicsinylő miniszteri kijelentésnél egyéb lépés nem történt, pedig Bécs, titokban dolgo­zik, a bajorok pedig nyíltan, törvényjavaslatok előterjesztésével mutatják meg szándékukat, hogy a nagy .középeurópai viziutat meg akarják csinálni. A budapesti városházának semmit se tudunk e tekintetben bünül felróni. Bárczy polgármes­ter éles szemekkel azonnal fölismerte a kérdés fontosságát, munkatársai: Déri alpolgármester, Fock Ede és Vita Emil dr., az e tárgyban érde­kelt tanácsnokok, ragyogó munkássággal tettek ki magukért. És mégis mit látunk? Még a bu­dapesti kereskedelmi és ipari kikötő dolgában sem lehetett eddig a kormányközegek akadé­koskodása miatt dűlőre jutni. Pedig Hoszpotzky Alajos és Kvassay Jenő miniszteri tanácsosok, akik e tekintetben a kormányt képviselik, teljes jóakarattal vannak, lelkes: agitátora mindkettő a dunai kérdés megoldásának. Gyönyörű tervek készültek, melyeknek megvalósítása azonban még a messze jövő zenéje. Mi az oka ennek? Semmi más nem lehet, minthogy a kormány­körök nem tartják fontosnak a megoldást, a köz­vélemény pedig, amelynek — sajnos köz- gazdasági érzékét a háború sem tudta kifejlesz­teni, leta'rgikusan szemléli a főváros és a kor­mány viaskodását. Sem a sajtó, sem a parla­ment nem exponáljál magát, nyugszik, pi­hen tehát minden egészen addig, amig majd megint azon vesszük észre magunkat, hogy az osztrákok és a németek fejünkre nőttek abban a kérdésben, amiben múltúnk és jövőnk egy­aránt vezető szerepre predestinálna bennünket. A bajor törvényjavaslat megokolásában van azonban lefektetve ai Dunakonferencia egyik legfontosabb határozatának végrehajtási terve. A bajorok tervbevették a Dunának két méterre való kimélyiíését. Ez a Dunakonferenciának első nagy ered­ménye. Az osztrákok még nem jutottak annyi­ra, de valószínűleg'sietni fognak vele. A ma­gyar Duna két méteres mélysége megvan, ami azonban már nem a mai nemzedék érdeme. Ne­künk a kikötőket és azok modern felszereléseit kellene megvalósítani. Úgy látszik azonban már régen készen lesz a Rajnáig hajózható vi- ziut, amikor mi gondolkozni kezdünk majd, hogy mit kell csinálnunk. A bajor terv szerint megoldódik a nagy kérdés, hogy a Rajnán, a Majnán, a Majna és Duna közt éptiendő csatornán és magán a Du­nán egyfolytában — egyelőre az osztrák sza­kaszt leszámítva — mindenütt 1000—1200 ton­nás teljes terhelésű hajók járhatnak .alacsony vízállásnál is, A hozzávetőleges számítás sze­rint ez azt fogja eredményezni, hogy a Dunán évenkint 10—12 millió tonnát lehet majd szám­tani. A Dunakonferencia bajor tagjai hazamen­tek, lemosták az utiport és elkezdtek dolgozni. Íme, ma! már elvben megvalósult náluk a két méteres mélységű Duna és büszkén mondhat­ják, hogy e tekintetben ők voltak az elsők, akik a Dunakonferencia határozatát végre is haj­tották. A budapesti városházán tisztelettel tekinte­nek erre a munkára és erre .az eredményre. Úgy tudjuk, Bárczy István dr. polgármester méltá­nyolva azt a fáradhatatlan tevékenységet, ame­lyet regensburgi kollégája kifejt, Bleyer dr.-t és a tanácsot táviratilag üdvözölte a bajor ja­vaslat megalkotása alkalmából, mert nyil­vánvaló, hogy az ő lelkes agitációjuk és fárad­hatatlan munkájuk hozta létre ezt a pompás eredményt. Bleyer főpolgármester szintén táv­iratilag és hálásan megköszönte ,a: polgármester figyelmességét. Lássuk most, mi van a korszakalkotó bajor javaslatban és annak szinte még fontosabb meg­okol ásóban'? A bajor csatorna-javaslat Maga a törvényjavaslat, amelyet csatorna­javaslatnak neveznek, mindössze két szakaszból áll és a következőképen hangzik: 1. §. Az Aschafíenburgtól, a Passan alatt levő biro­dalmi határig megalkotandó nagy hajózási ut ki­merítő tervezetének kidolgozása céljaira az állam­kincstárból, mint első részletösszeg 1,500.000 márka Lrányoztatik elő. 2. §. Meghatalmaztatik a pénzügyek királyi állam- minisztere, hogy az e célra szolgáló szükségleteket egyelőre a központi állampénztár készleteiből fedezze. E szükségletek végleges fedezetéről a legköze­lebbi költségvetés keretében történik gondoskodás. Aáindössze ennyi a bajor törvényjavaslat, amely a maga szűkszavúságában is sokat mond és a jövő nagy koncepcióját már előre látjuk abból a tényből, hogy maguknak a tervek ki­dolgozásának céljaira első részletösszegként utalnak ki másfél milliót. Ugyanakkor, .amikor

Next

/
Thumbnails
Contents