Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-14 / 7. szám
Budaptest, 1917. február 14. 5 __ Az adminisztráció? Adminisztráció nincs a pesti városházán. Valahogy úgy látom a helyzetet, hogy a városházi hivatalnokok inkább csak azért vannak a városházán, mert valahol csak kell lenni. Paris jut eszembe, ahol valaha legenda volt, hogy aki nem jó még csatornatisztitásra sem, az elmegy biztosítási hivatalnoknak. Most Budapesten a városháza az ilyen biztosítási hivatal . . . — Csak a kényelem a fontos. Mi az ördögnek a tanácsnok uraknak a titkár, némelyiknek kettő is. Hiszen. ha magamfajta szegény pesti ember fölmegy a városházára és be akar jutni egy tanácsnokhoz, valóságos kínszenvedésbe kerül a sok titkár miatt. Persze mindenkinek mellékállásai, igazgatósági tagságai vannak, nem igen fontos a hivatal . . . Keserűen hangzanak a szavak, de Kun Gyula, miközben kikisér az előszobába, még egyszer hozzáteszi: Higyje meg, nem a nyugalmazott tanácsnok mondja ezeket, hanem a pesti polgár. A pesti polgároknak ez a véleménye. i*— Lássa — és most már kedvesen, öregesen mosolyog, — talán meg is fáztunk a pesti polgár hideg szobájában, mert a budapesti városházán nemcsak adminisztrációt, de szenet sem lehet kapni . . . • • • Közgyűlés. A szerdai közgyűlés napirendjéről lekerült a lakbérrendelet, mert a miniszter megelégedett a tanács felterjesztésével és nem volt kiváncsi a közgyűlés álláspontjára. E helyett okvetlenül szóba kerül a szénkérdés, elsősorban a gázgyár szorult helyzete. Természetes, hogy a sok beszédből nem lesz szén, de azért nem ártana, ha a közgyűlés vezető tagjai leszögeznék a hibákat és megállapítanák a felelősséget. Fontos tárgya a közgyűlésnek a csecse- mökórház, a javadolmi bérlet, azonkívül a Ba- káts-téri kórházvétel. Lesznek érdekes interpellációk is és választás: a Népjóléti Központ igazgató-tanácsnak húsz tagjára. A csecsemökórház igazgató-főorvosa. Megírtuk annak'idején, hogy a Bánffy-uteába tervezett csecsemőkórház igazgató-főorvosává Heim Pál dr.-t szemelte ki a tanács. A Bánffy-utcai terv azóta alkalmatlannak és kisterjedelműnek bizonyult a feladathoz, amelyet a főváros a gyermekhalandóság megakadályozása érdekében maga elé tűzött. Ismertettük a Simor-utcai hatalmas csecsemőkórház és gondozó tervét és most hozzátehetjük, hogy az igazgató-főorvosi állásra most az uj, nagyobbszabásu terv mellett is Heim Pál dr., egyetemi magántanár az egyedüli jelölt. Konyhakertészet a vízmüvek telepén. Alig néhány héttel ezelőtt az Országos Közélelmezési Hivatal volt az. amelyik felismerve a — német mintára készített — tisztviselői konyhakertészeti telepek nagy hasznát, körlevélben hívta fel a vidéki hatóságokat, hogy tisztviselőinek számára, konyhakertészet és zöldségtermelés céljaira engedjenek át megmivelhetö területeket. A felhívásnak mindenütt nagy visszhangja volt, s mint azt az eddigi eredmények mutatják, az akció rendkívüli sikerre fog vezetni. A Köz- élelmezési Hivatal felhívását jóval megelőzte azonban a főváros, amely majdnem egy évvel ezelőtt berendezte konyhakertészeti telepét. Most ez egy újabb fiókteleppel bővült ki, amely a káposztásmegyeri vízmüvekkel kapcsolatosan létesült, de kizárólag a vízmüvek alkalmazottainak és hivatalnokainak használatára. A vízmüvek körül ugyanis körülbelül 60 hold kiterjedésű védőterület van, amelyet minthogy a vizet ebből a talajból kapják, megművelni nem lehet, mert az évről-évre szükségessé váló trágyázás dezin- ficiálhatná a talajt és igy az ivóvizet. Minthogy' azonban a konyhakertészet mélyebb megművelést nem kíván, a vízmüvek igazgatósága arra a gondolatra jött rá, nem lehetne-e ezt a nagykiterjedésü, de eddig parlagon heverő földet, mint zöldségtermelőtelepet értékesíteni. A konyhakertészeti telep ügyében kérdést intéztünk a vízmüvek igazgatóságához, ahonnan a következő felvilágosítást kaptuk: — A vízmüvek igazgatósága már kezdetben, a nagy élelmiszerhiány első idején foglalkozott a védőterület hasznosításának gondolatával. Előterjesztést is tett a tanácsnak arra vonatkozólag, hogy a védőterületen konyhakertészetet létesítsenek, természetesen csakis műtrágyával való növelésre. A tanács meg is adta rá az engedélyt, mire hozzá is fogtak a 60 holdat kitevő terület. felszántásáhbz. Ennek felét eddig felszántották, a Duna magas vízállása és a rendkívüli fagy megakasztották azonban a további munkálatokat. A konyhakertészetben egyelőre krumplit, babot hüvelyeseket és más konyhaveteményeket termesztenének, azonkívül baromfihizlalás céljaira kukoricát, de csakis a vízmüvek alkalmazottainak számára. A Délivasut gyásza. Lovag bárdányi Brám Miksa min. tanácsos, a Délivasut magyarországi vonalainak vezérigazgatója vasárnap éjszaka Bécsben elhunyt. Közgazdasági életünk egy igen érdekes alakja és kiváló vasúti szakember dőlt vele sírba, akinek sok érdeme van nemcsak a Délivasut fejlődése körül, de abban is, hogy' ez a hatalmas közlekedési vállalat a magyar gazdasági életnek fontos tényezője lett. Brám Miksa lovag 1844-ben Budapesten született. A műegyetem befejezése után már 17 éves korában mint napidijas a Délivasut szolgálatába lépett és azóta Bécsben hivatalnokoskodoít 1874-ig, amikor Budára nevezték ki üzletvezetőnek. A budai üzlet vezetőség akkor csak nagyon kis ügykörrel birt és mindössze öt hivatalnokot foglalkoztatott, de Brám buzgón támogatta a magyar kormányokat abban a törekvésükben, hogy a társaság magyar vonalai az osztráktól függetlenittessenek. Átszervezte a magyar igazgatóságot, amely ma már három hatalmas osztályból áll, több száz hivatalnokkal. Utóbb a Déli Vasút magyarországi nagy vonalai önállók lettek és annak személyzete is külön státuszt alkot. Érdemei' elismeréséül több ízben királyi kitüntetésben is részesült, magyar nemességet kapott és miniszteri tanácsosi címet nyert. Halálának hire a főváros társadalmi és közgazdasági köreiben őszinte részvétet keltett. Szigorított fémrekviráiás a fővárosban. A íém- rekviráló-bizottságok a lefolytatott fémbeváltások után azt tapasztalták, hogy a felek sokkal kevesebb fémet hoztak beváltásra, mint amennyit a legpesszi- misztikusabb becslések alapján is kellett volna. Ezért a fővárosi fémátvételi bizottságok , stichpróbákat“ és váratlan házkutatást tartottak több háztartásban. Az ellenőrzés azzal a furcsa eredménynyel járt, hogy különösen a jómódúak lakásain, — akik nyaralás ürügye alatt nem váltották be rendes időben a fémeket — rendkívül nagymennyiségű bevallásköteles fém van. Éppen ezért, február 1-től kezdve uj fémbeváltást kezdettek Budapesten, amely a háztartásoknak az eddiginél szigorúbb ellenőrzésével jár. Minthogy' azonban mindenkinek tudnia kell azt, hogy a háztartási fémek beváltásával muníciót és fegyvert ad a hadseregnek, remélhetőleg minkenki önként beszolgáltatja a beváltásköteles fémeket és nem vár, mig a hatósági házkutatásnál rekvirálják ezeket el, anélkül, hogy a beváltási árat megfizetnék. A halárak maximálása. A (Fővárosi Hírlap több alkalommal foglalkozott a halárak elviselhetetlen drágaságával. A főváros vendéglősei pedig ismételten kérték K ü r t h y bárót, hogy engedje meg a tulmagas halárak miatt a hústalan napokon a szárnyasok felhasználását is. Ez az: ügy most szóbakeriilt a parlamentben is, ahol gróf ,E s z t e r h á z y Móric sürgette a halárak maximálását. Hogy ez milyen sürgős és fontos, azt legjobban igazolja, hogy a legolcsóbb halféle, a kárász, — amelyet béke időben nem is lehetett látni a vásárcsarnokokban, — ma 5 koronába kerül kg.-ként, a pesti halárusoknál. Hogy a háborús feladatok teljesítésénél mily óriási módon részesedik a varrógép, mutatja a Singer Co. varrógép részvény” társaság kiadásában most megjelent röpirat „A háború és a t ii“. Szöveg és rajzok ezen időszerű füzetben a legszerencsésebben egészítik ki egyrmást abban, hogy az olvasónak minél hatásosabban állítsák szeme elé a kis varrótű rendkívüli hadi teljesítéseit. E röpirat a nevezett társaság valamennyi üzletében kapható. Afra siker 2. A K r i s t á 1 y p a 1 o t a kiváló vendége, A f r a, most Budapest szenzációja. Mindenki Afráról beszél. Afrát bámulva hallgatják s megdöbbentő ez a biztonság, amellyel mindenkire ráolvassa a legtitkosabb gondolatát. A Kristály'palota februári műsora azonban bővelkedik egyéb szenzációs számokban is. Itt van a bűbájos M i 1 d a Breiten és a berliniek dédelgetett kedvence, a nagyszerű Anton Herrntfeld.is. A magyarok, F e r e n c z y és U j- váry is brillíroznak. Mehgesték a Télikertben. A hideg idők legkitűnőbb ellensúlyozója ma a Télikert, aho.l a kitünően fűtött színházban valósággal forró esték zajlanak le. A ragyogó műsor Rátkai, Sompgyi, Szalontai, Kovács és a többi kiváló magyar művész épyen úgy, mint a nagyszerű artisták: Marino, a vasember, Heddy von Burdick boszorkányos mutatványaival, Dolesch és Zillbauer, a kiváló muzsikusok és Holcz testvérek táncszámai részesei a minden esti nagy' sikernek. Szemle. Diplomácia és közgazdaság. — A plutokrácia tultengése. — A lánc-kereskedelem elleni tervezet. Grátz Gusztáv orsz. képviselő külügyminiszteri osztályfőnökké neveztetett ki. A Gyosz. igazgatójának erre a fontos állásra való meghívása azt bizonyítja, hogy az illetékes körökben is meggyőződtek végre annak a szükségességéről, hogy a diplomáciában nem dilettánsokat, hanem szakembereket és első sorban kitűnő közgazdászokat kell alkalmazni. Norman Angel azt irja híressé vált könyvében, hogy a világháború bizonyosan nem tört volna ki, ha 1914. júliusában az egyes állaimok külügyminiszteri székében nem „hivatásos“ diplomaták, hanem jó közgazdászok ültek volna. Ha végigolvassuk a különböző sárga, zöld, kék, fehér, stb. könyveket, melyek a világháború kitörését megelőző diplomáciai jegyzékeket tartalmazzák, akkor látni fogjuk, hogy azokban szó sincs közgazdaságról, vagy gazdasági érdekek veszélyeztetéséről. A diplomaták minduntalan a presztizszsel hozakodtak elő és ennek a bálványnak áldozták fel millióknak életét és boldogságát. Nem volt érzékük a modern közgazdasági életet irányitő kérdések iránt és igy fogalmuk se lehetett arról a gazdasági katasztrófáról, melyet a háború Európára hozott. Mindenesetre megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy a háború jobb belátásra bírtál az intéző köröket. Grátz Gusztáv kinevezésével uj szellem vonul be a diplomáciába. Reméljük, hogy a jövőben ez az irányzat még jobban meg fog erősödni és a diplomáciában első sorban nem grófi és hercegi dilettánsok, hanem gyakorlott közgazdászok és kiváló üzletemberek fognak alkalmazást nyerni. Ez a világháború, mely a presztízsből indult ki, ádáz gazdasági harccá fejlődött és bizonyos, hogy a háború után 'a diplomáciát többé nem üres etikett- kérdések, hanem a nemzetek exisztenciális gazdasági kérdései fogják dominálni. Ezeknek a nagy kérdéseknek a megoldását pedig csakis a legavatottabb szakemberekre bizhatjuk. A dilettáns diplomaták munkáját, mely a mostani vi- lág-konílagrációra vezetett, már ismerjük. Ebből többet nem kérünk. A háború nagy mértékben előmozdította a gazdasági élet koncentrációját, amely viszont fokozatosan a plutokrácia uralmára vezetett. Amerre csak tekintünk, mindenütt a bankok kezét látjuk. Földes Bélának, aki az egyetemen a nemzetgazdaságtant tanítja!, ez nem tetszik. Kifejezést is adott ennek legutóbbi képviselőházi beszédében, melyben a többi között ezeket mondotta: „A plutokrácia tultengésben van. Saját tapasztalatomból beszélhetek. Ha az utcán sétálok és azt kérdem, hogy ki kezeli ezt a nagy három- vagy négyemeletes házat, azt hallom, hogy X bank. Ha az ember azt kérdi, ki kezeli azt a birtokot, ki kezeli azt a gyárat, ki kezeli azt a vasutat, vagy hogy ki kezeli azt a bányát, mindenütt ugyanazzal a tényezővel, ugyanazzal a bankkal találkozunk.“ Földes Béla nem túloz, csak abban hibázik, hogy ebben a pluto- kratikus fejlődésben veszélyeket lát a jövőre nézve. Mi ezt a felfogását nem osztjuk. Azzal, hogy az állam a háborús állapot kényszere következtében rátette a kezét az egész gazdasági életre és annak irányítására döntő befolyást biztosított magának, a gazdasági erők nagymérvű koncentrációja állott be. Ezt a koncentrációt tehát, mely a plutokrácia uralmát megalapította, nem a bankok idézték elő, ők csak kihasználták azt. A bankoknak üzleti terjeszkedése a háborús közgazdaságnak természetes, mondhatni szükségszerű folyománya. Azok az óriási tőkék, melyet a háborús gazdálkodás mobilizált, a bankokban gyülemlettek föl. Ezeket a tőkéket pedig fruktifikálni kell. Ezt Földes, mint jó nemzetgazdász, szintén tudja. Neki csak az nem tetszik, hogy a plutokrácia a Iratai—
