Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-02-14 / 7. szám

Budaptest, 1917. február 14.

3

JÖMßO&JIÜZMP

szabályrendelet is jóváhagyja — de csak változtatásokkal. Mindenekelőtt felfüggeszti a vigalmi adónak a színházra, színtársulatokra, mozikra, mozgófénykép-mutatványokra tervezett kiterjesztését. Végleges döntés e tekintetben még nincs, de ha ez megtörténik, a kormány pótlólag értesíti a várost. A kártyázást teljesen kivonja a belügyminiszter a vigalmi adó alól, mert annak megadóztatása az 1886. évi XXI. t.-c. 15. szakaszába ütköznék. A törvény ugyanis kimondja, hogy csak olyan újabb adótárgyak vonhatók városi adózás alá, amelyekre állami adó nincs kivetve. Már pedig — mondja a belügyminiszter — a játékkártyák bélyegilletéke kivetett adónak tekintendő.

Minden ok megvan arra, hogy ne reménykedjünk, mert a belügyminiszter Budapestnek sem fog más mértékkel mérni, mint Nagyváradnak. Ha pedig a színházakat, mozikat és a kártyázást kivonja a megadóztatható tárgyak közül, egészen jogosan kérdezhetjük, hogy mi marad akkor? Semmi kilátás nincs arra, hogy Budapestnek vigalmi adója legyen.

Hasonlóképen vagyunk a pezsgő-adóval is. A pénzügyi ügyosztály már nagyrészt kidolgozta ezt a tervet is, de nem akar vele előállani, mert már értesült róla, hogy ezt az adónemet is a maga számára akarja! lefoglalni az állam. Példa erre a temesvári eset, ahol már megcsi- tálták a pezsgőadót, de al belügyminiszter ezt sem hagyta jóvá, mert a pezsgő bornak tekintendő és igy az 1899. évi VI. törvénycikk értelmében beszedhető borfogyasztási adópótlékon kívül más illeték nem szedhető be.

Bizony bajos ott a városoknak uj jövedelmeket szerezni, ahol az állam is azon töri a fejét, mire lehetne még adót vetni. Egyelőre mindenesetre úgy tekinthetjük a dolgokat, hogy Budapesten se komolyan vehető luxus-adó, se pezsgő-adó nem lesz. Ha pedig lesz, akkor ennek jövedelmét nem a főváros fogja zsebre- vágni.

Felemelik a tésztaadagot

a fővárosi diák-menzában

Hideg és fiitetlen hónaposszoba, kávé-ebéd és kenyér-vacsora ez a szegény diák háborús élete nálunk, Magyarországon. Külföldön a jótékony egyesületek, intézmények százai sietnek a tanulni akaró, de minden anyagi híján szűkölködő diákság segítésére. Nálunk az egyetemek menzáin kivid a főváros volt az, amely felkarolta a diákok szomorú sorsát és mintegy másfél évvel ezelőtt megalapította a fővárosi diákmenzát, hogy a szegény diákoknak étkezésen kivid, úgyszólván napközi otthont is adjon. A főiskolai hallgatók nagy, szinte kimondhatatlan örömmel üdvözölték az uj menza prospektusát, mert benne foglaltatott, hogy kenyér korlátlanul, tészta pedig megrepetálva is kapható, ez utóbbi azonban csekély ráfizetéssel.

Azóta azonban változtak az idők, a kenyeret már a menzán sem lehetett megrepetálni, csak cédula ellenében, mégis, vigabb idők jártak, mert ha a kenyér nem is, a tészta meg volt ujrázható, az igaz, hogy' csekély ráfizetéssel. Most azután ennek is befütyültek. Először csak maximálták az adagokat és csak sovány 12 dekát engedtek az előbbi tornyos adagok helyett, utóbb azonban -— január 24-ikén — ennek is végeszakadt, merthogy tésztát is csak jegy ellenében adtak.

— Furcsa, — gondolták magukban a menza diákstammgasztjai, — ugylátszik, hogy báró K ti r t h y nem emlékezik rá diákkorából, hogy a mi boltozatos, ódivatú gyomrunk jegygyei nem bir jóllakni, de tésztával sem, ha azt ilyen kicsiben mérik, s amit egyik kézzel megadnak tésztában, elveszik a másikkal kenyérben . . .

Diákuraimék nem is sokáig hallgattak, s mert szörnyen íurcsállották a dolgot, panaszra mentek D e m j é n Géza tanácsnokhoz, a fővárosi diák-menza főintézőjéhez. A tanácsnok türelmesen végighallgatva őket, aztán először a közélelmezési ügyosztályhoz ment, majd az Országos Közélelmezési Hivatalhoz adott be instanciát a diákok tésztaadagja ügyében. Felelet erre hivatalosan még nem érkezett és igy a menzán ma is a régi állapotok uralkodnak, megnyugtathatjuk azonban az érdekelteket, hogy — megbízható helyről nyert értesülésünk szerint, —- rövidesen ismét megkövérednek a menzai tésztaadagok.

Kérdést intéztünk ugyanis ebben az ügyben báró K ii r t h y Lajoshoz, a közélelmezési diktátorhoz, a diák-közélelmezés mindenható intézőjéhez, aki a következőket mondotta:

Valóban kérték nálam a diáknienza tésztaadagjainak felemelését. Ezzel kapcsolatban arról is panaszkodtak, hogy a kenyérjegy a szerényebben táplálkozó diákok számára nem elégséges. Felhozattam tehát magamnak a diákmenzáról egy adag tésztát, s úgy láttam, hogy csakugyan kevés. Ezért meg is engedem, hogy a kiszabott adagok helyett a menzán, a főváros lisztkontigensénck számlájára nagyobb adagokat adjanak az eddigieknél. Mondjuk dupla tésztaadagot egyszeres, kenyér jegy re.

Lám ennyit, ilyen keveset, de nagyon megnyugtatót mondott báró Kiirthy, aki bizonyára arra is fog módot találni, hogy a diákok lisztjegyét is megnövessze, ha mással nem, hát egy munkás-pótjegy- gyel . . . Különben hogyan teszi, miként teszi, az nem fontos, a fő, hogy megteheti, hiszen mindenható és bizonyára meg is fogja tenni . . .

Kártalanítják a háziurakat

Huszonöt millió a hadbavonultak hátraléka

A szerdai kögyiilés napirendjére többek között ki volt tűzve a hadbavonultak elmaradt házbérbevételeinek kárpótlása és a moratórium-rendelet bizonyos pontjainak megváltoztatása is. Ezt a tárgyat azonban a polgármester időközben levette a napirendről, aminek oka természetesen az volt, hogy értesült a kormánynak uj és azóta már megjelent ház- bérrendeletéről, amely bizonyos moratóriumos rendelkezéseket is megváltoztat. Hátra lenne még a háztulajdonosoknak a hadbavonultak elmaradt házbéreiért való kártalanítása. Ebben a kérdésben a főváros már két ízben fölirt a kormányhoz, de a dolog elintézést eddig nem nyert. A főváros azzal érvelt, hogy miután a háborút az állam viseli, a háború okozta veszteségekért való kártalanítást a főváros nem vállalhatja magára. Úgy értesülünk, hogy a kormány helyt adott a főváros ez élvének és a háziurak kártalanítását magára vállalja és e kérdésben, legközelebb megteszi intézkedéseit.

A háziurak megindított akciójáról egyik vezetőemberük a következőkben nyilatkozott:

A háztulajdonosok a kormánytól azt kérték, hogy rendezze a hadbavonultak moratóriu- mos házbérének ügyét, minthogy erre — tekintve a rendkívüli módon megszaporodott ősz- szegeket — égető szükség van. A kormány belátva, hogy ez neki erkölcsi kötelessége, hajlandónak is mutatkozott a gyors rendezésre és leiratot intézett a főváros tanácsához, amelyben felszólította, hogy csináljon statisztikai felvételeket és mutassa ki ennek alapján, mekkora a moratóriumos házbértartozások összege. A statisztikai felvételek megkezdődtek, még folyamatban vannak és igy pontos összegről nem lehet szó, a háztulajdonosok azonban a múlt évben nem fizetett házbérek összegét fiz millióra, a háború alatti összes moratóriumos házbértartozásokat — egyedül Budapesten — huszonöt millióra teszik. A vidéki házbértartozások ösz- szege nem több 12—15 milliónál, minthogy ott a lakásviszonyok összehasonlíthatatlanul jobbak.

A háztulajdonosok kérelme arra irányult, hogy a kormány térítse meg nekik, mint a hadviselés következtében szenvedett kárt, az elvesztett, vagy meg nem kapott házbért. Abban az esetben, ha a kormány ezt haladék nélkül megteszi, a háztulajdonosok lemondanak követelésük 20—25 százalékáról, ellenben azt fogják kérni, hogy a kormány annyi emelést engedélyezzen nekik, amennyivel többe a tatarozási és javítási munkálatok kerülnek, a háború előtti árakhoz képest.

Minden jel arra mutat, hogy a kormány a háztulajdonosok kérelmét a méltányosság szerint teljesíteni fogja. A lakbéregyeztető-hivatal, amelyet most fognak felállítani, nemcsak a moratóriumos házbérek állását vizsgálja majd meg, hanem egyúttal ; a házbérkérdésre vonatkozó összes adatokat, hogy ai kormány ennek a hivatalos felvételnek és becslésnek alapján intéz- kedhessék a lakbérek végleges rendezésében.

Hősök temetője

A főváros kegyelete

A Fővárosi Hírlap már megemlékezett a H ö s ők te ni e t ö j é n e k tervéről, amelylyel a közegészségügyi ügyosztály most teljesen elkészült. A terv, amelyet Márkus Jenő űr. tanácsnok irányításával Vésse i Ede dr. tanácsjegyző készített, igen értékes munka, amely nemcsak azt a célt éri el. hogy a hősök emlékét az ország fővárosa méltóképen őrzi meg. amellett azonban esztétikai szempontokból is érdemleges dolgot alkot.

A X-ik kerületi temető mellett elterülő katonai temető régen megtelt, úgy hogy már a szomszédos területeket is be kellett népesíteni a hősök sírjával, úgy hogy a rákoskeresztúri katonai temetőben ezidö- szerint mintegy hatezer halott fekszik. Számítani kell azonkívül arra is, hogy a háború még nincs befejezve, sőt a befejezés után is jó pár hónapig fognak itt még szaporodni a sírok. Amellett gondolt az ügyosztály arra is, hogy az a hely, ahol a hazáért elhullottak örök álmukat alusszák, ne legyen elhagyatott hely, hanem viselje magán az idők nagyságának jellegét.

Ezeknek a céloknak megfelelően ki kellett bővíteni és szimetrikusan be kellett osztani a temetőt, parkírozni kellett, végül pedig gondoskodni kell egy szimbolikus emlékműről. E célból a tanács érintkezésbe lépett a „hadisirok feliigyelőségé"-vel, amely katonai hatóság. A velük való megállapodás eredménye az, hogy a katonai temető rendbehozatala máris megtörtént, most,aztán a X-ik ügyosztály terve megadja a keretet a további művészi kiképzés céljaihoz. Az általános rendezési terv megalkotásánál tevékeny részt vett a katonai hatóság is.

A terv első része: a betemetett részeket olyan parcellákra osztani, hogy egy-egy parcella 100—120' sírhelyet foglaljon magába. A másik rész a főutak keresztezésénél olyan arányos, mértanilag kialakított négyszögletes tervet csinálni a monumentális emlékmű számára, amelynek területe 42/42 méter lesz.

A temetőben minden síron egyforma, egyszerű síremléket helyeznek el ruskicai márványlappal. amelyen mindenkinek rajta lesz a neve, születési éve és a nap, amelyen hősi halált halt. Minden parcellának a közepén aztán közös nagy síremléket emelnek, amely már még inkább művészi kiképzésű lesz és amely a parcellában nyugvó összes hősök nevét magán fogja viselni.

A tiszti sírok a főemlék körül, kisebb parcellákba kerülnek és szintén külön és itt is együttes emlékekkel tisztelik meg emléküket, természetesen szebb kivitelben, mint a legénységi síroknál.

Hogy ez a rendezés végbemehessen, mintegy 1200 katona holttestének exhumálására van szükség. A törekvés természetesen az, hogy minél kevesebb sirt kelljen megbolygatni. Éppen ezért nemsokára hirdetmény fog megjelenni a kegyeletes szándék közlése céljából. A hirdetés tudtul adja, hogy amennyiben ez ellen a halottak hozzátartozói záros határidőn belül óvást nem emelnek, akkor az exhumálás és áthelyezés meg fog történni. Ugyancsak vonatkozni fog ez a hirdetmény a már fölállított síremlékekre. Ilyen eddig mintegy százötven darab van, amelyeket esztétikai szempontokból elfognak távolítani, hogy mindenki egyforma síremléket kapjon. A főváros ezeket a síremlékeket lehetőleg értékesíti és a síremlék árát megtéríti.

A XlII-ik ügyosztály a hősök temetőjére vonatkozólag két költségvetést is dolgozott ki. Az egyik szerint, amelyben minden benne van, az egész rendezés, parkozás, vízvezeték és művészi kiképzés, másfél millió szükséges a célra. A második terv csak az általános rendezésről, az utak kiépítéséről és az exhumálásról gondoskodik, tehát nincsenek benne a művészi alkotások dijai. Eszerint ezek a munkák 180.000 koronába kerülnének. Mindkét költségvetés arra vonatkozik, ha az összes mun-, kálatokat vállalkozók által hajtatják végre. A hadisirok felügyelősége azonban kötelezettséget vállalt, hogy a munkálatokat, amelyeket végre tud hajtatni, katonai erőkkel fogja elvégeztetni. Fölajánlotta még azt is, hogy a katonák sírjára fölállítandó emlékeket is ő fogja beszerezni. A ruskicai márványbánya tulajdonosa felajánlotta, hogy a márványt ingyen adja, amit aztán olasz hadifoglyok, akik között ..sok a kőfaragó, fogják földolgozni. Ilyen körülmények között a művészi kivitelű monumentális emlékmű nélkül az egész temető mintegy 60—70.000 koronájába ke r ii 1 csak a.fővárosnak.

Momentán csak ezt a részt fogják elintézni, meghirdetik azonban a nyilvános tervpályázatot az