Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-14 / 7. szám
7. szám---------------------------------------------- ^ Ha todik évfolyam Budapest, 1917. február 14-én. ífalTraiiíaiiioiiiaiiiniiiniHBiiiaiHaii»aiiiainoii»n8iiniiiPmBinau8ginamn»namnmainniHaiiiaiiiBiiiPiiiK ELŐFIZETÉSI TÍRTtKt Egész évr*e .......... 20 K. Fto l évre ................ IO K. Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő : Dacső Emii Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér. Szív-utca ........ IS. szám Te lefon ............... 137-13 WÁ roes Rettenetes katasztrófa volna, ha a főváros szénbaján nem akarnának, vagy nem tudnának segíteni az illetékes tényezők. Borzadva gondolunk arra, mi fog történni Budapesten, ha a gázgyár beszünteti üzemét. Sötétség borul az utcákra- megfagynak a gázfűtésre berendezett lakások bérlői, nem tudnak főzni a gázzal főző konyhákban. Megáll az ipari gázt használó ipar, — dermesztő hidegbe kergetik a1 munkások ezreit és a gyermekeink súlyos betegségbe fognak esni. Nem hisszük, nem merjük hinni, hogy ez a sötét kép a valóságnak a képe lesz. Él bennünk a remény, hogy az utolsó pillanatban mégis sikerül majd meggyőzni Bécset és a magyar kormányt arról, hogy Budapest szénellátása nem másod- vagy harmadrendű Gruppébe osztható kérdés, hanem a legelsörendii hadviselési érdek. Budapest népének egészségétől, egzisztenciájától, megmaradásától függ a hadsereg katonai. ipari, élelmezési ellátásának igen jelentékeny része. És az sem utolsó szempont, hogy a fronímögötti polgárság lelki egyensúlya egyenlő értékű a fronton küzdő hősök lelki állapotával. Jól mondta a polgármester, hogy ha Budapest elveszti a csatát, amelyet a szénért viv, akkor a háború véres küzdelmei meddők lesznek. Ezer angol csatahajó siilyedhet cl, ötven orosz vár eshet el és a francia ifjúság utolsó képviselője is a csatamezőn maradhat: semmi hasznunk sincsen belőle, ha megfagyunk, ha fűtésünk és világításunk a dermesztő hideg áldozata lesz. Áldozatkészséget, lelkesedést, igényeinkről való lemondást követelnek tőlünk; de vájjon képzelhetö-e áldozatkészség, lelkesedés és lemondás szibériai hidegben? A felelősség kérdését kezdik most firtatni: — ebből ugyan nem lesz szén. Világos mindenki előtt, hogy a szénhiányért elsősorban a Zentral- Transportleitung felelős, másodsorban Ausztria, harmadsorban a magyar kormány és negyed- sorban a főváros tanácsa. A tényállás, amelyből a felelősséget levezetjük, ismert dolog. A legnagyobb hiba az volt, hogy a hadi érdek cégére alatt megtagadták tőlünk a szénszállításhoz szükséges vaggont. Ausztria talán gabonát remélt a szénért és förtelmes dolog, hogy Gder- bergből Ausztriába irányították a mi szenünket. A magyar kormány ilyenkor nem létezik, holott ez a kérdés legalább is olyan fontos, mint a hősök márvány táblája, vagy ajz összeférhetetlenség. Kabinetkérdést kellett volna csinálnia Tiszának abból, hogy Budapest számára elegendő szenet biztosítsanak és a hires vaskéznek oda kellett volna sújtania, ahol meggyökeresedett militaristák, vagy magyáriátok lakoznak. Nem vagyunk hajlandók a tanácsnak sem megadnia felmentvényt. A tanácsnak régen rendkívüli közgyűlést kellett volna összehívnia és a közgyűlés színe előtt elmondani, hogy országvilág okuljon a demonstrációból és mindenki lássa;, milyen nagy a veszedelem és mennyire érzik felelősségük súlyát a főváros hivatalos vezetői. Álszeméremnek, finomkodásnak, udvariassági aktusoknak, diplomata-allűröknek itt többé nincsen helyük és ha a polgármester öklével az asztalra csap és azt mondja a kormánynak, hogy igy tovább nem tudja vezetni a dolgokat, — akkor tajlán észre tért volna a kormány és észre téritette volna azokat is, akik talán titkos kárörömmel nézik Budapest szánalmas vergődését. e • 9 Harmincöt vagy harminchat millió lesz-e a deficit, az már egyre megy. Horribilis számok ezek, de horribilis a nehézség is, az idők járása, amely e számokat eredményezte. Ha Budapest háztartásában relativ mérlegelésnek volna helye, akkor azt mondhatnak, hogy mi ez a rongyas néhány millió a hadiköltségek milliárdjáihoz és az elesettek millióihoz képest. A kiontott vérhez és az elpusztult értékekhez arányává, valóban nevetségesen csekély összeg a főváros deficitje. De ha abszolút mérlegelést alkalmazunk és ha a deficit nagyságát a költségvetés keretéhez viszonyítjuk, akkor fejcsóválva kell tudomásul venni a milliókat, mert ennek aztán a fele sem tréfa, Mit használ harmincöt milliónál a vigalmi adó, a közlekedési adó és bármilyen uj teher? Nem lehet itt más megoldás, mini az, hogy az állam vegye be a háborús, milliárdos budgetbe a deficitet. Még ez is csekély rekompenzdció volna azért, amit Budapest szenved. A záróra még nem eléggé korlátolt azoknak, akik szerint Budapest tiz órakor befejezheti napi munkáját. A háborús áldozatok közöli nem utolsó, hogy a munka idejét is megrövidítik. Nem szabad hinni, hogy este tíz óra után már csak azok vannak ébren, akik mulatni akarnak és ha a világítást a magánlakásokban is kioltják, akkor lehetetlenné teszik, hogy dolgozzanak, szerezzenek azok, akiknél valóban nem frázis, hogy éjjel-nappalt össze kell tenniük, csakhogy a megélhetésük biztosítva legyen. Egészen figyelmen kívül hagyják a korlátozó urak, hogy nemsokára életbelép az uj'időszámítás és akkor este tizenegykor — tiz óra lesz még csak, minden zárórakorlátozás nélkül is. Ha igy haladunk tovább, akkor délben lesz majd a záróra és akkor talán éjjel kezdődik az élet Budapesten. Most már tudjuk, hogy miért kellett volna megfagynunk és sötétben lézengenünk, ha Károly király nem jön a gyors segedelemmel. Ismét a régi és unalmas nóta, a kormány és a főváros civó- dása. A pesti ember úgy kezdi érezni magát, mintha Budapest állam lenne az államban és pedig ellenséges állam, vagy kon- kurrens cége az államnak, amely minden alkalommal üt rajta egyet. A fővárosnak elegendő baja van magának is a háztartásával, de a kormány atyai tanácsoknál egyebet nem ad neki, ha pedig uj adót talál ki, akkor azt kiüti a kezéből. Ha fázik a szegény pesti polgár, akkor még megnyugtató nyilatkozattal sem sietnek melegíteni. Szinte szerencse, hogy a mi fiatal, jószivii királyunk nemcsak magyarnak, de egy kicsit budapestinek is érzi magát. Elkészül a Gellért-fürdő. A megnyitást augusztusra tervezik. A nyáron, előreláthatóan augusztus havában, megnyílik a Gellért-fürdő és szálloda. Különösen fontos és jelentős eseménye lesz ez Budapestnek annyival is inkább, mert végre saját szemünkkel győződhetünk, meg arról, igaza vol)t-c annak a sok vádnak, amely a fürdő, építése körül állandóan fölmerült és pazarlásról panaszkodott? Vagy igaza lesz-e a főváros vezetőségének, amely mindig azt hangoztatta, hogy nein kár a milliókért, nem kár a hosszú várakozásért, mert Budapest olyan nagyjelentőségű, pazar intézménynyel gyarapodik, amely nagyban emelni fogja világvárosi jellegét? Mindez kiderül majd, ha készen lesz a pompás uj fürdő, amelyet az elmúlt hetekben már be is mutattak a Gellért-fürdő-bizottságnak. A Géza dr. tanácsjegyző és Bánlaky Géza, a bizottság ezúttal kint már csaknem egészei’ kész épületben tartotta meg ülését, ahol Kemény városgazdasági ügyosztályba beosztott főmérnök, az építkezések kiváló vezetője, szolgáltak magyarázatokkal. A fürdő építkezését a belügyminiszter mindjárt a háború elején feloldotta a tilalom álól. amely akkor az állami és városi építkezésekre vonatkozott. A Gellért-fürdő munkálatai ilyenformán nem akadtak meg és ma már a háboru- okozta nehézségek dacára is rohamosan halad a befejezés felé. Külsőleg is meglátszik ez ma már, amikor a homlokzatok megszabadultak állványaiktól és impozáns arányaival a főváros egyik legmonumentálisabb épülete áll előttünk. A munkálatok most az épület belsejében folynak. Lázasan dolgoznak a belső kiképzések és szerelések befejezésén. És már ma kitetszik minden részletből, hogy előkelő, igazán világvárosi arányú intézményt kapunk, ami különösen a nagycsarnokokon, a fürdőkön és a szállodához tartozó reprezentatív helyiségeken látszik meg. De nemcsak arról van szó, hogy díszes és előkelő intézményt kapunk, hanem arról is. hogy a Gellért-fürdő és szálloda legelső sorban a gyógyítás céljait van hivatva szolgálni. Ebből a szempontból fontos, hogy a szálloda és fürdő egymással szerves kapcsolatban épül, úgy. hogy a szálloda vendégei a legközvetlenebbül jutnak cl a különböző gyógyító tényezőkhöz. A szállodában 175 szoba van, csupa kényelmesen berendezett helyiség, de vannak közöttük több helyiségből álló, fürdőszobával rendelkező lakosztályok is. Egyszóval a szálloda olyan, hogy ott a legelőkelőbb igények, de egyben a szerény és olcsóbban teljesíthető kívánságok is kielégítést nyerhetnek. A szállodához külön penziós rendszerű éttermek tartoznak, de ezek mellett a nagyközönség számára szánt nyilvános éttermek is vannak, amelyeknek elsőrendű kezelésére a főváros különös gondot kíván fordítani. A szálloda vendégei ezenfelül megtalálják majd mindazt a kényelmet, amelyekről a legelsörendiibb európai üdülő-szállodák gondoskodnak. Lesznek itt társalgók, iró- és olvasó-termek, női szalon, játszóterem stb. Ezenfelül azonban a Gellért-fürdő némely kényelmi és szórakoztató újításával sokkal többet nyújt, mint a világhírű fürdők szoktak. Egyik látványosságnak készül a fürdő nagycsarnoka, gyönyörű télikertje, meglepő lesz a sétáló kolonád, valamint az ivó-csarnokok is. Kisebb
