Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-26 / 52. szám
Budapest, 1917. december 26. 3 fizetést és pedig a biró 150 forintot, a legöregebb hat tanácsos pedig 30—30 forintot. Persze évenként. Hosszú lenne elmondani, hogyan fejlődtek ezek a fizetések, de nem érdektelen feljegyezni, milyenek voltak Pestvárosánál a tisztviselők fizetési viszonyai 120 esztendő előtt, line egy kis kimutatás: a polgármester, a biró és a főjegyző kapott ........................ 600 forintot, a kapitány és kamarás .... 500 „ a tanácsosok, számvevő, ellenör és árvaszámtartó .... 400 „ az aljegyző, aktuárius, telekbiró, számtiszt és fizikus . . . 300 „ a német kántor....................... 260 „ levéltáros, pénztári segédtisztek 250 egy népiskolai tanító . . . . . 245 „ két népiskolai tanító .... 230 ,, az irodai kancellisták, a belvárosi plébános, egy tanító, a magyar kántor és a városi hadnagy ............................. 200 „ a strázsamester............................180 ,, egy bába . . . ... . 172 ,, a börtönfelügyelő....................... 154 ,, 54 kr., a járulók, pénztári kancellisták, a piarista tanárok, tanítók, a terézvárosi és józsefvárosi plébános stb ........................... 15 0, a tanácsi szolgák ................... 14 5 , • . . a segédszolgák . . ... . 136 , 54 k r a zenekar igazgatója................... 13 5 a vámőrök . .............................-1 30 , 54 kr a zenészek, kvártélymester-, fértálymester ............................. 13 0 És így tovább. A polgármester kapott még 50 ío.- ritifoí, mint iskolaigazgató. Érdekes, hogy a piarista tanárok kisebb fizetést kaptak, mint egyes tanítók, dig szintén teljesen kihasználatlan. Itt nincs egyéb terv, csak a. z árvaház kibővítése, amely alkalommal a telket minél jobban beépítik, hogy minél több férőhelyet nyerjenek. E tekintetben már tanácsi döntés is. van, amennyiben a tanács elhatározta az árvaház kibővítését, ami most már csak kivitelre vár. A fővárosnak semmibe se kerül a reform. Az áthelyezések és kibővítések körül különösen három célt fognak követni. Első sorban, hogy ilyenformán teljesen uj rendszerű, modern árvaházak létesüljenek, másodsorban, hogy a a papokkal igen mostohán bánták akkoriban, nyilván arra számítván, hogy úgyis szép stólát kapnak. Az aránytalanságok közé tartozik, hogy a zenekari igazgató évi egy forinttal kevesebbet kapott, mint a segédszolgák. Volt egy néptanító, aki ép úgy 90 forintot kapott, mint az istállóőrök, inig a tanácsi szolgák csaknem kétszer olyan fizetést élveztek. Még ennél is kevesebbet fizettek a sebészeknek, akik 75 forintot kaptak ép úgy, mint a szigeti csősz. A hóhérnak 40 forint évi fizetése volt, mig a terézvárosi és józsefvárosi esküdtek csak 24 forintot kaptak. A legkisebb fizetésnek voltak a harangöntö, az orgonatipró és a fiitő, akik évi 12 forintot és a négy istállószolga, akik 10 forintot kaptak. Hogy lehetett ebből a pénzből megélni? Azt kell rá felelnünk, hogy urasan, bár a forintban csak 60 krajcár volt. Az árak viszont így alakultak az idők ícdyainán: 1700-ban: egy mérő búza 38 garas, egy mérő rozs 23 garas, 19 latos zsemlye 2 dénár, 4 font fehér kenyér 2 garas, hat font fekete kenyér 2 garas. 1703-ban: 1 font faggyugyertya 14 dénár, 1 font szappan 7 krajcár. 1722-ben: 1 font marhahús 4 és fél krajcár, 1 fönt borjúhús 8 krajcár, 1 font bárányhus 4 és fél krajcár, 1000 drb faltégla 5 forint 20 krajcár. 1740-ben: 12 lat zsemlye 2 dénár, 1 font és 12 lat fehér, kenyér 3 krajcár, 1 mérő búza 2 forint, 1 icce óbor 5 krajcár, ujbor 4 krajcár, 1 öl bükkfa 4 forint. 1791-ben: egy-mérő búza 3 forint 20 kr., 5 és fél lat zsemlye 1 kr., 28 és háromnegyed lat fehér kenyér 3 krajcár. Egészen bizonyos ezek szerint, hogy a tanácsosok 400 forint fizetéséből, meg a Rats-Pixe jövedelméből és egyéb akcidenciákból egészen vidáman meg lehetett élni. helyek szaporodjanak, amire legelsösorban is a leányok számára van szükség, végül hogy a gyermekek 3—6 éves korukban is árvaházbau legyenek elhelyezhetők, mert ezideig ilyen árvaházunk, ahol a piciny gyermekiek elhelyezhetők lennének, nincsen. Még azt kall ieljegyzniink, hogy ez a hatalmas és következményükben szociális jelentőségű reform a fővárosnak egyetlen fillérjébe sem tori kerülni, mindössze az a feladat vár a főváros pénztárára, hogy a költségeket átmentileg elő legezze. A kórházigazgatás decentralizációja. A fővárosi kórházak adminisztrációjának decentralizáció- jávail most kísérleteznek. Kérem Excellenciádat, — kérdeztük — mi a véleménye erről a kérdésről? A székesfővárosi közkórházak mondta a miniszter ur — eddig két adminisztratív csoportot alkottak. A dunabalparti és dunajobb- parti kórházak csoportját, amelyek mindegyikének élén egy-egy adminisztratív igazgató állott, kik a kórházak költségvetéseit egymástól függetlenül állították össze. A napi sajtóban megjelent hírek szerint most a székesfőváros az egyes nagyobb kórházak igazgatását nemcsak orvosi, de adminisztratív szempontból is különbül ön igazgatóra kívánja bízni. Minthogy az egyes kórházak terjedelme olyan nagy, hogy azok egy-egy külön felelős igazgató alkalmazását; nemcsak megokolttá teszik, mert az igazgatói teendők lelkiismeretes ellátása egy ember egész munkabírását igény beveszi, ezt a tervet elvileg csak helyeseim lehet. A gyakorlati megoldásnál természetesen még azt is meg kell oldania a székesfővárosnak, hogy az igazgatás mindegyik kórházban azonos alapelvek szerint egységesen történjék s a költségvetés szempontjából is minden kórháznál egyenlő eljárást kövessenek. A központi ágynyilvántartó. — A fővárosnak a központi á g y: n y i 1 v á n t a r t á s r a vonatkozó terveihez Excellenciád nem járult hozzá. Kérem Nagy’méltóságodat, kegyeskedjék megokolni ezt az álláspontját? Határozottan téves némely napilapnak az a Ilire — volt a miniszter válasza. - mintha a székesfőváros kórházi ágynyilvánta.rtójának tervéhez én nem járultam volna hozzá. Ennek a kérdésnek megoldásával a székesfőváros hivatali elődöm felhívására kezdett foglalkozni, kinek álláspontját ezen a téren teljesen magamévá tettem. Szükségesnek tartom, hogy az egyes székesfővárosi kórházakban esetleg üresen álló ágyakról a többiek rövid utón és idejében tudomást szerezzenek, hogy az egyik kórházból férőhely hiányában kimaradt betegek más kórházban még felvételt találjanak. Részemről csak ahhoz a nagy terjedelmű és nagyobb személyzetet alkalmazni kívánó megoldási módhoz nem járultam hozzá, amelynek tervét a székesfőváros elém terjesztette. A kérdésnek a meglevő kórházak keretében való megfelelő megoldását azonban magam is szükségesnek tartom. Budapest és az idegenforgalom. — A belügyminisztériumban munkában van a magyarországi idegenforgalom megszervezése. Mik e tekintetben Excellenciád tervei, amelyek Budapest idegenforgalmának fejlesztésével vonatkozásban vannak? A háború után — felelt őexcellenciája - .az idegenforgalom terén előreláthatólag korszakos változások fognak beáltani. Az ezekkel kapcsolatos érdekek megóvására a kormány nagy súlyt helyez, s erre a célra már legközelebb országos szervezet létesül. Nagyon természetes, .hogy ebben az akcióban Budapest székesfővárost kiváló ügyelem illeti meg, ami Ugrón Gábor belügyminiszter nyilatkozik a „Fővárosi Hírlapinak a fővárosi törvény revíziójáról, a kórházak reformjáról és az idegenforgalmi akcióról Ugrón Gábor belügyminiszter szives volt a fővárosi Hírlap munkatársát fogadni és a fővárost érdeklő belügyi reformok tekintetében feltett kérdésekre válaszolni. A fővárosi törvény revíziója. — A fővárosi törvény revíziója hir szerint munkában van a belügyminisztériumban. Kérem Excellenciádat, vázolja a „Fővárosi Hírlap“ számára a revízió alapelveit? őexcellenciája a következőkben válaszolt: —- Az általános közigazgatási reformok keretében régóta előtérben áll a fővárosi törvény reviziójárnak kérdése. A háború megsokszorozta a közigazgatási feladatokat és igy a köz- igazgatás reformja még fokozottabban nyomul előtérbe. Nem lehet kétséges, hogy a közigazgatás általános reformjára van szükség, mert az egyes közigazgatási alakulatok szervesen összefüggnek egymással. Az előkészületek ebben ;az irányban folynak, de a munkálatok e stádiumában részletekről beszélni még korai volna. Azt azonban a városokkal, élsősörban az ország szivével, Budapesttel, kapcsolatban már ma is mondhatom, hogy a reform az ország fejlődésének e tényezőiben nem láthat csupán közigazgatási alanyt, hanem elsőrendű közgazdasági, szociális és kulturális tényezőt. A városokat —- Budapestet —• az e hivatásukkal járó feladatok megoldása érdekében tovább kell vezetni a korszerű fejlesztés utján és szabadabb mozgást kell biztosítani számukra. szik, de túlságosan egészségesnek nem mondható. A telek maga a háború előtt mintegy másfél milliót éri meg. A leányárvaház kitelepítésének céljára tehát már tizennyolc esztendő előtt vettek egy telket Budán a Rókushegyí-uton. Olyan nagy ez a telek, hogy ide nemcsak az Erzsébet leányárvaházat fogják majd elhelyezni, hanem ide kerül majd a Székesfővárosi Községi Szeretetház is. A Községi Szeretetháznak a ‘Marczibányi-tér közelében a Lövőház-utcában, — tehát kimondott villanegyedben — van 4800 négyszög- öles telke, amely ilyenformán szintén felszabadul. Eszerint két nagyon értékes telek, a Rot- t e n b i 11 c r-u teái és a Lövőhá z-u teái, m á s célokra lesz értékesíthető, m iga két árvaháznak a Rókushegyi-utra való kitelepítésének költségeihez felhasználható lesz egy Luczenbache r-í éle alapítvány is, amelynek eredeti 100.000 koronás összege ma már 400.000 koronát tesz ki. A Luczenbacher-íéle alapítványnak egyetlen kikötése, hogy az egy a b u- dai oldalon építendő leányárvaház céljaira használható fel, amely kikötés teljesen belevág a főváros terveibe. Természetesen ez nem fogja fedezni a költségeket, de a telekcsere hamarosan visszaadja azt a pénzt, amit a fővárosnak ideiglenesen áldoznia, helyesebben előlegeznie kell. Van azonban egy olyan alapítvány is, amit a Községi Szeretetház felépítésére lehet majd felhasználni. Ez Frumm István alapítványa, amely ma már szintén több 400.000 koronánál. Az alapitó kikötése, hogy az összeget egy létesítendő Községi Sze- retetházra hagyja, amely az ő nevét fogja viselni. Ennek a kívánságnak szintén eleget fognak tenni és az uj Szeretetház neve ,.F nimm I s t v á n Községi Szeretetház“ lesz. Megszüntetik a Bernfeld-íiúotíhont. Egészem kis árva.ház ma a Bernfeld Mór- fiú o 11 h o n, amelyben tizenkét gyermeket nevelnek és pedig éppen az árvák kis számára való tekintettel, igen drágán. Amíg ugyanis a háború előtt a többi árvaházakbam egy árva napi eltartása 2.76— 3.78 korona között mozgott, addig ugyanez és ugyanakkor a Bernfeld-fiúotthonhan 5.02 koronába került. Az árvaháznak óriási kihasználatlan telke van, ami megint nagy pénzkidobást jelent. Itt aligha lesz más mód, mint a kis árvaházat, amelynek fentartása éppenséggel nem gazdaságos dolog, meg fogják szüntetni, a benne nevelkedő árvákat pedig; beutalják majd valamelyik kibővített á r v a h á z b a, ahol a Bernfeld Mór-alapit vány ból tizenkét helyet fognak létesíteni. A Mayer-árvaház kibővítése. Hátra van még a Mayer Fere n c-í i ú á r v aril á z,, amelynek Városmajor-utcai hatalmas telke ed-
