Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-26 / 52. szám
4 Budapest, 1917. december 26. egyébiránt kifejezésre fog jutni abban az előkelő szerepben is, amelyet az országos szervezet vezetésében és munkálataiban a székesfővárosnak szántam. Örömmel látom, hogy a székesfőváros, a kérdés nagy jelentőségének teljes tudatában, saját idegenforgalmi érdekeinek biztosítása körül máris élénk tevékenységet fejt ki. A magam részéről ezúttal általánosságban csak annyit mondhatok, hogy a székesfőváros ebben az akciójában is számíthat a támogatásomra. Kelenföld jövője Elkészült a villányi-uti csatorna Fock Ede tanácsnok nyilatkozata A városépítési ügyosztálynak tudvalevőleg nem újkeletű az a terve, hogy Kelenföld beépittetlen területein modern kertvárost létesít. A Warga László műszaki tanácsos által készített tervekhez már a közmunkák tanácsa is megadta hozzájárulását, eszerint — ha majd sor kerülhet rá — a kelenföldi beépittetlen területeket parcellázni fogják, utakat, csatornákat építenek és idővel ki fog fejlődni a villaváros, Ugyancsak itt fogják elhelyezni az állandó kiállítási területet is. A villaparcellák egészen kicsinyeik lesznek, 100 —150 négyszögöles kis házhelyeket terveznek, aminek az a célja., hogy' a kisva-gyon is hozzájuthasson egy-egy családi villához. Az építkezések ma fennálló nehézségei remélhetőleg lényegesen csökkenni fognak a háború után és a kistőke, meg a tisztviselők összekuporg,a.tott pénzecskéje szívesen keresi az ilyen alkalmat, ami egyben a spekuláció száműzését is jelenteni fogja a kelenföldi kertvárosból. A legfontosabb két létfeltétele a kelenföldi tervnek a közúti közlekedés és az utak, csatornák megépítése. Ez a. kettő életere minden uj építkezésnek és ma már e tekintetben is megnyugtató jelenségekkel találkozhatunk. Kétségtelen, hogy a villamos-közlekedés javítása, nem fog elmaradni a szükséglet fokozódásával és a két főútnak, az Átlós-utnak és a Fehér- vári-utnak rendezése mellett uj mellékutcákkal szelik fel majd az uj városrészt. A legújabb és legnagyobb, immár befejezettnek tekinthető eredménynek azonban a: z mondható, hogy a Villányi-úti csatorna építésével már teljesen elkészültek. Minden továbbinak ez a kiinduló pontja és ez az alapfeltétele. Erre vonatkozólag Fock Ede tanácsnok, az ut- és csatornaépitö- ii.gyosztály vezetője a következő nagybecsű nyilatkozatot tette a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt : Kelenföld jövőjére nézve kétségkívül nagy jelentőséggel bir, hogy & Villányi-uti csatorna munkálatait a háborús nehézségek dacára befejeztük. A Villányi-úti csatorna teljesen elkészült és érdekes, hogy a közönség alig szerzett tudomást a csatorna épüléséről, aminek az az oka, hogy az építkezés a Fehér vári-utón és a Lágymányos-utcában egészen a Bercsényi-utcáig alagutszerüen folyt és pedig 6—7 méteres mélységben. így történt, hogy a nagy munkát úgyszólván nem is lehetett észrevenni. — Most már azután készen van a kitorkol- lás és készen van a csatornázás is az egész útvonalon, ia Déli vasút keresztezéséig, sőt a Déli vasúton is alagutszerüen keresztülmentünk. A Déli vasút és a Villányi-ut keresztezésénél nagy aknát építettünk, és amig ia csatorna építését nem folytathatjuk, addig ez az akna fogja fel az úgynevezett németvölgyi vizeket, amelyek eddig azon az árkon mentek keresztül, amely a Lenke-utca és a Villányi-ut között húzódik. Ez az árok most feleslegessé vált, úgy, hogy meg lehet szüntetni, be lehet tömni, amivel az Á'tlós-utat többször fenyegetett veszedelem is megszűnt. — A hátralevő feladat most még, hogy a fíuda- örsi-ut és a környék is csatornához jussanak és ezt ;a; csatornát folytathassuk föl egészen az Alkotás-utcáig. A vállalkozó azonban a mai keserves viszonyok között ezt a munkát már nem tudja vállalni és igy az idén aligha foghatunk hozzá, de ha lehet, jövőre házilag próbálkozunk meg a feladat megoldásával. Ami most már iaz útépítést illeti: a Fad- rusz-utcáig mind a két oldalon készen van az ut, mig a Fadrusz-utcától a Szüret-utcáig az egyik oldalon van készen. A másik oldallal most nem foglalkozhatunk, mert nincs meg-a hozzávaló anyagunk, aminek megint az az oka, hogy az alsórákost bányák ma katonai kéziem vannak. A jövőre vonatkozólag az a terv, hogy a másik oldal makadamszerüen rendeztessék. Az északi oldalon, ha a viszonyok megengedik, a burkolást folytatni kívánjuk. .— Egyszóval, a Kelenföld csatornázása tekintetében laz egyik legfontosabb lépést már megvalósítottuk. Hova lesz a pesti viz? Menekülés egy komoly katasztrófából Az elmúlt hét közepével életbelépett a vízfogyasztás korlátozása, aminek az a céljai, hogy ezentúl ott is kapjanak vizet az emberek, legalább nappal, ahol eddig csak éjjel jutottak hozzá, amikor senkinek sincsen rá szüksége. A korlátozás eredményeit ebben a pillanatban még nem igen lehet felmérni és kifejezni, a1 főváros tanácsa azonban abban a megnyugtató helyzetbe jutott, hogy megtette, amit megtehetett, hozzányúlt aiz egyetlen rendszabályhoz, amihez módjában volt hozzányúlni. Most már nyugodtabbam beszélhetünk arról a helyzetről, amelynek nyomorúsága —- reméljük — többé ránk nem köszönthet. Most már elmondhatjuk, hogy ai főváros magasabban eső helyein és a házak legfelső emeletein egész napon át nem volt az utolsó hónapokban viz és csak este 9—10 óra között kezdődött szivárogni a csapokon. Ebben a tekintetben azután a helyzet még komolyabb volt, mint a nyáron, atnikor mindnyájan kétségbeesve tekintettünk a fejlemények felé és amikor a főváros tanácsa plakáton közölte a közönséggel, hogy büntetés terhe alatt nem szabad a vizet pocsékolni. Az elmúlt hetekben odáig jutott az állapot, hogy a vízhiány miatt már a Budapestről kiinduló vasúti forgalom szenvedett és a vasutakat fenyegette a legsúlyosabb veszedelem. A vonatok ugyanis a budapesti pályaudvarokon nem tudtak elegendő vizet felvenni, úgy, hogy iái vonatoknak Albertiirsárai és a környékbeli bővebb vizű helyekre kellett ellátogatni — itatás céljából. Egy hét alatt 14.000 köbméterrel csökkent a víztermelés. A nyári szárazság igazi eredményei most, decemberben kezdtek mutatkozni. A káposztásmegyeri vízmüvek december havában kevesebb vizet tudtak termelni, mint a nyári, ai legvadabb kánikula idején. Ezt a közönség is észrevette, de nem tudta megérteni. A vízmüveket és az ügyosztályt elárasztották levelekkel, amelyek mind ezzel, a feltűnő jelenséggel foglalkoznak. Itt körülöttünk szakadva hull a hó, az utcán olvad, az embereknek télidején kevesebb viz kell, mint nyáron és uí vízszolgáltatás ma gyengébb, mint a kánikulában volt? És a közönség logikája igy külsőleg, látszólag igaznak is tetszik. Tudni kell azonban, hogy ai Duna vízállása hosszú esztendők óda nem volt olyan alacsony, mint december hó közepén. Nyolcvan centiméteres vízállás, amilyennel ai vízmüveknek ezekben a napokban küzdenie kellett, a kánikulában sem volt. A Duna normális vízállása három méter szokott lenni és hat méter aiz a pont, ahol a budapesti partok egy részén ki szokott önteni — tessék elképzelni most, mit jelent a 80 centiméteres vízállás. A hó, amely leesett, nem olvadt el, hanem fekve maradt a földeken és a budapesti utcákon, az tehát nem növelhette a Duna vízmagasságát, ami különben sem attól a. csapadéktól és olvadástól függ, ami itt Budapest környékén belejut a folyóba, hanem attól, ami fönt ai Duna eredetétől növeli a folyót és amik mellékfolyói révén gazdagítják vizét. Ez a helyzet odáig fajult, hogy december közepe táján a vízmüvek szolgáltatóképessége napi 14,000 köbméterrel csökkent, úgy, hogy például a vizkorlátozásról szóló plakát megjelenése előtti napokban a riiaipi víztermelés 227.000 köbméter volt és félni lehetett, hogy 200.000 köbméter alá sülyed. Nyomozzák a bujdosó vizet. A vízfogyasztás korlátozásának különben meg kell lennie annak a hatalmas hasznának is, hogy valószínűleg ki fogja deríteni, hova lesz a pesti viz? Ez az iái nagy probléma, az a fele- letnélkül szűkölködő kérdés, amelynek megoldásán a nyár óta a vízvezeték összes szaktudósai töprengenek. Annyi bizonyos, hogy a viz valahol igazságtalan, jogosulatlan utón tűnik el, de hova, erre pozitív feleletet adni senki sem képes. A feltevés az és ebben a feltevésben a vízmüvekhez visszatért Kajlinger Mihály vezér- igazgató is osztozik, hogy a háború alatt megromlottak az egész városban a vízcsapok és azokat megjavítani ma képtelenség és hiábavaló fáradtság lenne a vízmüveknek, ha még oly szigorúan vennék is az e téren való razziázást, mert elegendő munkáskezet, amely a javitáso- kat elvégzi, úgy sem lehet kapni. Hogy aztán a vízcsapok romlásáról szóló feltevésben mennyi az igazság, azt hamarosan meg kell mutatnia az uj rendnek, amely a vizszolgáltai- tásnak éjszakai szüneteltetésében áll. Ha aztán ez a nyom tévesnek bizonyul, akkor megint tanácstalanul állunk, mert egyéb hipotézis nem is igen kínálkozik. Akkor aztán fel kell állítani a vizifináncok intézményét, mert (ezután már csak ő általuk lehet kiszaglásztatni, hogy hova tűnik el Budapesten az a; töméntelen viz, amely sem a város, sem lakóinak tisztaságán nem látszik meg. A pancsoló Budapest. Lássuk csak a vizpocsékolás mértékének egészen laikusoknak való beigazolását. Budapesten ma, ha ugyan volna, napi 250,000 köbméter vízre lenne szükség, ami egy millió főnyi lakosságot számítva, azt jelenti, hogy egy ember ma tél idején 250 liter vizet fogyaszt minden nap. Ez teljesen példátlanul áll a nagyvárosok vízfogyasztásában. De nézzük csak meg, mi lehet az a maximális vízmennyiség, amit a leg- luxuriozusabb módon számíthatunk egy ember szükségletére. Íme: egyszeri fürdésre nem kell több, mint . 35 liter megiszik egy ember...................................3 litert mosásra átlag napi........................................5 konyhában átlag napi...................................5 mosdásra átlag napi............................... 10 „ összesen: 38 liter Naponta! tehát bőséges számítással élve sem kell egy embernek naponta 60 liternél több, nem is számítva azt, hogy' Budapest lakosságának negyedrésze sem tartozik azok közé, akik naponta ftirdenek, túlságosan bőven számítunk tehát, ha ,ai budapesti vízfogyasztás szükséges fejkvótáját napi ötven liter vízben szabjuk meg, ami most már még izgatóbbá teszi a kérdést, hova tűnik el minden fejnél kétszáz liter viz, vagyis hova lesz a\ budapesti vízmüvek termelésének négyötödrésze? Mit isznak a halak? A vízszolgáltatás éjjeli beszüntetésével szemben természetesen sok a részben jogos, részben jogtalan panasz. Akinek csak egy kicsit kényelmetlen a. dolog, már Ponciustól Pilátusig szalad, hogy valamiképen felmentést kapjon a vízcsapok elzárása alól. A vízvezetéki és világítási ügyosztályban azonban nagyon1 szigorúan kezelik a dolgot. A plakát megjelenése napján például egy feldúlt arcú, kétségbeesett ember jelent meg az ügyosztályban. Ziegler Nándor vásárcsarnoki igazgató volt, aki hevesen tiltakozott az ellen, hogy a: vásárcsarnok halaitól is elveszik az éltető friss vizet. Hát az bizony olyan kérdés, volt, amire természetesén senki sem gondolt. Amikor a rendszabályt megcsinálták, csak az emberi szükségletekkel vetettek számot, nem pedig a: halakéval. Be kell vallani, a kérdés meglepő volt, de szerencsére a XII-ik ügyosztályban gyorsabb gondolkozása emberek ülnek, mint a vásárcsarnoki igazgatóság szobájában. Itt Ziegler igaizgató gyors leckét kapott a természetrajzból, amennyiben kifejtették előtte, hogy a halnak nem is annyira állandóan friss vízre van szüksége, mint inkább ai friss viz által a medencébe jutó levegőre. Azt pedig, mint az állatkerti aquarium példája mutatja, mechanikus utón is el lehet érni. Diktum-faktum, hal ia:z emberek számára nincs kivétel, akkor a halak számára sem csinálnak. Ziegler igazgató bele is nyugodott ebbe az elintézésbe, most azonban — mint halijaik, — Marker Aladár dr. tanácsnok, :a köz- élelmezési ügyosztály vezetője kíván offenzi- vát intézni a XII-ik ügyosztály ellen, mert azt mondja, hogy az ő halainak mindössze 600 köbméter vizre van naponta szükségük, aminek megtakarítása; céljából nem érdemes külön mechanikai eszközöket beszerezni.
