Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-12-26 / 52. szám
Hatodik évfolyam Budapest, 1917. d°cer'' pr 26-án 52. szám eeöfieetési TtnnK» Égést. évr*e ........... 98 IC. F. l évre ................. 14 K. Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő i D OLCSÓ Emil Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal i VI. kér. Szív-utca ...... 18. szám Telefon ............... 137-18 Di csőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakarata embereknek — mondta az angyal a betlehemi pásztoroknak. Mi tiszta lélekkel, áhi- tatosan elobogó szívvel járulunk a bresztlitovszki jászolhoz, vájjon a gyermek, aki gögicsélve mosolyog felénk, maga a Megváltó-e? A csillag, amely megállóit az ócska kémény fölött, nem tévedt-e el biztos útjáról az ágyuk dörgésének viharában? És az angyali szózat, mely békességet hirdet a jóindulatú embereknek, nem pusztán vágyó fülünkben cseng-e, mint már olyan sokszor törtémt? íme, itt van a negyedik karácsony, amely felé éppen olyan vágyón, sebes szárnyon szállnak a mi álmaink. Várjuk a csodát, a békét, amit valaha nem tudtunk megbecsülni, várjuk a csöndes, nyugalmas munka napjait, amikor újra urai, parancsolói leszünk a magunk életének. Hosszú esztendők alatt törpék lettek a karácsonyfák, a fényük elbágyadt és az arcunkról is lesorvadt a mosoly. Budapest karácsonya fáradt, szomorú ünnepnek készül és a karácsonyfákon a béke reményének gyertyácskái világítanak. A készülődés, ami a városházán folyik, nem a ma ürme- péé, hanem a holnap munkájáé. Nagy tervek könyvei, számok tömegei sorakoznak föl a polcokon, hogy a béke megváltó szavára elinduljanak ' a megvalósítás országutján. A háború megnövelte az izmainkat és összezsugoritotta az igényeinket. A munka Herkuleseinek milliói állanak glédában, hogy fundamentumot ássanak, csákányuk megleindül a levegőben, hogy eltakarítsák a romokat és az uj élet társzekerei dübörögnek a hajnali fényben. És vágyódva sóhajtunk fel mindnyájan, ne kelljen már sokáig jármi a háború véres ösvényeit, táruljon föl előttünk mielőbb a munka országutja. A csillogó teremben, ahol a főváros népének küldöttei tanácskoznak, a karácsonyi ünnep hangulata szintén nem jelent meg. A szemek nem nyugoszmiak meg a mán, mind a jövőbe révednek. Örömmel láttuk az ünnepelőtti hangulatban, hogy azok, akik a munkát megindítani, azt irányítani és megbírálni hivatottak, szeretettel gondoltak azokra, akik a munkát végezték és végezni fogják. Jólesett az egyöntetűség, amelylyel a közgyűlés a tisztviselők mellett foglalt állást és jólesett, hogy az érdemieknek, ha egyelőre csak szavakkal is, de elismerést juttatott. A háború tiz kezet követelt a főváros minden tisztviselőjétől és minden alkalmazottjától, kérdés, mennyire fogja megtetőzni ezt a titáni mumkát a béke nagy reformjainak hatalmas korszaka? És ünneprontás nélkül, keserű panaszok között kellett megállaniok a közgyűlés tagjainak a fővárosi alkalmazottak üres karácsonyfája «lőtt. Fájó sebeket hasogatott minden szó, amely ebben a kérdésben elhangzott, lázitó volt hallani Bárczy polgármester szívből szóló szelíd szavait, amelyek bebizonyították, hogy a minisztériumok hivatalszobáiban akkor sem tudják a sarokba dobni a copfot, ha tulajdon munkástestvéreikről, hivatalnoktársaikról van szó. Micsoda lélek lehet azokban az emberekben, akiknek asztalán nem pirulnak el a poros akták ettől a szégyentől? Hát hogyan képzelik el, hogy az otthon gondjai mellett, talán korgó gyomorral állanak neki a főváros tisztviselői a béke herkulesi munkájának? Hogy képzelik, hogy ilyen karácsony után a megváltás következhetik? • • • Bécsből minden héten megjön a hír, hogy nekik sín esen gázuk, nekik sincsen szenük. A folytonos redukció-híreket pedig ha készpénznek vennénk, akkor ma már Bécsben mindenki megfagyott volna és mindenki belevakult volna a sötétségbe. Weisskirchner őexcellenciája azonban gondos figyelemmel kiséri a budapesti eseményeket és amikor a magyar főváros törvényhatósági közgyűlésén nagyon lármáznak a szén ' miatt, akkor gyorsan kibocsát egy drákói szigora redukciós rendeletet. A rendeletet persze senki se veszi komolyan, meri mindenki tudja, hogy nem nekik, hanem az üvöltő magyaroknak szól. Bocsásson meg nekünk a bécsiek népszerű polgármestere, de mi nem hisszük el neki, hogy az 6 nyájában csak egyetlenegy tüsszentés is elhangzott volna a szén- klánéi miatt. Ha ámultán a. rendeletek meg, nem jelennének, vájjon hogyan támadhatnának bennünket, hogy nem adunk nekik elegendő kenyeret? Elhalasztották a körzetekre való beosztás szerinti vásárlást. Uj idézőlevelek fognak kimenni, becitálják majd az embereket és asszonyokat, akik bűnösöknek találtattak abban, hogy nem tudták megnevezni a kereskedőket, ahol vásárolni akartak. Ezrek és ezrek fognak tolongani a kisfizetésű ideiglenes napi- dijasok asztalai körül és az ezrek megint nem tudnak majd választ adni. A háborúban mindenki elhagyta régi kereskedőjét és a régi kereskedők elvesztették régi közönségüket. A háborúban arra a kérdésre, hogy hol akar vásárolni, eddig egyetlen kérdés vált szállóigévé: ott, ahol kapok. Eddig van. Ezért mondott csődöt a rayonirozás. A hurkot megfonták az árdrágító korcsmárosok és kávésok számára is, de eddig még nem akasztották a nyakéiba senkinek. Előbb a rendőrség próbált korrektúrát végezni az étlapokon, ma pedig — legalább papiroson — ármegállapitó bizottság működik. Eddig azonban nem hallottuk hírét, hogy egyetlen korcsmárosnak levágták volna a kiskörmét. Pedig ha megtörtént volna, tudnánk róla, mert nyilvánosságra hozni az ilyesmit, a megfélemlítés legfőbb eszköze. Az adatok azonközben a kenyértől a fácánpecsenyéig kisebbednek, az árak pedig nőnek. Az előrelátó vendéglősök és kávésok nyilván számolnak vele, hogy megjelenik az ármegálla- pitó-bizottság és akkor legyen valami, amit leszállítsanak és valami, amit felemeljenek. Megalakult az Építőipari Központ Az építőipar csődje. — Hogy lehet pótolni a szenet? Kabdebó műszaki tanácsos nyilatkozata A habom alatt megszaporodott központok sorába egy uj, az Építőipari Központ, készül beékelődni. A legújabb központ megalakítását maga a leginkább hivatott érdekeltség, az építőiparosok legfőbb szervezete kérte a kormánytól. A fontos újítás kilátásaira és várható eredményeire vonatkozólag megkérdeztük a budapesti építkezési és építőipari viszonyok egyik legkiválóbb ismerőjét, Kabdebó Qyula műszaki tanácsost, aki véleményét a következőkben volt szives ahová rosi Hírlap munkatársa előtt kifejteni: — Az uj központ iránt már maga az az egy körülmény is több bizalmat kelt, hogy annak felállítását maguk az építőiparosok kérték, mert hiszen alig hihető, hogy ha más megoldás kínálkoznék, az épitő-mesteirek ehhez fordulnának. — És valóban a háború után elkerülhetetlenül szükséges építkezések meginduláséi csak rendkívüli eszközöktől várhatjuk. Három esztendő alatt mem épült uj lakás és bár hónapról hónapra oszlottak fel a háztartások és. üresedtek a lakások, ma Budapesten összesen 334 üres lakás van. Az épitőanyag-árak és munkabérek is hónapról-hónapra emelkedtek, úgy, hogy több mint háromszorosa az építési költség ma a háború előtti áraknak. Az épitőanyag- termelés majdnem teljesen megszűnt és a budapesti gyárak raktáraiban egyáltalában nincs építőanyag. —- Mindezek a nehézségk, amelyek egyéb tieírmelés'i ágaknál előállottak, az építőiparban is kialakultak, de a helyzet annyival még rosz- szabb, hogy mig minden más téren az elsőrendű szükségletek, például az élelmiszerek termelése lényegébn emelkedett és a hiányzók helyett pótanyagok jöttek forgalomba, az építőanyag-termelés teljesen megállóit és a pótló- anyagoknak még a kérdését sem vetették föl — A mulasztásnak okait maga a helyzet adja meg. Az építőipar csődje tulajdonképpen majd csak az építkezések megindulásakor fog nyilvánulni. Az építkezések, illetve a lakásépítés szükségessége pedig akkor fog kiderülni, amikor visszaözönlik a Budapestről elkerült lakosság és otthont keres maginak. Mindez a leszerelés első idejében fog beállani, amikor a hadbavonultak hazajőve, összegyűjtik szétosztott családjaikat és újra megalapítják háztartásaikat. Akkor fog csak kiderülni, hogy Budapesten a régi polgárok tízezrei nem kapnak lakást, mert elfoglalták a pótlásukra vidékről fölszivárgott polgárok, azok pedig meghonosodva, nem kívánnak többé elmenni Budapestről. — Ezekben az időkben fog kiderülni a mulasztás éppen úgy, mint ahogy az élelmiszerek, a fűtőanyagok és más egyebekben kiderült, amelyek semmivel sem fontosabb szükségleti cikkek, mint a lakás. Ezt a mulasztást volna hivatva pótolni az építőipari központ, ha jól megcsinálják. — Az építkezés lehetősége az építőanyagokon, munkaerőn és az épitö-tökén múlik. Épito- kölcsönök bővebben lesznek, mint bármikor máskor, a munkaerő kérdése egyszerű elhelyezése az ipari munkásságnak. Egyetlen nehézség az építőanyagok terén van, mert itt
