Fővárosi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-11-28 / 48. szám
Hatodik évfolyam Budapest, 1917. november 28-án 48. szám Í»iiniiinilióiiioiiin'inniiiDiiiaiiilbiiÍQira»lBiiiPiiiaHiriinPinniiiamaiiiöilimiiaiHaiiiainoiiiaiiiBniaiiii: JELŐFIZETÉSI AnTtKt Égési évve ........... 24 K. Fel é vre ................. 12 K. Eg yes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő t OűCSÓ Emil Megjelenik minden szerdán, Szerkesztőség ém kiadóhivatal t VI, kér. Szív-utca ........ 18. szdm Tele fon ••••••••••• 137-13 • • é Délután ötkor sötét lesz a város, lehúzzák a boltok redőnyeit és a mostanság oly szorgalmas betörőknek gyorsan kell elfogy asz taniok uzsonnájukat, hogy idejekorán átvegyék birodal nukat. Eljutottunk hát ide is, ahová soha sem hittük, hogy liesülyed- hetünk, A nyári szép szálamok, a legmagasabb ígéreteik, amelyek mind arra konkludáltak, hogy a tavalyi zavarok többé soha sem térhetnek vissza, ime ezek a kedves nyári ígéretek idő előtt csúnyán befagytak. A főváros tanácsa is keserű daccal mondta még a múlt héterl is, hogy most már aztán igazán nincs tovább, a redukciónak is van határa és ha még tovább is redukálni akarnak, az annyit jelent, hogy semmi sem marad. A szükség azonban bebizonyította', hogy ellene nem lehet tiltakozni, neki ne n lehet tanácsi rendele- tűkkel gátat vetni. A szükség parancsoló szavának eléggé megtanultunk már engedelmeskedni a háború alatt, mégis föl kell vetni a kérdést, hogy igy kellett-e ennek történnie, nem lehetett volna-e elkerülni az újabb redukciót és nem lehetett volna-e, ha már muszáj volt, máshol takarékoskodni? Okvetlen szükség volt-e arra, hogy az a minisztérium, amely büszkén viseli nevében a „kereskedelmi“ szót,- épen a budapesti kereskedelmet nyomorítsa meg és adja-miéig részére a kegyelemdöfést? öttől hétig becsukni az üzleteket — minden szópuffogtatás nélkül mondva — a bu dapesti kereskedelmet a katasztrófa útjára viheti. A szegény, kétségbeesett kereskedők a csapás első pillanatában nem is látják a veszedelem igazi voltát, csak annyit éreznek, hogy a karácsony előtti hetek gyönyörű reményeit törték le. Az aranyhetek, az egész évi munka koronája silány semmiséggé válik, ha a legélénkebb esti üzleti óráktól elesnek a kereskedők. El sem lehet képzelni, hogy a karácsony előtti üzleti alkalmat kegyetlenül meg lehetne ölni; nem is beszélünk hát ériről, de egész általánosságban mondjuk abszurdumnak az ötórai üzletzárást. Ma nincsenek otthonülő asszonyok, akik, amig férjeik dolgoznak, ha jólesik és pénzük van, egész nap vásárolhatnak. Ma mindenki dolgozik, férfiak és nők hajnaltól éjszakáig robotban vannak és késő estes van, amikor ráérő ideje akad az embereknek. Magas helyről hangzott el a szomorú kijelentés, hogy az árukészletek annyira megcsappantak, hogy ami van, délután ötig kényelmesen eladhatók. Sajnos, tapasztalataink és érzéseink is tisztában vannak az áruhiánynyal, de ez nem változtat azon, hogy öttől hétig a mai viszonyok között nem szabad elzárni a közönséget szükségletei beszerzésétől, a kereskedőket pedig elütni két legjobb, legkiadósabb üzleti órájuktól. A kereskedelmi minisztérium azt is hangoztatja, hogy ez a kényszer-intézkedés egyben első lépés az egységes munkaidőnek a magántisztviselő-társadalomban való életbeléptetésére. Íme, itt a szénhiány, mint szociális intézkedések szülőanyja. Szinte hálásoknak kell lennünk Ripka urnák, hogy többet gondol a saját politikai kai- riérjére, mint a lakosságnak gázzal való ellátására, mert ha Ripka igazgató urnák nem lennének politikai ambíciói, talán soha sem jutottunk volna el az egységes munkaidőhöz. Most azon ban meg lesz: egységes munkaidő, munka nélkül. A kereskedelmi alkalmazottaknak aligha fesz mit cselekedni, hiszen ma, aki nem dolgozik, az ácsorog. Vájjon ki lehet akkor az, aki délután ötig vásárol? Egyedül a hadimilliomosokból megélni, talán mégsem lehet. Földnél kuli bizottság lett a népélelmezésinek nevezett tizes bizottságból, amelyet pedig minden bizottságok legelőkelőbbjének tették meg. A Közélelmezési hivatal azonban szemet vétett a tizes bizottság domíniumára és holdankint, dara bonkint húzta ki a talajt a lába alól. Még Folkusházy volt a közélelmezési tanácsnok, amikor rámutattunk arra a tendenciára, amely a főváros kezéből mindent kivesz, csak a szétosztás munkáját és a nép előtt való felelősséget hagyja meg. Elvették a zsír beszerzésének lehetőségét is, felülről adnak, már amikor adnak, ezt is, a nép azonban már odaszokott a városházára és a margarin-ügyben is a városháza felé irányult a szemrehányás. A közélelmezési ügyosztály ma már csak szétosztó szerv, nem kevesebb és nem több, mint egy szatócs, akinek boltja előtt a cukorért állnak ., sorban. így lett földnélküli bizottság a tizes bizottságból, amelynek tagjai fölcicomázva az udvari tanácsossággal, elmondhatják egymásnak: „Te csak pipálj, Ladányi.' Nagy gaudiummal hirdeti Bécs városa, hogy föltalálta a Co- lnmbus-tojósát, nincs többé kopasz fej és nincs többé ácsorgás. Valahogy nem értjük egészen az uj csodaszer hatását. Azt mondják ugyanis, hogy a gordiusi csomót egyetlen ötlet vágta el, amelynek alaptétele szerint, ha nem szabad ücsörögni, akkor nincs ácsorgás. Megtiltották tehát az ácsorgási egyelőre az esti, éjszakai és hajnali órákra, ami igen humánus intézkedés, mert legalább Fialhatják magukat az ácsorgók. De aztán reggel nyolctol este hatig megint annyit ácsoroghatnak, amennyi beléjük fér. A statuszrendezést becsülettel elintézte a közgyűlés, sőt mint emlékezetes, imitt-amott túlzásokba is tévedt s aránytalanságokat is produkált. Akadtak jószivii pártfogók, :űzik lelkes beszedeket mondtak egy-egy tisztviselő-csoport érdekében és a közgyűlés jó szive semminek sem tudott ellentállani. Igy történt azután, hogy igazságtalanságok is estek és a közgyűlési határozat mindenesetre rászorul arra, hogy a belügyminisztériumban kissé egyengessék a dolgot. A munka azonban nem nehéz, mert a tanács eredeti javaslata teljesen megfelelő. A közgyűlés határozatának jóváhagyása azonban jó félesztendeje késik és egész csomó kis ember türelmetlenül várakozik. Közben egyre-másra jönnek az adójavaslatok jóváhagyásai és csak a státuszrendezés késik. Az adventi reménységek napjaiban mindenesetre megnyugtatóan hatna, ha erélyes sürgetésről hallhatnánk és azt látnánk, hogy a főváros kisemberei is megkapják megérdemelt karácsonyi ajándékukat. A városházától a városházáig Enyedi Simon — Budapest kozélelmezésének ellenőre A városházán egy idő óta többször föltűnik egy ismerős alak, akit régen nem láttak és akinek a főváros szolgálatából való távozását mindenki véglegesnek tudta. Enyedi Simon a gyakori látogató, akinek lótogaitásaival egyelőre nincsenek tisztában, akik pedig tisztában vannak vele, nem szívesen beszélnek róla. Azoknak a: körülményeknek az összhangja, ahogyan Enyedi a városházáról távozott és ahogyan oda visszatért, nem egészen kellemes. Enyedi, mint ismeretes, egyik legkiválóbb intézője volt Budapest közélelmezésének. Nagyszerű üzleti zsenijével lelke volt a közélelmezési ügyosztálynak, egészen addig, amig kizárólag személyi okokból el nem távozott a főváros szolgálatából. Távozásának okai nem kerültek nyilvánosságra, Enyedi diszkréten hallgatott és ment tovább máshol dolgozni és karriert csinálni. Nyílt titok azonban, hogy Folkusházy Lajossal, az akkori közélelmezési tanácsnokkal és Vájná Ede tanácsjegyzővel volt konfliktusa. Ezek Enyedi hirtelen, összeférhetetlen természetéről panaszkodtak, de nem lehetetlen az sem, Rogy Enyedi gondolkodásának gyors üzleti tempója nem birta a hosszú bürokratikus rágódásokat, amelyek az ügyosztályban napirenden voltak. A szakítás tehát annak rendje és módja szerint végbement. Enyedi azóta sokat dolgozott és igen szép karriert futott meg. Üzleti zsenijét mindenütt felismerték és méltányolták. Elsőbben a Haditermény r.-t. szolgálatába állott és annak bécsi ügyeit vezette. Később a külügyminisztériumba kapott meghívást, ahol osztályta- nácsosi rangban Gratz Gusztáv mellett működött. Most pedig a magyar Közélelmezési Hivatal kérte kölcsön a külügyminisztériumtól és Budapest közélelmezésének ellenőrzésével bízta meg. így jutott el Enyedi Simon a városházától a városházáig. A megbízatás és a szituáció tehát eléggé pikáns, Enyedi azonban igen komolyan és mel- lékgondolatok nélkül fogott a munkához. A köz- élelmezési ügyosztály élén különben is uj ember, Marker Aladár tanácsnok áll és Enyedi szerepe legföllebb Vájná jegyzőnek lehet kissé kényelmetlen. A furcsa helyzetnél azonban sokkal fontosabb. az a misszió, amelyet Enyedi betölt. A Közélelmezési Hivatal uj rendszere mellett a főváros közélelmezési ügyosztályának hatásköre alaposan megcsappant. A háború első három esztendejében az ügyosztály önállóan szerezte be szükségleteit, óriási összegű befektetésekkel dolgozott, ma azonban mindent kivettek a kezéből és ai szükségleteket a Közélelmezési Hivatal utalványozza ki az ügyosztálynak, amelynek összes tevékenysége ma már csak a kiutalt élelmiszerek szétosztáséira szorítkozik. Most azután a szétosztást is ellenőrzés alá veszi a Közélelmezési Hivatal és ezzel az ellenőrzéssel Enyedi Simont bizta meg, aki ai célból állandó tartózkodásra ismét Budapestre költözött. Különösen a jegyrendszer kezelését és a szétosztás egyéb módjait figyelemmel kisérni —. ez a legfontosabb feladata. A közélelmezési ügyosztály ezzel egyszerű végrehajtó szervvé lett, magának az ellátásnak, teljes .felelőssége.a Köz- élelmezési Hivatalra fog a' jövőben hárulni.
